A glifozát valódi tudományos vita tárgya lehetne, az „Üres szemét a modern étel” című beszélgetésben (Az Én Kék Zónám #65) azonban a vita helyett félelemkeltésről szól. Elemzésünk szerint a 33 ellenőrizhető állításból 4 igaz, 7 részben igaz, 5 félrevezető, 6 megalapozatlan, 6 valótlan, 5 pedig nem ellenőrizhető.
Bevezető: miről szól ez az írás
Az ~50 perces beszélgetés két vendége Mester Károly agrármérnök, természetgyógyász és Dr. Breyer Helga endokrinológus szakorvos. A műsor célja, ahogy a műsorvezető bemutatja, hogy „a glifozát hogyan és milyen formában befolyásolja a hormonszintet”. Az eredmény egy olyan világkép, amelyben a glifozát minden modern betegségünk: a PCOS, az inzulinrezisztencia, a meddőség, az autizmus, a nehéz szülések és a demencia hátterében áll, a hatóságok pedig vagy tagadják a problémát, vagy „jobban csinálják a rosszat”.
Ezt az állításcsomagot állításról állításra átvizsgáltuk.
Az átirat alapján 33 olyan állítást azonosítottunk, amely tényként hangzik el, és ellenőrizhető.
Mindegyikhez megkerestük a rendelkezésre álló tudományos és hatósági forrást, és hat kategóriába soroltuk: igaz, részben igaz, félrevezető, megalapozatlan, valótlan, illetve nem ellenőrizhető.
Az írás végén megtalálod a teljes, 33 soros ellenőrző táblázatot a hivatkozásokkal.
Miért fontos ez?
A glifozát tényleg a világ legtöbbet használt gyomirtója, amelyhez számos, többségében alaptalan rémhírkeltés kapcsolódik.
Az elmúlt 50 évben a világ minden egyes független kockázatelemző és szabályzó szervezete biztonságosnak ítélte a glifozát használatát.
Mennyire mérgező a glifozát?
A glifozát vagy a médiában gyakran helytelenül használt terméknevén, Roundup a globális népesség élelmezéséhez elegendő élelmiszer termesztése és a környezeti és emberi egészséget érintő fenntarthatóság közötti feszültség középpontjában áll.
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2023-ban 4 ország kutatóinak közreműködésével zajló, 4 éves engedélyezési folyamat után sem azonosított kritikus aggályt és újabb 10 évre engedélyezte a használatát.
A világon egyedüliként azonban egy kizárólag veszélyelemzéssel foglalkozó szervezet, a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (WHO IARC) 2015-ben „valószínűleg rákkeltőnek” (2A) minősítette a glifozátot, besorolva a vörös hús, forró italok, mint a tea vagy kávé, a valamennyi sült élelmiszerben megtalálható akrilamid, a fodrászkodás és az éjszakai munka mellé.
Az IARC listái azonban kizárólag a veszélyt (hogy egy anyag képes-e rákot okozni), nem pedig a kockázat mértékét (hogy mekkora eséllyel okoz betegséget a mindennapi használat során) jelzik.
Az IARC által kiadott monográfiák az elmúlt években többször is felvetették a gazdasági előnyszerzés befolyásolását, a peres üzletág fizetett képviselője részt vett a monográfia kialakításában és nem egyszer indultak azonnal kártérítési perek egy monográfia megjelenése után, előzetesen hirdetésekben toborzott “sértettek” ezreinek közreműködésével.
Bővebben a Slimegate alatt lehet olvasni az IARC erősen megkérdőjelezhető hitelességéről ás kapcsolatáról a kártérítési perekkel.
Érthetetlen módon ez a hír terjedt el a köztudatban a hatalmas félelemkeltő médiakampánynak köszönhetően, nem az, hogy 50 éve mindenki biztonságosnak ítéli a használatát a “gyakorlatilag nem mérgező” toxikológiai besorolású glifozátnak.
Ez a vitás helyzet jó táplálék a félelemkeltésnek: aki hallott már egy túlzást, „úgyis tudta”, hogy valami nincs rendben.
A baj az, hogy a valódi kérdések (karcinogenitás, foglalkozási expozíció, környezeti hatások) elvesznek abban a zajban, amelyet olyan félrevezető állítások keltenek, amelyek mellett a tényeket már senki nem hallja meg.
Az is fontos, hogy ki beszél. Mester Károly a beszélgetés során többször is elmondja, hogy takarmányt gyárt (28:29, 43:00), természetgyógyászként dolgozik, és a megoldás számára a „funkcionális takarmány” és a megbízható termelői hálózat.
Ez nem bizonyítja, hogy bármit szándékosan eltorzít a takarmány vagy valamelyik étrendkiegészítő értékesítés elősegítésének céljából, de egy olyan éves milliárdos forgalmú cég tulajdonosa, aminek az értékesítése nagyban függ az emberek félelmétől a “kemikáliák” és a glifozát irányába.
Ezt a nézőnek tudnia kellene, de erről a beszélgetés során egyszer sem esik szó.
Hogyan értékeltük?
Minden állítás egyet kapott a hat kategória közül.
Igaz: ténybelileg helyes, a források megerősítik.
Részben igaz: a lényeg helyes, de pontatlan, elavult vagy kontextus nélküli.
Félrevezető: egyes elemei igazak, a következtetés vagy az összefüggés torz
Megalapozatlan: hipotézis vagy korreláció áll ok-okozatként, bizonyíték nélkül.
Valótlan: ellentmond a rendelkezésre álló bizonyítéknak.
Nem ellenőrizhető: személyes tapasztalat vagy forrás nélküli adat; nem találtunk rá bizonyítékot, de cáfolatot sem.
1. rész: a glifozát története, a GM-növények és a sikimisav-út
A beszélgetés első 10–12 percében több tényszerű állítás hangzik el. Ezek nagy része helyes, ami meg is magyarázza, miért hiteles a beszélgetés egésze: aki az első percekben ellenőriz pár mondatot, azt találja, hogy hitelesek a beszélők, és a későbbi, sokkal erősebb, de alaptalan állításokat is könnyebben elhiszi.
1. „Minden növényben és állati takarmányban megtalálható” (0:30) – Félrevezető
A műsorvezető bevezetője szerint a glifozát „minden növényben és állati takarmányban megtalálható”. Ez erős túlzás, amelyet cáfol az EFSA minden évben megjelenő élelmiszerbiztonsági riportja. Az EFSA idei jelentése 14 143 élelmiszer-mintából 13 889-ben nem talált kimutatható glifozátot. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált élelmiszerek 98.2 százalékából a legérzékenyebb vizsgálati módszerekkel sem sikerült semmilyen mennyiségű glifozát szermaradványt kimutatni.
A glifozát-maradék abban a néhány terményben mutatható ki, amelyet glifozáttal kezeltek; a FAO/JMPR maradékanyag-értékelése terményenként, kezelésenként és időpontonként külön adja meg a kimutatott szinteket.
Maga a „kimutatható” állítás ezen felül nem jelent kockázatot: a határértékek a kimutatási határ felett vannak, a mai analízis pedig mikrogramm alatti tartományt is meg tud mérni.
A „minden” szó tehát egy valódi jelenség (néhány tételben kimutatható szermaradék) egyetemessé duzzasztása.
2. „1974-ben hozták létre ezt a molekulát”, glicin-analóg totális gyomirtó (2:11) – Részben igaz
Az állítás két fele különböző minőségű. A molekula valóban a legegyszerűbb aminosav, a glicin származéka (N-foszfonometil-glicin), és valóban nem válogat: a legtöbb zöld növényt elpusztítja, amelynek enzimje nem védett.
A „1974-ben hozták létre” viszont pontatlan. A glifozátot már 1950-ben szintetizálta Henri Martin; gyomirtó hatását az 1970-es években ismerték fel, a Roundup készitményét pedig 1974-ben vezették be.
A pontatlanság nem ártalmatlan, mert a „50 éves, ember készítette, a természetben nem létező molekula” képe jobban illik a későbbi érveléshez, mint a pontosabb történet. A természetben egyébként szintén megtalálható a molekula, mert a glifozát szennyvíztelepeken képes keletkezni mosószer adalékokból.
3. A gyári lefolyóból és a GM-növényekbe jutó baktérium (2:50) – Igaz
A beszélő elmeséli, hogy a glifozátgyár lefolyójában egy baktériumot találtak, amely a szennyezett környezetben is szaporodott, és a glifozáttürő enzimjét (az EPSPS módosult változatát) átültették a kultúrnövényekbe. Ez a CP4-EPSPS története (a törzset egy glifozátgyári, hulladékkal táplált oszlopban találták), amelyet a szakirodalom (pl. Funke és mtsai, PNAS 2006) is leír, és a GM-szója, -kukorica és -gyapot „Roundup Ready” tulajdonságának alapja. A történet részleteit érdemes ellenőrizni, de a lényegi elem – baktériumból származó enzim – közösségi konszenzus.
4. A sikimisav-út: az embernek nincs, a bélbaktériumoknak van (3:25) – Igaz
A glifozát az EPSPS enzimet gátolja a sikimisav-útban, amelyen a növények és sok mikroorganizmus a fenilalanint, tirozint és triptofánt állítja elő. Az állatok és az ember sejtjeiben ez az út nem létezik.
A mikrobióta-vonatkozást egy patkánykísérlet is alátámasztja: glifozát és készitménye (MON 52276) a vakbélben sikimisav és 3-dehidro-sikimisav felhalmozódását okozta, ami a mikrobióta sikimisav-útjának gátlására utal. A beszélgetés így ezen a ponton pontosan fogalmaz. A baj onnan kezdődik, hogy a patkány-bélmikrobióta metabolit-változása még semmiféle betegséget nem bizonyít az emberen; a vizsgálat maga is célzottan a mechanizmust vizsgálta, nem az egészségkárosodást.
A későbbi állítások erre az igaz alapra épülnek, de túllépik azt, amit az alap alátámaszt.
5. „Magyarországon és Európában nem engedik a GM-növényeket” (5:34) – Igaz
Magyarországon az Alaptörvény GMO-mentességet ír elő, az EU-ban pedig az Agrárminisztérium 2022-es tájékoztatója szerint termesztésre egyetlen GM-növény, a MON810 kukorica engedélyezett, főleg Spanyolországban. A beszélgetésben a válaszok ide-oda mozognak („Europában többségében nem engedik”), ami félrevezeti a nézőt: az EU-ban a termesztés tiltó vagy korlátozott, a behozatal viszont engedélyezett.
Ezért a magyar glifozáthasználat nem a GM-növényekre vonatkozik, hanem vetés előtti, betakarítás utáni gyomirtásra és hasonló célokra †. A műsorvezető ebből arra következtet, hogy a glifozát nem hatékony gyomirtó a magyar kultúrövények megvédésére, a válasz pedig: „Igen, de ezt is kéne módosítani egy picit”, mert vegetáción kívül, a kultúrnövény kelése előtt mindenképpen használható.
Ez helyes és pontosan a magyarországi gyakorlatot írja le.
A GMO tiltás tehát tény, a következménye azonban nem az, hogy a magyar élelmiszerből a GMI hiánya miatt hiányozna a glifozát.
6. „Mindenre, ami nem ember, veszélyes” (10:00) – Félrevezető
A beszélgetés endokrinológus vendége szerint a gyártó azt állítja, hogy a glifozát „emberre nem káros”, de ez hibás állítás, mert „mindenre, ami az emberen kívül van, veszélyes: a talajbaktériumra, a növényre, az állatokra”.
Ez félrevezető, mert a szer hatásmechanizmusa a sikimisav-útvonal gátlására épül, amely a növényekben és sok mikrobában megvan, az állatokban viszont nincs.
Állatokon az akut toxicitása nagyon alacsony: a rat oral LD50 értéke 5000 mg/ttkg, ami a gyakorlatilag nem mérgező toxikológiai kategóriába sorolja.
Ez nem jelenti, hogy a glifozát vagy a készitményei kártalmatlanok: az áttekintések szerint a készitmények (a segédanyagok miatt) toxikusabbak lehetnek, mint a tiszta hatóanyag.
Az állítás a „minden, ami nem ember” fogalmazással mégis alaptalanul általánosít.
7. „A világon a legnagyobb mennyiségben használt, évi 1,5 millió tonna” (10:34) – Részben igaz
A „legtöbbet használt gyomirtó” állítás pontos: a környezet-egészségügyi civil szervezetek is a világ legszélesebb körben használt peszticidjének nevezik. Az évi mennyiségre a mi forrásaink alacsonyabb számot adnak: egy 2016-os áttekintés Székács és Darvas 2012-es becslése alapján körülbelül fél millió tonnát említ, Benbrook 2016-os áttekintése szerint 2014-ben világszerte kb. 1,65 milliárd font (≈ 0,75 millió tonna) glifozátot használtak fel. Az 1,5 millió tonnára nem találtunk forrást. A kamionos számítás belsőleg következetes (75 000 darab 20 tonnás, egyenként kb. 18 m hosszú kamion egymás mögött mintegy 1350 km), de az állítás ereje a kiinduló mennyiségen múlik. A valódi számmal számolva (~0,75 Mt → ~37 500 kamion) a kamionsor 675 km körülire zsugorodik.
A kép hatásos, de egy túlzott alapadatból épül.
2. rész: számok, határértékek, import és lebomlás
A beszélgetés következő szakasza (10–13 perc) számokra épül. A számok érdekessége, hogy könnyen ellenőrizhetők, ezért itt mutatkozik meg a legjobban, hogyan kerülnek téves értékek a tényként átadott állítások közé.
8. „400 000 hektár… durván a Föld vetésterületének egyharmada” (10:34) – Valótlan
Az állítás önmagában ellentmondó. 400 000 hektár nagyjából egy közepes magyar megye területe, a Föld szántóterületének elenyésző töredéke. Feltehetően 400 millió hektárra gondolt a beszélő (ez az értelmezés a mienk), de ez is túl sok. Az összes GM-növény az ISAAA szerint 2014-ben 181,5 millió hektáron volt, ami a csúcspont közelében járó érték, és ebből is csak a glifozáttoleráns változatok számítanak.
A Föld szántó- és ültetvényterülete kb. 1,5 milliárd hektár (ISAAA), az összes GM-növény tehát kb. 12%-ot fedett le, nem 33%-ot.
A „egyharmad” hatásos kép a „világon mindenhol glifozát van” tézishez, de több mint kétszeres túlzás.
9. A szója határértéke 0,1 → 20 → 40 mg/kg, Argentínában 100 mg/kg (11:07) – Részben igaz
A beszélő szerint az engedély a „Food and Drug Administrationtől” származott, és a szójában megengedett glifozát 1996-ban 0,1, 1999-ben 20, 2014-ben 40 mg/kg volt. Az USA-ban a peszticid-tolerancia határértékeket az EPA állapítja meg, az FDA csak ellenőrzi (40 CFR 180.364). A hatályos EPA-szabályozás a szójabab magjára 20 ppm-et ír elő; a 40 ppm az olajos magvak 20. csoportjára (repce kivételével) érvényes, így a „40 mg/kg szójában” értéket nem tudtuk megerősíteni, az 1996-os szövetségi közlöny pedig már 20 ppm-es szójatolerancia-értéket említ, ezért a „0,1 → 20” időrend is kétséges. A határérték ugyanakkor szabályozási felső korlát, nem mért, tényleges maradék.
A kockázat megtéléséhez a napi bevitelt kell a kockázati referenciaértékhez viszonyítani. A FAO szerint az ételekben és a környezetben a glifozát- és AMPA-maradék diétás kockázata nem valószínű, ha a napi bevitel nem haladja meg a testtömeg-kilogrammonként 1 mg-ot. Egy 60 kg-os felnőttnél így napi 60 mg-ig nem várható kockázat; ez a beszélő 40 mg/kg-os értékén számolva naponta 1,5 kg, a hatályos 20 mg/kg-os szójatolerancia mellett 3 kg szóját jelentene. Az EU-ban érvényes napi elfogadható bevitel (ADI) ennek fele (0,5 mg/ttkg †), és ez sem jelent semmilyen egészségügyi kockázatot.
Az argentin 100 mg/kg-os tételt nem sikerült megtalálni; egyetlen kijelentésről van szó, forrás nélkül.
10. Az EU 32 millió tonna GM-szóját importál (11:45) – Igaz (nagyságrendileg)
Az EU valóban nagy mennyiségű szóját importál, és ennek nagy része GM – az EU Bizottság adatai szerint a szójabab- és szójadara-behozatal együtt 2021/22-ben kb. 31 millió tonna (14,5 + 16,5), 2022/23-ban kb. 29 millió tonna (13,1 + 15,8). A takarmányozásban valóban széles körben használják az importált GM-szóját: egy brit mezőgazdasági lap így fogalmaz egy 2016-os cikkben, hogy az Egyesült Királyságban nem természtenek GM-növényt, de az importált GM-szója takarmányként „widely used”. A magyar takarámánykereskedő cégek évente 600 000-700 00 tonna szójadarát és szóját importálnak, elsősorban MERCOSUR országokból, ahol a GM szójatermesztés dominál.
Az állítás tehát tény, a következtetés viszont nem tény. Az, hogy a takarmány GM-szójából glifozát is kerülhet az állati termékekbe, nem jelenti azt, hogy a szint kockázatos vagy az élelmiszerek mérhetően tartalmazzák. A kérdés az lehetne, mennyi marad az állati termékekben – erről a 18., 25. és 26. pont szól.
11. A trágyával a talajba jutó glifozát „lebontatlan” (11:45) – Valótlan
A beszélgetés ezt a mondatot egyetlen szóval adja elő: „Ja, és ez gyakorlatilag lebontatlan”. Ez nem igaz. A glifozát aerob talajban viszonylag gyorsan lebomlik: az egyik áttekintés szerint a talajbeli felezési idő 7–60 nap, a FAO/JMPR értékelése szerint 3,6–25 nap.
A tárgyilagos kép azonban árnyaltabb: a glifozát erősen kötődik a talajrészecskékhez, ezért a kötött frakció felezési ideje hosszabb lehet anaerob környezetben, egy dán értékelés szerint a lebomlás ideje napoktól 175 napig terjed, két hawaii talajban pedig 10 évnél is hosszabb felezési időt mértek, és a 3–8 hónappal a permetezés után vett talajmintákban a glifozát vagy az AMPA még kimutatható volt. Ez tehát nem „lebontatlanság”, hanem lassan lebomlik oxigénszegény körülmények között.
A trágyára és a talajvízre vonatkozó állítás („van a trágyában”) valódi jelenség: az USGS áttekintése szerint a glifozát és az AMPA a felületi vízekben és a csapadékban is kimutatható, az EPA ivóvíz-határértéke 700 µg/l.
A kimutathatóság és a kockázat különböző fogalom, a „lebontatlan” kifejezés viszont a kettőt összemossa.
3. rész: „22 betegség”, sertésgenerációk és a PCOS-korreláció
Ez a szakasz azt mutatja meg, hogyan lesz egy megfigyelésből „bizonyíték”: a számok, a személyes tapasztalatok és az „egyre több” érzete egymást erősíti, anélkül, hogy bármelyik mellé forrás kerülne.
12. „22 betegséggel hozták összefüggésbe, hat-hétszeres a gyakoriság” (0:00, 12:56) – Megalapozatlan
A beszélő szerint „Robert Kennedy Jr.… nyilvánosságra hozták, meg több cikk is van, hogy 22 betegséggel hozták összefüggésbe Amerikában, hogy hat-hétszeres a gyakoriság” a glifozáttal. A műsorvezető hozzáfűzi, hogy ez egy „új cikk”. Sem a cikkre, sem a kimutatott összefüggés módjára nem utalnak.
Saját háttérismeretem szerint az ilyen állítások ökológiai korrelációs elemzésekből származnak (pl. Swanson és mtsai 2014, Journal of Organic Systems: 22 betegség idősora, a szerzők maguk is jelzik, hogy a korreláció nem ok-okozat), amelyek a glifozát-használat és egyes betegségek halandóságának időbeli egybeesését vetik össze. Erről nem sikerült azonosítani a beszélgetésben említett konkrét „új cikket”, ezért az állítás forrása ellenőrizhetetlen.
Az ilyen idősor-egybeesésből nem következik ok-okozati kapcsolat: bármelyik két, időben növekvő mutató (élelmiszer-értékesítés, életkor, diagnosztikai ráta, társadalmi életmód-változás) „korrelál”.
Egy ok-okozati állításhoz időbeli sorrend, dózis-hatás összefüggés, biológiai ok-okozat hihetőség, kísérleti alátámasztás és az alternatív magyarázatok kizárása kell (Hill 1965).
Ezekből a beszélgetés egyiket sem teljesíti, az IARC és az EFSA értékelése pedig sem a „22 betegséget”, sem a „hat-hétszeres” értéket nem erősíti meg.
13. „87 óta csinálom a sertést, 20 + 25 generáció… romlik az állatok egészségi állapota” (0:00, 12:56) – Nem ellenőrizhető
Mester Károly a sertésgazdaságára hivatkozik: szerinte 1987 óta 20 generációt látott felnövekedni, amikor „nem volt GM-szója”, aztóta pedig már 25-öt, és az állatok paraméterei „folyamatosan romlanak”. Ez olyan személyes, hosszú távú tapasztalatról szóló anekdota, amit semmiféle írásos bizonyíték nem támaszt alá.
Mester Károly nem rendelkezik egyetlen tudományos cikkel, egyetlen nyilvánosan elérhető bizonyítékkal sem a megfigyeléseiről, amelyek alátámasztanák az állításait a sertésekkel kapcsolatban.
Nem tudjuk meg, mely paraméterek romlottak, mekkora mértékben, milyen kontrollcsoporthoz képest, és milyen méréssel. A két időszak (a GM-szója elterjedése előtt és után) összehasonlítása viszont sok más változót is magával hoz: a genetika, a tenyészértékek (pl. az alomszám növelése), a tartástechnológia, a takarmány összetétele és a diagnosztika is megváltozott.
A tenyésztési célok, a tartás, a generációk egymás utáni szelekciója, a diagnosztika és a tulajdonos elvárása mind módosítják az „egészségi paramétereket”.
„Egy tény, hogy én láttam” ezért feltételezés, nem bizonyíték.
14. A PCOS, az inzulinrezisztencia és a meddőség „szorosan korrelál” a glifozáttal (14:17) – Megalapozatlan
A műsorvezető kijelenti, hogy a meddőségek, a PCOS és az inzulinrezisztencia száma „szorosan korrelál azzal, hogy a glifozátos termékeket fogyasztjuk azóta”, a vendég pedig úgy rábólint: „Igy van”.
Egyetlen számot, adatsort vagy hivatkozást sem mutatnak.
A PCOS a reprodukációs korban lévő nők kb. 8–13%-át érinti, és a szakirodalom középpontjában az inzulinrezisztencia és a hiperandrogenizmus áll. A glifozát és a női reproduktív egészség kapcsolatát 2025-ben áttekintő tanulmány (Reproductive Sciences) szerint a glifozát „lehet” kapcsolódik a PCOS-hez és az endometriózishoz és hormonrendszert zavaró hatása miatt, de az áttekintés összesíti az állat- és humán adatokat, és a feltételezés szintjén marad.
A „szoros korreláció” egyébként is félrevezető: a meddőség és a PCOS gyakoriságát más tényezők is alakítják: az első szülés életkora kitolódott, az elhízás elterjedt, a diagnosztikai kritériumok pedig bővültek (a 2003-as rotterdami kritériumok †), így a gyakoribb diagnózis nem feltétlenül gyakoribb betegséget jelent.
Mindez ugyanabban az időszakban történt, mint a glifozát térnyerése, ezért a korreláció bármelyikük esetén megjelenne.
4. rész: a P450-, aromatáz-, tesztoszteron- és NAD+-lánc
A beszélgetés központi érvelése a 16. és 21. perc között épül fel. Lépései: a glifozát a P450-enzimekbe „beül”, ez elzárja az aromatázt, ezért nő a tesztoszteron, ezért lesz PCOS, a P450 ugyanakkor a NAD+-hoz is kell, ezért a Krebs-ciklus nem tud energiát termelni, ezért lesz az inzulinrezisztencia „mitokondriális betegség”.
A lánc hat tagjából egyik sem bizonyított, kettő pedig biokémiailag téves.
15. A glifozát „beül” a P450-enzimek glicinhelyére és blokkolja őket (16:31) – Megalapozatlan
A beszélő szerint a tesztoszteron koleszterinből a citokróm P450 enzimrendszer segítségével képződik, és „abban az enzimrendszerben nagyon sok a glicinmolekula, glifozát beül a helyére, megakadályozza ennek az enzimrendszernek a működését”. A biokémiai alap (a P450 szerepe a szteroidszintézisben) helyes. A „beül a glicin helyére” állítás azonban Samsel és Seneff 2013-as, az Entropy folyóiratban megjelent áttekintéséből és Seneff későbbi, például 2015-ös munkáiból származik. Az áttekintés összefoglalója szerint a szerzők „egyértelmű bizonyítékot” találtak arra, hogy a glifozát a bélbaktériumokat és a P450-enzimeket zavarja, ám a munka irodalmi összefoglaló, nem saját kísérlet, és egy későbbi szakasza a következményeket (például agyi betegségeket) „hihető módon” (plausibly) vezeti le.
A glifozát fehérjébe épülését (a „glicin-helyettesítést”) maga a forrás is hipotézisként tárgyalja. Az, hogy ez egy élő szervezetben valóban megtörténik, és hogy a P450-enzimek működése emiatt kimutathatóan romlik, nem bizonyított. Mester Károly ezirányú elképzelését már korábban cáfoltuk.
A beszélgetés ezt a hipotézist kész tényként állítja elő, ami nem igazolt tudományosan.
16. A glifozát gátolja az aromatázt, ezért sok a tesztoszteron és PCOS alakul ki (17:06) – Megalapozatlan
A beszélő az aromatáz szerepét szemléletesen írja le: „kettő sériába gyártott kerékpár, egyforma, csak az egyiken van egy kis csengő”. Az aromatáz valóban a tesztoszteront ösztradiolla alakítja, ez helyes.
A beszélő szerint a glifozát „blokkolja ezt az aromatáz enzimet, és ezért a fiatal hölgynek nagy lesz a tesztoszteronja”, a hiányzó ösztrogén pedig nem tudja „finanszírozni a peteérést”. A számunkra elérhető áttekintések a glifozát és a női reprodukció kapcsolatát endokrin zavaró hatásként tárgyalják, és csupán annyit írnak, hogy a glifozát a PCOS-hez és az endometriózishoz kapcsolódhat (may be tied), ok-okozati bizonyíték nélkül. Sejtkultúrás kísérletben (Richard és mtsai 2005 †) a Roundup készítmény gátolta az aromatázt, de ennek átvezetése a lakássági expozícióra nem magától értetődő †.
A PCOS-ban a magas androgénszint egyik fő forrása a petefészek thecasejtjeinek fokozott termelése, amelyet az inzulin és az LH tovább erősít †, ezért az aromatázgátlás nem az egyetlen, és nem is a nyilvánvaló magyarázat.
17. „Hat hónap csirkemell-diéta, az tízszer annyi tesztoszteron” (17:34) – Valótlan
A vendég „tapasztalatként” állítja, hogy hat hónap csirkemell-diéta „tízszer annyi tesztoszteron lesz, mint lehetne”.
Ilyen vizsgálatot nem találtunk, és a szám élettanilag is kirívó.
Egy nő összes tesztoszteronszintje nagyságrendileg 15–70 ng/dl, a férfiaké kb. 300–1000 ng/dl †. A tízszeres emelkedés tehát egy nőnél férfiértéket jelentene, ami a klinikai gyakorlatban androgéntermelő daganat gyanújtát keltene; a PCOS-ban a szint általában csak mérsékelten emelkedett.
A csirkehús Európában a legtöbbet fogyasztott húsféle, ha pedig hat hónap csirkemell tízszeres tesztoszteront okozna, a nőgyógyászati rendelők tele lennének virilizált páciensekkel; ilyen jelenség lakossági szinten nem ismert.
A „tapasztalat” kis esetszámú, kontrollcsoport nélküli megfigyelés, ahol a diéta, a testtömeg-változás és az egyéb életmódváltozások sem különíthetők el.
18. A baromfihúsban magasabb a glifozát, a marhában nincs (18:32–19:00) – Nem ellenőrizhető
Mester Károly szerint a sertések takarmányának átlagosan 16–18%-a szója, a baromfitakarmányoké „nagyobb”, ezért „a baromfi húsába általában magasabb a glifozát, de a marhában nincs”, ha a marha nem tejelő volt, és nem evett szóját vagy extrahált napraforgódarát.
Erre az összehasonlításra nem találtunk adatot.
Az általunk talált toxikokinetikai áttekintés (kecske, csirke) szerint az állatok szöveteiben a glifozát főleg változatlan formában van jelen, kevés AMPA-val, vagyis szöveti maradék létezik, de a baromfi–marha összehasonlításhoz nincs számadatunk.
Az állatok szervezetéből egyébként 24-72 órán belül kiürül a glifozát, nem halmozódik fel.Az érvelés szerkezete is gyanús: a marha csak akkor „tiszta”, ha nem evett semmit, ami GM, és a kivételek (tejelő marha, szója, napraforgódara) úgy vannak megfogalmazva, hogy az állítás ne legyen cáfolható.
19. Az extrahált napraforgódara GM és „életveszélyes”; szabad aminosavat nem használ (19:00, 28:57) – Valótlan
Mester Károly a 19:00-nál az extrahált napraforgódaráról azt mondja, hogy „abban biztos, hogy volt GM”, a 28:57-nél pedig, hogy ő nem használ extrahált napraforgódarát („meg életveszélyes”), és nem használ szabad aminosavat sem, „ezt már ugye nem érti a világ”; „funkcionális takarmányt gyárt”.
Tudomásom szerint nincs kereskedelmi forgalomban lévő GM-napraforgó (az ISAAA 2007-es összefoglalója szerint ilyet nem termesztettek); a herbicid-toleráns napraforgó hagyományos nemesítésből származik (imidazolinon-tolerancia; kanadai CFIA-dokumentumok szerint kémiailag indukált mutagenezissel és hagyományos keresztezéssel), ez nem glifozát-tolerancia.
A napraforgón a glifozát korábban valóban használható volt betakarítás előtti állományszárításra, de 2023 óta tilos a glifozátot állománykezelésre használni, azaz nem permetezhető vele a napraforgó.
A takarmányokban a szabad aminosavak (lizin, metionin, treonin, triptofán) rutinadalékok, amelyek a nyersfehérje-tartalmat csökkentik, és az EU-ban engedélyezettek; ártalmasságukra nem találtunk bizonyítékot, és ő maga sem mond konkrét kockázatot.
Ez a lizinről szóló korábbi elemzésünk témájához kapcsolódik.
A „szabadaminosav-mentes” és „funkcionális” takarmány egyben a beszélő saját termékének megkülönböztető jegye is; ez önmagában nem teszi hamissá az állítást, de olyan gazdasági érdekeltséget jelent, amelyet a nézőnek tudnia kellene.
20. A NAD+-t a P450 állítja elő, a Krebs-ciklus 36 ATP-t ad, az inzulinrezisztencia „mitokondriális betegség” (19:30–21:01) – Valótlan
Ez a szakasz több téves biokémiai állítást tartalmaz. A beszélő szerint „két részletben bontunk le egy cukormolekulát”: a glikolízis „két egységenergiát” ad (ez helyes, a nettó nyereség 2 ATP), majd a piruvát a Szent-Györgyi–Krebs-ciklusba lép, ahol szerinte 36 ATP képződik, de „oda kell a NAD, és a NAD-nak az előállításához kell a citokróm P450 enzim”, ezt akadályozza a glifozát. A tények: a Krebs-ciklus közvetlenül csak ciklusonként 1 ATP-t (GTP-t) ad, a nagy rész az oxidatív foszforilációból származik; egy glükózmolekulából a mai becslések szerint kb. 30–32 ATP lesz, a régi tankönyvi érték 36–38. A NAD+ szintézise nem P450-függő: a szervezet triptofánból (kinurenin-út), niacinból (nikotinsáv) és a nikotinamid újrahasznosításával állítja elő †; a P450-enzimek ezzel szemben általában NADPH-t használnak.
Az „inzulinrezisztencia nem inzulinrezisztencia, hanem mitokondriális betegség” állítás a vendég saját értelmezése, amit 20:31-nél így vezet be: „én megtehetem, mert ugye én nem orvos vagyok”. Ez a hozzáállás mondjuk természetgyógyászként felvet etikai kérdéseket is.
A mitokondriális diszfunkció valóban szerepet játszhat az inzulinrezisztenciában, de az inzulinrezisztencia klinikai definíciója a szövetek csökkent inzulinválaszára épül †. A „csak ide ne gyere, mondja a sejt a cukornak, azért, mert megölsz engem” kép a „tápanyag-túlterhelés elleni védekezés” egyik vitatott elméletének hasonlata †, nem megalapozott mechanizmus.
5. rész: az IARC–EFSA-vita és a visszavont cikk
A következő két állítás a tudományos vita állásáról és egy valódi, nagy visszhangú botrányról szól. Ez a beszélgetés legszilárdabb talaja: itt a legtöbb az igaz, de itt torzul leginkább a következtetés.
21. „A Nature-ben minden cikk azt írja, hogy a glifozátnak semmilyen hatása nincs az emberi szervezetre” (21:01–21:30) – Félrevezető
A műsorvezető kérdése szerint, ha a Nature-ben rákeresnének a glifozátra, a cikkek azt állítanák, hogy „semmilyen hatása nincs az emberi szervezetre ennek a vegyületnek”, a válasz pedig: „Igen”.
Ez nem a szakirodalom állása. A kétes hitelességű IARC 2015 márciusban a glifozátot a „valószínűleg rákkeltő” (2A) csoportba sorolta, mintegy ezer vizsgálat áttekintése alapján (269-et idéz a monográfia), a non-Hodgkin-limfómára vonatkozó emberi bizonyítékot „korlátozottnak” értékelve. Az értékeléshez erőteljesen hozzájárult Christopher Portier munkája, akit a peres iparág képviselői fizettek a monográfia megalkozátában és a megjelenés után azonnal megindultak a kártérítési perek.
Az EFSA ezzel szemben 2015-ben arra jutott, hogy a glifozát „nem valószínű, hogy rákkeltő kockázatot jelentsen”, 2023 júliusában pedig „nem azonosított kritikus aggályt” az emberi egészségre, az állatokra és a környezetre nézve,
A Vegyi Anyagok Európai Ügynöksége (ECHA) 2022-ben szintén azt mondta, hogy a glifozát nem minősíthető rákkeltőnek.
A két hozzáállás különbsége részben módszertani: az IARC veszélyt (lehet-e rákkeltő egy anyag), az EFSA kockázatot (a valóságos expozíción mekkora a valószínűség) értékel. Az EFSA értékelését a mezőgazdaság ellenes dezinformációs kampányokról ismert civil szervezetek (PAN Europe, HEAL) az adathiányok miatt hevesen bírálták, maga az EFSA is jelezte, hogy adathiányokat azonosított.
Mindez olyan vita, ami épp ellentétes az „minden cikk azt írja, nincs hatás” előadással. Ugyanakkor az sem igaz, hogy a káros hatás „bizonyított”: a kártérítési pereket kiszolgáló IARC besorolása a rákkeltő hatás lehetőségét jelzi, nem azt, hogy a lakossági expozíciónál egyetlen egészségügyi probléma is igazolódott volna a elmúlt 50 évben.
A beszélgetés ezt a vitát kihagyja, és helyette egy leegyszerűsített, kétszerű narratívát épít: a „tudomány” (a „Nature”) mindent tagad, mi pedig „az emberi tapasztalatra” támaszkodunk. Egy értelmes vita elfogadja, hogy a kutatások között valódi ellentétek vannak, és ezeket az erősségük szerint rangsorolja.
22. „2025. november 28-án… visszavonták az 1999-ben tett cikket… most az ellenkezőjét mondták be” (21:30–22:13) – Részben igaz
A vendég szerint 2025. november 28-án megjelent „a farmakológia és toxikológia nemzetközi újságjában” egy közlemény, amely visszavonta az „1999-ben” tett cikket, amely szerint a glifozát nem kártékony és nem rákkeltő, „most ennek az ellenkezőjét mondták be”.
A tények: a Regulatory Toxicology and Pharmacology folyóirat valamely 2025. décemberi számában visszavonta a Williams–Kroes–Munro-áttekintést, amely 2000 áprilisában jelent meg (nem 1999-ben), és amely arra a következtetésre jutott, hogy a Roundup „nem jelent egészségi kockázatot az emberre”.
A visszavonás oka, hogy a cikket a Monsanto munkatársai írták, de nem szerepeltek szerzőként; a főszerkesztő szerint a cikk csak a Monsanto kiadatlan vizsgálataira épült, és figyelmen kívül hagyott „egyéb hosszú távú toxicitási és karcinogenitási vizsgálatot”. A cikk a glifozáttal kapcsolatos irodalom legtöbbet idézett tételeinek egyike volt (az egyik forrás szerint a legnépszerűbb 0,1 százalékba tartozott).
A 2025. november 28-i dátumot nem tudtuk megerősíteni; a Retraction Watch 2025. december 4-i cikke már a visszavonásról számol be, az USRTK írása pedig „múlt pénteken” történt visszavonásról ír, ami a november 28-ával összefér.
A visszavonás tehát tény, a „most az ellenkezőjét mondták be” azonban nem igaz. A folyóirat nem azt állította, hogy a glifozát rákkeltő vagy káros, hanem azt, hogy egy cikk szerzői integritása sérült. Az EPA egyik szóvivője szerint az ügynökség „soha nem támaszkodott erre a cikkre” a glifozáttal kapcsolatos szabályozási következtetéseiben, és „tovább mint 6000 vizsgálatot” értékelt.
A tanulság: egy cikk visszavonása a szerzői integritás megsértése miatt történt, de ez nem befolyásolja a kutatásban található információkat.
6. rész: pellagra, kollagén, kiválasztás és a vizelet
A 22. és a 34. perc között egy történeti példa (a pellagra), majd egy hosszú, hipotézisre épülő érvelés következik arról, hol és mennyi glifozát marad a szervezetben.
23. „Európában bárhol, ahol ipari takarmányt etettek, minden kocának bőrpellagrája van” (22:13–23:22) – Megalapozatlan
A beszélő szerint ha „bemegy Európába bárhova egy sertéstelepre, aki ipari takarmányt etett, ott minden kocának bőrpellagrája van”, és „ott van előttünk 5 millió koca, csak a tudomány nem veszi észre”.
A pellagra niacinhiány okozta betegség, amelyet a „négy D” (dermatitis, diarrhéa, demencia, halál) jellemez. Sertéseknél is létezik niacinhiányos bőrgyulladás, főleg kukorica-alapú, niacint kevésbé tartalmazó etetésnél.
Az ipari takarmányokat azonban vitaminpremixszel készítik, és a niacin-pótlás szabványos.
Arra, hogy Európában milliós nagyságrendű kocaállányon egységes bőrpellagra lenne megfigyelhető, semmilyen állat-egészsügyi felmérést vagy hatósági jelentést nem találtunk. Egy ilyen méretű, a tenyésztők és az állatorvosok számára szabad szemmel látható bőrbetegség aligha maradna észrevétlen.
A 23:54-nél hozzáteszi: „megcsináltam azt, hogy nem etetek génmódosított szóját, és azoknak az állatoknak nincsen bőrpellagrája”.
Ez egy személyes, egygazdaságos, kontroll nélküli anekdota, amelyet semmiféle írásos vagy tudományos bizonyíték nem hitelesít.
24. Goldberger, a pellagra „4D”-je és a kukorica „antivitaminja” (22:51–23:54) – Részben igaz
A beszélő a pellagra történetét Goldberger József köré építi: „magyar származású orvos, 1912-ben New Yorkban tiszti orvos”, aki a betegség négy D-jét (dermatitis, diarrhéa, demencia, halál) írta le, és „a kukoricában volt egy antivitamin, ami a triptofán–niacin átalakítást megakadályozta”.
A történeti mag helyes: Joseph Goldberger, az USA Közegészségügyi Szolgálatának orvosa 1914-ben (a Főorvos, Rupert Blue megbízásából) kezdte a pellagra-kutatást, és bebizonyította, hogy a betegség nem fertőző, hanem táplálékkal összefüggő, kukorica-alapú szegényes étrenden történik; a niacinhiányt Conrad Elvehjem 1937-ben igazolta. A részletek közül az 1912-es New York-i tiszti orvosi megnevezést nem tudtuk megerősíteni (a források az 1914-es megbízást említik), Goldberger magyarországi származása pedig háttérismeretem szerint valós.
Az „antivitamin” kifejezés pontatlan: a kukoricában a niacin nagyrészt kötött, a szervezet számára nehezen hozzáférhető formában van jelen, a kukoricafehérje (zein) pedig kevés triptofánt tartalmaz, ezért a niacin-hiány kialakulhat.
A történet a glifozát-érvelés szempontjából sem bizonyíték: a pellagra mechanizmusa ismert, és nincs ismert kapcsolata a glifozáttal.
A beszélő analógiát használ, de egy egyszerű hasonlat nem helyettesíti a bizonyítékot.
25. „A sertésben 5 mg/kg glifozát van, a szívében 12,9”; a kollagénban halmozódik (32:28) – Nem ellenőrizhető
Mester Károly szerint a sertésben, ha ipari takarmányt eszik, 5 mg/kg glifozát van, a szívében 12,9 mg/kg, amerikai és német vizsgálat szerint is.
Ennek forrását nem találtuk meg, és a beszélő sem nevezi meg.
Ezek az értékek nagyságrendekkel magasabbak annakál, ami a hatósági maradék-monitoringban jellemző †.
Ha az értékek valósak volnának, a kockázat akkor is kicsi lenne: egy 200 g-os adag sertéshús 1 mg glifozátot jelentene, ami egy 60 kg-os felnőttnél kb. 0,017 mg/ttkg, a FAO-ra hivatkozó 1 mg/ttkg napi érték kb. 1,7%-a; ugyanekkora adag 12,9 mg/kg-os szívnél 2,6 mg, vagyis kb. 0,043 mg/ttkg (4,3%).
A „miért van a szívben több” kérdésre adott válasz szerint a kötőszövetben, a kollagénban van a legtöbb, mert „annak 33%-a glicin”.
A kollagén valóban kb. egyharmad részben glicin (minden harmadik aminosav), de abból, hogy a glifozát a glicin szerkezeti rokona, nem következik, hogy be is épülne a kollagénba: erre nincs mérés, a „glicin-helyettesítés” Seneff hipotézise, amelyet semmilyen tudományos bizonyíték nem támaszt alá.
A csontban való kötödésre és lassuló felszábadulásra utaló újabb elméletek egy 2026-os, még nem lektorált előnyomat formájában léteznek.
26. A glifozát „ott marad, nem is ürül ki a szervezetből” (32:28) – Valótlan
A műsorvezető szerint a glifozát a kollagénban „ott is marad, nem is ürül ki egyébként a szervezetből”, a vendég pedig rábólint: „Nem, az nem.”
Ez ellentmond a toxikokinetikai szakirodalomnak. A glifozát nem épül be a kollagénba a glicin helyére, ez többször cáfolt, téves állítás.
A japán élelmiszerbiztonsági értékelés szerint patkányokban a szájon át adott glifozát legalább 20%-a szívódik fel, a vérből gyorsan eltűnik, a változatlan glifozát és az AMPA a vizeletből és a székletből kimutatható; kecskében és csirkében a szövetekben is változatlan glifozát a fő maradvány.
A biomonitoring-értékelések standard feltévese szerint a felszívódott mennyiség teljes egészében kiürül, felhalmozódás és érdemi anyagcsere nélkül.
Az emberi felszívódásról, az anyagcseréről és a vizelettel történő kiválasztásról egy 2020-as áttekintés bizonytalanságot említ, de a talált szakirodalom elfogadott modellje nem tartós felhalmozódást feltételez.
A „nem ürül ki” állítás tehát félrevezető állítás: a rendelkezésre álló adatok szerint a glifozát teljes egészében, metabolizmus nélkül kiválasztódik.
27. A vizeletben „leginkább AMPA formájában” ürül, és ezt nem nézik (33:01–33:30) – Félrevezető
Mester Károly szerint egy német vizeletvizsgálati szolgáltatásnál glifozát-vizsgálat rendelhető, de az AMPA-t nem nézik, pedig a glifozát „leginkább AMPA formájában” ürül ki; ő nem tud olyan laborról, amely az AMPA-t is nézné.
Az állítás hamis, amelyet saját vizsgálatokkal is bizonyítottunk.
Egy patkánykísérletben a vizeletben a változatlan glifozát szintje kb. 100-szor magasabb volt az AMPA-nál, vagyis a glifozát nagyrészt változatlanul ürült ki.
Emberi vizeletben a mérések más képet mutatnak: a német BfR által értékelt vizeletmintákban a glifozát legmagasabb értéke 1,82 µg/l, az AMPAé 2,63 µg/l volt, vagyis az AMPA-t mind mérték, és az AMPA-szintek a glifozátténál is lehetnek magasabbak.
Az AMPA azonban nem csak glifozátból keletkezhet (más foszfonátokból is, például mosó- és mosogatószerekből).
A BfR szerint a mért vizeletszintek „nagyon messze elmaradnak” az egészségügyi kockázatot jelző tartománytól, az AMPA pedig a mért szinteken sem jelent aggályt a kis toxicitása miatt.
Az AMPA mérése szakmailag is indokolt, de az a benyomás, hogy a mérés hiányzik, téves: az AMPA-mérés létezik, és a talált eredmények nem jelentenek semmiféle egészségügyi kockázatot.
7. rész: autizmus, sertések, szülés, mikrobiom és a vegetáriánus étrend
A beszélgetés utolsó harmada a glifozáttól egyre távolabbi témákra tereli a figyelmet, de a részletek ott is a glifozátot hozzák vissza okként, és ez teszi a legnehezebben átláthatóvá a bizonyítékok és a hitélmény határán.
28. „Amerikában minden 34. gyerek autista, minden 22. kisfiú”; Magyarországon évi 17%-os növekedés; összefügg a glifozáttal (33:30–33:57) – Részben igaz
A vendég szerint „Amerikában minden 34. gyerek autista, minden 22. kisfiú autista”, és egy magyar szakorvos említése szerint „évente 17%-a növekszik az autizmus mennyisége” Magyarországon.
A műsorvezető kérdése: „Ez is összefügg a glifozáttal?”, a válasz pedig: „A bélbaktériumok szerepe ott van, a mitokondriális probléma ott van.”
Az USA-számok a CDC-adatokra épülnek, de változó időpontok és korcsoportok keverednek. A CDC ADDM-hálózat 2022-es adatai szerint a 8 éveseknek 1/31-e (3,2%), a 4 éveseknek 1/34-e autista, a fiúk 1/20, a lányok 1/70 arányban; a 2020-as adat 1/36 volt, 2016-ban 1/54, 2000-ben 1/150. A „1/34” tehát a 4 évesekre, az „1/22 fiú” pedig – háttérismeretem szerint – a korábbi (2020-as) fiú-adatra vonatkozik †. Az ADDM-hálózat nem reprezentatív mintája az országnak (a helyszínek között 1% alattól 5,3%-ig terjed a gyakoriság), és a növekedést a szakmai szervezetek a jobb felismeréssel, a szűrések bővülésével és a diagnosztika fejlődésével magyarázzák. A magyar „évi 17%”-ot nem sikerült ellenőrizni; ha igaz volna, tíz év alatt közel ötszörösére (1,17^10 ≈ 4,8) növelné a gyakoriságot, ami riasztó adat lenne, ha forrás tartozna hozzá.
A glifozát-kapcsolatra a kapott válasz nem is felel: „ezért” helyett „ott van a bélbaktériumok szerepe” hangzik el, ami nem állítás, hanem terelés.
Ok-okozati bizonyítékot a glifozát és az autizmus között nem találtunk, mindössze Seneff sokszor cáfolt teóriájában található meg korrelációs kapcsolat.
29. A malacok 12%-a „PFTS”, mitokondriálisan beteg (33:57–34:30) – Nem ellenőrizhető
Mester Károly szerint „a malacok 12%-a az úgynevezett PFTS szindrómás, ami mitokondriás beteg kismalac, és mitokondriás beteg gyerekek is vannak”.
A rövidítést nem sikerült azonosítani, és a 12%-os arányhoz sem találtunk forrást.
A „mitokondriális betegség” meghatározott diagnosztikai kategória, amelyet nem szoktak általános „12%-os” aránnyal megadni; az állítás így sem megerősíthető, sem cáfolható.
30. Dán sertéstenyésztés: 60%-os kocaselejtezés, 17%-os elhullás, 2,5-szeres halvaszületés (35:37–36:49) – Nem ellenőrizhető
A beszélő szerint a dán sertéstenyésztésben kb. 960 000 koca van, évenként 500 000-nél többet selejteznének ki (60%), 1995-ben ez csak 25% volt, a kocaelhullás 2,7%-ról 2015-re 15%-ra, mostanára 17%-ra nőtt, a halvaszületés „két és félszeresére”.
A számokat nem sikerült ellenőriznünk.
Saját háttérismeretem szerint a dán kocaelhullás és selejtezés valóban magas, a legjellemzőbb magyarázat azonban a hiperprolifikus tenyésztés (a kocák alomszáma a 90-es évek óta jelentősen nőtt; a nagy alomszám a malacelhullást is növeli: Aarhusi Egyetem áttekintése, 2024).
A beszélgetés a glifozát-hatásra utal, de a dán adatok és a glifozát közötti kapcsolatot egy forrás sem mutatja ki, és a tenyésztési célok, a kocaszelekció és a tartás változása szintén időben egybeesik.
31. A glifozát a P450-enzimeken keresztül a kortizolt rontja, ezért nem tágul a szülőút, indukció kell, tejhiány lesz (36:49–38:29) – Megalapozatlan
A beszélő szerint a glifozát hormonmoduláló hatása miatt „nem tudnak szülni a hölgyek”, „nem tágul” a szülőút, mert a kortizol is a P450-rendszer segítségével képződik. Élettani háttérként a mellékvese kortizolja valóban P450-enzimekre (CYP11A1, CYP17A1, CYP21A2, CYP11B1) épül, és sertésnél a magzati kortizol-emelkedés valóban részt vesz a tüdőérésében (surfactant) és a szülés elindításában. Arra az állításra azonban, hogy a glifozát ezt a rendszert élő szervezetben gátolja, nincs kísérleti bizonyíték; ez a 15–20. pontban tárgyalt hipotézis egyik további következménye.
A szülés elindításának (indukció és a nem táguló szülőút) gyakoriságát a szülészeti gyakorlat, az anya életkora, a testtömegindexe, a vetélés és a más kockázati tényezők is alakítják. Az eljárások nagy része (indukció, császármetszés) orvosilag indokolt, a magzat és az anya védelmét szolgálja.
A „tejhiány” (puerperális agalaxia) a kocák „MMA”-szindrómájának része, amelynek többtényezős oka ismert; a glifozáttal való összefüggésére nincs forrás.
32. A hüvelyi szülés kolonizál, az első 2–3 évben alakul ki a bélflóra „lenyomata”, a méhlepény nem steril (38:29–39:32) – Részben igaz
A beszélgetés ebben a részben azt mondja, hogy a méhbeli környezet „nem steril”, „a méhlepény és a magzat már az anya méhében találkozik baktériumokkal”, a szülőcsatornán átjutó baktérium az első, ami kolonizálja a magzat rendszerét, és „az első két-három életvében alakul ki az a bélflóra-mintázat, ami elkísér minket az életünk végéig”.
A hüvelyi szülés és a csecsemő korábbi bélmikrobiótája közti összefüggés jól dokumentált és a bélmikrobióta az első években valóban nagy részben kialakul.
A „méhlepény-mikrobióta” léte viszont vitatott: egy neves, 2019-es kutatás (de Goffau és mtsai, Nature) úgy találta, hogy az egészséges terhességekben nem mutatható ki állandó méhlepény-mikrobióta, a korábbi eredményeket szennyeződés okozhatta; Kennedy és mtsai (Nature, 2023) 46 szakértője egyhangúlag arra jutott, hogy a magzat a születés előtt nem kolonizált.
A „az életünk végéig elkísér” úgyszintén egyszerűsítés, mert a bélflóra a felszínében életünk során az étrend, az antibiotikumok és más tényezők hatására dinamikusan és folyamatosan változik.
A kolosztrum jelentősége, amit a beszélő ugyanitt hangsúlyoz, valódi.
Mindezt az érvelés a glifozáttal köti össze: nem a hüvelyi szülés fontossága a vitatémánk, hanem az, hogy a szülésmód változását a glifozáttal magyarázzák.
33. A vegetáriánusok nem „tisztábbak”; ha mindenki vegetáriánus lenne, felborulna a biodiverzitás (45:17–46:47) – Félrevezető
A műsorvezető kérdezi, mi van azokkal, akik nem esznek húst, „azok tisztábbak?”, a válasz röviden: „Nem.”
Mester Károly hozzáfűzi, hogy a lónak és a nyúlnak speciális vakbélflorája van (a nyúl „vitaminszéklet”ének elfogyasztása valóban létező jelenség, a cekotrófia), „az ember nem születnésénél fogva vagy teremtésénél fogva nem vegetáriánus”, és „ha mindenki vegetáriánus lenne, egyrészt fölborulna a biodiverzitás a földön, másrészt ezek az állatok meg se születnének”.
A húsmentes étrendről szóló „tisztább” kérdés a glifozátról szóló vitahoz kapcsolódik, a válasz viszont egyáltalán nem a maradékokról, hanem világnézeti és ökológiai érvekről szól.
A legelőn tartott, extenzív állattartás ugyanakkor egyes gyepek biodiverzitását fenntarthatja, és ebben a beszélőnek igaza lehet; a „mindenki vegetáriánus lenne, és felborulna” állítás azonban általánosságban nem támasztható alá.
Az „az állatok meg se születnének” érv etikai-világnézeti, nem tényalapú állítás.
Kinek jó a félelem?
A 33 állítás áttekintése után érdemes visszalépni a beszélgetés egyik legtöbbet mondani tudó pillanatára. A 43. perctől Mester Károly azt mondja: „gyártok takarmányt, egyre többet”, és „bárki fölnevelheti magának, én megadom hozzá a tudást”.
Korábban, a 28:57-nél úgy fogalmaz, hogy „funkcionális takarmányt gyárt”, ami „drágább”, és „aki olcsóbban akar élelmiszert beszerezni”, annak nem tudnak megoldást adni. A beszélgetés végére a néző tehát a következő láncot kapja: a modern étel „üres szemét”, a hatóságok „jobban csinálják a rosszat”, a tudomány „nem veszi észre”, a megoldás pedig a megbízható termelő és a „génmódosított nélküli”, „funkcionális” takarmány.
Ez nem bizonyítja, hogy bármelyik valótlan állítás kereskedelmi szándékból hangzott el, és mi sem állítjuk ezt: a hibák ilyen eredetére nincs bizonyítékunk, és a beszélők lehetnek maguk is őszintén meggyőződve.
A gazdasági érdekeltség viszont nyilvánvaló, és egyszer sem hangzik el a műsorban: sem a vendég, sem a műsorvezető nem jelzi a nézőnek, hogy a félelemtöltő narratív és a „tiszta” termékek piaca ugyanabba az irányba mutat.
Egy olyan világban, ahol „a tudományt” és „az EFSA-t” eleve gyanús szerepbe helyezik, az egészséges élelmiszer megítélése egyetlen személyre – a beszélőre – szűkül.
Mi a tanulság?
A kérdésre, hogy mit tegyen az olvasó, a válasz nem a félelem, hanem az, hogy értékelje a forrásokat.
A gyakorlati tanácsok:
Kérdezzen rá minden szám forrására: ki mérte, mit mért, milyen mintán, melyik folyóiratban jelent meg. A 33 állításból öt volt eleve nem ellenőrizhető, mert egy forrást sem nevezték meg.
Különítse el a tudott tényt (a glifozát a sikimisav-útat gátolja) a következtetéstől (ezért PCOS, autizmus, nehéz szülés lesz). Az előbbi igaz, az utóbbi nem bizonyított.
Gyanakodjon, ha a „megoldás” egyetlen személyhez vagy termékhez kötődik, és ha az, aki a problémát állítja, egyben a megoldás árusítója is.
A valódi kockázatot a hatósági értékelések mérik: az IARC a non-Hodgkin-limfómával való kapcsolatra „korlátozott” emberi bizonyítékot talált, az EFSA „jelentős” (kritikus) aggályt nem; azonban mindkettő a foglalkozási expozícióra (permetezők) és nem az élelmiszer-maradékra koncentrál.
Ha egészségügyi problémája van (inzulinrezisztencia, PCOS, meddőség, autizmus), orvoshoz forduljon, ne „gyomirtószer-szintülésre” alapozott magyarázatokhoz.



