Tiszta viz(elet)et a pohárba!
Mezőgazdaságellenes félelemkeltés hamis adatok alapján
2013-ban világszerte megkezdődött az elvetélt GMO ellenes kampány áthangolása a glifozátellenes kampányra a La Jolla forgatókönyv alapján a maffiaszerűen összehangolva működő nemzetközi civil szervezeteknél.
Magyarországon Fidrich Róbert kezdte az MTVSZ keretében az azóta visszavont tanulmányokra, kitalált történetekre és hazugságokra épülő narratívát, a szokásos összefüggéstelen permetezős képekkel, amelyekről azonnal felismerni egy hiteltelen aktivista tevékenységét. A FOE tagjaként az MTVSZ csak egy a számtalan megélhetési zöld közül, akik azóta is támadják a mezőgazdaságot, ámbár azóta is ugyanaz a mezőgazdaság eteti őket, amelynek a munkáját évről évre nehezebbé teszik a félelemkeltő hazugságaikkal.
Ez egyik ilyen jól megragadt és sokszor felmelegített rémhírkeltésük a vizelet glifozáttartalma.
Azonnal utánanéztem, mi igaz a vizeletvizsgálatokból és hamar kiderült, hogy ez is csak egy újabb ócska aktivista félrevezetés. Természetesen a népesség kemofób többsége azonnal magáévá tette a hazugságokat és azóta is hajtogatja a meséket, anélkül, hogy tudná, mit beszél, ezért szeretném összefüggésbe helyezni az olvasottakat.
Mérni csak pontosan
A 3. Talajegészség Konferencián találkoztak a TMG egyesület egyes tagjai az ország minden részéről, hogy az értékes program mellett egy kis vizeletet áldozzanak a tudomány oltárán. A nagy nyilvánosság előtti pössentés apropója, hogy már sok éve zajlott világszerte az egyszerű emberek kemofóbiáját kihasználó, hajmeresztó zagyvaságokat összehordó, áltudományos kampány egy hétköznapi gyomirtószer ellen, amely alternatíva nélküli, hasznos eszköz a talajvédelmet szem előtt tartó no-till gazdák számára és ebben a kampányban a különféle testnedvek is megjelennek.
A vizeletvizsgálatot azért indítványoztam, hogy egyértelműen meggyőződhesssünk, hogy mi az igazság a sok éve vírusként terjedő hírekkel kapcsolatban, miszerint mindenki vizeletében “aggasztóan magas” mennyiségű glifozát található. A vizsgálatban az egyesület biotermelői és konvencionális gazdái egyaránt részt vettek, sőt az egyik biotermelő szándékosan glifozátban gazdag német söröket ivott egész héten, hogy biztosan kimutatható legyen a vizeletéből a glifozát. Én szintén glifozáttól frecsegő francia vörösbor és csicseriborsó fogyasztásával áldoztam a tudomány oltárán.
A frissen adagolt mintákat személyesen vettem át kézből kézbe a produkció helyszínén, majd mélyfagyasztott és hűtve szállított mintákat anonim módon, számkóddal adtam le a laboratóriumban. A mintavétel előtti egy hétben mindenki írta részletesen az étrendjét és a potenciális eseményeket, amely során érintkezhetett glifozáttal, hogy kimutatható eredmény esetén vissza tudjuk nyomozni, honnan származhatott a szermaradvány.
A vizsgálat folyadékkromatográfiás, hármas kvadrupol rendszerű tandem tömegspektrometriás protokollját (HPLC-MS/MS méréstechnikájú módszer vizeletmintákra, 0,1 μg/l-es alsó meghatározási határral) a megbízásomra dolgozta ki a Wessling, Magyarország egyik legmagasabb szakmai színvonalú laboratóriuma, mivel még senki nem végzett sem vizeletből kimutatást, sem ilyen pontosságú vizsgálatot Magyarországon a glifozáttal kapcsolatban. Azóta sem tudok újabb hazai vizsgálatokról a miénken kívül, bár egy évtizede nagy a felbuzdulás a gyomirtó ellen. A vizsgálat protokolljának drága kidolgozása és a mintánkénti 30.000 forintos költsége miatt minket sem érdekelt a vizsgálat megismétlése, mert amire kíváncsiak voltunk, azt igazolta.
A korábbi nemzetközi vizsgálatok legtöbbje 1 μg/l-es alsó meghatározási határral dolgozott, ezért a mi vizsgálatunk minden korábbinál pontosabb volt. A protokollt és a vizsgálatokat a vizsgálatban résztvevők saját maguk fizették - nem volt olcsó játék, de a munkaeszközünkről van szó, ezért megfelelő pontosságú technológiára bízzuk a vizsgálatot, ha pontos eredményt szeretnénk kapni.
LOQ, NOAEL, ADI, MRL
Ha valaki nincs tisztában ezekkel a rövidítésekkel, ne is olvasson tovább, amíg meg nem érti a fogalmakat. Ezek a toxikológia és élelmiszerbiztonság tudományos alapjai, amelyek ismerete nélkül ne is kezdjen bele senki a glifozátellenes sablonjai szajkózásába.
Ismétlem: ha ezekkel nem vagy tisztában, fejezd be a tudományos alapokkal nem rendelkező glifozátellenes szlogenjeid osztogatását, mert csak a tudatlanságodat fogod elárulni.
A LOQ, (Limit of Quantification) a legalacsonyabb koncentráció, amelynél a keresett anyag nemcsak megbízhatóan kimutatható, hanem amelynél bizonyos előre meghatározott torzítási és pontatlansági célok is teljesülnek.
NOAEL, a megfigyelhető káros hatást nem okozó szint (No Observed Adverse Effect Level) egy anyag azon legnagyobb koncentrációja vagy mennyisége, amelynél az expozíciónak kitett populációban nem jelentkezik kimutatható káros hatás. A NOAEL érték mennyiségének meghatározását általában patkányokon és egereken végzett kísérletekkel alapozzák meg. Ennek során az állatok meghatározott étrendet kapnak, ami változó részarányban tartalmazza a vizsgált anyagot. A cél a legmagasabb adagolási szint megállapítása, ami mellett még nem figyelhetők meg az egészségre káros hatások. Ezt a NOAEL, azaz hatás nélküli szintet osztják a 100-as biztonsági faktorral. Ez adja meg az ADI értéket - tehát a semmilyen hatás kimutatásához szükséges mennyiség századrésze a megengedett szermaradvány mennyisége. Rövidebben a nulla egészségügyi hatás százada.
Az ADI érték, Acceptable Daily Intake, az egyes élelmiszerben található kémiai anyagokra (vegyületekre) vonatkozó elfogadható napi beviteli mennyiséget jelenti. Értékét milligramm/testsúlykilogram/nap-ban adják meg. Ez a mennyiség a vizsgálatok alapján egy ember teljes élete során mindennap bevihető anélkül, hogy bármiféle egészségkárosodást okozna.
ADI értéke az évente több százezer ember haláláért felelős dihidrogén-monoxidtól kezdve a nátrium-kloridig a legtöbb olyan vegyületnek meg van határozva, amellyel az emberek rendszeresen találkoznak. Ezeket a határértékeket több évtizede kutatók ezrei vizsgálják és vizsgálják felül, ennek köszönhetően a megadott értékek egészségügyi hatása megfelelően bizonyított, ezért az ADI érték alatti mennyiségben elfogyasztott bármiféle vegyület nem jelenthet semmiféle egészségügyi hatást a tudomány jelenlegi állása szerint.
A NOAEL érték százada az ADI értéke és az ADI 1-2%-át fogyasztjuk el csak naponta életszerű körülmények között bármilyen mért vegyületből.
Ez egyszerű nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy egy nulla egészségügyi kockázatú mennyiség századának a százada juthat a szervezetünkbe átlagban - akkor is, ha vedeljük a gifozátos sört és deszikkált lencsefőzeléket eszünk egész nap, a több ezer, a növények által termelt mérgező és rákkeltő molekula mellett.
A NOAEL-ADI biztonsági faktor egyébként figyelembe vesz több, nehezen becsülhető tényezőt is, mint a NOAEL érték átszámolását az állatról az emberre, a személyi különbözőségeket, amelyek úgy a kísérleti állatoknál, mint az embernél is lehetségesek és a különböző anyagok önmagukban gyakran nem ismert kereszthatásait. Azaz a zöld legendáriumban gyakran felmerülő “koktélhatás” is meg van becsülve.
Az ADI érték meghatározásáért a tudósokban bővelkedő, nemzetközi szakértői testületek felelnek:
Az Europai Unió Élelmiszerbiztonsági Bizottsága, Scientific Committee on Food, SCF)
JEFCA-Committee, Joint FAO/WHO Expert Committee on Food Additives,
FAO; Food and Agriculture Organisation of the United Nations
WHO, World Health Organisation
MRL a maximális szermaradványszint (Maximum Residue Level ) egy hatóanyag legnagyobb koncentrációja, amely a peszticidek megfelelő alkalmazása esetén jogszerűen megengedhető az élelmiszerekben vagy takarmányokban. Az EFSA felelős az EU-ban a maximális maradékanyag-határértékekre vonatkozó javaslatok kidolgozásáért, a fogyasztók biztonságosságának értékeléséért a peszticid toxicitása, az élelmiszerekben várhatóan előforduló szintek és az európaiak eltérő élelmiszer-fogyasztási szokásai alapján. A biztonságossági értékelést toxikológiai referenciaértékek, például az akut referenciadózis (ARfD) segítségével végzik.
Az EFSA rendszeresen publikálja a tagállamok élelmiszerbiztonsági mérésein alapuló riportokat, amelyek egyben bizonyítékot jelentenek az európai élelmiszerek biztonságára is.
A glifozát EU-ban megengedett napi fogyasztási limitje (ADI) 0,5 mg minden egyes kilogramm testsúlyra, azaz a tudományos konszenzus alapján egy 80 kg-os ember napi 40 mg glifozátot fogyaszthat el, minden egyes nap az életében, hogy bármilyen egészségügyi hatásra számítania kellene. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mától bárki is felvegye az étlapjára a gyomirtót, mert növényvédőszereket nem szoktunk elfogyasztani, akkor sem, ha valami a a bio tanúsított növényvédőszerek körébe tartozik. Az EFSA legutolsó riportja alapján az élelmiszerek 96-100%-ban semmilyen mennyiségben nem kimutatható glifozát szermaradvány, ezért nehezen lehetne elérni még a napi 40 milligrammos egészségügyi határértéket is banán és citromhéj tonnáinak elfogyasztásával.
A fő kérdés, hogy mennyi a valós terhelés, a kitettség, milyen mennyiség juthat a szervezetünkbe és mennyi távozik?
Mert lehetne a világ legmérgezőbb vegyülete is (természetesen nem az), ha nem kerül a szervezetbe olyan mennyiségben, amely miatt aggódni kellene.
Kitekintés a vizeletfronton
A glifozát megjelenését a permetezéssel foglalkozó szakmunkások vizeletében számos kutatásban vizsgálták 1974 óta, de senki nem aggódott, mert a határértékeket tartósan még azok a permetező munkások sem lépték túl, akik azóta is védőeszközök nélkül pancsolnak a gyomirtóban és rövidnadrág/strandpapucs kombóban gyalogolnak a háti permetező permetködében.
2013 előtt a kutyát sem érdekelte a hírekben, mennyi glifozát van egyszerű polgárok vizeletében, egyetlen cikk nem jelent megy magyar nyelven a glifozát és vizelet összefüggéseiről. (Kivéve db, a hivatásos mezőgazdaságellenes aktivista egy írását, amelyben az internetről összegereblyézett tanulmányok felsorolása között megemlítette a vizeletet is).
Aztán eljött 2013 és varázsütésre 18 országból, 182 ember vizeletét teszteltették a “zöld” szervezetek, mint a BUND és FOE, aki szponzorálta a vizsgálatot, s amelyben az MTVSZ is részt vett. A 18 magyar mintából 3-ban volt kimutatható a glifozát a brémai labor GC-MS-MS tesztje alapján és Fidrich Róbert programfelelős felsorolta az összes rettegéskeltő sablont, ami azóta is uralja a közbeszédet. A kimutathatósági határérték 0,15 μg/L volt és mérték az AMPA mennyiségét is. Az erről szóló cikkek azóta is természetesen elfelejtik megemlíteni, hogy minden eredmény nagyságrendekkel az egészségügyi határértékek alatt találhatóak, de felbukkan a glifozátellenes kampány fő indoka, a GMO:
“Az a tény, hogy az európai városokban élő emberek testében jelen van ez a gyomirtó, azt mutatja, hogy már is túlzásba vitt a használata. Ráadásul jelenleg tizennégy glifozát-tűrő, génmódosított fajtacsoport vár termesztési engedélyre az Európai Unióban. Egyes becslések szerint, ha zöld utat kapnának, akkor a glifozát felhasználás mértéke 800%-kal megnövekedne.”
A vizeletben található, akármilyen mennyiségű glifozát így lett a La Jolla forgatókönyv szerint dolgozó, GMO ellenes szervezetek fő ütőkártyája a kemofób népessség körében. Nem, nem a glifozát volt a probléma és nem is az a mai napig.
A glifozát csak egy ütőkártya a zöld kommunisták GMO ellenes mozgalmának paklijában, amely a gyenge minőségű kutatásokra alapozott hangulatkeltő hírekkel terítik a világ médiáit. A cikkekben megindult a találgatás, honnan származik a vizeletben található glifozát. A brémai laboratórium összefoglalójában elsődleges forrásként a táplálkozásból származó kitettség lehetőségét említették meg, de db, az elismert magyar ökotoxikológiai szakértő jobban tudja mindenkinél ezt IS:
db ezen állítása szerint a a gyakorlatban a termelők által a magyar termőföldek kb. ötödére, 1-2 évente kipermetezett, 3-5 csepp/m2 mennyiségű glifozátból a talajvízbe kerülő szermaradvány jut a városi emberek millióinak szervezetébe a vízzel. Hogy milyen vízzel, azt máig nem tudjuk, mert a vezetékes vízben nem található meg a mérések alapján, semmilyen mennyiségben, ahogy az ásványvizekben sem.
A glifozát gyors megkötődését ismerve a talajban és a permetezővízben található Ca, Mg, Na kationokkal nem sok esélye van, hogy bejusson a talajvízbe (emiatt lágyítjuk a permetezővizet is, hogy ne veszítse el a hatékonyságát a glifozát), de a meglehetősen irreális feltételezési láncolatot elnézve, biztos, ha ő mondja. Lehelletnyi valóságérzékelési problémának tarthatnánk, hogy megbízható méréseket 2020 februárjáig nem végeztek országosan az ivóvízben található glifozát mérésére, nincs publikált adat azóta sem, de 2013-ban Darvas Béla már tudta, hogy az ivóvíz a forrás, mert végeztek néhány nagy eséllyel hamis pozitív értékeket produkáló ELISA mérést akkortájt a felszíni vizekben.
Mások inkább az élelmiszerekből származó szermaradványokat feltételezik forrásként és ez a vonal a mezőgazdaságban dolgozva elég egyértelműnek is látszik. Merthogy a termelők használnak glifozátot gyomirtásra, ültetvényekben és néha állományszárításra is. Az EFSA riportja minden évben közreadja a tagállamok éves élelmiszerbiztonsági mérések eredményeit, ebből aránylag jól látni, honnan származhat a vizeletben nagy érzékenységű vizsgálatokkal esetlegesen kimutatható, mélyen az ADI határértékek alatti glifozát szermaradvány.
Vajon mit jelenthet a vizeletben található glifozát és milyen károkat okozhat?
A rendszeresen megjelenő EFSA riportok alapján annyit tudunk, hogy esetleg felbukkanhat egyes mért élelmiszerek 1-3%-ban, de az esetlegesen kimutatható mennyisége olyan alacsony, hogy egészségügyi kockázatot nem képviselhet. Elsősorban olyan gyümölcsök héján bukkan fel, mint a banán vagy grapefruit, az ültetvények gyomkezelése során elsodródó hatóanyagból, de a nyugati, esősebb államokban előforduló, búza vagy árpa állományszárítása miatt is előkerülhetnek szermaradvány nyomok.
Miért olvasni akkor mindenhol, hogy mekkora veszélyt jelent a vizeletben esetleg felbukkanó glifozát?
A haszonleső kártérítési ügyvédek és velük együttműködő zöld kommunisták gerjesztette kemofób hisztérián kívül semmilyen tudományos oka nincs.
A terjedő kemofóbia
Az élelmiszerekben gyakorlatban megtalálható természetes vagy mesterségesen előállított vegyületek negatív hatást is gyakorolhatnak, de a gyakorlatban ilyen problémákkal a legritkábban találkozhatunk. Azok a tételek, amelyek határérték feletti szermaradványt tartalmaznak, az élelmiszerláncból kivonásra kerülnek (kivéve, ha valaki ismeretlen kistermelőtől vásárol valamit mondjuk a veresegyházi piacon, mert annak senki nem ellenőrzi a vegyszermaradvány szintjét. Amikor utoljára mértünk ilyen piaci tételt, 6-7 féle, jelentős mennyiségű szermaradványt is találtunk a háztáji zöldségben.)
A kemofóbia, a kémiai vegyületektől való irracionális félelem elterjedtségét azonban nem szabad alulbecsülni - az európai emberek jelentős többsége semmiféle kémiai, toxikológiai, élelmiszerbiztonsági vagy mezőgazdasági ismerettel nem rendelkezik.
A kemofóbok többsége boldogan alkoholizál, miközben az etil-alkohol bizonyítottan rákkeltő vegyület a WHO IARC 2010-ben megjelent monográfiája szerint és évente milliók haláláért felelős - de ugyanezek az emberek őrjöngve követelik annak a glifozátnak a betiltását, amellyel az életben nem találkoznak.
A legelszomorítóbb, hogy a mezőgazdaságban dolgozók jelentős része sem rendelkezik elegendő kémiai vagy biológiai ismerettel, sokan még azt sem tudják, mivel permeteznek, elég, ha odaviszi nekik azt a valamit a kereskedő. A kemofób többségnek a leghalványabb fogalma sincs, hogyan készül a zacskós tápjuk, honnan származik a téli paradicsom és eper és hogyan lett megtermelve, ahogy a a különféle kémai vegyületek előfordulásáról, előállításáról, szerepéről, napi megengedett dózisairól sincs valós elképzelésük.
A kemofóbok jelentős része ráadásul kemikáliáktól mentes világban szeretne élni. Ezt még nem tudja a tudomány egyenlőre megvalósítani, mert minden létező, élő és élettelen kémiai vegyületekből áll, beleértve az általunk ismert világegyetemet is, de látványosan illusztrálja a népesség terjedő fogalmatlanságát. Soha még ilyen jó életkilátásai nem voltak még az embereknek és ilyen széles skálán, állandóan rendelkezésre álló, biztonságos táplálékuk sem volt, de inkább rettegnek a valamitől, amiről fogalmuk sincs. A vizeletben esetlegesen felbukkanó gyomirtó szermaradvány is ilyen.
A kemofóbia hatása alatt az emberek azt sem fogják fel, hogy nincs olyan, hogy valami nem mérgező vegyület - minden vegyületnek vagy elemnek az elfogyasztott mennyisége dönti el az egészségügyi hatását.
A szuperegészségesnek tartott növények által megtermelt toxikus vegyületek teszik ki egyébként az élelmiszerekkel elfogyasztott mérgező, rákkeltő és magzatkárosító vegyületek 99.99%-át. Ezeket a vegyületeket a növények termelik a saját védelmükrem hogy ne legyenek elfogyasztva - mióta ismert kis mértékben orvosság, nagy mennyiségben méreg mondás?
De ki az, aki rettegni szokott a burgonyától, rukkolától vagy babtól? Ha attól nem retteg, miért retteg a maximum 0.01%-ot kitevő mezőgazdasági szermaradványoktól, amelyek a mérések alapján a legritkább esetben lépik túl az egészségügyi határértéket és túllépés esetén általában ki is vonják forgalomból a kérdéses tételt?
A vizeletben található glifozát
A vizeletben található glifozát mennyisége feltételezi, hogy először valamilyen útvonalon bejutott a szervezetbe. Étel, ital, belégzés és bőrkontakt útján kerülhet be a vegyület, de attól nem fog bekerülni, hogy az út túloldalán látunk egy termelőt permetezni, miközben elhaladtunk mellette autóval. Attól sem, ha tőlünk két kilométerre permetezett valaki vagy megfogtunk a gazdaboltban egy folyékony kapás palackot.
A szervezetbe jutó glifozát mennyiségével, átalakulásával és hatásával kapcsolatban a német BfR adott ki egy áttekintést. Eszerint a vizelettel távozó glifozát pontos mérése megoldott, a mért eredmények alapján meg lehet becsülni a szervezetbe került mennyiséget is. A glifozát kb. 20%-a szívódik fel a szervezetben, amelynek 99%-át a vese kiválasztja, azaz metabolizmus nélkül, pontosan olyan formában távozik a szervezetből, ahogy bekerült, egy nagyon kis részét a bélrendszerben található baktériumok bonthatják le. A glifozát 80%-a az ürülékkel távozik, változatlan formában, kimutatható metabolizmus nélkül. A szervezetben a glifozát átalakulása AMPA-vá rendkívül alacsony mértékű és meglehetősen valószerűtlen nagyobb mennyiség felbukkanása a szervezetben.
Hiteles mérésekkel nem is található AMPA a glifozát mellett a vizsgálatokban.
Ha a glifozát értékénél magasabb AMPA érték található a mérésben, az más forrásból kerülhetett a szervezetbe, mint például a hétköznapi mosogató, mosó és öblítőszerek tenzidjeiből. Az AMPA egy bomlástermék, amely nagy mennyiségben a hétköznapi felületaktív anyagok, mint a foszfonátok használata során keletkezik.
A szervezetbe jutott, vízoldható glifozát néhány napon belül maradéktalanul távozik a szervezetből, húsban, tejben, vérben, stb. nem halmozódik fel.
Aki a szervezetben történő felhalmozódásról beszél, az egyértelműen hazudik.
A GC-MS-MS vizsgálatokban az AMPA magasabb szintje feltételezi az Aminopolyphosphonate alapú felületaktív anyagok (mosó- és mosogatószerek, stb.), mint ATMT vagy EDTMP-vel érintkezést, amelyek könnyen bomlanak AMPA-vá. Ugyanez az eredet áll a természetes vizekben mért magas AMPA szintek hátterében is, amelyekbe túl gyakran tisztítás nélkül ömlik a kommunális szennyvíz.
Gyanús mesék
Monika Krüger 2014-es összehasonlító vizsgálata óta mindenki kész tényként fogadja el, hogy vizeletvizsgálat esetén az Abraxis Elisa tesztje összehasonlítható értékeket produkál a GC-MS vizsgálattal.
Monika Krüger 2014-ben vonult nyugdíjba, de a jól megérdemelt pihenés helyett inkább a Biocheck nevű cég keretében folytatta a Monsanto és glifozátellenes hadjáratát. Az aktivisták a zöld maffia által kialakított La Jolla forgatókönyv szerint dolgoznak és nem a kisebb cégeket támadják, amelyek glifozáttartalmú termékekkel kereskednek, s nem is azokat a cégeket perelik, akik előállítják Kínában - máig kizárólag a Bayer/Monsanto áll a célkeresztben, mert a Monsanto ellen már jól kialakított negatív közhangulatot hoztak létre, amelyet olcsón és könnyen tovább lehet fokozni. A Biocheck végzi egyébként több éve az európai a zöld szervezetek rendelésére a nagy port felkavaró anyatej és vizeletvizsgálatokat - ez a maffiaszerűen működő hálózat a felelős a legtöbb álhírért.
2015 júniusában a Die Grünen vizsgáltatott 16 anyatej mintát a Biochecknél - 100% pozitív eredménnyel. Az anyák pánikban szorongtak, hogy megmérgezik a csecsemőiket. A valóságot azonban már ismerjük: mindannyian aljas átverés áldozatai lettek. A glifozát vízoldható molekula, anyatejben nem megtalálható.
Ezt többek között a német Bundesinstitut für Risikobewertung igazolta 2015-ben, 114 anyatej mintát ellenőriztek nagy precizitású LC- MS/MS, GC-MS/MS módszerekkel. Minden minta negatív lett, nem volt kimutatható glifozát 1 ng/mL mérési határral. Egyszerűbben: aki azt állítja, hogy glifozát található az anyatejben, az hazudik, még akkor is, ha az Európai Parlament tagja.
Ennek ellenére a köztudatban kész tényként szerepel, hogy az anyatejben is glifozát van és ismert magyar szakemberek is képesek idézni ezt az alaptalan hazugságot.
2015-ben az Urinale keretében közel 2000 ember vizeletét vizsgálták, ismét a Biochecknél. Az eredmény 99,6% pozitív minta.
2016-ban a Zöldek már az EU parlament 150 tagjának vizeletét vizsgáltatták - ismét a Biochecknél. Az eredmény: 100% pozitív.
A hírekbe megint úgy került be az eredmény, hogy több a glifozát a vizeletben, mint az ivóvízben - nem tudom, ki szokott hugyot inni, hogy releváns összehasonlítás legyen. Az ivóvízben mindenesetre semmilyen mennyiségben nem található meg glifozát.
Jávor Benedek ennek az aprópóján rittyentett egy olyan mesét, hogy elégedetten csettinthet minden rémhírterjesztő a sztorijára. Talán kevesebb bizonyítottan rákkeltő alkoholt tartalmazó sört és bort kellene inni a brüsszeli éjszakában, máris nem volna olyan magas az az érték, ami egyébként még mindig fényévekre van az ADI értékétől.
Nem folytatom a felsorolást, még mérések ezreit végezte a Biocheck, akinek tulajdonosa büszke támogatója Seralininek és Seneffnek, a glifozátellenes mozgalom utcaseprőinek, akik elképesztően színvonaltalan “kutatásokkal” igyekeznek bizonyítani a gyakorlatban értelmezhetetlen elképzeléseiket.
Azonban Plabennecből 10 francia termelő ugyanazt a mintát elküldte a Biocheckhez és a Plouzanéban található Labocéa laboratóriumba, ahol a megbízható LC/MS-MS módszerrel vizsgálták a mintákat. Az eredmény nem meglepő számunkra, de erősen megkérdőjelezi az összes eddigi, Elisával készült vizsgálat eredményét. A Biocheckben készült eredmények mind pozitívak. A Labocéa eredményei mind a 0,05 mikrogram/liter, a kimutathatósági határ alatt találhatóak. Vajon mi lesz Monika Krüger válasza a kérdésre, miként lehet ekkora eltérés a mezőgazdaságellenes aktivista laborja és az állami labor eredményei között? Ezt azóta sem tudtuk meg.
Az ANSES által meghatározott ADI értékét több ezerszeresen múlja alul egyébként a Biocheck kimutatott eredménye is, azaz egészségre gyakorolt hatása a nulla hatás ezredrésze lehet.
Magyar vizsgálati eredmények
A szervezetbe kerülő glifozát mennyiségét egyszerű kalkulációval becsülhetjük meg. Az átlagos napi vizeletmennyiséget adjuk meg 2 liternek, átlagos testsúly legyen 80 kg. Mivel közvetlen glifozáttal érintkezés nem történt senkinél a mintavételt megelőző 1 hétben, ezért a szervezetbe az étellel vagy itallal kerülhetett a glifozát. A szervezetbe kerülő glifozát kb. 20%-a szívódik fel és távozik a vizelettel, a maradék a széklettel távozik. Nagyságrendben a kimutatott mennyiség az ADI érték ezredét jelenti, ami még a méréshatár feletti értékeknél sem képvisel semmiféle egészségügyi kockázatot
A magyar eredmények szerint 11-ből hét termelőnek kimutathatlan volt glifozát a vizeletéből 0,1 mikrogram/liter kimutathatósági határral, háromnak a kimutathatósági határérték közelében járt, egynek már tévedhetetlenül kimutatható volt.
Azonban ez a kimutathatóság, mint tudjuk az ADI érték alapján, semmit nem jelent az egészség szempontjából.
Az egyik német sörivós biotermelőnknek is épp kimutatható lett csak a glifozát a vizeletből, de nagyságrendekkel alatta marad az ADI értéknek. Az én értekeim az előző este provokációs kísérletként fogyasztott nagy mennyiségű francia vörösborra és csicseriborsó salátára vezethetőek vissza. A vezetett naplók alapján az alábbi szennyező források valószínűsíthetőek: bor, sör, csicseriborsó, EU-n kívüli, deszikkált búzából készült kenyér. A legmagasabb értéket produkáló gazda rendszeresen fogyaszt hummust - a csicseriborsó, lencse és hasonló hüvelyesek általában glifozáttal deszikkált afrikai vagy kanadai importból származnak, hazai termelés elenyésző.
A mért eredmények alapján nemhogy nincs minden ember vizeletében kimutatható glifozát, de a kimutatott mennyiség is elképzelhetetlenül alacsony.
A mért értékek alapján naponta több ezer liter bort vagy több tonna hummust is bátran elfogyaszthatna mindenki, hogy az ADI, abszolút biztonságos értékén belül maradjon, amely még semmiféle egészségügyi hatást nem gyakorol a szervezetére.
Ilyen mennyiségű élelmiszerek elfogyasztásának valószínűsége elég csekély, ezért nyugodtan ehet bárki bármilyen élelmiszert, a glifozáttól semmiféle betegséget vagy rákot nem fog kapni.
Az alkoholtól, kávétól, teától, napsütésről, éjszakai munkától viszont annál nagyobb eséllyel a WHO IARC szerint.
Úgy tűnik választ kaptunk a kérdésünkre, hogy mennyi glifozát található valóban a vizeletben és közben számos más kérdés merült fel.
Kinek az érdeke, hogy a közvéleményt félretájékoztatva évek óta félelmet keltsen egy minimális kockázatú mezőgazdasági eszköz ellen?
Miért nem jelenik meg hiteles tájékoztatás a mezőgazdasággal és mezőgazdasági vegyszerhasználattal kapcsolatban a médiában?
Miért nem tűnik fel lassan egy évtizede a teljes tudományos világnak, hogy a Biocheck zöld aktivistájánál alkalmazott Abraxis Elisa mérési protokoll hamis pozitív értékeket produkál a vizeletvizsgálatok során?
Ha feltűnik, miért hallgatnak a szakemberek?
Hogyan idézhetik szakemberek évek óta széleskörűen egy hamis pozitív eredményeket produkáló vizsgálati módszer eredményeit?
Miért nem jelenik meg a médiában a folyékony kromatográfiás kontrollmérések eredménye?
Ki ad ezekre a kérdésekre választ?