Két visszavonás története

A két tudományos cikk visszavonására adott reakciók sokat elárulnak arról, kik vagyunk és hogyan gondolkodunk a tudományról.

Ezen a héten két tudományos cikket visszavontak, amelyek két, a médiában nagy visszhangot kiváltó politikai kérdéssel foglalkoztak. Ezek a ritka események egy 2000-ben Williams és társai által a glifozát biztonságosságáról publikált cikket, valamint egy tavaly Kotz és társai által a klímaváltozás várható gazdasági költségeiről publikált cikket érintettek. Mindkét visszavonás jelentős társadalmi visszhangot váltott ki a különböző érdekcsoportok és különleges érdekek körében.
A visszavonások azonban teljesen különböző okok miatt történtek, és sokat elárulnak a viták természetéről és az azokhoz kapcsolódó szereplőkről.

A visszavonás egyfajta megbélyegzés, amely a kutatás kudarcát, a szakértői értékelési folyamat megfelelő ellenőrzésének hiányát, vagy ami még rosszabb, csalást és opportunizmust jelenthet. De a visszavonás a tudományos módszer része is, a állítások folyamatos ellenőrzésének és tesztelésének következménye, amelynek célja azok megbízhatóságának igazolása. Ez az önkorrekciós jelleg különbözteti meg a tudományt a politikai ideológiától vagy a vallástól.
A technológiák, módszerek és paradigmák fejlődése elavulttá teheti a korábbi elméleteket, de ezeket a fejlődéseket ünnepelni kell, mivel a tudomány folyamatosan javul és halad előre.

Fontos, hogy a visszavonásokra adott reakciónk tükrözi azt, amit a tudománytól elvárunk. A tudomány a felfedezésről szól, vagy a politika és a különleges érdekek előmozdításának eszköze? A tudományos folyóiratban megjelent publikáció határozza meg az igazságot, vagy csupán egy lépés a tudás haladásában?
A két visszavonás példája azt mutatja, hogy az emberek eltérő módon értelmezik a tudományos bizonyítékok szerepét az általunk kezelt kérdésekben.

A klímaváltozás költségeinek téves becslése

A Retraction Watch nemrég beszámolt egy cikk visszavonásáról, amelynek címe: A klímaváltozás gazdasági elkötelezettsége és amelyet 2024-ben a Nature folyóiratban tettek közzé a németországi Potsdami Klímahatás-kutató Intézet (PIK) kutatói. Számos hiba volt az adatok kiszámításában, a módszertanban, és nem sikerült megfelelően becsülni az adatprognózisok bizonytalanságát. A folyóirat már a cikk első megjelenése után is végzett néhány javítást, de ebben az esetben a szerzők elismerték, hogy a hibák túl nagyok ahhoz, hogy további javításokat végezzenek, és elfogadták a cikk visszavonását. Kijelentették, hogy később felülvizsgálják és újra benyújtják a kutatást.

A cikk ellentmondásos volt, mivel azt állította, hogy a klímaváltozás a globális gazdaságnak háromszor több költséggel járna, mint amit korábban előre jeleztek, és 2100-ra 62%-kal csökkentené a globális GDP-t. Más cikkekben 168 alkalommal hivatkoztak rá, és a klímavédelmi aktivisták arra használták, hogy igazolják az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedésekre fordított közkiadások növelésére irányuló követeléseiket. Ezt a cikket Magyarországon is azonnal szétterítették a sötétzöld aktivisták, hogy igazolják a politikailag motivált félelemkeltő elképzeléseiket - a visszavonásról azonban egy szót sem ejtenek.

A visszavonás célja azonban az adatok pontosítása volt, ami jól tükrözi, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos vita nagy része az éghajlatváltozás mértékéről, okáról, a modellek megbízhatóságáról, valamint az emberekre és a környezetre gyakorolt következményekről szóló nézeteltérésekből áll. Ez egy újabb figyelmeztető példa arra, hogy az éghajlatváltozás elleni kampányok résztvevőinek mérsékelniük kell katasztrofális állításaikat, és többet kell foglalkozniuk a szkeptikusokkal.
A klímatudósok arrogánsnak és intoleránsnak tűnnek azok számára, akik megkérdőjelezik kutatási állításaikat.
A múlt hónapban, az ENSZ klímakonferenciáján, a COP30-on, egy országcsoport elfogadott egy nyilatkozatot a klímával kapcsolatos félrevezető információk elleni küzdelemről, amely magában foglalta a szkeptikusok megakadályozását abban, hogy megkérdőjelezzék a klímatudósok eredményeit.

A tudomány itt elvégezte a feladatát, még ha ez ellentétes is volt a globális klímakampányok céljaival.

A visszavont iparági tanulmány

A második visszavonás egészen más volt, mivel nem rossz adatokon vagy módszertanon alapult, hanem a tudományos integritást kérdőjelezte meg.

A Williams és társai által írt, „A Roundup gyomirtó szer és hatóanyaga, a glifozát biztonságosságának és kockázatainak értékelése az emberre nézve” című tanulmány, amely 2000-ben jelent meg a Regulatory Toxicology and Pharmacology című folyóiratban, bizonyítékokat mutatott be a glifozát biztonságosságára vonatkozóan. A tanulmány nem publikált ipari adatokra támaszkodott, amelyek 25 évvel ezelőtt, hogy a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) technikák eltávolították a különleges érdekek kérdéseit, jobban elfogadottak voltak. Emellett a Monsanto elleni per előkészítése során megszerzett közzétételi dokumentumokban egy e-mailből kiderült, hogy ők is részt vettek a tanulmány szellemírásában. Ez a gyakorlat 25 évvel ezelőtt szintén jobban elfogadott volt.

Ez egy tudományos integritással kapcsolatos kérdések alapján megalapozott visszavonás volt. Az okot egy cikk adta, amelyet mindössze három hónappal korábban Naomi Oreskes tett közzé (egy diák írta, és a Rockefeller Family Fund finanszírozta, egy alapítvány, amely Oreskes aktivizmusának nagy részét finanszírozta), és amelyben sürgette, hogy mivel a Williams-cikk még mindig befolyással bír a vitára, azt hiteltelenné kell tenni. Oreskes a La Jolla Forgatókönyv megalkotója, amely nem demokratikus folyamatok révén, hanem az őt finanszírozó peres iparág segítségével igyekszik politikai változásokat elérni, hogy az iparágakat szó szerint peres úton felszámolja … így ő maga is kissé „kockázatos” szerepet játszik ebben a játékban.

Érdekes továbbá, hogy a cikket visszavonó folyóirat társszerkesztője jelenleg Martin van den Berg. Martin az iparral folytatott harcok régi harcosának számít, aki a 2000-es évek elején vált ismertté, mint aktivista tudós, aki alapvető biomonitoring vérvizsgálatokat végzett a brómozott égésgátlók elleni, kaliforniai NGO-kampányok támogatására. Tehát talán ezt „önelégült visszavonásnak” kellene neveznünk.

Ez egy jelentéktelen epizód

Az EFSA, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság két évvel ezelőtt reagált erre a bizonyítékra, kijelentve, hogy az iparág részvétele nyilvános volt, és a tanulmány elkészítésének módja nem volt tudományos hatással a glifozát biztonságosságának kérdésére.

Forrás

Az EFSA több mint 3000 publikációt vizsgált meg annak megállapításához, hogy a glifozát újbóli engedélyezése biztonságos. A visszavont tanulmányt nem vette figyelembe az engedélyezési folyamat során a nyilvánvaló iparági érdekeltség miatt, ezért nem érinti a korábbi döntést sem a visszavonás.

A klímáról szóló tanulmányhoz hasonlóan a Williams és társai tanulmányának visszavonása is tükrözi a glifozátról szóló vita természetét.
Ez nem tudományos adatok vagy módszertan kérdése, hanem inkább az, amit kutatási integritásnak tekintenek. A peszticidellenes csoportok ezt a jó és a gonosz közötti küzdelemnek tekintik, és minden olyan információt, amelyet helytelennek tartanak, cselekvésre okot adó tényezőnek tekintenek.

A glifozát egészségügyi kockázatait állító tudományos adatok rendkívül gyengék, és egyetlen nemzeti kockázatértékelő ügynökség vagy a tudományos közösség sem fogadja el őket.

Ezért a kampányok résztvevői a Monsanto szellemével és egy 25 éves tanulmánnyal kell előállniuk, hogy felkeltse a közvélemény felháborodását. A percepció fontosabb, mint a tudományos tények, ezért ezt a visszavonást valószínűleg az Egyesült Államokban folyó kártérítési perekben fogják felhasználni annak bizonyítására, hogy az összes tudományos bizonyíték valamilyen módon hamis.

A tudomány itt nem végezte el a feladatát, hanem inkább behódolt egy félelemkeltő aktivistákból álló csoport politikai céljainak, amelyet az amerikai peres ipar és pénzügyi támogatói tanácsadók finanszíroznak, akik nagy mennyiségű jótékonysági vagyont irányítanak egy speciális érdekű kampányba.

Gyalogok és prédikátorok

Egy új, bátor világban találjuk magunkat, ahol a tudósok, kutatásaik és a velük együttműködő szervezetek a politikai játszmák bábjaivá váltak, akiket aktivisták, a média, a peres ipar és a szabályozási átalakulásokból lehetőségeket kereső vállalatok manipulálnak. Sőt, azok a folyóiratok, amelyekre a tudósok egykor támaszkodtak a szilárd tudományos vita érdekében, ma már a vulgáris, tudománytalan érdekcsoportok és politikai célokat követő szerkesztők propaganda-harcának színterei.

A tudományos módszer az aktivisták stratégiáinak megvalósításával küzd a túlélésért. A visszavonás inkább egy kampány fegyvere, mint a tudományos intézmény önkorrekciójának és a tudásanyag fejlesztésének eszköze.
Ehelyett az aktivizmus eszközévé vált. Mivel a szakértői értékelési folyamat lassan haldoklik, a visszavonás eszközének politikai manipulálása csak egy újabb tőr a szívébe.
Reméljük, hogy ez Martin van den Berg utolsó támadása a tudomány hírneve ellen.