Glifozát a vízben! Mind meghalunk!
Vagy nem. Szia uram, matek olcsón érdekel?
Nagyot futottak az OVF felszíni és talajvíz glifozát mérési eredményeiből tákolt félelemkeltő cikkek, osztotta is a mezőgazdasági portáloktól kezdve a kemtrélszektákig minden elérésre ácsingózó lájkkoldus.
Azonban egyetlen tárgyilagos cikket sem olvastam, amelyik feltett volna néhány alapvető kérdést a mérési eredményekkel kapcsolatban:
Pontosan mit jelentenek a mért értékek?
Van-e bármilyen hatása az emberi egészségre a mért értékeknek?
Van-e bármilyen hatása a környezetre a mért értékeknek?
Milyen forrásból származik a mért eredményben található glifozát vagy AMPA?
Mennyire reprezentatívak a mérési eredmények a mintavételezési pontok ismeretének hiányában?
Miután senkinek nem merültek fel kétségei a mérésekkel és cikkekkel kapcsolatban, feltételezem, hogy az ország valamennyi agrárszakembere, növényvédőse, toxikológusa és talajtani szakembere egyetért azzal, hogy ez a szakmai szempontból nevetséges, mezőgazdaság ellenes hisztéria nyugodtan folytatódjon tovább.
Értem, hogy a megélhetés fontosabb, mint a szakmai hitelesség, de talán nem volna szabad hagyni addig fajulni a mezőgazdaságellenes aktivisták kártételét, amíg aztán valóban nem marad hatékony növényvédőszer a mezőgazdaságban.
1. Mit jelentenek a mért értékek?
A glifozát kétség nélkül a világ legtöbbet vizsgált és kutatott növényvédőszere. Ez nagyban köszönhető a zöld kommunisták mezőgazdaság ellenes kampányainak, amellyel többek között az EU mezőgazdaságát próbálják tönkretenni, bár szakértelmük hiányában az egyik legkisebb környezeti és egészségügyi hatással rendelkező növényvédőszeren próbálnak fogást találni, ami máig nem sikerült.
A glifozát használatát a világ minden független, ellenőrző és szabályzó szervezete biztonságosnak találta az elmúlt 50 évben, amely párosulva a gyakorlati, szakmai tapasztalatokkal, csekély teret enged a kétségeknek a biztonságával kapcsolatban.
De mindig vannak olyan aktivisták, akik kétséges célok érdekében kiválóan élnek a félelemkeltésből és erre bőséges anyagi támogatást is kapnak a cégek zsarolásából élő ügyvédektől és egyéb, homályos finanszírozási hátterű pénzügyi alapokból.
Ennek a játszmának lehet része például az OVF 2019-ben végzett méréssorozata is, bár ők inkább csak szenvedő alanyok voltak ebben az esetben. Feltételezem, hogy csak így kapták meg a KEHOP-1.1.0-15-2016-00002 azonosítószámú, „a VKI előírásai szerinti monitoring vizsgálatok és az ahhoz szükséges fejlesztések végrehajtása, továbbá a VKI végrehajtásához kapcsolódó monitoring állomások kiépítése, fejlesztése” tárgyú projekt pénzügyi keretét.
A vízbiztonsági mérések fontosak, a mérések eredményét rémhírterjesztésre használni viszont megbocsáthatatlan bűn.
A méréseket összefüggések feltárása nélkül tálaló média, különösen az agrársajtó viszont sokat segít a lebutított roncstársadalom további elhülyítésében.
Az OVF mérései négy területre vonatkoztak a projektben, amelyek számomra egyértelmű összefüggést nem mutatnak: glifozát, annak metabolitja az AMPA, trícium és algateszt. A két utolsó teszt fogalmam sincs, mit keres egy csoportban a gyomirtóval, de biztos lesz valaki okosabb, aki megoldja a rejtélyt. A glifozát és AMPA mérését a AGG csoport vállalta, hogy adatokat szolgáltasson a glifozát felhasználási engedélyének megújításával kapcsolatos döntéshozatali folyamathoz, azaz nemhogy titkolták a méréseket, hanem az európai bizottság döntéshozási folyamat egyik fontos dokumentuma volt.
Én már korábban kikértem az adatokat, mivel azonban olyan értelmezhetetlenül alacsony mennyiségekről beszélünk, amit 10 éve még mérni sem tudtak volna, feleslegesen nem pocsékoltam az időm, hogy írjak róla.
Spoiler alert: 4 ország szakértői végezték a felülvizsgálatot 4 évig és 2023-ban újabb 10 évre engedélyezte a glifozát felhasználását az EU. Van még kérdés a glifozát biztonságáról?
A mintavételezést és mérést a B&W2 Konzorcium végezte, a Bálint Analitika és a Wessling, a mintákat az alábbi fileokban meghatározott pontokon vették:
FAV_800pont_glifozat+AMPA+Trícium.xlsx
FAV_400pont_glifozat+AMPA.xlsx
FEV_mv_pontok_lista.xlsx
FEV_tartalek_lista.xlsx
Ezek az adatokat viszont nem kérte ki az átlátszó, de már igényeltem őket az OVF-től, kíváncsian várom mikor érkeznek meg. Ha megjönnek folytatom a cikket.
Az OVF jelentésben található adatok alapján 2015-ben 1400 tonna glifozátot használtak fel Magyarországon, átlagosan 3 liter/ha mennyiségben. Ezt a mennyiséget természetesen máris félrevezető elképzelés a mezőgazdaságra terhelni, mert a glifozátot a mezőgazdaságon kívül nagy mennyiségben használja fel a vasút, közületek, önkormányzatok, háztartások és akár a környezetvédelem is az invazív özönnövények visszaszorítására.
Az egyszerűség kedvéért azonban feltételezzük, mintha a mezőgazdaság használta volna fel az összes glifozátot, ez 466 666 hektárt kezelését jelentette volna egy alkalommal egy évben.
Ez az érték azonban máris aláássa az első népszerű zöld hazugságot, hogy a mezőgazdaságban mindenhol sokszoros mennyiségben használják a gazdálkodók a glifozátot.
Ugyanis a 4,3 millió magyar szántóföldi terület 9,3%-án, azaz az összes terület kevesebb, mint tizedén használták volna eszerint a glifozátot 2015-ben. Ismétlem, a magyar szántóföldi termőterületek kevesebb, mint tíz százalékán használhatták a glifozátot egy évben.
Számoljunk tehát a 3 liter/hektár átlagos mennyiséggel, amely hektáronként átlagosan 1200 gramm hatóanyagot jelent (360-480 g/liter a formázott termékek hatóanyaga), így négyzetméterenként 0.12 gramm hatóanyag kerül ki. (Nem bonyolítom a számolást a töredékek értékekkel a súly és térfogatból adódó különbségekkel) Egy vízcsepp súlya kb. 0.05 gramm, ezért egy négyzetméterre 2-3 csepp közötti hatóanyag kerül ki átlagos felhasználást feltételezve, de például a talajmegújító termelők ennél alacsonyabb dózisokkal dolgoznak.
A kijuttatott szer többsége felszívódik és transzlokálódik a kezelt növényben, mert gyomirtót azért permetezünk, hogy gyomot irtsunk, nem csak az agráranalfabéták szórakoztatására. A talaj felszínére jutott hatóanyag pedig rendkívül gyorsan megkötődik a talaj kationjain és nem vándorol sehova. Ezért a 0.12 g/m2 mennyiség töredéke jut csak a talajfelszínre.
Mennyi az annyi? LOQ, NOAEL, ADI, MRL - ismerős?
Számtalan anyagnak vizsgálták már a toxikológiai értékeit. Ha valaki nincs tisztában ezekkel a rövidítésekkel, ne is olvasson tovább, amíg meg nem érti ezeket a fogalmakat. Ezek a toxikológia és élelmiszerbiztonság tudományos alapjai, amelyek ismerete nélkül ne kezdjen bele senki a glifozátellenes sablonjai szajkózásába.
A LOQ, (Limit of Quantification) a legalacsonyabb koncentráció, amelynél a keresett anyag nemcsak megbízhatóan kimutatható, hanem amelynél bizonyos előre meghatározott torzítási és pontatlansági célok is teljesülnek.
NOAEL, a megfigyelhető káros hatást nem okozó szint (No Observed Adverse Effect Level) egy anyag azon legnagyobb koncentrációja vagy mennyisége, amelynél az expozíciónak kitett populációban nem jelentkezik kimutatható káros hatás. A NOAEL érték mennyiségének meghatározását általában patkányokon és egereken végzett kísérletekkel alapozzák meg. Ennek során az állatok meghatározott étrendet kapnak, ami változó részarányban tartalmazza a vizsgált anyagot. A cél a legmagasabb adagolási szint megállapítása, ami mellett még nem figyelhetők meg az egészségre káros hatások. Ezt a NOAEL, azaz hatás nélküli szintet osztják a 100-as biztonsági faktorral. Ez adja meg az ADI értéket - tehát a semmilyen negatív egészségügyi vagy élettani hatás kimutatásához szükséges mennyiség századrésze a megengedett szermaradvány mennyisége. Rövidebben a nulla egészségügyi hatás százada.
Az ADI érték, Acceptable Daily Intake, az egyes élelmiszerben található kémiai anyagokra (vegyületekre) vonatkozó elfogadható napi beviteli mennyiséget jelenti. Értékét milligramm/testsúly kilogramm/nap-ban adják meg. Ez a mennyiség a vizsgálatok alapján egy ember teljes élete során minden egyes nap bevihető anélkül, hogy bármiféle egészségkárosodást okozna.
ADI értéke az évente több százezer ember haláláért felelős dihidrogén-monoxidtól kezdve a nátrium-kloridig a legtöbb olyan vegyületnek meg van határozva, amellyel az emberek rendszeresen találkoznak. Ezeket a határértékeket több évtizede kutatók ezrei vizsgálják és vizsgálják felül, ennek köszönhetően a megadott értékek egészségügyi hatása megfelelően bizonyított, ezért az ADI érték alatti mennyiségben elfogyasztott bármiféle vegyület nem jelenthet semmiféle egészségügyi hatást a tudomány jelenlegi állása szerint.
A NOAEL érték százada az ADI értéke és az ADI 1-2%-át fogyasztjuk el csak naponta életszerű körülmények között bármilyen mért anyagból vagy vegyületből.
Ez egyszerű nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy egy nulla egészségügyi kockázatú mennyiség századának a százada juthat a szervezetünkbe átlagban - akkor is, ha vedeljük a gifozátos sört és deszikkált lencsefőzeléket eszünk egész nap, a több ezer, a növények által termelt mérgező és rákkeltő molekula mellett.
A NOAEL-ADI biztonsági faktor egyébként figyelembe vesz több, nehezen becsülhető tényezőt is, mint a NOAEL érték átszámolását az állatról az emberre, a személyi különbözőségeket, amelyek úgy a kísérleti állatoknál, mint az embernél is lehetségesek és a különböző anyagok önmagukban gyakran nem ismert kereszthatásait. Azaz a zöld legendáriumban gyakran felmerülő “mert nem vizsgálják a koktélhatást” is meg van becsülve.
Az ADI érték meghatározásáért a tudósokban bővelkedő, nemzetközi szakértői testületek felelnek:
Az Europai Unió Élelmiszerbiztonsági Bizottsága, Scientific Committee on Food, SCF)
JEFCA-Committee, Joint FAO/WHO Expert Committee on Food Additives,
FAO; Food and Agriculture Organisation of the United Nations
WHO, World Health Organisation
MRL a maximális szermaradványszint (Maximum Residue Level ) egy hatóanyag legnagyobb koncentrációja, amely a peszticidek megfelelő alkalmazása esetén jogszerűen megengedhető az élelmiszerekben vagy takarmányokban. Az EFSA felelős az EU-ban a maximális maradékanyag-határértékekre vonatkozó javaslatok kidolgozásáért, a fogyasztók biztonságosságának értékeléséért a peszticid toxicitása, az élelmiszerekben várhatóan előforduló szintek és az európaiak eltérő élelmiszer-fogyasztási szokásai alapján. A biztonságossági értékelést toxikológiai referenciaértékek, például az akut referenciadózis (ARfD) segítségével végzik.
Az EFSA rendszeresen publikálja a tagállamok élelmiszerbiztonsági mérésein alapuló riportokat, amelyek egyben bizonyítékot jelentenek az európai élelmiszerek biztonságára is.
A glifozát EU-ban megengedett napi fogyasztási limitje (ADI) 0,5 mg minden egyes kilogramm testsúlyra, azaz a tudományos konszenzus alapján egy 80 kg-os ember napi 40 mg glifozátot fogyaszthat el, minden egyes nap az életében, hogy bármilyen egészségügyi hatásra számítania kellene. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mától bárki is felvegye az étlapjára a gyomirtót, mert növényvédőszereket nem szoktunk elfogyasztani, akkor sem, ha valami a a bio tanúsított növényvédőszerek körébe tartozik. Az EFSA legutolsó riportja alapján az élelmiszerek 96-100%-ban semmilyen mennyiségben nem kimutatható glifozát szermaradvány, ezért nehezen lehetne elérni még a napi 40 milligrammos egészségügyi határértéket is banánhéj és citromhéj tonnáinak elfogyasztásával.
A fő kérdés, hogy mennyi a valós terhelés, a kitettség és milyen mennyiség juthat a szervezetünkbe életszerű körülmények között?
Mert lehetne valami a világ legmérgezőbb vegyülete is, mint a botulin (természetesen a glifozát nem az), ha nem kerül a szervezetbe olyan mennyiségben, amely miatt aggódni kellene. Lásd a szépségipar népszerű botulin kezeléseit a világon ismert legmérgezőbb szerves vegyülettel.
A mintavételezéseket 1226 ponton végezték, a mintákat 0.01 μg/l kimutatási méréshatárral értékelték. Ez csak azért különös, mert pont 2019-ben dolgoztattam ki a Wesslingben a glifozát vizeletből történő mérésének protokollját és számomra nem tudtak ilyen méréshatárt biztosítani, csak 0.1 μg/l LOQ értékkel. Így vagy a mérendő minta összetétele miatt okozott gondot a pontosság vagy valaki nem mondott igazat valamelyik esetben. Jöjjenek a mérési eredmények:
Az ügyes grafikonszerkesztés miatt úgy néz ki, mintha valami általánosan magas értékeket mutattak volna ki a vizsgálattal, de egy lineáris grafikonon észre sem vennénk a kimutatott mennyiségek eredményeit. Lefordítom érthetőbbre:
Gondolom így már jobban látható, hogy a minták legalább 86%-ban semmiféle glifozát vagy AMPA nem volt kimutatható, de a Bálint Analitika és a Wessling matekja miatt ez a szám is kétséges, mert sehogy nem jön ki a két különálló mérés számai szerint. Ahogy az önkényesen megállapított határérték feletti méréseknél is különös a 9+4=16 eredmény, ezért is kértem be az OVF-től a részletes mérési eredményeket, mert legtöbbször együtt fordul elő a glifozát és a metabolitja, az AMPA.
Érdekes, hogy az Átlátszó is arra hivatkozik, hogy a minták háromnegyedében mutattak ki glifozátot - az adatok azomban nem támasztják alá az állítást.
A jelentésben szerepel az a különös adat is, hogy nem mezőgazdasági területeken és 150 méternél mélyebb kutakban mérték a legmagasabb glifozát értékeket. Ez nem vet fel kérdéseket senkiben? Nem a mezőgazdasági területeken kellene a legmagasabb értékeket mérni, ahol esetleg használva is volt a glifozát? Milyen más forrásból érkezhet akkor a mérhető mennyiségű anyag?
2. Van-e bármilyen hatása az emberi egészségre a mért értékeknek?
Semmiféle egészségügyi hatást nem fejthet ki a mért mennyiség a tudomány nagyjából 50 éve érvényes álláspontja szerint.
A legmagasabb mért glifozát értékek eszerint a minták kevesebb, mint 1%-ban jelentek meg. Számoljunk hát a legmagasabb 0,2 μg/l értékkel, milyen egészségügyi problémát is okozhatna ez a mért érték, ha valaki szeretne bármiféle szűrés és víztisztítás nélkül libaúsztatóból, algás csatornából vagy közvetlen termelőkutatkból inni vizet.
A glifozát akut orális LD50 értéke 4000-5600 mg/kg a formázott terméktől függően. Ez a mennyiség egyébként az európai toxikológiai osztályzás szerint a gyakorlatilag nem mérgező kategóriába sorolja a glifozátot. Érted? Nem minősül méregnek.
Csodálkozol, hogy nem így tudtad? Tudod, minden mérgező a megfelelő mennyiségben, de bizonyos anyagok már sokkal kisebb mennyiségben is azok? A sokkal mérgezőbb anyagok közé tartozik a D3 vitamin, amelyből 37 mg/kg elég a halálos adaghoz, a nikotin is nagyon mérgező 10 mg/kg LD50 értékkel, de ide tartozik a koffein, paracetamol, de még asztali só is mérgezőbb. Te is gyakran fogyasztasz ezekből? Akkor halálos veszélyben vagy! Á, csak vicceltem, tudod, a dózis. Egy kiskanál konyhasóval ki lehet végezni egy csecsemőt, de nem javaslom, hogy kipróbáld.
Világszerte egyébként kizárólag néhány öngyilkost és foglalkozási balesetből származó halálesetet jegyeztek fel a glifozáttal kapcsolatban, míg a dihidrogén-monoxid évente több százezer ember haláláért felelős. Tudod, az a H2O, amit naponta iszol egész életedben.
A vízben mért glifozát legmagasabb értéke tehát 0,2 μg/l körül volt, amely anyagból a 0.5 mg/tkg ADI alapján egy 80 kg súlyú ember elfogyaszthat 40 mg, azaz 40 000 μg mennyiséget úgy naponta egész életében, hogy semmi baja nem lesz tőle. Ha a vizsgálatban mért “legszennyezettebb” vízből szeretné valaki magához venni ezt a dózist, akkor naponta 200 000 liter, azaz 200 m3 vizet kellene elfogyasztania, de ekkor még mindig nem került annyi glifozát a szervezetébe, hogy bármiféle problémát okozzon. Ha el szeretnék érni a NOAEL értéket, akkor már 20 000 000 liter/nap vízfogyasztásra volna szükség a 100x biztonsági faktor miatt, de még ekkor sem okozna semmiféle egészségügyi problémát a szervezetbe jutott glifozát mennyisége.
Ki az, aki szerint ez egy elképzelhető élethelyzet?
Ki az aki képes ilyen “problémától” rettegni és megosztani az Átlátszó cikkét?
Természetesen elérhető az 50%-ban halálos dózis is glifozátból ezzel a szennyezéssel, de akkor már több, mint 2000 millió liter vizet kellene elfogyasztani egy 80 kilós embernek együltő helyében. Menni fog?
Ha nem, akkor miért is zajlik ez a félelemkeltő médiahisztéria?
3. Van-e bármilyen hatása a környezetre a mért értékeknek?
A tudomány jelenlegi ismeretei szerint semmiféle negatív környezeti hatás nem várható 0,2 μg/l glifozáttartalomtól a vizekben. A jelentésben találunk algákkal végzett kísérletet is, amely során a mért eredményekhez képest több ezerszeres dózissal kezelték az algákat, amelyek a nagyobb dózisra nagyobb egyedszámmal reagáltak. Azaz nem elpusztultak, hanem jobban szaporodtak a glifozáttól. Nem különös, hogy a glifozáttól növekszik az algák száma és nem csökken?
4. Milyen forrásból származik a mért eredményben található glifozát vagy AMPA?
Erre csak a mérési pontok és protokol ismerete alapján lehetne elképzelést felállítani. A mezőgazdaságból származó szennyeződés azonban a mezőgazdaságban felhasznált mennyiségek tükrében szinte teljes mértékben kizárt, különösen a mély ivóvíz kutak és a mezőgazdasági termeléstől távol eső területek esetében.
Annak ellenére, hogy a glifozát jól oldódik vízben, a talajrészecskékhez való erős adszorpciója miatt a glifozát csak korlátozottan mozog a talajprofilon belül. A glifozát talajba történő adszorpcióját a talajban jelen lévő agyag, szerves anyag, vas- és alumínium-oxidok mennyisége határozza meg, de a kalcium és magnézium kationokhoz is erősen kötődik a glifozát, ezért a szántóföldi területek kevesebb, mint 10%-ra kijuttatott 2-3 csepp, talajfelszínre jutott töredék százaléka fizikailag kizárt, hogy áthatolt volna 30-160 m3 talajon.
A felszíni vizeknél elképzelhető kis mennyiségű mezőgazdasági eredet, mert a szántott és porrá művelt földekről egy nagyobb csapadék rengeteg talajt moshat el és ez képes felszíni vízbe szállítani minden tápanyagot, humuszt és növényvédőszert, ami ki lett juttatva a táblára.
A felszíni vizek glifozát szennyeződésénél azonban valószínűbb a szennyvíztelepeken, természetes úton keletkező glifozát és AMPA megjelenése.
A szennyvíztelepek ugyanis jelentős glifozát és AMPA kibocsátók és mindegyik szennyvíztelep élővízbe ereszti a kifolyó szürkevizet, nagyobb esőknél pedig a teljes tisztítatlan szennyvizet is.
4. Mennyire reprezentatívak a mérési eredmények a mintavételezési pontok ismeretének hiányában?
Amint megkapom az OVF-től a részletes adatokat, írok róla. Azonban a mérési pontok kevesebb, mint 14%-ban tudtak a hiperérzékeny vizsgálati módszerrel kimutatni elképzelhetetlenül alacsony mennyiségű glifozátot és AMPA-t, egy olyan érzékenységű vizsgálattal, amely 10 éve nem létezett még és a most mért, elképzelhetetlenül alacsony értékekkel kimutathatatlan lett volna 10 éve még bármelyik anyag is.
Tanulság
Próbálj már meg egy kicsit gondolkodni és kontextusba helyezni az olvasottakat, amikor a félrevezető rémhíreket olvasod és világítsd fel az értelmezésre kevéssé képes egyedeket, hogy ne keltsék feleslegesen a feszültséget a nem létező problémákkal.
Valójában bárki, aki képes elhinni az OVF méréseiből kialakított hisztériát, nem rendelkezik sem alapfokú mezőgazdasági, növényvédelmi, toxikológiai, élettani, matematikai, sem egyéb szakmai ismerettel, amellyel állást foglalhatna a glifozát ügyében.
A kérdés ismét csak az, kinek az érdeke, hogy egy 4 éves újraengedélyezési folyamat után is biztonságosnak minősített molekulával kapcsolatban félelemkeltő kampányokat folytasson?
Frissítés
Adatközlés helyett az OVF 15 nappal meghosszabbította az adatigénylés teljesítésének határidejét. Gondolom most módosítják megfelelőre az adatokat.
