A glifozát a mosószerből származhat a felszíni vizekben
A környezetbe kerülő glifozát egy része egészen más forrásból származhat, mint azt korábban hivatalosan feltételezték.
2015 óta írok arról, hogy a mezőgazdaságellenes civil szervezetek által indított glifozátellenes háborúban a glifozáttal kapcsolatos információk többsége félretájékoztatás és hazugság. Évek óta írtam arról is, hogy a felszíni vizekben, alig kimutatható mennyiségben mért glifozát és AMPA nem mezőgazdasági eredetű, mert sem a mennyisége, sem a mérések helyszinei nem támasztják alá a mezőgazdasági eredetet.
Az állításaimat alátámasztó kutatások sorra jelennek meg, de a magyar média elfelejti közölni ezeket az eredményeket.
Lássuk akkor a következő népszerű tévhitet, amely szerint a mezőgazdaság glifozáttal szennyezi az élővizeket és mind meghalunk ettől. Meg a méhek is.
Magyarországon először Darvas Béla és Székács András, a két aktivista glifozátszakértő méregette a felszíni vizekben a növényvédőszer maradványokat. Az nem kérdés, hogy a felszíni vizek egészségének védelme fontos, ezért törekedni kell az antropogén eredetű szennyeződések csökkentésére. Azonban a mezőgazdaság feltűnően nagy hangsúlyt kap a két aktivista propagandájában, miközben a szennyvíz vagy ipari eredetű szennyeződéseken könnyedén átsiklanak. db egyébként is imádja önmagát idézni és félrevezető hivatkozásokkal vezetni félre az olvasókat, akik nem feltételeznének ilyen együgyű húzásokat egy tisztikeresztes MTA doktortól.
Például a 2012-ben megjelent Determination of glyphosate residues in Hungarian water samples by immunoassay tanulmányban már az első oldalon hivatkozik egy saját maga által készített vizsgálatra:
As seen with other pesticides, glyphosate, due to its high water solubility, may contaminate surface and ground waters [6], which represent 24–27% and 2% of the drinking water supplies in Hungary, obtained via bank filtration and shallow wells, respectively.
A [6] hivatkozás az alábbi kutatásra utal: E. Maloschik, A. Ernst, Gy Hegedűs, B. Darvas, A. Székács, Monitoring water-polluting pesticides in Hungary, Microchem. J. 85 (2007) 88–97.
Lelövöm a poént: a hivatkozott kutatásban egyetlen szó nem esik a glifozátról, mert más hatóanyagokat vizsgáltak, azaz db egyértelműen és szándékosan félrevezeti az olvasókat. Már csak az indítékait kell kitalálnim, miért is teszi ezt.
Target analytes thus included acetochlor, atrazine, carbofuran, diazinon, fenoxycarb, metribuzin, phorate, prometryn, terbutryn, and trifluralin.
A glifozát, ez a gyorsan lebomló, nagyon rövid tartamhatású és az európai toxikológiai besorolás szerint a nem mérgező kategóriába sorolt gyomirtó hatóanyag gyakran kerül a címlapokra a mezőgazdaságellenes szervezetek aknamunkájának köszönhetően.
Számos alkalommal hivatkoztak arra, hogy a mezőgazdaság szennyezi a gyomirtóval az élővizeket, azonban a kutatások alapján korábban feltételezettől teljesen eltérő forrásból kerülhet a környezetbe.
A mezőgazdasági eredet helyett a mosószerek lehetnek felelősek az “ellentmondásos gyomirtóval” történő környezetszennyezés nagy részéért.
Legalábbis ez az eredménye annak a tanulmánynak, amelyben a Tübingeni Egyetem Carolin Huhn környezetkémikusa által vezetett csoport összehasonlította a glifozát és bomlásterméke, az AMPA koncentrációját európai és amerikai folyókban. Amint arról a munkacsoport a "Research Square" szakportálon megjelent, még nem függetlenül ellenőrzött publikációban beszámol , az USA-ban az adatok jól illeszkednek a mezőgazdasághoz mint forráshoz - Európában viszont túlnyomórészt nem. A koncentrációk időbeli alakulása inkább a szennyvízre utal, mint forrásra. A szakértők ezért azt gyanítják, hogy a felszíni vizekben lévő glifozát és AMPA elsősorban kémiailag rokon mosószer adalékanyagokból keletkezik.
A Tübingeni Egyetem kutatócsoportja megállapította, hogy az európai folyókba kerülő glifozát nagy része valószínűleg nem a gyomirtószerekből származik, ahogy azt korábban feltételezték, hanem a mosószerek adalékanyagaiból. A tanulmányhoz Carolin Huhn professzor, a Fizikai és Elméleti Kémiai Intézet munkatársa és a Geo- és Környezetvédelmi Központ munkatársai nagyszabású metaanalízist végeztek az európai és amerikai vízvédelmi hatóságok adataiból. A tanulmány most a Water Research című folyóiratban jelent meg. Eddig a glifozátnak a mezőgazdaságban gyomirtóként való használatát tekintették a felszíni vizekben való jelenlétének fő okának világszerte. Az európai csökkentő intézkedések azonban nem vezettek észrevehető csökkenéshez a környezetben. Huhn professzor tanulmánya arra utal, hogy évtizedek óta figyelmen kívül hagytak egy másik forrást is. A hipotézis szerint bizonyos, például mosószerekben használt aminopolifoszfonátok a szennyvíztisztító telepek szennyvíziszapjában glifozáttá alakulnak át.
Tanulmányukhoz a munkacsoport a glifozát és az AMPA több éves mérési sorozatait hasonlította össze összesen 73 európai és 18 amerikai mérési pontról és szembetűnő különbségekre bukkantak. Az USA-ban mindkét anyagból viszonylag nagy mennyiséget észlelnek akkor, amikor a glifozátot a mezőgazdaságban használják, gyakran párhuzamosan más mezőgazdasági vegyszerek növekedésével.
Európában viszont tavasztól őszig magas a koncentráció - éppen az ellenkezője annak, amit várnánk. Az EU-ban nem engedélyezettek a genetikailag módosított, glifozátnak ellenálló növények, így a magas koncentrációjú időszakoknak még rövidebbnek kell lenniük, mint az USA-ban. Ehelyett Huhn csoportjának adatai arra utalnak, hogy a glifozátnak egy eddig ismeretlen, egész évben jelenlévő forrása van az európai folyókban.
A kutatócsoport szerint a mezőgazdaságon kívüli forrásra utal az is, hogy a két anyag legmagasabb koncentrációja nem esik egybe más mezőgazdasági vegyi anyagokéval, hanem a szennyvízre jellemző gyógyszermaradványok és háztartási vegyi anyagok koncentrációjának csúcsértékeivel korrelál. "Van egy hidrológus a csapatban, aki azonnal szólt nekünk: Amit Európában látnak, az egy tipikus szennyvízprofil" - mondja Carolin Huhn telefonon. "Ezek a szezonális hullámmozgások erősen korrelálnak a gyógyszerekkel, amelyeket szintén szennyvízmarkerekként használnak."
A Fizikai és Elméleti Kémiai Intézet munkacsoportja és a Földtudományi Tanszék munkatársai a glifozát folyókba jutásának nyomon követése érdekében elemezték a folyókban lévő glifozát koncentrációjának hosszú idősorozatait, amelyeket elsősorban Németország, Franciaország, Olaszország, Olaszország, Svédország, Luxemburg, az Egyesült Királyság, Hollandia és az Egyesült Államok vízvédelmi hatóságaitól gyűjtöttek. Az adatsorok némelyike egészen 1997-ig visszanyúlt. A kutatók mintegy száz helyszín adatait vonták be tanulmányukba. A tanulmány kiindulópontja az a megfigyelés volt, hogy az európai folyók glifozátkoncentrációja erős szezonalitást mutat: nyáron magas, télen pedig alacsony a koncentráció. Mivel azonban a mezőgazdaság a domináns forrás, a tavaszi és őszi fő kijuttatási fázisokban, valamint az esőzések után megnövekedett koncentrációkat várnánk a mezőgazdaságból. A glifozátot a mezőgazdaságban, valamint a lakott területeken és a vasúti pálya ágyazatában a nemkívánatos növénynövekedés megakadályozására használják. "A talajban és a vízben a glifozát részben aminometilfoszfonsavvá, azaz AMPA-vá alakul. Mindkét anyag mozgósítható a csapadék által, és a folyókba kerülhet" - mondja Huhn, aki egyben a Tübingeni Egyetem Kiválósági Stratégiájának részét képező Környezeti Rendszerek Platform szóvivője is. Ez az évszakos profil ismert a szennyvíztisztító telepekről a felszíni vizekbe kerülő anyagokból, például gyógyszerekből és háztartási vegyi anyagokból. A folyóban naponta szállított glifozát mennyiségének kiszámításával az adatokból egy meglehetősen állandó bemeneti értéket kapunk. A mezőgazdasági forrásokból várható koncentrációcsúcsokat csak nagyon kevés, kizárólag mezőgazdasági mérési ponton figyelték meg Európában. Továbbá, más herbicidek beviteli mintázata szinte ellentétes a glifozátéval.Így a tanulmány, amelyet Dr. Marc Schwientek és Dr. Hermann Rügner tübingeni geológusokkal, Stefan Haderlein professzorral, valamint Sarah Bieger és Lisa Engelbart kémiai doktoranduszokkal közösen végeztek, kimutatta, hogy a glifozát és az AMPA fő forrása a folyókban a szennyvíztisztító telepek szennyvizéből származhat. "A szakirodalmi adatok áttekintése azt mutatja, hogy a glifozát az összes vizsgált európai szennyvíztisztító telepen megtalálható, és koncentrációja figyelemre méltóan állandó volt az év során" - mondja Huhn.
Glifozát - bomlástermék?
De honnan származik akkor a növényvédő szer? A kutató arról számol be, hogy a legfontosabb felismerés egy konferencián jutott el hozzá, amikor meghallgatott egy előadást a PFAS-okról. "Az egyik előadó elmagyarázta, hogy a kis, kritikus PFAS-ok hosszú láncú prekurzorokból keletkeznek. Ez volt számomra a kulcs, hogy kimondjam: egyáltalán nem a glifozát a forrás. "Van egy anyagunk, amely glifozátot és AMPA-t termel" - magyarázza Huhn. Az élővizekben lévő glifozát maga is bomlástermék.
Ez megmagyaráz egy másik anomáliát is az európai adatokban. A glifozát és bomlásterméke, az AMPA közötti aránynak valójában változnia kellene, ha a mezőgazdaságból kerülne a talajba és a folyókba: ha az eső a kijuttatás után gyorsan elmossa az anyagokat a szántott földekről, akkor több glifozátnak és kevesebb bomlásterméknek kellene lennie; ha a vegyi anyagok csak jóval a kijuttatás után kerülnek a vízbe, akkor a mennyiségi aránynak változnia kellene, vagy meg kellene fordulnia. A tudósok azonban állandó arányokat figyeltek meg.
"Alig vannak tanulmányok ezen anyagok lebontásáról" Carolin Huhn, Tübingeni Egyetem
De honnan származik a glifozát? Mindezen jelek alapján a gyanú a kereskedelmi forgalomban kapható mosószerekhez hozzáadott vízlágyítókra terelődött. A feltételezés korántsem olyan erőltetett, mint amilyennek első pillantásra tűnik - éppen ellenkezőleg. Az Európában forgalmazott mosószerek gyakran tartalmaznak aminometilfoszfonátokat. Ezek a molekulák nagyon jól megkötik a kalciumot és a magnéziumot, és ezáltal megakadályozzák a vízkő lerakódását. Amikor lebomlanak, bomlástermékként AMPA is keletkezik. A glifozát szerkezetileg szorosan kapcsolódik hozzájuk. Ha a környezetben lévő glifozáttal való teljes szennyezettséget akarjuk mérni, akkor magához az anyaghoz hozzá kell adni az AMPA bomlásterméket is. Ez azonban származhat mosószerből is.
Úgy tartották korábban, hogy a glifozát semmilyen ismert eljárással nem keletkezik természetes körülmények között. Huhn és csapata munkája ezt most megkérdőjelezi. Az anomália azt is megmagyarázná, hogy miért működnek olyan gyengén a glifozát-szennyezés csökkentésére irányuló jelenlegi európai intézkedések. Luxemburgban például 2021 óta teljesen betiltották a gyomirtószert - a Huhn munkacsoportjának adatai azonban nem mutatják a glifozát megfelelő csökkenését a felszíni vizekben.
A háztartásokból származó forrás?
"A több millió egyedi érték részletes elemzése azt mutatja, hogy a kommunális szennyvíz szerepet játszik. A tanulmány néhány megállapítása pedig azt is megmutatja, hogy a glifozát forrását a háztartások közelében kell keresnünk"
mondja Huhn. A kutatók úgy vélik, hogy a gyomirtó szerek használatától független domináns bemenetnek kell lennie; a koncentráció mintázatát másképp nem lehetne megmagyarázni."Azonban minden, amit nem tudunk megmagyarázni az adatokból, eltűnik, ha feltételezzük, hogy valójában nem a korábban gyomirtóként használt glifozátot vizsgáljuk, hanem egy másik másik kiinduló anyagból képződött glifozátot" - mondta az analitikai vegyész Huhn . A kutatók az adataikból összeállítottak egy kritériumlistát, és azonosítottak egy, a glifozáttal kémiailag rokon anyagot, amely a metaanalízis során felmerült összes kérdést megoldaná.
Feltevésük szerint a glifozát az Európában, különösen a mosószerekben széles körben használt aminopolifoszfonátok átalakulási terméke.Az első laboratóriumi vizsgálatok mostanra befejeződtek, és megerősítik a hipotézist, miszerint a szennyvíztisztító telepeken ebből a mosószeradalékból glifozát képződik.
Van azonban jó hír is: "Nem látunk glifozátképződést, amikor közvetlenül a mosógépben szimuláljuk a körülményeket". Az eredmények megmagyarázhatják, miért nem sikerült és nem is fog sikerülni a glifozát-szennyezést csökkenteni az európai folyókban a herbicid-csökkentési stratégiákkal - foglalja össze Huhn. Az új glifozátforrást független vizsgálatokkal kell igazolni. A hatóságoknak minden bizonnyal meg kell vitatniuk, hogyan folytassák a felszíni vizek ellenőrzését, és hogyan szabályozzák esetleg az aminopolifoszfonátokat, vagy hogyan javítsák a szennyvíztisztítás során az eltávolítási arányokat.
"Tisztában vagyunk azzal, hogy eredményeinknek messzemenő következményei lehetnek, többek között az ipar és a politikai döntéshozók számára, de azzal kapcsolatban is, hogy hogyan lehet javítani a felszíni vizek monitoringját. Az USA-ban más a helyzet, mint az EU-ban; a glifozát koncentrációs mintázatai az amerikai folyóvizekben szorosan követik más herbicidekét, ami a domináns mezőgazdasági bevitelre utal. Európával ellentétben az USA-ban az aminopolifoszfonátokat alig használják mosószerekben.
A szennyvíztisztító telepeken lévő baktériumok glifozátot termelhetnek?
Huhn munkacsoportjának már van egy fő gyanúsítottja: DTPMP, a dietilén-triamin-penta(metilén-foszfonsav) rövidítése. A kemofóbok számára ijesztő nevű anyagból évente mintegy 3000 tonna kerül a mosó- és tisztítószerekbe, valamint körülbelül 1500 tonna a hűtőkörökbe, ipari tisztítószerekbe és egyéb alkalmazásokba. "Már egy olyan anyaggal van dolgunk, amely releváns a vizek szempontjából" - mondja Huhn. Mert még ha a szennyvíztisztító telepek vissza is tartják ezen anyagok 80-90 százalékát, jelentős mennyiség még mindig a vízekbe kerül.
A legfontosabb jelzés az USA-val való összehasonlítás. Ott az olyan anyagokat, mint a DTPMP, nem használják a mosószerekben, és a folyókban a mezőgazdaságra jellemző glifozátkibocsátás mintázata látható. Európában ezzel szemben a feltehetően mosógépekből származó glifozát elhomályosítja a mezőgazdaságból származó mintázatot.
Huhn és csapata jelenleg azt próbálja tisztázni, hogy pontosan hogyan keletkezik a glifozát a DTPMP-ből. "Alig vannak tanulmányok ezen anyagok lebomlásáról" - ismeri el a vegyész. Abban azonban már biztos, hogy a glifozát nem a mosógépben keletkezik. Erre utalnak a tübingeni csoport kísérletei. Ismereteik szerint a gyomirtó a csatornahálózatban és a szennyvíztisztítóban képződik. A csapat friss szennyvíziszapot inkubált baktériumokkal, és azt vizsgálta, hogy a DTPMP lebomlik-e. "Ha nagy mennyiségű DTPMP-t adunk hozzá, glifozát és AMPA is képződik" - magyarázza Lisa Engelbart doktorandusz. Huhn azonban gyanítja, hogy a mikrobiális lebontáson kívül más tényezők is szerepet játszanak, ezért tovább folytatják a kutatást.
Ha a csoport eredményei helytállónak bizonyulnak, annak Carolin Huhn szerint közvetlen következményei lesznek: "A DTPMP-re vonatkozó REACH-eljárást újra meg kell nyitni" - az anyagot tehát újra be kell jegyeztetni az Európai Vegyianyag-ügynökségnél (ECHA), majd az új adatok alapján kockázatértékelést kell végezni. "El kell gondolkodnunk azon, hogy valóban akarunk-e olyan komplexképző anyagot, amelyből a szennyvíztisztító telepen egy nagy hatású hatóanyagot lehet előállítani" - mondja. Végül is az ECHA a glifozátot a vízi szervezetek szempontjából kritikusnak minősítette. A publikáció jelenleg a preprint szerveren olvasható, és külső szakértők véleményezik egy tudományos folyóirat számára.
Ennyi volt a Spektrum.de nagyon óvatosan fogalmazott riportja. A glifozát természetes körülmények közötti keletkezésének mechanizmusa még további kutatást igényel, de ez a felfedezés sokkal meggyőzőbb választ ad a vizekben kimutatható glifozát és AMPA jelenlétére, mint a mezőgazdasági eredet. A kimutatott mennyiségek egyébként így sem okoznak semmilyen gyakorlatban igazolható egészségügyi vagy környezeti problémát, de nyilván érdemes a minimumra csökkenteni minden környezetterhelő hatást a mezőgazdaságban is.
Darvas Béla, a magyar ökotoxikológia nagy tudósa (és nem mellesleg a La Jolla forgatókönyv alapján dolgozó kutatók szellemi társa) meglepően sok időt tölt a glifozáttal és természetesen ebben az esetben is hiteltelenek számára a kutatásban megjelenő tények. Ha valaki veszi a fáradtságot és beleolvas db életének főművébe, amelyben összeollózott néhány a neten talált, glifozáttal kapcsolatos kutatást, ezzel szemben több érdekes hivatkozás is megjelenik. Az egyik például Botta et. al 2009-ben megjelent (db hibásan írta a nevét a hiánypótló irományában Batta et al-nak, de mi dilettánsok ilyen apróságra nem adunk, így is megtaláljuk) analízise a francia vizek glifozát és AMPA tartalmáról.
A glifozát és az aminometilfoszfonsav (AMPA) átvitelét vizsgálták az Orge vízgyűjtőjén (Franciaország) 2007 és 2008 során. Vízmintákat gyűjtöttek felszíni vízből, szennyvízcsatornából, csapadékcsatornából és szennyvíztisztító telepről (WWTP). Úgy tűnt, hogy ez a két molekula volt a leggyakrabban kimutatható a folyókban, és általában meghaladta az ivóvízre vonatkozó 0,1 mikrogramm L(-1) európai minőségi szabványkoncentrációt. A glifozát becsült éves terhelése 1,9 kg év(-1) volt a folyón felfelé (mezőgazdasági övezet) és 179,5 kg év(-1) a vízgyűjtő kivezetésénél (városi övezet). Ez az eredmény arra utal, hogy a vízgyűjtő glifozát-szennyezése alapvetően városi eredetű (közúti és vasúti alkalmazások). A glifozát a felszíni vizekbe túlnyomórészt a csapadékcsatornán keresztül jutott el az esőzések során. A legnagyobb koncentrációkat közvetlenül az esőzések után mutatták ki a csapadékcsatornában (75-90 mikrogramm L(-1)). A felszíni vizekben a glifozát magas koncentrációja az esőzések során a városi lefolyás hatását tükrözte. Az AMPA-t mindig kimutatták a csatornahálózatban. Ez a molekula elsősorban a szennyvíztisztító telepek szennyvizén és a csapadékcsatornán keresztül jutott a felszíni vizekbe. Az AMPA koncentrációjának változása a hidrológiai epizódok során a glifozáthoz képest csekély volt. Tanulmányunk rávilágít arra, hogy az AMPA és a glifozát eredete városi területen eltérő. A száraz időszakban a mosószerek lebomlása tűnik a szennyvízben a fő AMPA-forrásnak.
Ez a kis hivatkozás is Caroline Huhn tézisét és eredményeit igazolja, mely szerint a városi szennyvíz az AMPA és az élővizekben mérhető glifozát fő forrása.
db ismét megmutatta, hogy az ökotoxikológia biztos hasznos tudomány, de ha képtelen értelmezni az összefüggéseket, nem sokat ér a grafománia.
Ha valaki az egészsége miatt aggódna, Struger et al. 2008-as kanadai mérései igazolják, hogy semmilyen egészségügyi kockázatot nem jelent a vizekből kimutatható mikromennyiségű vegyület.
A zöld aktivisták mezőgazdaságellenes háborúja nem ért véget, csak most a glifozát helyett más növényvédőszerekre és vegyületekre koncentrálnak.
Javaslom, hogy a zöldek rémhírterjesztését először a józan ész szűrőjén engedje mindenki keresztül, mielőtt sajátjává teszi a félrevezetéseket.
Az pedig külön kérdés, hogy amennyiben beigazolódik, hogy a glifozátot képesek a baktériumok termelni, vagy képes a glifozát természetese úton keletkezni, akkor mint természetes vegyületet vajon engedélyezni fogják-e a tanúsított biogazdák számára is? :-)