Global Glyphosate Study: újabb Ramazzini-féle tudományos paródia
A GGS Sprague Dawley patkányok rákkeltő hatásának vizsgálatában feltárt súlyos hibák
Szerkesztői megjegyzés: Júniusban a Ramazzini Intézet egy Ramazzini által szerkesztett folyóiratban publikálta régóta várt Global Glyphosate Study eredményeit. Ennek kritikáját a Ramazzini tumorpornó - Séralini 2.0 cikkben jeleztem előre, miután a szennymédia cikkek százaiban hangolta ismét a közvéleményt a gyomirtó ellen. Az eredményeket számos nem kormányzati szervezeten és érdekcsoporton keresztül népszerűsítették, de a Ramazzini-publikáció tudományos hiányosságai alig kaptak figyelmet.
Az akadémiai folyóiratok struktúrája nem bizonyul megfelelőnek a rossz tudományos kutatások cáfolatára, amikor egy olyan szervezet, mint a Ramazzini Intézet aktivisták, nem kormányzati szervezetek, filmkészítők, alapítványok által finanszírozott médiakonszernek, politikai szervezetek és az amerikai peres ipar segítségével terjeszti állításait. A Firebreak Dr. Robert Tarone-val együttműködve válaszolt arra, amit csak a tudomány paródiájának lehet nevezni, és ami az olasz intézet kutatásainak a „Ramazzini-tudomány” nevet adta.
Bár Dr. Tarone alábbi válasza értékes alapot nyújt a tudományos közösség számára a vita folytatásához, a Ramazzini Global Glyphosate Study tanulmányból fontos következtetéseket lehet levonni a publikációval kapcsolatban, amelyeket minden érdekelt félnek és döntéshozónak figyelembe kell vennie, eltekintve az anti-glifozát aktivisták közösségének zajától, akik a „Ramazzini Science” legújabb epizódját próbálják felhasználni politikai céljaik előmozdítására.
Tételesen:
A Ramazzini kutatók által közölt eredmények hibás statisztikai elemzésen alapultak (helytelen hozzávetőleges, ahelyett, hogy sokkal nagyobb pontos p-értékeket használtak), ami azt jelenti, hogy a jelentős tumoros tendenciák száma valójában nagyon csekély volt.
A kutatás finanszírozása nem nyilvános összeférhetetlenségi konfliktusokkal terhelt volt (különösen az amerikai peres iparág részéről).
A cikk publikálási folyamata elfogult volt (egy Ramazzini által ellenőrzött folyóiratban, amelyet a Pesticide Action Network egyik aktivistája bírálta).
A kutatók statisztikailag szignifikáns bizonyítékok hiányában is következtetéseket vontak le eredménytábláikból.
A kutatók úgy döntöttek, hogy nem hivatkoznak és nem tárgyalnak egy fontos rágcsáló tumorral kapcsolatos tanulmányt, amely ellentmondott eredményeiknek.
Az IARC 112. monográfiájában összefoglalt eredmények kizárólag a megfigyelt adenomákra vonatkoztak, karcinómákba való nyilvánvaló progresszió nélkül.
A Ramazzini-tanulmányban a glifozáttal érintett három csoportban egyöntetűen nem mutatkozott tendencia a tumorok előfordulási gyakoriságának változására az anatómiai helyek között.
Dr. Tarone válasza a Ramazzini-cikkre, bár technikai jellegű, a laikusok számára is nagyrészt érthető. A hibás hozzávetőleges p-értékekkel kapcsolatos vita a cikk végére, egy mellékletbe került.
Egy nemrégiben publikált cikk állítása szerint bizonyítékot találtak arra, hogy a glifozátnak és glifozátalapú gyomirtó szereknek kitett Sprague Dawley (SD) patkányoknál több anatómiai helyszínen jelentősen emelkedik a jóindulatú és rosszindulatú daganatok előfordulási gyakorisága a dózis függvényében (GBH-k) (Panzacchi et al., Environ Health 2025; 24:36). A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a növekedés többségében olyan daganatoknál jelentkezett, amelyek SD patkányokban ritkán fordulnak elő. A bemutatott bizonyítékok nem támasztják alá a cikk következtetéseit, ha a daganatokra vonatkozó adatokat megfelelő statisztikai módszerekkel értékelik.
A nyomozók megkérdőjelezhető motivációja
A kutatás finanszírozói között szerepel a Ramazzini Intézet és a Heartland Health Research Alliance (HHRA). A HHRA-t Charles Benbrook, egy peszticidellenes aktivista és számos amerikai peszticidperben felperes szakértő tanú indította el, organikus élelmiszerek támogatói és a Monsanto ellen pert indító ügyvédi irodák által biztosított kezdőtőkével, azzal az állítással, hogy a Roundup nem-Hodgkin-limfómát (NHL) okoz.
A HHRA finanszírozási forrásai és megfogalmazott céljai arra utalnak, hogy a globális glifozát-tanulmányban részt vevő kutatók messze nem függetlenek.
2018-ban Philip Landrigan, a HHRA és a Ramazzini Intézet tudományos tanácsadó bizottságának elnöke, akadémiai intézményén, a Boston College-on keresztül közel egymillió dollárt utalt át a HHRA számlájáról a Ramazzini Intézetnek a globális glifozát-tanulmány finanszírozására (bár ezt az átutalást csak 2023-ban ismerte el).
A HHRA weboldala megjegyzi, hogy a Ramazzini Intézet a fő toxikológiai partnere. Az SD patkányokkal kapcsolatos tanulmány egy Ramazzini-barát folyóiratban jelent meg (az Environmental Health alapító szerkesztői és jelenlegi vezető szerkesztői egyaránt a Collegium Ramazzini Fellows tagjai), ami megmagyarázhatja, hogy egy ilyen hiányos tanulmány hogyan juthatott át a lektoráláson (a tanulmánynak csak két lektora volt, egyikük Peter Clausing, a Pesticide Action Network NGO aktivistája). .
Komoly hibák a statisztikai elemzésekben
A Ramazzini patkányvizsgálatról szóló tanulmány szerzői kijelentik, hogy a tumor dózis-válasz statisztikai elemzéséhez a Cochran-Armitage trendtesztet alkalmazták.
Megjegyzés a p-értékekről A p-érték azt méri, hogy egy adott kísérleti eredmény mennyire valószínű, hogy véletlennek köszönhető. Minél kisebb a p-érték, annál kevésbé valószínű, hogy a megfigyelt eredmény véletlen. A Ramazzini patkányvizsgálat kutatói a Cochran-Armitage-teszt közelítő p-értékét (0,05 alatt) bizonyítéknak tekintették arra, hogy a glifozáttal vagy glifozátot tartalmazó gyomirtó szerrel való expozíció okozta a megfigyelt daganatok számának növekedését.
A Ramazzini glifozát SD patkányvizsgálatban jelentett rendkívül alacsony tumorok számának esetében a p-értékeket a Cochran-Armitage-teszt pontos eloszlásával kell kiszámítani. A tanulmányban szereplő p-értékek azonban hozzávetőlegesek, mivel a közelítés a megfelelő pontos teszt helyett a standard normális eloszláson alapul.
Ugyanezt a hibás módszert alkalmazták a rágcsálók tumorainak adatainak elemzésében az IARC 112. monográfia glifozátról szóló fejezetében, és a 112. monográfiához hasonlóan a Ramazzini SD patkányokról szóló tanulmányban is súlyosbította a hibát, hogy csak egyoldalú p-értékeket jelentettek a tumorok előfordulási gyakoriságának növekedéséről a glifozát szintjének emelkedésével (Tarone, Regul Toxicol Pharmacol 2018;98:A1-A4). Mivel a pontos Cochran-Armitage-eloszlás pozitívan torz, a szimmetrikus normális eloszláson alapuló, jelentett hozzávetőleges p-értékek túl alacsonyak, és gyakran túlságosan alacsonyak. Például a Ramazzini patkányvizsgálatban jelentett állítólagosan szignifikáns trendek többsége (azaz 73%) olyan helyszínekre vonatkozott, ahol a legmagasabb dózisú csoportban egy állatnál jelentkezett tumor, a másik három expozíciós csoportban pedig nem jelentkezett tumor; a pontos Cochran-Armitage-teszt p-értéke ennek az eredménynek 0,25.
A cikk végén található mellékletben látható, hogy a jelentős tendenciák tényleges száma nagyon csekély, különösen figyelembe véve a dózis-válasz elemzésekben vizsgált tumorok nagy számát.
Közzétett táblázatokhoz kiválasztott ritka daganatok
A Ramazzini patkányokról szóló tanulmányban szereplő tumor táblázatokban spontán neoplazmák hiánya teszi lehetővé a tanulmány szerzőinek, hogy a hozzávetőleges Cochran-Armitage-teszt alapján helytelenül állítsanak annyi jelentős tendenciát. Ez azt tükrözi, hogy a legmagasabb dózisú csoportokban megfigyelt tumoros állatok közül csak egy vagy kettő alapján tévesen állítják a statisztikai szignifikanciát, és így arra a következtetésre jutnak, hogy a legjelentősebb növekedés az SD patkányokban ritkán előforduló tumorok esetében történt.
A tanulmány 1-18. táblázatában csak két daganat szerepel a kontroll patkányoknál – egy májsejtes karcinóma egy hím patkánynál és egy csontdaganat egy nőstény patkánynál. Az SD patkányokról ismert, hogy meglehetősen magas a spontán tumorok előfordulási aránya (Morse et al., Int J Toxicol 2025. május 26.: 10915818251342565), amit a Ramazzini patkányvizsgálatról szóló tanulmány kiegészítő táblázata is megerősít, amelyben az SD patkányokban gyakran előforduló tumorok eredményei szerepelnek. Különösen a hím és nőstény SD patkányoknál nagyon magas az agyalapi mirigy daganatok spontán előfordulási aránya. A Ramazzini patkányvizsgálat szerzői azt sugallják, hogy a glifozát és a glifozát-alapú herbicidek (GBH-k) „a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengelyre gyakorolt hatása” révén rákkeltő hatást válthatnak ki, de a kiegészítő táblázatok nem utalnak az agyalapi mirigy vagy a mellékvese daganatok előfordulásának növekedésére.
Nem volt bizonyíték arra, hogy a glifozát vagy a GBH összefüggésbe hozható lenne a daganatok előfordulásának növekedésével bármely anatómiai helyszínen, amelyre a tumorok előfordulási arányát a kiegészítő táblázatokban összefoglalták. Különösen nem volt bizonyíték arra, hogy a glifozát vagy a GBH összefüggésbe hozható lenne a limfómák előfordulásának növekedésével – ez a megállapítás nem szerepel a tanulmányban.
A tanulmány Eredmények című szakaszának utolsó bekezdése a RangerPro legalacsonyabb dózisának alkalmazása esetén a női patkányokban megnövekedett előfordulási gyakoriságot jelent a jóindulatú emlődaganatok esetében (a daganatok aránya a 2. kiegészítő táblázatban található). A 0,5 RangerPro-dózisnál az emlőadenomák, fibromák és fibroadenomák előfordulásának növekedése szignifikáns (Fisher-féle pontosságú p=0,046), de nincs bizonyíték pozitív tendenciára (Cochran-Armitage-féle pontosságú p=0,36 a dózis-válasz fordított irányában). A kiegészítő táblázatokban összefoglalt egyéb daganattípusok esetében a pontos teszt alkalmazásával közepes dózisoknál nem mutatkozott szignifikáns növekedés.
Előítéletes Ramazzini-tudomány
A Ramazzini patkányvizsgálatról szóló tanulmány 20. összefoglaló táblázata hasznos betekintést nyújt a „Ramazzini-tudomány” logikájába. (Lásd az alábbi táblázatot.) A táblázat három oszlopból áll, az első és a harmadik a Ramazzini-barát folyóiratban, az Environmental Health-ben megjelent cikkeknek felel meg, a középső oszlop pedig az IARC 112. monográfia glifozátról szóló fejezetének.
Az első oszlopban szereplő rágcsálókkal kapcsolatos tanulmányt a Collegium Ramazzini Fellow és a Roundup-perben felperesek szakértője írta, és csak a glifozát-expozíció szintjének növekedésével megfigyelt tumorok előfordulási gyakoriságának növekedését vette figyelembe (Portier, Environ Health 2020;19:1-17). Ezt a kutatást amerikai kártérítési ügyekkel foglalkozó ügyvédi irodák finanszírozták, és azok számára készítették, miközben Christopher Portier az amerikai peres iparban tanácsadóként dolgozott.
A Ramazzini patkányvizsgálatról szóló tanulmány nem hivatkozik egy másik, a glifozát rágcsálókon végzett vizsgálatok átfogó áttekintésére, amely mind a tumorok számának növekedését, mind csökkenését vizsgálta, de arról számolt be, hogy a glifozát szintjének emelkedésével a tumorok számának csökkenése valamivel jelentősebb volt, mint a növekedése (Crump et al., Toxicol Sci 2022;175:1546-167).
A 20. táblázat középső oszlopa, amely „az IARC 112. monográfiájából átvéve” jelöléssel szerepel, a hím patkányok májában és endokrin hasnyálmirigyében, valamint a nőstény patkányok pajzsmirigyében feltételezett hatásokat mutatja. Az IARC által hivatkozott három SD patkányon végzett kétéves vizsgálat egyike marginálisan szignifikáns emelkedő tendenciát jelentett a hím patkányok májadenomáiban és a nőstény patkányok pajzsmirigy C-sejt adenomáiban. A munkacsoport megjegyezte ezeket a tendenciákat, valamint azt a tényt, hogy egyik tumor típus esetében sem volt látható progresszió karcinómává, de a másik két SD-tanulmány nem szolgált bizonyítékkal a máj- vagy pajzsmirigy C-sejt-adenomák növekedésére (Tarone, Eur J Cancer Prev 2018;27:82-87). Az IARC egyik tendenciát sem idézte alátámasztásként arra a következtetésre, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra, hogy a glifozát állatokra rákkeltő anyag (Guyton et al., Lancet Oncol 2015;16:490-491). A Ramazzini patkányvizsgálat nem mutatott bizonyítékot a májdaganatok vagy a pajzsmirigy C-sejt daganatok előfordulásának növekedésére az expozícióval érintett patkányokban, összehasonlítva a párhuzamos kontrollcsoportban lévő hímekkel és nőstényekkel.
Az IARC két SD patkányvizsgálatban megállapított, állítólagos hasnyálmirigy-szigetsejt-adenoma-növekedést idézett alátámasztásként arra a következtetésre, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra, hogy a glifozát állatokra rákkeltő anyag (Guyton et al., Lancet Oncol 2015;16:490-491). Az állítás mindkét vizsgálatban a három glifozát-expozíciós szintcsoport közül a legalacsonyabb és az egyidejű kontrollcsoportok közötti, erősen megkérdőjelezhető páros összehasonlításon alapul, jelentős dózis-válasz kapcsolat hiányában, és annak elismerése mellett, hogy egyik vizsgálatban sem volt látható progresszió karcinómába. Az állítás figyelmen kívül hagyja azt a jelentősen csökkenő tendenciát is, amely a hasnyálmirigy-szigetsejtek adenomáinak számában figyelhető meg a glifozát expozíció szintjének emelkedésével az IARC által hivatkozott harmadik SD patkányvizsgálatban (Tarone, Eur J Cancer Prev 2018;27:82-87; Tarone, Regul Toxicol Pharmacol 2018;98:A1-A4).
A szigorú értékelés alapján a 20. táblázat középső oszlopának üresnek kellene lennie, de ettől függetlenül a középső oszlopban feltüntetett mindhárom állítólagos hatás megfigyelt adenomákra vonatkozik, és nem mutatkozott karcinómákba való egyértelmű progresszió. A Ramazzini patkányokkal végzett vizsgálat nem mutatott bizonyítékot a hasnyálmirigy-szigetsejtek daganatainak gyakoriságának növekedésére az expozícióval érintett patkányokban.
Az utolsó oszlop a jelenlegi Ramazzini patkányvizsgálatra utal, és amint azt a mellékletben a jogilag jelentős tendenciák alapján jeleztük, legfeljebb két bejegyzésnek kellene szerepelnie – a glifozáttal való expozíciót követő jóindulatú bőrdaganatokra férfiaknál, valamint a RangerPro-val való expozíciót követő összes leukémia esetében férfiaknál. Még ezeket is kérdésesnek kell tekinteni, tekintettel a nagy számú statisztikai elemzésre, a tendenciák marginális jelentőségére és a tanulmányban szereplő egyéb glifozát-expozíciók (azaz Roundup Bioflow és RangerPro a bőrdaganatok esetében, valamint glifozát és Roundup Bioflow a leukémiák esetében) hiányára.
Következtetés
A Ramazzini patkányvizsgálat eredményei nem támasztják alá azt a következtetést, hogy a glifozáttal és GBH-kkal kezelt SD patkányoknál több anatómiai helyszínen dózisfüggő növekedés figyelhető meg a jóindulatú és rosszindulatú daganatok előfordulásában. A Ramazzini patkányvizsgálatban egy megfigyelés további kutatást igényel: a vizsgálat szerzői a glifozát-expozícióhoz kötik a korai leukémiás halálesetek előfordulását.
Spontán limfómák és leukémiák miatti korai halálesetekről számoltak be SD patkányoknál (Son és Gopinah, Toxicol Pathol 2004;32:371-374; Yoshizawa et al., Exp Toxicol Pathol 2016;301-305). Célszerű lehet vizsgálni, hogy a Ramazzini-tanulmányban jelentett leukémiából eredő korai halálesetek megismételhetők-e méhen belüli és egész életen át tartó glifozát- vagy GBH-expozíció után.
Ha a szabályozó hatóságok a Ramazzini-tanulmány kimerítő vizsgálata után szükségesnek ítélik, akkor egy ilyen tanulmányt független, jó hírű laboratóriumban, tapasztalt és független tudósok által kell elvégezni. A Ramazzini-tanulmány patkányokon végzett leukémia-eredményeinek megerősítéséhez vagy cáfolásához nem szükséges teljes kétéves élettartamú tanulmány.
Robert Tarone 28 évig kutató matematikai statisztikusként dolgozott az Egyesült Államok Nemzeti Rákkutató Intézetében, majd 14 évig biostatisztikai igazgatóként az International Epidemiology Institute-ban. 2016 júniusában vonult nyugdíjba, és nyugdíjazása óta nem kap fizetést tudományos munkájáért. Társszerzője az IARC 79. számú tudományos kiadványának, amely az állatok rákkeltő hatásának vizsgálatára vonatkozó tanulmányok tervezéséről és statisztikai elemzéséről szól.
Melléklet: A pontos p-értékekről szóló vita
Bár az SD patkányokról szóló tanulmányban számos jelentős tendencia szerepel, a megfelelő pontos teszt alkalmazása esetén gyakorlatilag egyik sem szignifikáns. A jelentett szignifikáns trendek többsége (azaz 73%) egy állatnál megfigyelt eredményre vonatkozik, amely a legmagasabb expozíciós csoportban daganatot, a kontrollcsoportban és a két alacsonyabb dózisú csoportban pedig daganatot nem mutatott. A tanulmányban jelentett ilyen eredmény hozzávetőleges p-értéke 0,0419, de a pontos (egyoldalú) p-érték 0,25. Hasonlóképpen, a legmagasabb dózisú csoportban tumorral rendelkező két állat és a kontrollcsoportban vagy a két alacsonyabb dózisú csoportban tumorral nem rendelkező állatok eredményei esetében (a jelentett szignifikáns tendenciák 18%-a) a cikkben szereplő hozzávetőleges p-érték 0,0071, de a pontos (egyoldalú) p-érték 0,062.
Az alábbiakban szereplő összes p-érték pontos és egyoldalú.
A glifozáttal egyedül kezelt hím és nőstény SD patkányok esetében a pontos Cochran-Armitage-teszt alkalmazásával megfigyelt egyetlen jelentős tendencia a hímeknél a jóindulatú bőrdaganatok (p=0,019) és a hímeknél a jóindulatú és rosszindulatú bőrdaganatok együttesen (p=0,032) voltak. A glifozáttal egyedül expozícióban lévő nőstény patkányoknál nem figyeltek meg jóindulatú bőrdaganatokat. A glifozáttal egyedül expozícióban lévő hímeknél (p=0,44) és nőstényeknél (p=0,50) egyaránt nem volt szignifikáns tendencia a rosszindulatú bőrdaganatokra. A Roundup Bioflow-val vagy RangerPro-val expozícióban lévő hím és nőstény SD patkányoknál nem volt szignifikáns tendencia a bőrdaganatokra (p≥0,25).
Érdemes megjegyezni, hogy a 112. monográfiában leírtak szerint a Ramazzini-tanulmányban nem volt szignifikáns növekedés a glifozáttal való expozícióval összefüggő bármilyen típusú rosszindulatú daganatok előfordulási gyakoriságában SD patkányokban.
A Ramazzini SD patkányvizsgálatban a pontos Cochran-Armitage-teszt alkalmazásával a hímeknél és nőstényeknél megfigyelt egyetlen további jelentős tendencia a RangerPro-nak kitett hím patkányoknál az összes leukémia együttesen volt (p=0,043). A nőstény patkányoknál egy monocitás leukémia volt megfigyelhető az 5-ös RangerPro-dózisnál, és egy limfoblasztos leukémia az 50-es RangerPro-dózisnál (pontos Cochran-Armitage trendteszt p=0,19 a nőstény patkányoknál összesített leukémiák esetében). A glifozát önmagában (p≥0,25) vagy a Roundup Bioflow (p≥0,062) esetében sem volt szignifikáns tendencia sem a hímek, sem a nőstények esetében egyetlen leukémia kategóriában sem.
A tumorok előfordulási gyakoriságában két marginálisan szignifikáns tendencia megállapítása nem meglepő, tekintettel a nagy számú statisztikai elemzésre, és nem támasztja alá azt a következtetést, hogy a glifozát és a GBH expozíciója dózisfüggő tumorok előfordulásának növekedését okozta több helyszínen. Az a további feltételezés, hogy a tumorok előfordulási gyakorisága a vizsgált glifozát- és GBH-dózisok mindegyikénél növekedett, nem támasztja alá a tanulmány 1–18. táblázatában szereplő, expozícióval érintett csoportok és egyidejű kontrollcsoportok anatómiai helyszíneken végzett páronkénti összehasonlítása. A közepes dózisszinteken végzett páros összehasonlítások legjelentősebb eredménye a nőknél a 5 RangerPro dózisnál megfigyelt rosszindulatú bőrdaganatok (3 expozícióval érintett patkánynál rosszindulatú bőrdaganatokat figyeltek meg, míg a kontrollcsoportban egyetlen ilyen daganat sem fordult elő; Fisher-féle pontosságú próba p=0,12 és Cochran-Armitage trendpróba a nőknél megfigyelt rosszindulatú bőrdaganatokra p=0,42). A RangerPro-nak kitett nőstény patkányoknál nem figyeltek meg más rosszindulatú bőrdaganatokat, és a RangerPro-nak kitett hím patkányoknál sem figyeltek meg rosszindulatú bőrdaganatokat.
 | A guest post by
|