...az őzek, szarvasok 30%-nak nyomorék az agancsa...
A glifozát és az agancsdeformitások kérdése Magyarországon – áttekintés Mester Károly újabb valótlan állításával kapcsolatban.
Mester Károly újabb dezinformációjában az őzek és szarvasok agancsdeformitását is megpróbálja a glifozát hatásaként feltüntetni a hiszékeny követőinek.
Ez az állítás is pont olyan alaptalan és félrevezető, mint a legtöbb összefüggéstelen zagyvasága.
A bizonyítékok három részre oszthatók: egyrészt az, hogy szerepet játszik-e a glifozát; másrészt az, hogy a magyar szarvasvizsgálatok mit jelölnek meg fő okként; végül pedig az, hogy más szarvasvizsgálatok mit mutatnak az agancsdeformitások alternatív okairól.
A rendelkezésre álló kutatások alapján nincs bizonyíték arra, hogy a glifozát okozná a magyarországi szarvasagancs‑deformitásokat.
A tanulmányok következetesen más, biológiai eredetű okokat jelölnek meg, elsősorban a Pedunculitis Chronica Deformans (PCD) nevű krónikus agancstő-megbetegedést, illetve különféle fertőzéseket, nekrózist és parazitás károsodásokat.
1. A glifozáttal kapcsolatos bizonyítékok összegzése
A hét vizsgált tanulmány egyike sem talált kapcsolatot a glifozát és az agancsdeformitások között. Nem történt glifozát‑mérés sem szarvasokban, sem agancsszövetben, sem élőhelyi mintákban.
Magyarországon a számos rendellenes agancs legvalószínűbb közvetlen oka a Pedunculitis Chronica Deformans, a szabadon élő dámszarvasok agancsnyakának csontvelőgyulladáshoz hasonló betegsége (Sükösd et al., 2025).
A 2025-ös magyar tanulmány szerint a rendellenes trófék a dámszarvasoknál jóval gyakrabban fordultak elő, mint az őzeknél vagy a gímszarvasoknál, még a populáció sűrűségét is figyelembe véve, ami arra utal, hogy a dámszarvasokat ez a jelenség különösen érinti (Sükösd et al., 2025).
A magyar kutatók szerint számos olyan deformitás, amelyet hosszú ideje traumának minősítettek, valójában betegségekkel függ össze (Sükösd et al., 2025; Sukosd et al., 2025).
Feltételezik, hogy a PCD kiváltó oka a szarvlehullás utáni sebgyógyulás során fellépő gyulladás, amely hegképződéssel jár (Sükösd et al., 2025; Sukosd et al., 2025).
A preprint a magasabb előfordulási arányt a penészgombákból származó mikotoxinokkal hozza összefüggésbe, nem pedig a glifozáttal, bár ez az ok-okozati összefüggés még mindig csak előzetes jellegű (Sukosd et al., 2025).
A Magyarországra összpontosító tanulmányok viszont egy krónikus agancstő-gyulladás és agancstőrothadás betegségről és annak a gombatoxinokkal való lehetséges összefüggéséről szólnak, nem pedig a gyomirtószerekkel való expozícióról (Sükösd et al., 2025; Sukosd et al., 2025).
Egyetlen benyújtott tanulmány sem számol be glifozát-mérésekről szarvasokban, agancsokban, szövetekben vagy élőhelyeken (Oloœ, 2018).
Egyetlen rendelkezésre álló tanulmány sem vizsgálja a glifozát-expozíció hatását az agancsfejlődésre Magyarországon vagy máshol az őzfélék esetében (Roug et al., 2021; Oloœ, 2018).
Következtetés: a glifozát szerepére nincs adat, nem csupán ellentmondásos, hanem bizonyítékok egyáltalán nem állnak rendelkezésre.
2. A magyarországi helyzet: Pedunculitis Chronica Deformans (PCD)
A krónikus agancstő-megbetegedések főbb jellemzői
A probléma Magyarországon – különösen Tolna és Somogy megyében – évtizedek óta ismert, és jelentős vadgazdálkodási károkat okoz. [1, 2]
Tünetek: Az agancstő megduzzad, szerkezete szivacsossá, lyukacsossá válik. A koszorú körül gyakran büdös, gennyes, véres váladék szivárog. [1, 2]
Következmény: Mivel a csontállomány elgyengül, az agancs leválása nem a normál ciklus szerint történik, hanem a szár a rendes hullajtási idő előtt, magával az agancstővel együtt egyszerűen kitörik a koponyából. [1]
Torzulások: A károsodott agancstőből a következő években már nem képes szabályos fejdísz fejlődni. Gyakran deformált, torz „járulékos” agancsok vagy csökevényes formák alakulnak ki. [1]
Kiváltó okok a kutatások szerint
Bár a betegséget korábban mechanikai sérüléseknek (pl. verekedés során szerzett sebek befertőződésének) tulajdonították, az Agroinform és az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) jelentései szerint a háttérben összetettebb okok állnak: [1, 2]
Mikotoxinok jelenléte: A legújabb hazai egyetemi kutatások szerint a mezőgazdasági takarmányokban és a természetes erdei táplálékban megjelenő gombatoxinok (mikotoxinok) gyengítik le az állatok immunrendszerét és csontszerkezetét. [1, 2]
Hormonális zavarok: Az agancs növekedését és hullajtását a tesztoszteron szabályozza. A toxinok és a krónikus gyulladás felborítják ezt a rendszert, ami gátolja a csontsejtek normális visszaépülését. [1, 2, 3]
Bakteriális felülfertőződés: A legyengült, gyulladt szövetekben a környezetből származó baktériumok telepednek meg, fenntartva a krónikus, gennyes állapotot. [1, 2]
Kapcsolódó jelenség: A paróka-agancs
Ha a herék sérülése vagy betegsége miatt a tesztoszterontermelés teljesen leáll, az agancstő növekedési zónája nem kap jelet a csontosodásra és a háncs levetésére. Ekkor egy másik krónikus pedikuláris elváltozás, az úgynevezett paróka-agancs alakul ki. Ez egy burjánzó, daganatszerű, folyamatosan növekedő puha csonttömeg, amely idővel a vad pusztulását okozza. [1, 2]
A magyar kutatások szerint a deformitások legvalószínűbb oka a PCD, amely a szarvasok agancsnyakának krónikus gyulladásos betegsége. A jelenség különösen gyakori a dámszarvasoknál, még a populációsűrűség figyelembevételével is.
A megtalált hét tanulmány közül egyik sem azonosítja a glifozátot mint az őz vagy gímszarvas agancsdeformitásainak okát.
Kiemelt pont: a magyar kutatók nem találtak kapcsolatot a glifozáttal, viszont mikotoxin‑eredetű gyulladást valószínűsítenek.
3. Egyéb, glifozáttól független okok a nemzetközi szakirodalomban
Más szarvasfélékre vonatkozó tanulmányok alátámasztják azt az általánosabb megállapítást, hogy az agancsdeformitások számos glifozáttól független okból is kialakulhatnak, ideértve a fertőzéseket, a végtagbetegségeket, a nekrózist és a parazitákat.
Egy utahi öszvérszarvasokra vonatkozó tanulmány megállapította, hogy az összes deformitással rendelkező baknál alacsony vagy kimutathatatlan tesztoszteronszintet mértek a végstádiumú fibrózisos orchitisz miatt, és mindegyikük EHDV-2-re szeropozitív volt (Roug et al., 2021).
A treponema-kapcsolatos patabetegségben szenvedő jávorszarvasoknál populációs szinten nagyobb volt az agancs-aszimmetria előfordulásának valószínűsége (Wild et al., 2022).
Egy vörös szarvas esetében nekrotikus folyamat-hoz kapcsolódó agancsnövekedés leállását írták le (Bartosiewicz, 2021).
Egy horvát vörös szarvas esetében bakteriális fertőzést és légylárvákat találtak a rendellenes agancsszövetben, ami azt mutatja, hogy a parazita- és fertőzéses károsodások az agancsokat is érinthetik (Škvorc et al., 2024).
A bemutatott kutatások tehát nem támasztják alá, hogy a glifozát lenne a szarvasagancs-deformitások oka Magyarországon. Ezekben a tanulmányokban a magyar szakértők fő magyarázata egy krónikus pedikuláris betegség, a PCD, amelynek kialakulásában inkább a penészből származó mikotoxinok szerepét emelik ki, mint a glifozátét.
A nemzetközi vizsgálatok több olyan biológiai tényezőt azonosítanak, amelyek agancsdeformitást okozhatnak:
fertőzések (EHDV‑2, bakteriális eredetű gyulladások),
orchitisz és hormonális zavarok,
nekrózis,
paraziták (pl. légylárvák),
végtagbetegségek, treponema‑kapcsolatos paták.
Következtetés: az agancsdeformitások számos, glifozáttól független biológiai okból kialakulhatnak.
4. Összegzés
A bemutatott kutatások alapján:
nincs bizonyíték a glifozát szerepére a magyarországi agancsdeformitásokban;
a magyar szakirodalom egyértelműen a PCD‑t jelöli meg fő okként;
a PCD kialakulásában mikotoxinok játszhatnak szerepet;
a nemzetközi példák szerint az agancsdeformitások gyakran fertőzésekhez, hormonális zavarokhoz, nekrózishoz vagy parazitákhoz köthetők.
A jelenlegi tudományos bizonyítékok tehát nem támasztják alá, hogy a glifozát lenne a magyarországi szarvasagancs‑deformitások oka.
A gombatoxinok, elsősorban a kukorica fogyasztásából kerülnek az állatok szervezetébe, amellyel kapcsolatban két változást érdemes megemlíteni.
Az Aspergillus gombák gyengültségi kórokozók, aszályos nyarakon sokszorosára nő a gombafertőzött csövek mennyisége, a szomjazó állatok pedig szívesen fogyasztják a kukoricát.
Az utóbbi években pedig egyre nagyobb területen veszik át a korábban szokásos Aspergillus törzsek helyét a klímaváltozással, délről érkező, nagyságrendekkel magasabb aflatoxin mennyiséget generáló új törzsek. Ezek az új törzsek egyre jelentősebb károkat okoznak a kukoricatermesztésben, azonban felszámolták az elmúlt években azt a kutatócsoportot, amely az Aspergillus kutatásával foglalkozott.
A lényeg azonban ismét csak annyi, hogy Mester Károly újabb valótlan állításokkal vezeti félre a követőit, mint tette a glicinnel és kollagénnel kapcsolatban is.
“…az izomfonalakba beépül a glifozát a glicinnek a helyébe…”
Mester Károly mesedélutánjai évek óta elárasztják a netet és az általános iskola alsótagozat biológiaóráiról hiányzó nagyközönség lelkesen falja a csodálatos történeteket, annak ellenére, hogy a szakkifejezésekkel telizsúfolt géppuska-érvelései teljesen érthetetlenek számukra.
Hivatkozások
Bartosiewicz, L. (2021). Az emberi tevékenység hatása a nyugati vörös szarvas (Cervus elaphus elaphus Linnaeus, 1758) agancsának alakjára. Heritage. https://doi.org/10.3390/heritage4040233
Oloœ, G. (2018). A szarvasfélék agancs-rendellenességei az Opole-i vajdaságban.
Roug, A., Shannon, J., Hersey, K. R., Heaton, W. és Van Wettere, A. V. (2021). A szarvasagancs-deformitások okainak vizsgálata a mulaszarvas (Odocoileus hemionus) bakoknál az USA-ban, Utah déli részén. The Journal of Wildlife Diseases, 58, 222–227. https://doi.org/10.7589/jwd-d-21-00079
Škvorc, N., Bujanić, M., Severin, K., Jelaska, L. S., Palić, M., Kurilj, A. G., Kužir, S., & Konjević, D. (2024). A Prochyliza nigrimanus (Meigen 1826) által okozott szarvas (Cervus elaphus) agancs-miázis. Parasitology Research, 123. https://doi.org/10.1007/s00436-024-08421-9
Sukosd, F., Lakatos, I., Urmos, A., Babarczi, B., Skoda, G., Molnár, Z., Pankotai, T., Borsos, B., Karkas, R., Sukosd, A., Palánki, G., Dobrosy, S., Tóth, A., Erdélyi, K., Horváth, G. F., Horváth, A., Tóth, D., Maurer, M., Misó, M., . . . Szőke, Z. (2025). A leggyakoribb agancsrendellenesség oka nem törés, hanem egy osteomyelitishez hasonló betegség, a Pedunculitis Chronica Deformans. bioRxiv. https://doi.org/10.1101/2025.02.05.636259
Sükösd, F., Lakatos, I., Ürmös, Á., Karkas, R., Sükösd, Á., Palánki, G., Tóth, A. A., Erdélyi, K., Misó, M., Gőbölös, P., Posta, K., Kovács, F., Ferenczi, S., Horváth, G. F., Szemethy, L., & Szőke, Z. (2025). When Antlers Grow Abnormally: A Hidden Disease Behind Common Cervid Trophy Deformities, Introducing Pedunculitis Chronica Deformans. Animals : an Open Access Journal from MDPI, 15. https://doi.org/10.3390/ani15111530
Wild, M., Sargeant, G. A., Garrison, K. és Conradson, D. R. (2022). Az agancs aszimmetriája és a jávorszarvas patabetegsége közötti összefüggés. The Journal of Wildlife Management. https://doi.org/10.1002/jwmg.22245