A glifozát nem okoz gluténérzékenységet, és nem változtatja meg a glutén szerkezetét sem
Az egyes élelmiszerek 1-2 százalékában nyomokban található mennyiségek nem jelentenek kockázatot az egészségre.
Dr. Andrea Love cikke egy több, mint 10 éve terjedő hazugsággal kapcsolatban tisztázza a részleteket. Röviden: semmi köze a gluténérzékenységhez vagy a búzák gluténszerkezetéhez a glifozátnak. Aki ilyet állít, az vagy tudatlanságból vagy kereskedelmi érdekből, vagy mindkettőnek köszönhetően hazudik.
Alig várom azt a napot, amikor a tudományellenes aktivisták úgy döntenek, hogy egy teljesen más növényvédőszert szemelnek ki globális közellenségként (vicceltem, nem várom). A valóságban alig várom azt a napot, amikor az emberek már nem félnek olyan dolgoktól, amelyek valójában nem jelentenek kockázatot számukra.
Sajnos a glifozáttól való félelem és a félretájékoztatás továbbra is fennáll, amit az olyan szervezetek, mint a Moms Across America is támogatnak. A MAA cikkeit azonnal felkapja a globális média, különösen az laikusok számára olyan hitelesnek tűnő, mezőgazdaságellenes szervezetek hatására, mint a Greenpeace vagy Magyar Természetvédők Szövetsége.
A Moms Across America egy hírhedt tudományellenes aktivista szervezet.
A Moms Across America (MAA) hírhedt arról, hogy dezinformációt és félelmet terjeszt a mezőgazdasággal, az élelmiszerellátással, a növényvédő szerekkel és a géntechnológiával kapcsolatban. Ami még aggasztóbb, hogy aláássák a tudományos fejlődést azáltal, hogy torzítják a közvéleményt, és megalapozatlan félelmeket keltenek a biztonságos és hasznos tudományos technológiákkal kapcsolatban. Más tudományellenes aktivista szervezetekhez, mint például az EWG, hasonlóan ők is rendszeresen válogatják az adatokat és eltúlozzák a toxikológiai kockázatokat, rendszeresen hivatkoznak állati adatokra a megbízható és releváns emberi adatok helyett.
Az elsődleges célpontjaik? A glifozát gyomirtó szer és a géntechnológia használata szélesebb értelemben. A Moms Across America azt állítja, hogy ezek okolhatók számtalan egészségügyi problémáért, a rákbetegségtől kezdve az autizmuson át a cöliákiáig.
A Moms Across America évtizedeken át próbálta elérni, hogy a glifozátot és a géntechnológiát betiltsák, annak ellenére, hogy:
a glifozát és a géntechnológiával módosított technológia nem egy és ugyanaz.
a világ több tucatnyi szakértői ügynökségétől származó tudományos adatok pontosan az ellenkezőjét állapították meg annak, amit az MAA állít.
A közfigyelem miatt a glifozát az egyik legtöbbet vizsgált és az egyik legbiztonságosabb toxikológiai profillal rendelkező növényvédő szer a hagyományos és biogazdálkodásban használt számos növényvédő szer közül. (Igen, a biológiai gazdálkodás rengeteg növényvédő szert használ, területenként átlagosan többet, mint a konvencionális művelés).
Ha még nem olvasta a glifozátról szóló másik írásomat, olvassa el itt.
A Moms Across America most egy "tanulmányt" terjeszt, amelyben azt állítják, hogy a magas glifozátszint az olyan élelmiszerekben, mint a Banza tészta, veszélyezteti a cöliákiás betegeket. "Tanulmányukat" olyan influencerek erősítik, mint a "Glyphosate Girl" és a "The Food Babe".
Először is: ez NEM egy lektorált tudományos tanulmány.
A Moms Across America megpróbál problémákat szítani ott, ahol nincsenek is. Vettek néhány kereskedelmi élelmiszerterméket, és elküldték őket egy speciális laboratóriumba, az Egészségügyi Kutatóintézetbe (HRI), amely arra szakosodott, hogy a kockázatérzékelési szakadékot súlyosbítsa azzal, hogy azt állítja, hogy az élelmiszerek mérgező vegyi anyagokkal vannak tele.
Az MAA azt állítja, hogy különösen a Banza csicseriborsó tészta hemzseg a glifozát-szennyezettségtől, méghozzá nagyon magas, 2963 ppb értékben. Kihangsúlyozzák, hogy ez volt a legmagasabb mennyiség, amit a speciális HRI laboratóriumuk eddig rögzített, csak hogy még jobban megijesszenek.
Ha nem lett volna világos a szarkazmusomból: a MAA által jelentett glifozát nyomokban lévő szintjei nem jelentenek aggodalomra okot.
A MAA azt teszi, amihez a legjobban ért: manipulálja az információkat, hogy megijessze a fogyasztókat. Állításaik több szinten is hiányosak, ezért ássuk bele magunkat a téma immunológiájába, molekuláris biológiájába és genetikai technológiájába.
(Megjegyzésként: Kevin Folta, jómagam és Nicole Keller már korábban is beszéltünk a Moms Across Americáról, és a közeljövőben készül egy cikk, amely a dezinformációjuk további példáit tárgyalja, úgyhogy maradjatok velünk!).
A glifozát nem okoz cöliákiát
A Moms Across America évek óta kitart amellett az állítás mellett, hogy "a gluténérzékenység növekedése" összefügg a glifozát fokozott használatával, és ezért a glifozátnak kell lennie a bűnösnek. Azonban nem veszik észre, hogy a történetben a kulcsszó a korreláció.
Nézzünk meg tehát néhány más korrelatív adatot:
Ugyanezzel a logikával azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a bioélelmiszerek autizmust okoznak?
Mert a fenti adatok elég szoros korrelációt mutatnak ezek között a dolgok között, akkor ugye igaznak is kell lennie az állításnak?
Remélem látod, hogy ez a logika hibás.
Ha olyan adatokat vizsgálunk, amelyek célja a glifozát-expozíció és a gluténérzékenység közötti lehetséges ok-okozati összefüggés értékelése, a kettő között nincs kapcsolat, azaz okszerű kapcsolat nem mutatható ki.
Ez a mítosz egy 2013-as tanulmányból indult ki, amely számos megalapozatlan hipotézist állított fel, és amely - részben a közösségi médiának köszönhetően - vírusként terjedt el. A szerzők azt állították, hogy a glifozát volt "a legfontosabb okozó tényező" a gluténérzékenység "járványában", pedig a szerzők által felhozott állítások egyikét sem támasztotta alá semmilyen tudományos bizonyíték.
A tanulmányt már többször is megcáfolták, de ezek a káros mítoszok továbbra is fennállnak. A legtöbb állítás olyan állatmodelleket vagy in vitro vizsgálatokat használ, amelyek nem reprezentatívak az emberekre, és nem veszik figyelembe a glifozátnak való reális potenciális kitettséget, amely minden egyes vizsgált molekula vagy hatás esetében elsődlegesnek kell lennie.
Az emberek körében végzett nagyszabású epidemiológiai vizsgálatok sem mutattak ki összefüggést a cöliákia és a nagyobb glifozát-használat vagy -expozíció között. Ezért van az, hogy tudományos szakértői ügynökségek tucatjai világszerte arra a következtetésre jutottak, hogy a glifozfát az engedélyokiratokban jelzett módon történő felhasználása biztonságos. Az Országos Cöliákia Szövetség is arra a következtetésre jutott, hogy nincs hiteles bizonyíték arra, hogy a glifozát jelentős szerepet játszana a cöliákia terjedésében.
A gluténérzékenység előfordulási gyakorisága az elmúlt évtizedekben fokozatosan nőtt, ami a tünetek jobb felismerésének, a jobb diagnosztikai módszereknek és a fokozott tudatosságnak köszönhető. A jelenlegi bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a cöliákia elsősorban genetikai eredetű és ok-okozati kapcsolat mutatható ki az antibiotikumok használatából adódó bél mikrobiom sérülésekkel, de nincs hiteles kapcsolat a glifozát-expozícióval, különösen a nyomokban előforduló étrendi maradványok révén.
A glifozát nem változtatja meg a glutén szerkezetét sem
Egy másik kapcsolódó mítosz: a búzára alkalmazott glifozát megváltoztatja a gluténfehérjék szerkezetét, ami emésztési problémákat okoz fogyasztásakor.
A mezőgazdaságban a glifozát 90%-át glifozát-toleráns növényekre használják: kukorica, cukorrépa, szója, repce, lucerna és gyapot - ezek egyike sem gluténtartalmú növény. A glifozát fennmaradó kisebbségét más termőföldeken alkalmazzák betakarítás előtt vagy után, meghatározott felhasználási célokra. A glifozátot olyan növényekre, mint a búza és az árpa a termés érésének felgyorsítása és a betakarítás előtti száradás érdekében lehet alkalmazni, de ez ritkán alkalmazott technológia. Akkor alkalmazzák néha, amikor például a folyamatos esők miatt nem tud beérni magától a gabona vagy évelő gyomnyomás miatt kell megelőzni például veszélyes gyomok maghozását a gabona állományában. Ezek azonban nem részei a szokásos mezőgazdasági technológiáknak.
A glifozát megváltoztatja a glutént a búzában és az árpában? Nem.
A glutén egy strukturális fehérje, amely a gabonafélékben, többek között a búzában, árpában, rozsban és néhány zabban található. A glutén a gliadin és a glutenin fehérjék hidratálásakor keletkezik.
A glifozát beavatkozik a az 5-enolpiruvilsikimát-3-foszfát-szintáz (EPSPS) enzim keletkezésébe, amely a növények számára szükséges a fenilalanin, tirozin és triptofán aminosavak szintéziséhez. Mivel a glutén, mint minden fehérje, aminosavakból áll, az emberek azt állítják, hogy ezen aminosavak (a gluténfehérjékben nagy mennyiségben megtalálható) szintézisének blokkolása megváltoztatja a glutén szerkezetét. Az emberek azt állítják, hogy a glifozát csökkenti a glutén minőségét, ami a hagyományos módon termesztett, gluténtartalmú termékek fogyasztásakor káros tüneteket okoz.
A probléma? Nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a glifozát megváltoztatja a glutén szerkezetét vagy minőségét.
Nincs molekuláris vagy biokémiai bizonyíték arra, hogy a glutén összetétele megváltozna a glifozát jelenlétében termesztett növényekben. Ahogy a cöliákia és a glifozát esetében, úgy a gluténfogyasztás után sincs járványtani bizonyíték arra, hogy az emberek körében ez hatással lenne.
A fehérjeszintézis - ahol az aminosavak szintetizálódnak és kapcsolódnak egymáshoz - a sejtek növekedése és osztódása során történik, és ez a folyamat leáll, amint a növényt learatjuk (a betakarítás során). A glifozátot nem használják a gluténtartalmú növényekre növekedés közben, így a glifozát valószínűleg nem befolyásolja a fehérjék EPSPS-függő szintézisét a búza- vagy árpanövényekben.
Aggódnia kell a Banza csicseriborsó tésztában kimutatott 2963 ppb glifozát miatt? Nem.
Európában a glifozát használata a nem gabonafélék, például borsó, lencse, hajdina, vagy csicseriborsó esetében a vetés előtt vagy betakarítás után engedélyezett a gyomok elleni védekezésre (nem akkor, amikor a növények a szántóföldön nőnek). Európán kívül azonban nincs ilyen szabályzás, a termelők teljesen legálisan állaományszáríthatják a folyamatos érés miatt nehezen betakarítható hüvelyeseket vagy hajdinát.
A glifozátot nem kereskedelmi célú környezetben az emberek hétköznapokban is használják a kertjeikben lévő gyomok elleni védekezésre, mert veszélytelensége miatt szabad forgalmú gyomirtószer Magyarországon is. Ezért a glifozát kimutatása parányi mennyiségben, mivel mindenütt jelen van, nem riasztó vagy szokatlan és semmiféle egészségügyi kockázatot nem hordoz.
Az MAA 46 különböző kereskedelmi terméket "tesztelt", és ha jól tudom, a minta mérete termékenként 1 volt. Szóval ez a módszer nem tűnik túl tudományosnak.
Majd a blogjuk hivatkozik egy Excel-táblázatra, amely hiányosnak tűnik, és még csak oszlopot sem tartalmaz az észlelt glifozát szintekre (kérem, küldje el nekem a javított adatfájlt, ha megtalálja). Azaz úgy hivatkoznak a termékekben található glifozátra, hogy nem található meg az eredeti vizsgálati táblázatban sem. Nem különös?
De tegyük fel, hogy az érték az, amit a blogbejegyzésükben "tanulmány" állítanak, és ebben a Banza csicseriborsó tésztában valóban 2963 ppb glifozátot mutattak ki.
A 2963 ppb megegyezik a 2.963 ppm értékkel.
Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) határértékeket határozott meg a glifozát-maradványok élelmiszerterméseken való előfordulására. A maximális szermaradványszintek több évtizedes tudományos vizsgálatokon és bizonyítékokon alapulnak, és nagyságrendekkel alacsonyabbak, mint azok a szintek, amelyek elméletileg bármilyen potenciális kockázatot jelentenének az emberekre; általában 100 és 10 000-szer konzervatívabbak, mint azok a szintek, amelyek bármilyen biztonsági jelzéssel rendelkeznek. A terménytípustól függően ezek a szintek 0,1 és 400 ppm között mozognak. A csicseriborsó esetében ez a küszöbérték 5,0 ppm.
Ez azt jelenti, hogy a MAA által vizsgált egyetlen Banza csicseriborsó tésztamintában "kimutatott" szintek jóval az EPA által meghatározott küszöbérték alatt vannak, ami jóval alacsonyabb az bárki számára aggodalomra okot adó szinteknél. Naponta több száz kilónyi tésztát kellene enni ebből a tésztából, hogy elérje valaki a küszöbértéket, nem is beszélve arról, hogy az emberek gyorsan kiválasztják a glifozátot a vizelettel és ürülékkel, így semmi sem halmozódik fel a szervezetben.
A MAA folytatja a kemofóbia taktikáját, és fokozza a fogyasztók egészségügyi aggodalmát, holott a valóságban a Banza tészta egy tökéletesen biztonságos és elfogadható élelmiszer azok számára, akik élvezik (ahogyan az összes többi vizsgált élelmiszer is).
A Moms Across America aztán azt állítja, hogy a minták 21%-ának a szintje meghaladta a 10 ppb-t, ami az EU elfogadható glifozátmaradvány-küszöbértéke. Ez szintén hamis.
Az EU maximális maradékanyag-küszöbérték a glifozátra vonatkozóan az EU-ban hüvelyesnek minősülő csicseriborsóban 10 mg/kg vagy 10 ppm, ami 10 000 ppb, nem pedig 10 ppb. Tehát a tanulmányukban szereplő egyik szint sem haladta meg az uniós küszöbértéket. Még több félelemkeltés a Moms Across America-tól.
Ne feledje: Az észlelés nem egyenlő a relevanciával. Az ilyen típusú üzenetek célja a félelemkeltés, és hiányzik belőlük a kontextus. De csak azért, mert rendelkezünk fenomenálisan érzékeny kémiai műszerekkel, amelyekkel elképesztően parányi mennyiségű anyagokat tudunk kimutatni, még nem jelenti azt, hogy aggódnia kell, vagy hogy ezek a mennyiségek kockázatot jelentenek.
A vizsgált ételek teljesen biztonságosan fogyaszthatók.
A Moms Across America hazudik a tudományos adatokról és az élelmiszereink biztonságáról, hogy aláássa a szabályozó ügynökségeket
A Moms Across America és más, a glifozátot célba vevő szervezetek figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy miközben a glifozát mint gyomirtószer használata idővel nőtt, ezzel párhuzamosan csökkent más, nagyobb toxicitású gyomirtószerek, köztük az alaklór, a cianazin és a fluazifop használata.
Az MAA olyan általános kijelentéseket tesz, amelyek azt sugallják, hogy a tudósok csatlakoznának az ő értékeléseikhez, és azt állítják, hogy az EPA maximális maradékanyagszintjei "nagyipari kéréseken" alapulnak, nem pedig egészségügyi és biztonsági előírásokon, ami nyilvánvalóan hamis.
Valójában az EPA-küszöbértékek elég jól illeszkednek a világ szinte minden más országához, beleértve az EU, Japán, Kanada, Ausztrália és számos más ország, például Európa most megújított politikáját is. Valójában majdnem minden tudományos szakértői ügynökség azt állítja, hogy a glifozát használata biztonságos, és a nyomokban előforduló szintek nem jelentenek egészségügyi kockázatot az egyénekre nézve, sem a rák, sem a gluténérzékenység, sem az autizmus, sem más szempontból. (Az egyetlen kivétel a WHO IARC, amely félrevezető és úgy tudományos, mint etikai okokból megkérdőjelezhető tevékenységével több cikksorozatban foglalkozunk)
Ezek közé tartozik a peszticid-szermaradványokkal foglalkozó közös FAO/WHO találkozó (JMPR), a WHO egy másik alosztálya, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA), a Nemzeti Tudományos Akadémiák (NAS), az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA), az Európai Vegyianyag-ügynökség, & Health Canada.
Ezek az ügynökségek tanulmányok százait, több ezer oldalt és több évtizedes adatokat értékeltek ki, hogy aztán az alábbi következtetésre jussanak:
Nincs bizonyíték arra, hogy az élelmiszerekben ritkán kimutatható glifozát mennyisége káros egészségügyi hatásokat okozna az emberekben.
Ez magában foglalja a magasabb foglalkozási expozícióval rendelkező személyeket (pl. mezőgazdasági dolgozók vagy vegyszergyártók) és azokat, akiknek a táplálékkal történő fogyasztás során nyomnyi mennyiséggel találkozhatnak. Az EFSA még azt is kijelentette, hogy az IARC besorolása az adatok alapján nem megfelelő. Az Európai Bizottság is csak most hagyta jóvá a glifozátot mint növényvédő szert további 10 évre.
A vegyi anyagokkal kapcsolatos félelemkeltés több szinten is kárt okoz.
Az ilyen típusú üzenetek, amelyeket tényként fogadnak el olyan emberek, akik nem jogosultak tudományos témákról beszélni, hatalmas károkat okoznak egyéni és társadalmi szinten.
Aláássa a hiteles tudományt és a szabályozó hatóságaink képességét, hogy elvégezzék a munkájukat, félrevezeti az embereket, elriasztja az embereket a tökéletesen biztonságos és tápláló élelmiszerektől, és ezeket a hazugságokat "tényként" cementálja, holott nem mások, mint koholmányok. Sőt, az ilyen típusú üzenetek végül befolyásolják politikáinkat és törvényeinket, amikor nem a valóságon alapulnak. Ez egy újabb példa a kockázatérzékelési szakadék ártalmaira.
Sajnos e következmények közül sok a média felháborodásából, a rossz szereplők által terjesztett hamis üzenetekből és az alacsony tudományos műveltség kihasználásából fakad. Abba kell hagynunk a szenzációhajhászás és a hitelesség összekeverését. Ez nagyon sok kárt okoz.
Köszönjük, hogy csatlakoztál a tudományért folytatott küzdelemhez!
Köszönjük, hogy támogatja a bizonyítékokon alapuló tudományos kommunikációt. A megelőzhető betegségek kitörése, a bizonyítékokon alapuló orvosi beavatkozások elutasítása, az áltudományok terjesztése prominens közéleti "személyiségek" által, most nagyobb szükség van rá, mint valaha.
Maradj szkeptikus,
Dr. Andrea Love
immunológus és mikrobiológus doktor
 | A guest post by
|