A MAHA azonnal felháborodott. Ez árulás volt, egy középső ujj, amit a keményen dolgozó MAHA anyáknak mutattak, a kémiai hadviselés kinyilvánítása az amerikai közvélemény felé, valamint a kémiai lobbi (lásd: Monsanto) érdekeinek és a gyermekek „szisztematikus mérgezésének” elősegítése.

Még dühítőbb, hogy a MAHA vezetője, Robert F. Kennedy Jr. röviddel ezután (nyilvánvalóan nem saját maga által írt) nyilatkozatot adott ki, amelyben támogatta a döntést és biztosította az amerikaiak biztonságát.

Donald Trump elnöki rendelete az Amerikai Egyesült Államokat helyezi előtérbe azokban a kérdésekben, amelyek a legfontosabbak: a védelmi készenlét és az élelmiszer-ellátás terén. Elsősorban az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonságát kell megóvnunk, mert minden más prioritásunk ettől függ.

Ez messze áll a MAHA ortodoxiájától.

Ahogy Amerika átlép a következő elnöki választási ciklusba, ez a végrehajtási rendelet a demokraták harci kiáltványává válik. Alexander Ocasio-Cortez, aki már nem rejti véka alá elnöki ambícióit, megosztott egy bejegyzést a összeesküvés-mániás Mike Adams-tól, a Health Ranger-től (emlékeznek a kémiai nyomokra?). Rosszul volt tájékozva, vagy ez egy cinikus trükk volt, hogy kihasználja a felháborodott MAHA Mom mozgalmat? Bár RFK Jr. megpróbálja kijátszani az iparellenes kártyát, a posztkapitalista otthon szilárdan gyökerezik a Demokrata Párt demokratikus szocialista szárnyában. Még Cory Booker is megpróbálja hazahozni a MAHA Moms-t.

Míg a New York Times beszámolt arról, hogy a „MAHA Moms ellene fordult Trump elnöknek”, addig néhány nagyon kicsorbult teáscsészében nagy viharok fognak dúlni. Ahogy egy nemrégiben megjelent cikkben is olvasható, a MAHA Moms nem hagyhatja el a mozgalmat, így végül beletörődnek és tovább küzdenek.

Mit mondott valójában a végrehajtási rendelet?

A rendelet mind az elemi foszfort, mind a glifozát alapú gyomirtókat védi (más, folyamatos támadásoknak kitett gyomirtókat nem). Az elemi foszfort a glifozát gyártásában, valamint katonai alkalmazásokban, napelemekben és lítium-ion akkumulátorok kémiai összetevőiként használják. Az amerikai termelés nem fedezi a belföldi keresletet, ami sebezhetővé teszi az amerikai iparágakat.

A glifozátról a végrehajtási rendelet a következőket állapítja meg:

Az Egyesült Államok mezőgazdaságában legszélesebb körben használt növényvédő szerként a glifozát alapú gyomirtók az ország mezőgazdasági termelékenységének és vidéki gazdaságának sarokkövei, amelyek lehetővé teszik az amerikai gazdák és állattenyésztők számára, hogy magas hozamokat és alacsony termelési költségeket tartsanak fenn, miközben biztosítják, hogy minden amerikai család számára elérhetőek maradjanak az egészséges, megfizethető élelmiszerek.

Bár a MAHA lobbistái, mint például Vani Hari, azt állítják, hogy ezt a dokumentumot a peszticidipar írta, egyértelmű, hogy a gazdák voltak az egyetlen érdekcsoport, amely ezt szorgalmazta. Számos gazda tönkremenne, ha nem férhetne hozzá olyan gyomirtókhoz, mint a glifozát. Ez mélyreható hatással lenne az Egyesült Államok élelmezésbiztonságára. Ez alapvető józan ész, nem lobbisták konteós ármánykodása.

A végrehajtási rendeletben van egy érdekes pont a gyártók mentességéről (ami felkeltette a MAHA érdeklődését). Az rendelet azt állítja, hogy „a törvény (50 U.S.C. 4557) 707. szakaszában előírt összes mentességet” biztosítja, amely kimondja, hogy „senki sem tehető felelőssé kártérítésért vagy büntetésért olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely közvetlenül vagy közvetve szabály, rendelet vagy utasítás betartásából ered, még akkor sem, ha ezeket a szabályokat később a bíróság érvénytelennek ítéli. ” Próbálom megérteni, hogy miért nyújtott be a Bayer a múlt héten második egyezségi ajánlatot a meglévő glifozát-peres ügyekben, ha ez a végzés mentességet biztosít a vállalatnak.

Miért elengedhetetlen a glifozát?

Korán belevágtam a glifozátról szóló vitába, mert tudtam, hogy a gyomirtók bevezetése milyen hatással volt a modern mezőgazdaságra (és ezáltal az 1960-as évek gazdasági fellendülésére).

Íme néhány ok, amiért nem lehetne fenntartható mezőgazdaság glifozátot tartalmazó gyomirtók nélkül.

Fenntartható gazdálkodás: A gazdálkodó számára a legfontosabb a talaj. Ha elveszíti a talajt, elveszíti a gazdaságot is. Az elmúlt 30 évben bebizonyosodott, hogy a talajművelés nélküli vagy alacsony talajművelésű gazdálkodás fenntarthatóbb, mivel a gazdálkodók nem zavarják meg a talaj élővilágát, nem bocsátanak ki feleslegesen szén-dioxidot és nem veszítenek nedvességet, miközben a gyökerek szellőztethetik a talajt. A talajművelést elsősorban az ökológiai gazdálkodók végzik a gyomok elleni védekezés érdekében, ami miatt az értékes termőtalaj ki van téve a szél és a víz eróziójának. A glifozátot tartalmazó gyomirtók lehetővé tették a gazdák számára, hogy a fenntarthatatlan talajművelés nélkül védekezzenek a gyomok ellen (beleértve a traktorok kevesebb használatából adódó alacsonyabb CO2-kibocsátást is). A gazdák számára még előnyösebb, hogy a gyomirtó szerekkel szemben ellenálló, nemesített magvak, mint a szója és a kukorica, lehetővé teszik számukra, hogy a gyomok elpusztítását addig halasszák, amíg azok nem kezdenek versenyezni a haszonnövényekkel, így csökken a többszöri permetezés szükségessége (akár csak egyszer alkalmazva a gazdálkodási év alatt).

A talaj táplálása: A talajművelés nélküli gazdálkodás mellett a takarónövények is értékes eszközzé váltak a talaj védelmében és táplálásában a haszonnövények közti szünetben. A takarónövények védik a talajt az eróziótól, védik a talaj nedvességtartalmát, levegőztetik a talajt és értékes tápanyagokkal látják el, csökkentve ezzel a műtrágyák iránti igényt. Az elmúlt két évtizedben a takarónövény-pionírok különböző fajokat kevertek össze, hogy előkészítsék a talajt a következő haszonnövény termesztésére, miközben csökkentették bizonyos kártevők elterjedését. Az ilyen fenntartható innovációk előnyei elvesznek, ha a gazdák nem tudják a takarónövényeket glifozátot tartalmazó gyomirtókkal terminálni a haszonnövények vetésekor. Az ökológiai gazdálkodók nem élvezhetik a többfajta takarónövény-termesztés előnyeit, és rendszeresen meg kell szántaniuk és művelniük a földjeiket (ezzel elveszítve a takarónövény termesztés fenntartható talajelőnyeinek jelentős részét).

Gyermekmunka: Mint gyermek az 1960-as években, a gyomlálás volt a feladatom – egy végtelen, hálátlan munka, amelynek célja az volt, hogy megvédje a talajt a gyomok elszaporodásától. Az iskolákban a nyári hónapokban szünet volt, nem azért, hogy a gyerekek táborba vagy a strandra mehessenek, hanem azért, mert a gazdáknak szükségük volt rájuk a mezőkön, amikor a gyomok leginkább elszaporodtak. A gazdáknak nagy családjuknak kellett lennie a munkaerőigény miatt, és a nyílt, forró mezőn történő gyomlálás akkoriban nem számított kizsákmányolásnak. Amikor bevezették a glifozátot tartalmazó gyomirtókat, a gyerekek más, a társadalom számára sokkal értékesebb készségeket sajátíthattak el. Csak akkor tudtak olyan szabályozó hatóságok, mint Kalifornia állam, törvényt hozni a kézi gyomlálás betiltásáról, mint a mezőgazdasági munkásokkal szembeni kegyetlenségről. Érdekes módon az ökológiai gazdálkodás lobbi kivételt kapott ebből a humanitárius törvényből azzal az indokkal, hogy ők nem használnak gyomirtókat - azonban gyerekeket, modern rabszolgaként tartott migránsokat vagy alacsony bérű munkásokat igen.

Alacsony hatása: A glifozát nagyon alacsony toxicitású az emberek számára, LD50 értéke alacsonyabb, mint a sóé, a csokoládéé és a szódabikarbónáé. Gyorsan lebomlik a környezetben, anélkül, hogy károsítaná a talajt vagy a talajvizet. És bár a glifozátellenes érdekcsoportok elképzelhetetlen összegeket költöttek opportunista aktivista tudósok által végzett tanulmányok finanszírozására, hogy megpróbálják bizonyítani a gyomirtó szer egészségügyi vagy környezeti kockázatait (ha elég sokáig kínozzuk az adatokat, bármit bevallanak), egyetlen kormányzati szabályozó kockázati szerv sem értett egyet az aktivista tudósok szüntelen tanulmányainak állításaival, ellenállva több mint egy évtizednyi értelmetlen, politizált támadásnak. Bármennyiszer is kiabálják a MAHA Moms tagjai jól bevált szlogenjeiket, a glifozát hatása rendkívül csekély. A gyomirtó szer 2001 óta már nem védett szabadalommal, és számos gyártója van, ami a glifozátot olcsóvá és meglepő módon még mindig hatékonnyá teszi. Míg az ipar több pénzt kereshetne a szabadalommal védett gyomirtó szerek értékesítésével, a gazdák voltak azok, akik leginkább követelték Trump elnöktől, hogy a glifozátot szövetségi szinten védett kritikus erőforrásnak minősítse.

A glifozát hatékony, biztonságos, olcsó, és ezért az első számú közellenség.

Ki áll az anti-glifozát mozgalom mögött?

A glifozát a vegyszerek, a hagyományos mezőgazdaság és a kapitalizmus elleni háború első vonalában a gyűlölet szimbóluma. Még soha nem volt példa arra, hogy egy ilyen ártalmatlan termék, amely annyi jót tett a környezetnek, a társadalomnak és a gazdasági prosperitásnak, ilyen mértékben lett volna becsmérelve ennyire tudatlan aktivista csoportok által. De ez a MAHA Moms, NGO-k, mint a PAN vagy MTVSZ és 280 karakteres influencerekből álló hadsereg nem tudta volna sikeresen fenntartani a század gyomirtó szerével szembeni intenzív népi felháborodást kormányzati szabályozási támogatás, bizonyítékok vagy alternatívák nélkül, hacsak nem kaptak hatalmas finanszírozást és koordinációt speciális érdekcsoportoktól.
Kövessük a pénzt!
Kik voltak azok a csoportok, akik ezen hasznos idióták a mögött állnak, és akik olyan nagy hasznot húztak a jól végrehajtott, de fogalmatlan kemofóbiából?

Az ökológiai élelmiszeripari lobbicsoport

Az ökológiai gazdálkodók nem használnak olyan gyomirtókat, mint a glifozát. (Használnak azonban más kémiai gyomirtókat, mint a pelargonsav - amely kétszer mérgezőbb a glifozátnál.)
Ez egy fontos tényező az ökológiai és a hagyományos gazdálkodás közötti hozamkülönbségben, és mivel a regeneratív gyakorlatok, mint a talajművelés nélküli gazdálkodás és a gyomirtókkal történő takarónövény-termesztés, egyre nagyobb fenntarthatósági különbséget eredményeznek, az „ökológiai jobb” érv egyre kevésbé hangzik meggyőzően. Az ökológiai élelmiszeripari lobbicsoport számos kampányt, aktivista tudóst és nem kormányzati szervezetet (az US Right to Know-tól az EWG-ig és a Heartland Health Research Alliance-ig) finanszírozott, hogy megpróbálják betiltani a glifozátot.

Az ökológiai élelmiszeripar számára egyre nagyobb kihívást jelent a génmódosított vagy génszerkesztett vetőmagtechnológiák elutasítása. Mivel a GMO-k biztonságossága folyamatosan bizonyított, az ökológiai élelmiszeripari lobbi csak úgy tudná megakadályozni ezeket az innovációkat, ha a növényvédő szerek betiltásával a gyomirtó szerekkel szemben ellenálló vetőmagok termesztését veszteségessé tenné. Nem meglepő, hogy a glifozát betiltására irányuló kampány 2014-ben, az IARC rovarirtó szerekről szóló monográfiájához utolsó pillanatban került hozzáadásra, egy évvel azután, hogy az amerikai ökológiai élelmiszeripari lobbi GMO-k címkézésére irányuló kampánya kudarcot vallott, és Seralini patkánykísérletét visszavonták.

Az amerikai peres ügyek iparága

Amikor Christopher Portier eskü alatt kénytelen volt elárulni, hogy titokban a kártérítési peres ipar fizette azért, hogy olyan bizonyítékokat szolgáltasson, amelyeket több ügyvédi iroda felhasználhatott a bíróságon annak igazolására, hogy a glifozát rákkeltő, elkezdtem mélyebbre ásni, hogy ez a nem átlátható, gyakran etikailag kompromittált kártérítési jogi ipar hogyan finanszírozta az aktivista tudósokat, nem kormányzati szervezeteket, filmkészítőket és oknyomozó újságírókat, hogy olyan bizonyítékokat és közfelháborodást keltsenek, amelyeket nem a felperesek, hanem saját maguk javára tudnak pénzzé tenni. Ez a kutatás lett a SlimeGate, amikor feltártam egy haszonlesők, peres ügyek finanszírozásával foglalkozó uzsorások és zsarolók ökoszisztémáját, akik a felperes áldozatok szenvedéseivel kereskednek.

A peres iparág könyörtelen támadása a Monsanto, majd a Bayer ellen, több százezer, többnyire hamis per indításával, azzal a szándékkal, hogy kifizetést csikarjanak ki az ügyvédi irodáknak (és nem az igazságszolgáltatás érdekében a felperesek számára), túl nagy terhet jelentett a vállalat számára. Az első, 11 milliárd dolláros egyezség és a második, 7,25 milliárd dolláros egyezség esetében nem hozták nyilvánosságra, hogy valójában mennyi jutott a felpereseknek, de ha a korábbi esetekből lehet következtetni, akkor ez elenyésző összeg lesz. A vérdíj nagy része a peres finanszírozók, a hirdetők és a felperesek hálózatai, az ügyvédek és magánrepülőgépeik kifizetésére megy el, néhány száz millió dollárt pedig tudósok és aktivista kampányolók megvásárlására szánnak. Ez mind jól elköltött pénz a jövőbeli peres ügyek gyümölcseinek érdekében.
A jóhiszemű áldozatoknak már csak üveggyöngyök jutnak a kártérítésekből.
Ez nem az áldozatok igazságszolgáltatásáról szól. Nem ideológiáról vagy a törvények megváltoztatásáról szól. Ez pusztán a Predator gazdagodásáról szól, és arról, hogy mindent megtesznek a győzelemért. Robert F. Kennedy Jr. ebből a körből származik, és továbbra is ezt a játékot játssza.

Az iparellenes posztkapitalista mozgalom

A zöld kommunizmus divatossá vált (egyfajta proletariátus nélküli szocialista paradicsom). A klímaváltozás keretbe foglalta a kommunizmus átalakítását olyan állításokkal, mint „Nem lehet egyszerre kapitalizmust folytatni és a klímaváltozás ellen küzdeni”. Sürgősen szükség volt a deindustrializációra és az átmenetre (megint itt van ez a szó) egy posztkapitalista világrendbe. A mezőgazdaságnak fel kellett volna adnia a hagyományos, ipari alapú gyakorlatokat, és vissza kellett volna térnie a hagyományos, paraszti gazdálkodási technikákhoz. Az agroökológusok és a permakultúrások számára még az ökológiai gazdálkodás is túl profitorientáltnak tűnt. A nagy pénzt hozó növénytermesztő gazdaságoknak le kellett volna állniuk, az állattenyésztést jelentősen vissza kellett volna szorítani, és radikális változásokat kellett volna végrehajtani az élelmiszerláncban. George Monbiot-hoz hasonló újságírók azzal érvelnek, hogy a világ megmentésének egyetlen módja az, ha mezőgazdasági területeink nagy részét visszavezetjük a vadonba.

Mivel az aktivisták és az anyák csoportjai meggyőződtek arról, hogy kampányt kell indítaniuk olyan alapvető mezőgazdasági eszközök betiltása érdekében, mint a glifozát, a gazdák elveszítik azokat az eszközöket, amelyekkel gazdaságukat jövedelmezővé és környezetileg fenntarthatóvá tudják tenni. Kevesebb gazdaság, több természetes élőhely – a cél el van érve. És természetesen drágább élelmiszerek, de ez soha nem zavarta ezeket a „pezsgőzős szocialistákat”, mint Vandana Shiva.
A söralátétnyi bindivel pózoló Vandana Shiva különösen pikáns szereplője ennek a csapatnak. A híres környezetvédelmi aktivista és feminista aktivista rendszeresen állít botrányos nonszenszeket, minthogy az olasz parasztok ölelgessék a Xylella baktériummal fertőzött olivafákat vagy épp kulcsszereplője volt a Sri-Lanka kormányát és gazdaságát rombadöntő biogazdálkodás tanácsadásnak.
Ezek az aktivisták már eddig is sok milliárdos károkat okoztak a mezőgazdaságnak, a környezetnek és az élelmiszerfogyasztóknak.
A Trump kormány eszeveszett intézkedései között azonban végre megszólalt egy józan hang és az élelmiszerellátás biztonságát tette prioritássá a MAHA aktivisták dezinformációs kampányai helyett.
Remélem a világ pont úgy fogja követni ezt az intézkedést is, mint a mezőgazdaságellenes aktivisták eddig kezdeményezéseit.

A Ramazzini egy adományokból fenntartott “kutató” intézet, amely a szponzorok megrendelésére szállítja a kívánt tudományos eredményeket.
Azaz megkapnak egy megrendelést, hogy milyen anyagról kell bebizonyítani valamely hatást, elsősorban rákkeltő hatást és ennek elérésére bármit elkövetnek.
A kutatások erősen szubjektív és tudományos hitelességgel kevéssé rendelkező beállításai, az eredmények meghamisítása és nem publikált részletek egyaránt megtalálhatók az eszköztárukban - a cél szentesíti az eszközt!
Az általuk végzett “kutatómunka” valahogy mindig egybeesik rákellenes kártérítési ügyekkel vagy olyan időszakokkal, amikor a közvéleményt negatívan kell befolyásolni és kutatási “eredményeiket” azonnal és széleskörűen hozzák nyilvánosságra a zöld szervezetek. A “kutatások” cáfolatát viszont minden esetben elfelejtik megemlíteni ugyanezek a szervezetek.

A Ramazzini egyik oszlopos tagja Philip J. Landrigan, aki régóta tagja a The Organic Center tudományos tanácsának, az amerikai biobizniszt kiszolgáló lobbiszervezetnek.
Landrigan köztiszteletnek örvendő tudós és orvos, csak épp a gerince van rágógumiból és van az a pénz, amiért kétes kutatásokhoz adja a nevét.

Többek között az aszpartám ellen indított kártérítési perekhez is szállította a Ramazzini által megvajazott tanulmányt Kurt Straiffal, a WHO IARC kétes megítélésű glifozát monográfiájának felelősével .
Aspartame and cancer – new evidence for causation

Ez a tanulmány is elbukott a Ramazinitől szokásos, tudományos követelményeket igen liberálisan kezelő színvonala miatt.
Response to the publication by Landrigan PJ, Straif K. Aspartame and cancer – new evidence causation

A Ramazzini korábban is már tett több kísérletet a pénznyerő automata beindítására, de ezeket a fércmunkákat, amely több sebből véreztek, mint Jézus a kereszten, gyorsan szétszedte a tudományos társadalom, ezért igyekeztek elfelejteni a fiaskót, de mindig újra kezdik rendületlenül.

“First Experimental Demonstration of the Multipotential Carcinogenic Effects of Aspartame Administered in the Feed to Sprague-Dawley Rats”

“Life-span exposure to low doses of aspartame beginning during prenatal life increases cancer effects in rats”.

A Ramazzini a kudarcait a vegyipar, az élelmiszeripar és a szabályozó hatóságok összeesküvésének tulajdonította, ami kissé különös egy “kutatóintézettől”, amely valami véletlen folytán mindig a kártérítési perekhez igyekszik valamiféle rákkeltő összefüggést prezentálni a La Jolla forgatókönyvben megcélzott cégek termékeivel kapcsolatban.

A “tanulmányaik” megfogalmazása azt sugallja, hogy már van egy előre meghatározott következtetésük, és olyan, az élelmiszertermeléssel kapcsolatban korlátozott ismeretekkel rendelkező személyeket céloznak meg, akik már ugyanerre a következtetésre jutottak. Véletlenül pont a kártérítési ügyekre specializált irodák által hirdetésekben toborzott emberek ilyenek.

Ez nem volt elég hatásos a kártérítési perek továbbviteléhez, akkor vállalta át a “rákkeltő” besorolás elintézését a kaliforniai kártérítési ügyvédek kedvence, a WHO IARC. Rájuk már biztosan lehet számítani, mint láthatjuk az elmúlt évek Bayer elleni pereit.

A Ramazzini tudományos igazgatója, Belpoggi számos tanulmányt publikált Sprague-Dawley patkányok felhasználásával, legutóbb 2021-ben, amelyben az érdekvédelmi tudósok képviselőjeként azt állította, hogy a glifozát veszélyesen befolyásolhatja a bélrendszer egészségét. Egy másik nagy kérdőjel a tanulmányban: semmilyen más kutatás nem mutatott ki bizonyítékot arra, hogy a gyomirtó bélrendszeri rendellenességeket okozna.

Úgy tűnik, Belpoggi megszállottja a glifozátnak is, amelyet néha genetikailag módosított növényekkel párosít. 2014-ben ő volt a Factor GMO nevű oroszországi székhelyű kezdeményezés felügyelőbizottságának mindössze három tagja közül az egyik. A szervezet azt állította, hogy a világ legnagyobb, legátláthatóbb tanulmányát fogja elvégezni a GMO-k és a glifozát állítólagos rákkeltő tulajdonságairól.
Soha nem adták ki a széles körben beharangozott jelentést.

A kampányt később leleplezték, mint a Kreml dezinformációs műveletét, amely soha nem végzett semmilyen kutatást.
2018-ban pedig a Globális Glifozát Tanulmány kutatását hirdették meg, amelyre azóta összekalapoztak közösségi finanszírozásban 333.000+ ezer eurót (ez a hivatalos verzió. Azonban a háttérben kiderült, hogy közvetlen átutalással kaptak 950.000 dollárt a transzparencia legkisebb igénye nélkül az amerikai Heartland Institute-től, hogy glifozátellenes tanulmányokat szállítsanak), de értékelhető munkát azóta sem végeztek.
A munkájukat kritikával illette az Amerikai Kongresszus is.
Szóval láthatjuk, hogy kifogástalan pedigréjű tudományos intézet újabb magas színvonalú munkáját várhatjuk a zöld kommunisták glifozátellenes kampányában.

Leukémia és glifozát

Node térjünk vissza a leukémiára és a glifozátra.
A legfrissebb, igazán kiváló érzékkel időzített “kutatási eredményének” bejelentése a Ramazzininek épp a glifozát használati engedélyének megújításának idejére esik. Az EFSA/ECHA négy éves vizsgálata már lezárult és biztonságosnak ítélte a gyomirtó használatát, mint egyhangúan 50 éven át a világ minden más szabályzó szervezete is. A héten kellett volna szavaznia az Európai Unióban a hosszabbításról, de a zöld kommunisták képviselte államok tartózkodtak a szavazástól, ezért 18 igen és 6 nem ellenében érvénytelen lett a szavazás.
Ezért a média azonnal felkapta a Ramazzini október 25.-i bemutatóját, amely során egy igen elemi szintű powerpoint prezentációval jelentették be az átütő eredményt.
A kutatással kapcsolatban a Ramazzini eredeti tanulmányát semmilyen formában nem találni, peer-review sem előzte meg a híradást, ami azért kissé különös, ha már egy akkora tudományos felfedezésről van szó, amely az elmúlt 50 évben mindenki figyelmét elkerülte.

Sokat nem tudni a kutatásról a kutatási anyagok hiányában, de a prezentációban található kevés információ is elég egy gyors elemzéshez.
Először is, micsoda meglepetés, hogy a Ramazzini “kísérleti tanulmányában” ugyanazokat a maguktól is daganatos betegségekben szenvedő patkányokat használta, mint Seralini. Gilles-Éric Séralini az az aktivista, akinek a nevéhez kötődnek a daganatos patkányok hírhedt fotói, amitől az egész világ elhitte, hogy a GMO és a glifozát daganatokat okoz. Nem, nem okoz.

A Greenpeace által korábban szponzorált GMO ellenes tanulmányai sem voltak sikeresek Seralininek, és a daganatos patkányokról szóló, minősíthetetlenül primitív tanulmányát természetesen szétszedte a tudományos szakma és visszavonták a közlését, de Seralini valóságérzékére jellemző, hogy képes volt beperelni a kiadót is emiatt. Természetesen elbukta a pert. A lényeg, hogy tudományos körökben ismert tény, hogy a Sprague Dawley patkány genetikai vonal természetes körülmények között is hajlamos rákos betegségeket produkálni, beleértve a leukémiát is. Pont azt a leukémiát, amit most a Ramazzini ok-okozati összefüggésbe próbál hozni a glifozáttal. Már megint.
Szeretik ezt a vonalat, mert elég könnyű valamilyen rákos betegséget észlelni az esetükben, még anélkül is, hogy bármit is csinálnának velük.

A kutatás egyik diája különösen figyelemre méltó. Ahogy látjuk, a tiszta glifozát emelkedő dózisa gyógyítja a leukémia bizonyos fajtáit. Ez már magában megkérdőjelezi a dózis-hatás összefüggését.

A hosszas munka eredménye után megjelenő “kutatás” színvonalára jellemző, hogy még a glyphosate szót sem tudták helyesen leírni a prezentációban. Ez azért egy “kutatóintézettől” akkora blama, ami csak a zöldeknek nem tűnik fel.

Amint nyilvánosságra kerül a részletes kutatás, folytatom ezt az étvágygerjesztőt. Bár az is megeshet, hogy soha nem fog nyilvánosságra kerülni, ahogy láthatjuk a Factor GMO álkutatás ügyét is.

A glifozát vagy a médiában gyakran helytelenül használt terméknevén, Roundup a globális népesség élelmezéséhez elegendő élelmiszer termesztése és a környezeti és emberi egészséget érintő fenntarthatóság közötti feszültség középpontjában áll.
Mindenhol megtalálható a hírek szerint: a vízben, nyomokban az élelmiszerekben, még az anyatejben (nem) és férfi spermában (nem) és az emberi vizeletben is. De vajon mennyire káros az élővilágra, a talajra, a vízgyűjtőkre és az emberre?

A glifozát a legvitatottabb növényvédő szer a világon, annak ellenére, hogy 50 éve a legtöbbet vizsgált és általánosságban biztonságosnak ítélt növényvédő szer a világ minden ellenőrző és szabályzó szervezete által. Mostanában ismét reflektorfénybe került, mert az Egyesült Államok egészségügyi és humánminisztere, Robert F. Kennedy Jr. ellenzi a gyomirtó szereket, különösen a glifozátot.

A tudomány azonban 50 év alatt nem erősítette meg a veszélyességét, és máig nem található olyan olyan ok-okozati bizonyíték a tudományos irodalomban, hogy megfelelő használat esetén bármiféle emberi egészségügyi problémákat okozna.

A kutatások azt is kimutatták, hogy ha a bőröd érintkezik vele, csak 2%-a szívódik fel. Ha pedig véletlenül megiszod, megeszed vagy belélegzed, csak kb. 30%-a szívódik fel a szervezetben és kb. 48 órán belül kiürül, a maradék 100%-a pedig kb. hét napon belül eltűnik a szervezetből, azaz nem halmozódik fel, ellentétben az aktivisták elképzeléseivel.
Vajon ez a felszívódás elég ahhoz, hogy bármilyen formában káros legyen az emberi egészségre?
A több évtizedes gyakorlatból származó adatok alapján egyértelműen nem.
A saját méréseink alapján sem.

Mi a glifozát?

A glifozát hatóanyag, közismert nevén Roundup, az egyik legnépszerűbb és legszélesebb körben használt gyomirtó szer a mezőgazdaságban, a ház körül, az intézményekben és a környezetvédelemben. Igen, a környezetvédelemben is, mert a nehezen kontrollálható, évelő, invazív növények ellen szívesen használják a nemzeti parkok is a glifozátot.

Nemcsak a gyomokat pusztítja el, hanem a legtöbb növényt, ami fotoszintetizál, beleértve az olyan mezőgazdasági növényeket is, mint a kukorica, a búza, a repce, a cukorrépa vagy lucerna. Meglepő módon számos növény van, amely természetes módon rezisztens a glifozátra, például a szöszös bükköny vagy számos hereféle sem pusztul el tőle - azokra más gyomirtókkal lehet csak hatást gyakorolni.

A glifozát a sikiminsav útvonal megzavarásával fejti ki hatását. Ez a folyamat lehetővé teszi a növények számára, hogy három esszenciális aminosavat, a triptofánt, tirozint és fenilalanint állítsanak elő, amelyekre a növekedésükhöz szükségük van. Az emberek és az emlősök a fehérjék fogyasztásával jutnak aminosavakhoz, míg a növények saját maguk állítják elő ezt a három aminosavat. Amikor a glifozátot a növényre permetezik, az a leveleken, a növény felszínén keresztül felszívódik és belép a PEP/EPSPS vegyületek helyére a sikimisav útvonalon, ezzel megzavarva a növény azon képességét, hogy a három esszenciális, aromás aminosavat előállítsa. Mivel ez a folyamat gátlásra kerül, a növény nem képes saját aminosavait, majd fehérjéit előállítani, ezért néhány hét alatt elsorvad.

Mi az a Shikimi sav útvonal?

A sikimisav útvonal (shikimate pathway) egy 7 lépéses biokémiai metabolikus útvonal, amely elsősorban növényekben fordul elő és aromás aminosavak (fenilalanin, tirozin, triptofán) bioszintéziséhez szükséges. Állatokban ez az útvonal hiányzik, ezért ezek az aminosavak számukra esszenciálisak, a növényekből veszik fel táplákozással.

Érdekes kérdés volna összehasonlítani a glifozát LD50 értékét a növények által évente megatonna mennyiségben termelt PEP és EPSPS molekulák LD50 értékével, hogy lássuk, mekkora toxikológiai kockázatot jelentenek, de a tudományos irodalomban nem találhatóak meg az PEP/EPSPS LD50 értékei.
Vajon miért nem volt senki kíváncsi eddig a két alapvető molekula toxikológiai adataira?

Mennyire mérgező is végül a glifozát?

Az akut mérgező hatás azonosításához az alábbi táblázatban összefoglaltam az élelmiszerekben előforduló, néhány gyakori vegyület LD50 értékét.
Az LD50 érték (Medián Halálos Dózis) a toxikológiában használt mérőszám, amely megmutatja, hogy egy adott anyagból mekkora mennyiség okozza a kísérleti állatok (pl. patkányok) 50%-ának pusztulását, testsúlykilogrammra vetítve (mg/ttkg), megjelölve az alkalmazás módját (pl. szájon át), és a mérték egy anyag relatív mérgező hatását fejezi ki, ahol alacsonyabb érték magasabb toxicitást jelent.

Hol is található a táblázatban a glifozát? Mit jelent ez számodra a mérgező hatással kapcsolatban? Miért terjesztik a médiában a “mérgező glifozát” mitoszát, amikor az európai toxikológiai besorolása szerint nem tartozik mérgező kategóriába? Miért aggódik bárki is egy olyan, nem mérgező vegyület miatt, miközben számtalan nagyságrendekkel mérgezőbb vegyületeket fogyasztanak naponta nagy mennyiségben az emberek az élelmiszerekkel, élvezeti szerekkel és gyógyszerekkel?

Mielőtt elsütnéd a szokásos aktivista poént, hogy mindenki szervezetében nagy mennyiségben megtalálható a glifozát, el kell, hogy keserítselek, de kettőnk közül én végeztettem egyedül hiteles mérést az ügyben Magyarországon, ami nem igazolja az aktivista félrevezetéseket.
Innen letöltheted a táblázatot PDF formátumban.

A glifozát előnyei

• Olcsó és kevésbé mérgező, mint egyéb gyomirtó alternatívák: A gazdálkodónak hektáronként csak kis, körülbelül 1.5-2 liter mennyiségű szerre van szükségee, amely négyzetméterenként 2-3 cseppet jelent. Mivel ilyen keveset használnak, a glifozát más gyomirtó szerekhez képest olcsó és kevésbé mérgező, mint az olyan alternatívák, mint a dikamba és az atrazin.

• Növekvő hozam: A gyomok versenyeznek a növényekkel a napfényért és a talaj tápanyagaiért. A gyomok terminálásával a növények zavartalanul tudnak fejlődni , így növelve a hozamot és csökkentve a termésveszteséget. A glifozát nélkül nem termelnénk annyi elérhető árú élelmiszert, mint manapság.

• Regeneratív mezőgazdaság: A talajművelés nélküli, no-till gazdálkodás

  Talajmegújító Mezőgazdaság -TMMG

  Hogyan nevezhetünk valamit regeneratív mezőgazdaságnak, ha növényvédőszereket és műtrágyát is használ?

  Az elmúlt években hatalmas kampányokat indítottak homályos finanszírozású civil szervezetek, hogy aláássák az európai mezőgazdaság működését és élelmiszerbiztonsági hivatalainak hitelességét. A félrevezetésekre és hazugságokra épülő kampányok legtöbbje a glifozát ellen indult és ez fel…

  Read more

  2 years ago · 6 likes · Kökény Attila

  azt jelenti, hogy a gazdálkodónak nem kell forgatnia és semmivel sem művelni a talajt, hogy elpusztítsa a gyomokat. A talajművelés elhagyása az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképességet is elősegíti, mert a szármaradványokkal takart talajfelszín csökkenti a talaj felmelegedését és a bolygatatlan talajban felszaporodó talajélet a szénmegkötést is felgyorsítja . A talajművelés nélküli, no-till gazdálkodás nagy előnyt jelent a gazdák számára, mivel megőrzi a talajnedvességet, megakadályozza az eróziót, csökkenti az üzemanyag-fogyasztást, a "kevesebb vas a talajban" révén csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, és a talajélet és a rovarok sokféleségének is kedvez. A talajművelés nélküli gazdálkodás megőrzi a hasznos talajmikrobiótát is, amely tápanyagot biztosít a növények számára. A glifozát előtt a talajművelés nélküli gazdálkodás nem volt sikeres, mivel a gyomok átvették az uralmat a földeken és a jelentős hozamveszteséget csak számos talajműveléssel lehetett csökkenteni. Ennek eredménye azonban az elpusztult termékenységű és humusztartalmú talajok lettek világszerte.

  Talajmegújító Mezőgazdaság -TMMG

  Amibe minden civilizáció belebukott - a talajművelés károkozása

  A modern EU és magyar termelő rendkívül tájékozott és környezetbarát…

  Read more

  3 years ago · 9 likes · Kökény Attila

A glifozát hátrányai környezeti szempontból

• A glifozát szinte minden növényt elpusztít: Ha egy nem glifozát toleráns GMO növényre permetezik, akkor a gyomokkal együtt a haszonnövényt is elpusztítja. Ez alól kivétel néhány pillangósvirágú növényfaj, mint a szöszös bükköny, amely természetesen ellenálló a glifozáttal szemben. Ez a hátrány azonban szántóföldön előny, mert pont az a cél, hogy semmiféle egyéb növény ne okozzon hozamcsökkenést a haszonnövényben vagy okozzon egészségre veszélyes fertőzést a gabonában (mint ahogy a mérgező csattanó maszlag miatt számos alkalommal vontak ki forgalomból bioélelmiszert)

• Környezetszennyezés elfolyással A glifozát erősen kötődik a talajhoz, így nem valószínű, hogy eljut a felszínről a mélyebb talajvízbe. Mivel azonban a talaj felszínén kötődik meg, a megművelt talajról nagyobb csapadékeseményeknél az erózióval együtt még mindig elfolyhat a közeli vízgyűjtőbe. Ez a kockázat a no-till technológia mellett jelentősen lecsökken, legtöbb esetben közel nullára - az erózió szinte kivétel nélkül a hagyományosan művelt mezőgazdasági földekről indul.

• Gyomnövény-rezisztencia: Körülbelül több mint 20 gyomnövény fejlesztett ki rezisztenciát a glifozáttal szemben az USÁ-ban. A felhasználóknak ezért más, potenciálisan mérgezőbb gyomirtó szereket kell használniuk a gyomok kiirtásához vagy meg kell művelniük a talajt, jelentős szél- és vízeróziós károkat okozva és csökkentve a talaj humusztartalmát. Számos növény egyébként jónéhány gyomirtószerre fejlesztett ki már rezisztenciát vagy toleranciát, hírhedt példa erre a betyárkóró, amely már legalább 4 herbicidtipusra fejlesztett ki rezisztenciát (HPPD-inhibitorok, 2,4D/MCPA típusú auxin herbcidek, szulfonilureák, fotoszintézis II gátlók és glifozát)

• Nyomokban az élelmiszerekben: Nyomokban kimutatták különböző élelmiszerekben, ami aggodalomra adhatna okot az emberi egészséggel kapcsolatban. Például a csicseriborsó és hajdina betakarítás előtti állományszárítása érdekében az EU-n kívüli gazdák egy része glifozáttal állományszárítja a hajdinát (pohánkát), csicseriborsót és lencsét, hogy egyszerre érjen be. Nyomokban Nyugat-Európában a csapadékosabb klimatikus zónákban a búzaliszttel a süteményeket, kenyereket stb. készítő feldolgozóüzemekbe is kerülhet, vagy a deszikkált árpával a sörgyártásba, de hazánkban tiltott az állományszárításra használni a glifozátot, ezért elenyésző a valószínűsége, hogy bárki is glifozátos kenyeret enne. A mért mennyiségek alapján egyébként naponta százezer literszám lehetne inni a sört, vagy 400 000 tonna almát kellene megennie, hogy egészségügyi problémája legyen valakinek a glifozáttól - de ilyet gondolom senki nem tesz.
  Ha be is kerülne a szervezetbe ez az elenyésző mennyiségű szennyezés, az ember nem rendelkezik shikimisav útvonallal, ezért a szervezet a vizelettel és széklettel üríti ki ezeket a töredék mikrogrammnyi mennyiségeket, bármiféle felhalomozódás nélkül a szervezetben.
  Ha a nagyságrendeket szeretnénk kontextusba helyezni, ha minden egyes csepp kipermetezett glifozát rákerülne például a búzaszemekre, körülbelül 1000 kenyeret, azaz 1 tonna kenyeret kellene megennünk naponta ahhoz, hogy negatív hatással legyen az egészségünkre. Mivel azonban a kipermetezett mennyiség tizede sem kerül be a vizsgálatok alapján egy kenyérbe, így naponta 10 tonna kenyér elfogyasztása után aggódhatna az egészsége miatt az, aki véletlenül glifozáttal permetezett búzalisztet használna. Mennyi valószínűségét látja bárki is egy ilyen eseménynek? Arról nem is beszélve, hogy a kenyérben nagy mennyiségben található az akrilamid, amely a fent mellékelt táblázat alapján nagyjából negyvenszer mérgezőbb a glifozátnál.
  Az EFSA évente megjelentetett riportjaiban pedig nem találunk Európában jelentős élelmiszer szennyezést - ha a glifozát nem található meg a mérésekben, akkor az egészségünkre sem lehet hatással.
  2022-ben a glifozátot 25 ország jelentette, amelyek 15 307 különböző élelmiszeripari termékből származó mintát elemeztek. Ezek közül 444 takarmányból származó minta volt. Ami az élelmiszermintákat illeti, 14 563 mintában (98,0%) a glifozát nem volt semmilyen mennyiségben kimutatható a legérzékenyebb módszerekkel sem. 258 mintában (1,7%) a glifozát mennyisége a LOQ feletti, de az MRL alatti szinten volt kimutatható, azaz detektálni tudták a szuperérzékeny vizsgálati módszerekkel, de ez semmilyen egészségügyi hatást nem jelent. 42 mintában (0,3%) pedig a szermaradványszint meghaladta az MRL-t, azonban ezeket a termékeket általában kivonják vagy visszahívják.
  

• Egészségügyi aggályok használat közben: Bár az EPA, EFSA és más szervezetek általában biztonságosnak tartják a glifozátot, ha rendeltetésszerűen használják, egyes gyanús körülmények között született tanulmányok összefüggésbe hozták a non-Hodgkin limfómával. A harmadik világbeli földeken dolgozók gyakran nem használnak maszkot vagy védőfelszerelést, azonban az Európai Unióban a növényvédelmi előírások és a védőfelszerelések használata kockázatmentessé teszik a használatát.

Mit mondanak a kormányzati szervezetek?

A legtöbb kormányzati szerv világszerte nem talál meggyőző bizonyítékot a negatív hatásokra az elmúlt 50 év alatt sem. Néhányan erősen megkérdőjelezhető állatkísérlet alapján bukkant csak fel ilyen hatás, amely kiugró eredmény általában kártérítési perekben eljáró ügyvédek megrendelésére készültek.

Íme néhány példa:

• Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) összefoglalta a glifozát emberi egészségre gyakorolt hatását. Nem találtak aggodalomra okot adó kockázatot, nem találtak arra utaló jelet, hogy a gyermekek érzékenyebbek lennének a glifozátra, nem találtak arra utaló jelet, hogy a glifozát endokrin károsító lenne, és nincs bizonyíték arra, hogy a glifozát rákot okozna az emberekben.

• Az Európai Unió, az Európai Vegyianyag-ügynökség és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság kimutatta, hogy jelenleg nincs tudományos vagy jogi indok a tilalomra. Ezt legutóbb 2023-ban vizsgálták felül, és 2033-ban fogják újra felülvizsgálni.

• Az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (IARC ) megállapítja, hogy a glifozát "valószínűleg rákkeltő az emberre nézve", mivel az embereknél csak korlátozottan bizonyított a rák kialakulása, de kísérleti állatoknál elegendő bizonyíték van rá, illetve erős bizonyíték van a rákkeltő mechanizmusra. Ez a szervezet azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megbízhatatlan és az IARC korrupt működése miatt megkérdőjelezhetőek az állásfoglalásai is.

• A Health Canada megállapította, hogy "a glifozátot tartalmazó termékek a címkén szereplő utasításoknak megfelelően történő használat esetén várhatóan nem jelentenek aggodalomra okot adó kockázatot az emberi egészségre vagy a környezetre nézve". Emellett figyelemmel kísérik az élelmiszer-maradékok szermaradék-szabványaiknak való megfelelési arányát. Megállapították, hogy a megfelelési arány 4%.

Mit mondanak a tudósok?

Két tudóssal beszélgettünk, hogy meghallgassuk véleményüket a glifozátról.

Bár a talaj egészségére gyakorolt hatásáról eltérő véleményeket fogalmaztak meg, abban mindannyian egyetértettek, hogy a forgalomban lévő gyomirtó szerek közül ez a legkevésbé mérgező.

Abban is egyetértettek, hogy ha valaki otthon, védőszemüvegben, gumikesztyűben és csizmában használja, akkor valamennyi kockázattal vagy expozícióval kell számolnia; a non-Hodgkin limfóma kialakulásának legnagyobb veszélye a földeken dolgozó, egész nap védőfelszerelés nélkül permetező mezőgazdasági munkásoknál lehetne - ilyet azonban csak Indiában és hasonló harmadik világbeli országban láthatunk, de az egészségügyi adatok ott sem támasztják alá az ok-okozati kapcsolatot a glifozát és bármiféle betegség között. A több tízezer amerikai gazdálkodó egészségével kapcsolatos hosszú távú felmérést végző AHS Study pedig egyértelműen kizárja az összefüggést a a glifozát használata és a non-Hodgkin limfóma között.

Dan Wysocki az Oregoni Állami Egyetem talajkutatója és a Soil and Water Conservation Society korábbi regionális igazgatója. Kijelentette, hogy a vizsgálatok szerint az emberekre és a környezetre nézve biztonságos.

"Megkérdezem a gazdák ezreit, akikkel beszélek: "Mi történne, ha nem használnának glifozátot? Több lenne a talajművelés, több lenne az üvegházhatású gázokat kibocsátó és a talajt megbolygató traktor. A glifozátrezisztens növények biotechnológiája előtt számos vegyszert használtak ezeken a növényeken, amelyek általában mérgezőbbek voltak, és gyakrabban és nagyobb mennyiségben alkalmazták őket, mint a glifozátot.

Jobban aggódom a talajból a vízgyűjtőkbe történő elfolyás miatt, mint a glifozát környezetbe kerülése miatt. Ha a talaj elhagyja a gazdaságot, akkor a tápanyagok és a talaj egészségének is vége. A talaj erodálódása nagyobb kockázatot jelent, mint a glifozát a vízgyűjtőn".

- Dan Wysocki

Mi a következő lépés?

A glifozátot övező vitákhoz kétség sem férhet.

Ezt csak fokozza a Monsanto, most már Bayer ellen indított csoportos kereset. Körülbelül 10 000 hirdetésekben toborzott felperes perelte be a Monsantót a fizikai és érzelmi sérüléseik miatt, miután a glifozátot akár a szántóföldön, akár Roundup formájában több éven keresztül használták a kertjükben. Szeretném emlékeztetni az olvasót, hogy amikor egy vállalat egyezséget köt, az gyakran nem azért történik, mert bűnös, hanem azért, hogy csökkentse a több milliós jogi költségeket.

A méreg az adagban van továbbra is.

Az élelmiszerben vagy vízben található mikronnyi mennyiség valószínűleg nem fog ártani senkinek, és a testből ugyolyan formában kiürül, ahogy bekerült, ha bármilyen módon is bejutna egy alig mérhető mennyiség. Ha a kertben használja valaki, viseljen személyes védőszeszközöket, maszkot és kesztyűt, mint bármely más növényvédőszer esetén. Ha mezőgazdasági munkásként egész nap permetez, viseljen maszkot, kesztyűt, szemvédőt és esetleg védőruhát is. Azok közülünk, akik nem használják, és maximum a véletlenszerűen nyomait fogyasztják, azok nincsenek semmilyen veszélyben.

A gyomirtási technológia ma szerepet játszik abban, hogy segítse a gazdákat a gyomnövények elleni védekezésben és a takarónövények sikeres alkalmazásában, amelyek védik a talajokat az eróziótól és növelik a termékenységet és humusztartalmat.

Végszó

A testünk elképesztő képességgel rendelkezik a méregtelenítésre, amennyiben mozgunk, gyümölcsöt, zöldséget, rostot és fehérjét eszünk, legalább hét órát alszunk, és távol tartjuk a stresszt. A glifozát okozta rák nem igazolt semmilyen ok-okozati kapcsolattal, a rákbetegségek kialakulása elsősorban genetikai adottságoktól és az életmódtól függ. Ne vegyük félvállról a testünkben és a környezetünkben lévő vegyi anyagokat, de próbáljunk meg nem pánikba esni, és mindenképpen kövessük a tudományt.

Ezen a héten két tudományos cikket visszavontak, amelyek két, a médiában nagy visszhangot kiváltó politikai kérdéssel foglalkoztak. Ezek a ritka események egy 2000-ben Williams és társai által a glifozát biztonságosságáról publikált cikket, valamint egy tavaly Kotz és társai által a klímaváltozás várható gazdasági költségeiről publikált cikket érintettek. Mindkét visszavonás jelentős társadalmi visszhangot váltott ki a különböző érdekcsoportok és különleges érdekek körében.
A visszavonások azonban teljesen különböző okok miatt történtek, és sokat elárulnak a viták természetéről és az azokhoz kapcsolódó szereplőkről.

A visszavonás egyfajta megbélyegzés, amely a kutatás kudarcát, a szakértői értékelési folyamat megfelelő ellenőrzésének hiányát, vagy ami még rosszabb, csalást és opportunizmust jelenthet. De a visszavonás a tudományos módszer része is, a állítások folyamatos ellenőrzésének és tesztelésének következménye, amelynek célja azok megbízhatóságának igazolása. Ez az önkorrekciós jelleg különbözteti meg a tudományt a politikai ideológiától vagy a vallástól.
A technológiák, módszerek és paradigmák fejlődése elavulttá teheti a korábbi elméleteket, de ezeket a fejlődéseket ünnepelni kell, mivel a tudomány folyamatosan javul és halad előre.

Fontos, hogy a visszavonásokra adott reakciónk tükrözi azt, amit a tudománytól elvárunk. A tudomány a felfedezésről szól, vagy a politika és a különleges érdekek előmozdításának eszköze? A tudományos folyóiratban megjelent publikáció határozza meg az igazságot, vagy csupán egy lépés a tudás haladásában?
A két visszavonás példája azt mutatja, hogy az emberek eltérő módon értelmezik a tudományos bizonyítékok szerepét az általunk kezelt kérdésekben.

A klímaváltozás költségeinek téves becslése

A Retraction Watch nemrég beszámolt egy cikk visszavonásáról, amelynek címe: A klímaváltozás gazdasági elkötelezettsége és amelyet 2024-ben a Nature folyóiratban tettek közzé a németországi Potsdami Klímahatás-kutató Intézet (PIK) kutatói. Számos hiba volt az adatok kiszámításában, a módszertanban, és nem sikerült megfelelően becsülni az adatprognózisok bizonytalanságát. A folyóirat már a cikk első megjelenése után is végzett néhány javítást, de ebben az esetben a szerzők elismerték, hogy a hibák túl nagyok ahhoz, hogy további javításokat végezzenek, és elfogadták a cikk visszavonását. Kijelentették, hogy később felülvizsgálják és újra benyújtják a kutatást.

A cikk ellentmondásos volt, mivel azt állította, hogy a klímaváltozás a globális gazdaságnak háromszor több költséggel járna, mint amit korábban előre jeleztek, és 2100-ra 62%-kal csökkentené a globális GDP-t. Más cikkekben 168 alkalommal hivatkoztak rá, és a klímavédelmi aktivisták arra használták, hogy igazolják az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedésekre fordított közkiadások növelésére irányuló követeléseiket. Ezt a cikket Magyarországon is azonnal szétterítették a sötétzöld aktivisták, hogy igazolják a politikailag motivált félelemkeltő elképzeléseiket - a visszavonásról azonban egy szót sem ejtenek.

A visszavonás célja azonban az adatok pontosítása volt, ami jól tükrözi, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos vita nagy része az éghajlatváltozás mértékéről, okáról, a modellek megbízhatóságáról, valamint az emberekre és a környezetre gyakorolt következményekről szóló nézeteltérésekből áll. Ez egy újabb figyelmeztető példa arra, hogy az éghajlatváltozás elleni kampányok résztvevőinek mérsékelniük kell katasztrofális állításaikat, és többet kell foglalkozniuk a szkeptikusokkal.
A klímatudósok arrogánsnak és intoleránsnak tűnnek azok számára, akik megkérdőjelezik kutatási állításaikat.
A múlt hónapban, az ENSZ klímakonferenciáján, a COP30-on, egy országcsoport elfogadott egy nyilatkozatot a klímával kapcsolatos félrevezető információk elleni küzdelemről, amely magában foglalta a szkeptikusok megakadályozását abban, hogy megkérdőjelezzék a klímatudósok eredményeit.

A tudomány itt elvégezte a feladatát, még ha ez ellentétes is volt a globális klímakampányok céljaival.

A visszavont iparági tanulmány

A második visszavonás egészen más volt, mivel nem rossz adatokon vagy módszertanon alapult, hanem a tudományos integritást kérdőjelezte meg. Ahogy a visszavonás indoklásából látható, nem a rákkeltő hatás megítélésével kapcsolatban kérdőjeleződött meg a tanulmány, hanem a tudományos integritást kéri számon a tanulmányon egy megkérdőjelezhető üzleti érdekeltségű aktivista 25 évvel később.

• Retracted on 12/5/2025

• Author Unresponsive: Author(s) lack of communication after prior contact by Journal, Publisher or other original Authors

• Bias Issues or Lack of Balance: Failure to maintain objectivity in the presentation or analysis of information

• Concerns/Issues about Authorship/Affiliation

• Concerns/Issues about Results and/or Conclusions

• Concerns/Issues about Third Party Involvement: Any question, controversy or dispute over the rightful claim to authorship, excluding forged authorship

• Conflict of Interest: Authors having affiliations with companies, associations, or institutions that may serve to influence their belief about their findings

• Investigation by Journal/Publisher: An evaluation of allegations by the Journal or Publisher

• Unreliable Results and/or Conclusions

A Williams és társai által írt, „A Roundup gyomirtó szer és hatóanyaga, a glifozát biztonságosságának és kockázatainak értékelése az emberre nézve” című tanulmány, amely 2000-ben jelent meg a Regulatory Toxicology and Pharmacology című folyóiratban, bizonyítékokat mutatott be a glifozát biztonságosságára vonatkozóan. A tanulmány nem publikált ipari adatokra támaszkodott, amelyek 25 évvel ezelőtt, hogy a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) technikák eltávolították a különleges érdekek kérdéseit, jobban elfogadottak voltak. Emellett a Monsanto elleni per előkészítése során megszerzett közzétételi dokumentumokban egy e-mailből kiderült, hogy ők is részt vettek a tanulmány szellemírásában. Ez a gyakorlat 25 évvel ezelőtt szintén jobban elfogadott volt.

Ez egy tudományos integritással kapcsolatos kérdések alapján megalapozott visszavonás volt. Az okot egy cikk adta, amelyet mindössze három hónappal korábban Naomi Oreskes tett közzé (egy diák írta, és a Rockefeller Family Fund finanszírozta, egy alapítvány, amely Oreskes aktivizmusának nagy részét finanszírozta), és amelyben sürgette, hogy mivel a Williams-cikk még mindig befolyással bír a vitára, azt hiteltelenné kell tenni. Oreskes a La Jolla Forgatókönyv megalkotója, amely nem demokratikus folyamatok révén, hanem az őt finanszírozó peres iparág segítségével igyekszik politikai változásokat elérni, hogy az iparágakat szó szerint peres úton felszámolja … így ő maga is kissé „kockázatos” szerepet játszik ebben a játékban.

Érdekes továbbá, hogy a cikket visszavonó folyóirat társszerkesztője jelenleg Martin van den Berg. Martin az iparral folytatott harcok régi harcosának számít, aki a 2000-es évek elején vált ismertté, mint aktivista tudós, aki alapvető biomonitoring vérvizsgálatokat végzett a brómozott égésgátlók elleni, kaliforniai NGO-kampányok támogatására. Tehát talán ezt „önelégült visszavonásnak” kellene neveznünk.

Ez egy jelentéktelen epizód

Az EFSA, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság két évvel ezelőtt reagált erre a bizonyítékra, kijelentve, hogy az iparág részvétele nyilvános volt, és a tanulmány elkészítésének módja nem volt tudományos hatással a glifozát biztonságosságának kérdésére.

Az EFSA több mint 3000 publikációt vizsgált meg annak megállapításához, hogy a glifozát újbóli engedélyezése biztonságos. A visszavont tanulmányt nem vette figyelembe az engedélyezési folyamat során a nyilvánvaló iparági érdekeltség miatt, ezért nem érinti a korábbi döntést sem a visszavonás.

A klímáról szóló tanulmányhoz hasonlóan a Williams és társai tanulmányának visszavonása is tükrözi a glifozátról szóló vita természetét.
Ez nem tudományos adatok vagy módszertan kérdése, hanem inkább az, amit kutatási integritásnak tekintenek. A peszticidellenes csoportok ezt a jó és a gonosz közötti küzdelemnek tekintik, és minden olyan információt, amelyet helytelennek tartanak, cselekvésre okot adó tényezőnek tekintenek.

A glifozát egészségügyi kockázatait állító tudományos adatok rendkívül gyengék, és egyetlen nemzeti kockázatértékelő ügynökség vagy a tudományos közösség sem fogadja el őket.

Ezért a kampányok résztvevői a Monsanto szellemével és egy 25 éves tanulmánnyal kell előállniuk, hogy felkeltse a közvélemény felháborodását. A percepció fontosabb, mint a tudományos tények, ezért ezt a visszavonást valószínűleg az Egyesült Államokban folyó kártérítési perekben fogják felhasználni annak bizonyítására, hogy az összes tudományos bizonyíték valamilyen módon hamis.

A tudomány itt nem végezte el a feladatát, hanem inkább behódolt egy félelemkeltő aktivistákból álló csoport politikai céljainak, amelyet az amerikai peres ipar és pénzügyi támogatói tanácsadók finanszíroznak, akik nagy mennyiségű jótékonysági vagyont irányítanak egy speciális érdekű kampányba.

Gyalogok és prédikátorok

Egy új, bátor világban találjuk magunkat, ahol a tudósok, kutatásaik és a velük együttműködő szervezetek a politikai játszmák bábjaivá váltak, akiket aktivisták, a média, a peres ipar és a szabályozási átalakulásokból lehetőségeket kereső vállalatok manipulálnak. Sőt, azok a folyóiratok, amelyekre a tudósok egykor támaszkodtak a szilárd tudományos vita érdekében, ma már a vulgáris, tudománytalan érdekcsoportok és politikai célokat követő szerkesztők propaganda-harcának színterei.

A tudományos módszer az aktivisták stratégiáinak megvalósításával küzd a túlélésért. A visszavonás inkább egy kampány fegyvere, mint a tudományos intézmény önkorrekciójának és a tudásanyag fejlesztésének eszköze.
Ehelyett az aktivizmus eszközévé vált. Mivel a szakértői értékelési folyamat lassan haldoklik, a visszavonás eszközének politikai manipulálása csak egy újabb tőr a szívébe.
Reméljük, hogy ez Martin van den Berg utolsó támadása a tudomány hírneve ellen.

Szerkesztői megjegyzés: Júniusban a Ramazzini Intézet egy Ramazzini által szerkesztett folyóiratban publikálta régóta várt Global Glyphosate Study eredményeit. Ennek kritikáját a Ramazzini tumorpornó - Séralini 2.0 cikkben jeleztem előre, miután a szennymédia cikkek százaiban hangolta ismét a közvéleményt a gyomirtó ellen. Az eredményeket számos nem kormányzati szervezeten és érdekcsoporton keresztül népszerűsítették, de a Ramazzini-publikáció tudományos hiányosságai alig kaptak figyelmet.

Az akadémiai folyóiratok struktúrája nem bizonyul megfelelőnek a rossz tudományos kutatások cáfolatára, amikor egy olyan szervezet, mint a Ramazzini Intézet aktivisták, nem kormányzati szervezetek, filmkészítők, alapítványok által finanszírozott médiakonszernek, politikai szervezetek és az amerikai peres ipar segítségével terjeszti állításait. A Firebreak Dr. Robert Tarone-val együttműködve válaszolt arra, amit csak a tudomány paródiájának lehet nevezni, és ami az olasz intézet kutatásainak a „Ramazzini-tudomány” nevet adta.

Bár Dr. Tarone alábbi válasza értékes alapot nyújt a tudományos közösség számára a vita folytatásához, a Ramazzini Global Glyphosate Study tanulmányból fontos következtetéseket lehet levonni a publikációval kapcsolatban, amelyeket minden érdekelt félnek és döntéshozónak figyelembe kell vennie, eltekintve az anti-glifozát aktivisták közösségének zajától, akik a „Ramazzini Science” legújabb epizódját próbálják felhasználni politikai céljaik előmozdítására.

Tételesen:

• A Ramazzini kutatók által közölt eredmények hibás statisztikai elemzésen alapultak (helytelen hozzávetőleges, ahelyett, hogy sokkal nagyobb pontos p-értékeket használtak), ami azt jelenti, hogy a jelentős tumoros tendenciák száma valójában nagyon csekély volt.

• A kutatás finanszírozása nem nyilvános összeférhetetlenségi konfliktusokkal terhelt volt (különösen az amerikai peres iparág részéről).

• A cikk publikálási folyamata elfogult volt (egy Ramazzini által ellenőrzött folyóiratban, amelyet a Pesticide Action Network egyik aktivistája bírálta).

• A kutatók statisztikailag szignifikáns bizonyítékok hiányában is következtetéseket vontak le eredménytábláikból.

• A kutatók úgy döntöttek, hogy nem hivatkoznak és nem tárgyalnak egy fontos rágcsáló tumorral kapcsolatos tanulmányt, amely ellentmondott eredményeiknek.

• Az IARC 112. monográfiájában összefoglalt eredmények kizárólag a megfigyelt adenomákra vonatkoztak, karcinómákba való nyilvánvaló progresszió nélkül.

• A Ramazzini-tanulmányban a glifozáttal érintett három csoportban egyöntetűen nem mutatkozott tendencia a tumorok előfordulási gyakoriságának változására az anatómiai helyek között.

Dr. Tarone válasza a Ramazzini-cikkre, bár technikai jellegű, a laikusok számára is nagyrészt érthető. A hibás hozzávetőleges p-értékekkel kapcsolatos vita a cikk végére, egy mellékletbe került.

Egy nemrégiben publikált cikk állítása szerint bizonyítékot találtak arra, hogy a glifozátnak és glifozátalapú gyomirtó szereknek kitett Sprague Dawley (SD) patkányoknál több anatómiai helyszínen jelentősen emelkedik a jóindulatú és rosszindulatú daganatok előfordulási gyakorisága a dózis függvényében (GBH-k) (Panzacchi et al., Environ Health 2025; 24:36). A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a növekedés többségében olyan daganatoknál jelentkezett, amelyek SD patkányokban ritkán fordulnak elő. A bemutatott bizonyítékok nem támasztják alá a cikk következtetéseit, ha a daganatokra vonatkozó adatokat megfelelő statisztikai módszerekkel értékelik.

A nyomozók megkérdőjelezhető motivációja

A kutatás finanszírozói között szerepel a Ramazzini Intézet és a Heartland Health Research Alliance (HHRA). A HHRA-t Charles Benbrook, egy peszticidellenes aktivista és számos amerikai peszticidperben felperes szakértő tanú indította el, organikus élelmiszerek támogatói és a Monsanto ellen pert indító ügyvédi irodák által biztosított kezdőtőkével, azzal az állítással, hogy a Roundup nem-Hodgkin-limfómát (NHL) okoz.

A HHRA finanszírozási forrásai és megfogalmazott céljai arra utalnak, hogy a globális glifozát-tanulmányban részt vevő kutatók messze nem függetlenek.

2018-ban Philip Landrigan, a HHRA és a Ramazzini Intézet tudományos tanácsadó bizottságának elnöke, akadémiai intézményén, a Boston College-on keresztül közel egymillió dollárt utalt át a HHRA számlájáról a Ramazzini Intézetnek a globális glifozát-tanulmány finanszírozására (bár ezt az átutalást csak 2023-ban ismerte el).

A HHRA weboldala megjegyzi, hogy a Ramazzini Intézet a fő toxikológiai partnere. Az SD patkányokkal kapcsolatos tanulmány egy Ramazzini-barát folyóiratban jelent meg (az Environmental Health alapító szerkesztői és jelenlegi vezető szerkesztői egyaránt a Collegium Ramazzini Fellows tagjai), ami megmagyarázhatja, hogy egy ilyen hiányos tanulmány hogyan juthatott át a lektoráláson (a tanulmánynak csak két lektora volt, egyikük Peter Clausing, a Pesticide Action Network NGO aktivistája). .

Komoly hibák a statisztikai elemzésekben

A Ramazzini patkányvizsgálatról szóló tanulmány szerzői kijelentik, hogy a tumor dózis-válasz statisztikai elemzéséhez a Cochran-Armitage trendtesztet alkalmazták.

Megjegyzés a p-értékekről A p-érték azt méri, hogy egy adott kísérleti eredmény mennyire valószínű, hogy véletlennek köszönhető. Minél kisebb a p-érték, annál kevésbé valószínű, hogy a megfigyelt eredmény véletlen. A Ramazzini patkányvizsgálat kutatói a Cochran-Armitage-teszt közelítő p-értékét (0,05 alatt) bizonyítéknak tekintették arra, hogy a glifozáttal vagy glifozátot tartalmazó gyomirtó szerrel való expozíció okozta a megfigyelt daganatok számának növekedését.

A Ramazzini glifozát SD patkányvizsgálatban jelentett rendkívül alacsony tumorok számának esetében a p-értékeket a Cochran-Armitage-teszt pontos eloszlásával kell kiszámítani. A tanulmányban szereplő p-értékek azonban hozzávetőlegesek, mivel a közelítés a megfelelő pontos teszt helyett a standard normális eloszláson alapul.

Ugyanezt a hibás módszert alkalmazták a rágcsálók tumorainak adatainak elemzésében az IARC 112. monográfia glifozátról szóló fejezetében, és a 112. monográfiához hasonlóan a Ramazzini SD patkányokról szóló tanulmányban is súlyosbította a hibát, hogy csak egyoldalú p-értékeket jelentettek a tumorok előfordulási gyakoriságának növekedéséről a glifozát szintjének emelkedésével (Tarone, Regul Toxicol Pharmacol 2018;98:A1-A4). Mivel a pontos Cochran-Armitage-eloszlás pozitívan torz, a szimmetrikus normális eloszláson alapuló, jelentett hozzávetőleges p-értékek túl alacsonyak, és gyakran túlságosan alacsonyak. Például a Ramazzini patkányvizsgálatban jelentett állítólagosan szignifikáns trendek többsége (azaz 73%) olyan helyszínekre vonatkozott, ahol a legmagasabb dózisú csoportban egy állatnál jelentkezett tumor, a másik három expozíciós csoportban pedig nem jelentkezett tumor; a pontos Cochran-Armitage-teszt p-értéke ennek az eredménynek 0,25.

A cikk végén található mellékletben látható, hogy a jelentős tendenciák tényleges száma nagyon csekély, különösen figyelembe véve a dózis-válasz elemzésekben vizsgált tumorok nagy számát.

Közzétett táblázatokhoz kiválasztott ritka daganatok

A Ramazzini patkányokról szóló tanulmányban szereplő tumor táblázatokban spontán neoplazmák hiánya teszi lehetővé a tanulmány szerzőinek, hogy a hozzávetőleges Cochran-Armitage-teszt alapján helytelenül állítsanak annyi jelentős tendenciát. Ez azt tükrözi, hogy a legmagasabb dózisú csoportokban megfigyelt tumoros állatok közül csak egy vagy kettő alapján tévesen állítják a statisztikai szignifikanciát, és így arra a következtetésre jutnak, hogy a legjelentősebb növekedés az SD patkányokban ritkán előforduló tumorok esetében történt.

A tanulmány 1-18. táblázatában csak két daganat szerepel a kontroll patkányoknál – egy májsejtes karcinóma egy hím patkánynál és egy csontdaganat egy nőstény patkánynál. Az SD patkányokról ismert, hogy meglehetősen magas a spontán tumorok előfordulási aránya (Morse et al., Int J Toxicol 2025. május 26.: 10915818251342565), amit a Ramazzini patkányvizsgálatról szóló tanulmány kiegészítő táblázata is megerősít, amelyben az SD patkányokban gyakran előforduló tumorok eredményei szerepelnek. Különösen a hím és nőstény SD patkányoknál nagyon magas az agyalapi mirigy daganatok spontán előfordulási aránya. A Ramazzini patkányvizsgálat szerzői azt sugallják, hogy a glifozát és a glifozát-alapú herbicidek (GBH-k) „a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengelyre gyakorolt hatása” révén rákkeltő hatást válthatnak ki, de a kiegészítő táblázatok nem utalnak az agyalapi mirigy vagy a mellékvese daganatok előfordulásának növekedésére.

Nem volt bizonyíték arra, hogy a glifozát vagy a GBH összefüggésbe hozható lenne a daganatok előfordulásának növekedésével bármely anatómiai helyszínen, amelyre a tumorok előfordulási arányát a kiegészítő táblázatokban összefoglalták. Különösen nem volt bizonyíték arra, hogy a glifozát vagy a GBH összefüggésbe hozható lenne a limfómák előfordulásának növekedésével – ez a megállapítás nem szerepel a tanulmányban.

A tanulmány Eredmények című szakaszának utolsó bekezdése a RangerPro legalacsonyabb dózisának alkalmazása esetén a női patkányokban megnövekedett előfordulási gyakoriságot jelent a jóindulatú emlődaganatok esetében (a daganatok aránya a 2. kiegészítő táblázatban található). A 0,5 RangerPro-dózisnál az emlőadenomák, fibromák és fibroadenomák előfordulásának növekedése szignifikáns (Fisher-féle pontosságú p=0,046), de nincs bizonyíték pozitív tendenciára (Cochran-Armitage-féle pontosságú p=0,36 a dózis-válasz fordított irányában). A kiegészítő táblázatokban összefoglalt egyéb daganattípusok esetében a pontos teszt alkalmazásával közepes dózisoknál nem mutatkozott szignifikáns növekedés.

Előítéletes Ramazzini-tudomány

A Ramazzini patkányvizsgálatról szóló tanulmány 20. összefoglaló táblázata hasznos betekintést nyújt a „Ramazzini-tudomány” logikájába. (Lásd az alábbi táblázatot.) A táblázat három oszlopból áll, az első és a harmadik a Ramazzini-barát folyóiratban, az Environmental Health-ben megjelent cikkeknek felel meg, a középső oszlop pedig az IARC 112. monográfia glifozátról szóló fejezetének.

Az első oszlopban szereplő rágcsálókkal kapcsolatos tanulmányt a Collegium Ramazzini Fellow és a Roundup-perben felperesek szakértője írta, és csak a glifozát-expozíció szintjének növekedésével megfigyelt tumorok előfordulási gyakoriságának növekedését vette figyelembe (Portier, Environ Health 2020;19:1-17). Ezt a kutatást amerikai kártérítési ügyekkel foglalkozó ügyvédi irodák finanszírozták, és azok számára készítették, miközben Christopher Portier az amerikai peres iparban tanácsadóként dolgozott.

A Ramazzini patkányvizsgálatról szóló tanulmány nem hivatkozik egy másik, a glifozát rágcsálókon végzett vizsgálatok átfogó áttekintésére, amely mind a tumorok számának növekedését, mind csökkenését vizsgálta, de arról számolt be, hogy a glifozát szintjének emelkedésével a tumorok számának csökkenése valamivel jelentősebb volt, mint a növekedése (Crump et al., Toxicol Sci 2022;175:1546-167).

A 20. táblázat középső oszlopa, amely „az IARC 112. monográfiájából átvéve” jelöléssel szerepel, a hím patkányok májában és endokrin hasnyálmirigyében, valamint a nőstény patkányok pajzsmirigyében feltételezett hatásokat mutatja. Az IARC által hivatkozott három SD patkányon végzett kétéves vizsgálat egyike marginálisan szignifikáns emelkedő tendenciát jelentett a hím patkányok májadenomáiban és a nőstény patkányok pajzsmirigy C-sejt adenomáiban. A munkacsoport megjegyezte ezeket a tendenciákat, valamint azt a tényt, hogy egyik tumor típus esetében sem volt látható progresszió karcinómává, de a másik két SD-tanulmány nem szolgált bizonyítékkal a máj- vagy pajzsmirigy C-sejt-adenomák növekedésére (Tarone, Eur J Cancer Prev 2018;27:82-87). Az IARC egyik tendenciát sem idézte alátámasztásként arra a következtetésre, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra, hogy a glifozát állatokra rákkeltő anyag (Guyton et al., Lancet Oncol 2015;16:490-491). A Ramazzini patkányvizsgálat nem mutatott bizonyítékot a májdaganatok vagy a pajzsmirigy C-sejt daganatok előfordulásának növekedésére az expozícióval érintett patkányokban, összehasonlítva a párhuzamos kontrollcsoportban lévő hímekkel és nőstényekkel.

Az IARC két SD patkányvizsgálatban megállapított, állítólagos hasnyálmirigy-szigetsejt-adenoma-növekedést idézett alátámasztásként arra a következtetésre, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra, hogy a glifozát állatokra rákkeltő anyag (Guyton et al., Lancet Oncol 2015;16:490-491). Az állítás mindkét vizsgálatban a három glifozát-expozíciós szintcsoport közül a legalacsonyabb és az egyidejű kontrollcsoportok közötti, erősen megkérdőjelezhető páros összehasonlításon alapul, jelentős dózis-válasz kapcsolat hiányában, és annak elismerése mellett, hogy egyik vizsgálatban sem volt látható progresszió karcinómába. Az állítás figyelmen kívül hagyja azt a jelentősen csökkenő tendenciát is, amely a hasnyálmirigy-szigetsejtek adenomáinak számában figyelhető meg a glifozát expozíció szintjének emelkedésével az IARC által hivatkozott harmadik SD patkányvizsgálatban (Tarone, Eur J Cancer Prev 2018;27:82-87; Tarone, Regul Toxicol Pharmacol 2018;98:A1-A4).

A szigorú értékelés alapján a 20. táblázat középső oszlopának üresnek kellene lennie, de ettől függetlenül a középső oszlopban feltüntetett mindhárom állítólagos hatás megfigyelt adenomákra vonatkozik, és nem mutatkozott karcinómákba való egyértelmű progresszió. A Ramazzini patkányokkal végzett vizsgálat nem mutatott bizonyítékot a hasnyálmirigy-szigetsejtek daganatainak gyakoriságának növekedésére az expozícióval érintett patkányokban.

Az utolsó oszlop a jelenlegi Ramazzini patkányvizsgálatra utal, és amint azt a mellékletben a jogilag jelentős tendenciák alapján jeleztük, legfeljebb két bejegyzésnek kellene szerepelnie – a glifozáttal való expozíciót követő jóindulatú bőrdaganatokra férfiaknál, valamint a RangerPro-val való expozíciót követő összes leukémia esetében férfiaknál. Még ezeket is kérdésesnek kell tekinteni, tekintettel a nagy számú statisztikai elemzésre, a tendenciák marginális jelentőségére és a tanulmányban szereplő egyéb glifozát-expozíciók (azaz Roundup Bioflow és RangerPro a bőrdaganatok esetében, valamint glifozát és Roundup Bioflow a leukémiák esetében) hiányára.

Következtetés

A Ramazzini patkányvizsgálat eredményei nem támasztják alá azt a következtetést, hogy a glifozáttal és GBH-kkal kezelt SD patkányoknál több anatómiai helyszínen dózisfüggő növekedés figyelhető meg a jóindulatú és rosszindulatú daganatok előfordulásában. A Ramazzini patkányvizsgálatban egy megfigyelés további kutatást igényel: a vizsgálat szerzői a glifozát-expozícióhoz kötik a korai leukémiás halálesetek előfordulását.

Spontán limfómák és leukémiák miatti korai halálesetekről számoltak be SD patkányoknál (Son és Gopinah, Toxicol Pathol 2004;32:371-374; Yoshizawa et al., Exp Toxicol Pathol 2016;301-305). Célszerű lehet vizsgálni, hogy a Ramazzini-tanulmányban jelentett leukémiából eredő korai halálesetek megismételhetők-e méhen belüli és egész életen át tartó glifozát- vagy GBH-expozíció után.

Ha a szabályozó hatóságok a Ramazzini-tanulmány kimerítő vizsgálata után szükségesnek ítélik, akkor egy ilyen tanulmányt független, jó hírű laboratóriumban, tapasztalt és független tudósok által kell elvégezni. A Ramazzini-tanulmány patkányokon végzett leukémia-eredményeinek megerősítéséhez vagy cáfolásához nem szükséges teljes kétéves élettartamú tanulmány.

Melléklet: A pontos p-értékekről szóló vita

Bár az SD patkányokról szóló tanulmányban számos jelentős tendencia szerepel, a megfelelő pontos teszt alkalmazása esetén gyakorlatilag egyik sem szignifikáns. A jelentett szignifikáns trendek többsége (azaz 73%) egy állatnál megfigyelt eredményre vonatkozik, amely a legmagasabb expozíciós csoportban daganatot, a kontrollcsoportban és a két alacsonyabb dózisú csoportban pedig daganatot nem mutatott. A tanulmányban jelentett ilyen eredmény hozzávetőleges p-értéke 0,0419, de a pontos (egyoldalú) p-érték 0,25. Hasonlóképpen, a legmagasabb dózisú csoportban tumorral rendelkező két állat és a kontrollcsoportban vagy a két alacsonyabb dózisú csoportban tumorral nem rendelkező állatok eredményei esetében (a jelentett szignifikáns tendenciák 18%-a) a cikkben szereplő hozzávetőleges p-érték 0,0071, de a pontos (egyoldalú) p-érték 0,062.

Az alábbiakban szereplő összes p-érték pontos és egyoldalú.

A glifozáttal egyedül kezelt hím és nőstény SD patkányok esetében a pontos Cochran-Armitage-teszt alkalmazásával megfigyelt egyetlen jelentős tendencia a hímeknél a jóindulatú bőrdaganatok (p=0,019) és a hímeknél a jóindulatú és rosszindulatú bőrdaganatok együttesen (p=0,032) voltak. A glifozáttal egyedül expozícióban lévő nőstény patkányoknál nem figyeltek meg jóindulatú bőrdaganatokat. A glifozáttal egyedül expozícióban lévő hímeknél (p=0,44) és nőstényeknél (p=0,50) egyaránt nem volt szignifikáns tendencia a rosszindulatú bőrdaganatokra. A Roundup Bioflow-val vagy RangerPro-val expozícióban lévő hím és nőstény SD patkányoknál nem volt szignifikáns tendencia a bőrdaganatokra (p≥0,25).

Érdemes megjegyezni, hogy a 112. monográfiában leírtak szerint a Ramazzini-tanulmányban nem volt szignifikáns növekedés a glifozáttal való expozícióval összefüggő bármilyen típusú rosszindulatú daganatok előfordulási gyakoriságában SD patkányokban.

A Ramazzini SD patkányvizsgálatban a pontos Cochran-Armitage-teszt alkalmazásával a hímeknél és nőstényeknél megfigyelt egyetlen további jelentős tendencia a RangerPro-nak kitett hím patkányoknál az összes leukémia együttesen volt (p=0,043). A nőstény patkányoknál egy monocitás leukémia volt megfigyelhető az 5-ös RangerPro-dózisnál, és egy limfoblasztos leukémia az 50-es RangerPro-dózisnál (pontos Cochran-Armitage trendteszt p=0,19 a nőstény patkányoknál összesített leukémiák esetében). A glifozát önmagában (p≥0,25) vagy a Roundup Bioflow (p≥0,062) esetében sem volt szignifikáns tendencia sem a hímek, sem a nőstények esetében egyetlen leukémia kategóriában sem.

A tumorok előfordulási gyakoriságában két marginálisan szignifikáns tendencia megállapítása nem meglepő, tekintettel a nagy számú statisztikai elemzésre, és nem támasztja alá azt a következtetést, hogy a glifozát és a GBH expozíciója dózisfüggő tumorok előfordulásának növekedését okozta több helyszínen. Az a további feltételezés, hogy a tumorok előfordulási gyakorisága a vizsgált glifozát- és GBH-dózisok mindegyikénél növekedett, nem támasztja alá a tanulmány 1–18. táblázatában szereplő, expozícióval érintett csoportok és egyidejű kontrollcsoportok anatómiai helyszíneken végzett páronkénti összehasonlítása. A közepes dózisszinteken végzett páros összehasonlítások legjelentősebb eredménye a nőknél a 5 RangerPro dózisnál megfigyelt rosszindulatú bőrdaganatok (3 expozícióval érintett patkánynál rosszindulatú bőrdaganatokat figyeltek meg, míg a kontrollcsoportban egyetlen ilyen daganat sem fordult elő; Fisher-féle pontosságú próba p=0,12 és Cochran-Armitage trendpróba a nőknél megfigyelt rosszindulatú bőrdaganatokra p=0,42). A RangerPro-nak kitett nőstény patkányoknál nem figyeltek meg más rosszindulatú bőrdaganatokat, és a RangerPro-nak kitett hím patkányoknál sem figyeltek meg rosszindulatú bőrdaganatokat.

Messer Máté, az Egészség művészete blog szerzője kiváló írásban elemezte Mester Károly a híres félelemkufár valótlan állításainak csekély töredékét. Kövessétek a facebookon is, hogy táguljon a horizont és olvassátok bátran a tudományos tanulmányokkal alátámasztott kritikáját a félelemkeltő anekdotákkal támogatott termékértékesítésről, amely tévhitek nagy népszerűségnek örvendenek a nyugdíjasok között.

********************************************************************************************************

Mester Károly agrármérnök és természetgyógyász nemrég az Az Én Kék Zónám podcast adásban állított abszurd dolgokat a glifozátról/szabad aminosavakról/GMO élelmiszerekről/kollagén kiegészítőkről.

Ismét semmilyen konkrét hiteles bizonyítékot nem említ, amik igazolnák az erős állításait, és kizárólag saját anekdotikus megfigyeléseire hivatkozik a sertéstelepein. Ez egyrészt ellenőrizhetetlen és nem kontrollált, magyarul vakon hinnünk kell neki, másrészt állatokról van szó, így még ha igaz lenne, akkor sem lehetne 1 az 1-ben emberekre vetíteni. A személyes története persze érdekes, de nem véletlen végeznek humán klinikai vizsgálatokat is több millió dollárból, ahelyett, hogy inkább sertéseken és egyéb állatokon tesztelnének minden elméletet. Sertésein kívül egy kevésbé ismert biokémiai folyamatot említ csupán, ami különösen mulatságos, mert biokémiai folyamatokkal pedig aztán tényleg bármit és az ellenkezőjét is lehet igazolni.

A fő probléma, hogy sajnos azontúl, hogy maga nem ad meg semmilyen érdemi bizonyítékot, most is teljesen ignorálja a már elérhető jó minőségű tudományos bizonyítékokat a témában. Ez nem meglepő, mivel azok mint majd látható rendszerint a főbb állításai ellenkezőjét mutatják. Tehát lényegében egy biokémiai folyamat, és egy agrármérnök megfigyelései a sertésein, amiket senki más nem reprodukált még a világon, állnak szemben a több száz, gyakran független jó minőségű dokumentált mérési adattal, és randomizált humán klinikai vizsgálat eredményével az adott témákban.

Nézzünk néhány konkrét állítását az interjúból:

Glifozát helyettesíti a glicint a sejtekben

6 perctől azt állítja, hogy a glifozát helyettesíti a glicin aminosavat a sejtekben és ezért káros. A jelenlegi bizonyítékok alapján, a glifozát nem tudja helyettesíteni a glicint a sejtekben. Ezt egy Stephanie Seneff nevű amerikai kutató kezdte el terjeszteni, de ebből az összefoglalóból részletesen kiderül miért téves a hipotézise.(1) Akit érdekel ezt a fejezetet olvassa el:”Can Glyphosate Substitute for Glycine in Polypeptide Chains?” de egyéb konkrét tesztek is cáfolták már azóta.(2) A glicin szabad aminosavként pótolva egyébként a bizonyítékok alapján teljesen biztonságos, és számos egészségügyi előnye van.(3) Állati tanulmányokban(ami Mester Károlynál a gold standard) jelentős élethossz növekedést produkált.(21) Ezt csak azért említem meg külön, mert régebbi adásokban a glicin veszélyeivel is riogatott.

Kollagénben van a legtöbb glifozát, ezért káros

Még ha igaz is lenne a feltételezés, hogy a glifozát kiválthatja a glicint a sejtjeinkben, ebből akkor sem következne az, hogy káros lenne a kollagénpótlás, sőt mindjárt elmagyarázom miért lenne épp ellenkezőleg. Mester Károly azt állítja 33:50-tól, hogy mivel a kollagén főként Dél-Amerikából származik, ahol leginkább GMOs takarmányt használnak, így a kollagénben van a legtöbb glifozát. Dél-Amerikában a marhák életük nagyrészében füvet legelnek, és csak életük végén kapnak gabonákat pár hétig, de nem minden kollagén származik Dél-Amerikából. Ő ezt az egészet a már említett megcáfolt elméletére alapozza, miszerint a glicin helyébe glifozát lép, és ezért a kollagénben is felhalmozódik. Ha igaz lenne az elmélete, akkor valójában a kollagén éppenhogy védene a glifozát potenciális káros hatásaitól. Egy kis matematika: a mérési adatok alapján, a glifozát maximum pár mikrogrammos mennyiségben van jelen a húsokban kilogrammonként,(4,5) míg a kollagén tömegének ~30%-a glicin, tehát elég nehezen “helyettesíthetné” a pár mikrogramm glifozát,(0,000001 gram) a ~300 gramm glicint a kollagénben. Még ha tízszer annyi lenne benne mint a húsban, akkor is minimális mennyiségekről beszélünk. Valójában tehát a kollagénpótlás által arányaiban nagy mennyiségű glicint juttatnánk a szervezetünkbe, és rendkívül kevés glifozátot, akár a gabonákhoz/hüvelyesekhez, akár a húsokhoz képest nézzük. Persze mivel az egész elméletről tudjuk, hogy téves, és Mester Károly semmilyen konkrét mérési adatot sem ad meg, így ezt csak érdekességként említem. Amúgy a kollagénpótlás bőrre és ízületekre gyakorolt pozitív hatásairól szintén vannak randomizált klinikai vizsgálatok, és maga a kollagén peptidek tartalma is mérhető. Főként glicin-prolin, és glicin-prolin-hidroxiprolin di és tripeptideket tartalmaznak, glicinhez kapcsolódva nem glifozáthoz…

A mérési adatok azt mutatják, hogy a gabonákban/hüvelyesekben és azokban a növényi ételekben van a legtöbb glifozát, amikre közvetlen permetezik, mivel az állatok képesek kiválasztani.(4,5) Több országban végzett mérések igazolják, hogy az állati termékekben relatíve kevés a glifozát,(4,5) így nyilván a kollagénben sem lehet sok ami belőlük készül, ráadásul kollagénből eleve napi 10 g-ot pótolnak legtöbben naponta, míg sima ételből jellemzően több kg-ot esznek. Érdekes, hogy a Paracelsus által felismert tényt, miszerint a mennyiség teszi a mérget, sajnos hajlamosak elfelejteni akik különféle méreganyagokkal riogatnak. Akik meg több "glifozátdús" teljes gabonát és hüvelyest fogyasztanak, azoknak a kutatások alapján általánosságban javul az egészségük és tovább élnek, még akkor is ha ez GMO forrásokból származik. Mindezek tudatában az ételek glifozát tartalmát meghatározni mint a krónikus betegségek fő okozója és minden baj forrása, teljes mértékben nevetséges, bárhonnan is közelítjük a kérdést.

A Gál Vitamin rövidre zárta a Mester Károly szerint glifozátot tartalmazó kollagén kérdését és labóratóriumban megvizsgáltatta az általuk használt kollagén glifozát tartalmát 0,05mg/kg LOQ értékkel. A tudományos alapok ismeretében várható eredmény születetett: minden kollagén termék glifozáttól mentes, azaz Mester Károly valótlan állításokat tesz.

Az elmúlt időben többen érdeklődtek nálunk azzal kapcsolatban, hogy károsak-e a szabad aminosavak, illetve a kollagéntermékeink tartalmaznak-e glifozátot. Ez egy olyan gyomirtó, amelynek potenciális egészségkárosító hatásai miatt sokan aggódnak. A kétségeket egy sokak által követett magyar influenszer állításai ébresztették fel, ezek azonban teljesen alaptalanok, sőt az ellenkezőjük bizonyított. Az aggodalmak miatt fontosnak éreztük azonban, hogy ezt még inkább láthatóvá tegyük, független laboratóriumban valamennyi kollagén-alapanyagunkat bevizsgáltattuk. Az eredmény természetesen nem lepett meg bennünket, minden termékünk glifozátmentesnek bizonyult.

Az élelmiszerek kevesebb, mint 1%-ban, rendkívül alacsony mennyiségben kimutatott szermaradványok az egészségügyi határérték alatt maradnak - érdemes elolvasni az összefüggéseket a mellékelt cikkben.

Glifozát - rákkeltő vagy segítő?

Tiszta viz(elet)et a pohárba!

2013-ban világszerte megkezdődött az elvetélt GMO ellenes kampány áthangolása a glifozátellenes kampányra a La Jolla forgatókönyv alapján a maffiaszerűen összehangolva működő nemzetközi civil szervezeteknél…

Read more

2 years ago · Kökény Attila

Összeesküvések, GMO-k és korrupt kutatók

A génmódosított növények kapcsán ~6:40-től a szóját emeli ki, hogy abban több a glifozát, és azt állítja, hogy egyszerűen azért növelték a biztonságos határértéket az ételekben mert már nem fértek bele a tartományba. Erre az állítására sem ad meg semmi bizonyítékot, de maga az állítás feltételezi, hogy az összes független kutató aki pl. az EFSA-nak dolgozik korrupt, és csupán hasraütésszerűen határozzák meg az egészségügyi határértékeket potenciálisan egészségkárosító anyagok esetén. Ha már nem fér bele egy étel mert túl szennyezett, akkor egyszerűen megemelik a tartományt! Ezt kikérem az összes kutató nevében, de maradjunk annyiban, hogy elég nagy bajban lennénk ha így működne! Eleve ugye ott tartunk, hogy Mester Károly még nem adott meg semmilyen bizonyítékot még arra sem, hogy a glifozát abban a dózisban amiben az ételeink tartalmazzák valóban olyan káros lenne mint ő beállítja. Valamiért ezt a kulcskérdést egyszerűen átugrották, és az interjút készítő hölggyel együtt úgy tesznek mintha ez mára egyértelmű tény lenne, és minden független kutató, aki az EFSA-ban, Az Amerikai Tudományos Akadémiában, vagy a Brit Királyi Társaságban dolgozik és a glifozátról publikál, egytől-egyig vagy korrupt lenne, vagy komplett idióta. Egyébként bár a GMO szója valóban több glifozátot tartalmaz mint a hagyományos, a fejlődő országokban a génmódosított növények bevezetésével 37%-al csökkent a növényvédőszer használat egy meta-analízis alapján, tehát általánosságban az sem igaz, hogy GMO növények = több glifozát.(6)

A természetes ételekben szerinte nincsenek szabad aminosavak

~9:30-tól idézem "Én ezt szoktam mondani, hogy mondjon valaki egy olyan élelmiszert, természetes élelmiszert amibe az aminosavak nem fehérjékbe, hanem szabadon foglalnak helyet, tehát szabad aminosav nagy mennyiségben. Ilyen nincs."

De van. Például a paradicsomban(7), zöldségekben és gombákban,[8) érlelt sajtokban(9), kakaóban(10), kávéban(11), zöld teában(12), kovászos kenyérben stb. A lista nem teljes! Ez a rengeteg “egészségtelen étel és ital”, amik többsége szintén összefüggésben áll a hosszabb élettel, és alacsonyabb betegség kockázattal…Amúgy pont a kovászos kenyeret említi mint pozitív példa 22:45-től, hogy a gliadin fehérje lebomlik, szóval még logikailag sem mindig konzisztens a sztori... Persze a természetes ételek főként fehérjéket tartalmaznak nem szabad aminosavakat, de attól, hogy valami nem természetes, vagy nem “régi étel”, még nem lesz automatikusan egészségtelen. Az inzulin hormon amit külsőleg pótolnak is elég hasznos I-es típusú cukorbetegeknek, pedig teljesen természetellenes. Tudjátok hogyan állítják elő? Génmódosított baktériumok által. A gyilkos galóca meg természetes, de nem túl egészséges.

23:00-tól azt állítja a “szivárgó bél szindróma” fő okozója is a glifozát, ami minden iparilag előállított húsban benne van, és szerinte ennek “körülbelül tízszerese a hatása a glutén gliadin részénél” - Nem akarom leírni, hogy ezt az adatot szerintem honnan húzhatta elő, de a glifozátról jelenleg kizárólag állati tanulmányok és in vitro(sejtekben végzett) vizsgálatok vannak.(20) Ezekben valóban negatív hatással volt a bélflórára/béláteresztésre, de megadózisban. Ezek az eredmények indokolják, hogy alaposabban vizsgálják a kérdést, de kijelenteni, hogy ez a fő oka az egész problémának egy vicc, ráadásul Mester Károly kifejti, hogy ő ezt is a glicin/glifozát helyettesítésre alapozza…Hasonló jellegű kutatások vannak a mesterséges édesítőszerekről is, de az életszerű mennyiségekben meg biztonságosnak bizonyultak az összes humán klinikai vizsgálatban. A dózis teszi a mérget ugyebár. Magát a fokozott béláteresztést rengeteg egyéb tényező kiválthatja amiket nem is említ, pl. bizonyos adalékok, gyógyszerek, alkohol, fertőzések, stb.

Végül pedig a fő mumusa a lizin, a kutatások alapján szintén biztonságos szabad aminosavként pótolva, napi 6 g-os dózisig semmilyen mellékhatást nem okoz.(13) Napi ~16 g-os dózisban is csak ritkán okoz enyhe emésztőrendszeri diszkomfortot, aminek előfordulása statisztikailag nem szignifikáns.

Ezenkívül számtalan egyéb szabad aminosavnak vannak jól dokumentált egészségvédő vagy más speciális előnyös hatásai a glicinen kívül is, pl. A taurinnak(14), NAC-nek(15), és sok másiknak. Vannak olyan betegségek is, amik hatására a betegek egy része kénytelen kizárólag szabad aminosav keverékekből álló diétát fogyasztani hosszú éveken át,(16) mert nem működik jól az emésztésük vagy immunrendszerük, és csak így tudnak tünetmentesek maradni. Tehát semmi fehérjét nem esznek, csak a “rendkívül káros” szabad aminosavakat, és ez teszi lehetővé számukra, hogy viszonylag normális életet éljenek. Néhány testépítő évtizedek óta pótol BCAA-kat izmosodás céljából, aminek mondjuk pont nincs értelme magas fehérjebevitel mellett, de nem is halnak szörnyet tőlük. Én glicint, taurint, időnként glutamint és néhány egyéb szabad aminosavat régóta pótolok, köszönöm szépen jól vagyok. A fokozott béláteresztést pl. a glutamin pótlás csökkentheti.(22)

Amit Mester Károly a szabad aminosavak fermentációjáról mond szintén alaptalan, pont az ellenkezője igaz. A szabad aminosavak nagyon hatékonyan és gyorsan felszívódnak a vékonybélből, ami látható abból, hogy sokkal gyorsabban megjelennek a vérben, mintha fehérjét fogyasztunk. Ez elég nehéz lenne ha nem jutnának át a bélfalon, és hullaméreg képződne belőlük. Jóval kevésbé fermentálódnak mint a hagyományos fehérjék.(17,18)

Most nincs kedvem belemenni az A1 vs A2 tejfehérje kérdésbe, régebbi cikkeimben már írtam erről részletesen, csak annyit mondanék, hogy én gyakran iszom tejet, és nincs tőle se hasmenésem, se székrekedésem, sőt néha tejsavófehérjét is szoktam, és az sem okoz emésztési gondokat.

Számomra az interjú legviccesebb pontja, hogy 23:25-nél Mester Károly azt állítja, hogy “Én tudományos tények alapján dolgozom.” - Hát ezt mindenki döntse el mennyire igaz.

Összefoglalva Mester Károly szinte mindegyik fő állítása több sebből vérzik, nem ritka, hogy pont az ellenkezőjük igaz. Úgy gondolom nem érdemes hinni neki, és sertésein tapasztalt állítólagos megfigyeléseinek, mikor a jó minőségű bizonyítékok teljesen más irányba mutatnak.

Persze a glifozát, és egyéb növényvédőszerek dózistól függően valóban lehetnek károsak, nagyon jó, hogy vizsgálják ezt a kérdést és szabályozzák az élelmiszer biztonsági hatóságok. Abban mindannyian egyetértünk, hogy jó ha az ételeink nem tartalmaznak növényvédőszereket olyan mennyiségben ami potenciálisan már egészségkárosító hatású lehet. Ha tehetjük akkor nyilván jobb a biztonság kedvéért olyan élelmiszereket beszerezni amiket minél kevesebbet vegyszereztek, de amit Mester Károly művel az az alaptalan félelemkeltés, és riogatás kategóriája ami rendkívül ártalmas. Kijelenteni, hogy a glifozát a krónikus betegségek fő okozója a jelenlegi bizonyítékok alapján, figyelmen kívül hagyva szinte minden más tényezőt szörnyű.

Ajánlásai csak felesleges stresszt és szorongást okoznak, ami már önmagában egészségkárosító hatású, ráadásul a gyakorlati haszna az emberek többségénél vagy nulla, vagy akár még negatív is lehet, hiszen kevesen tudnak kizárólag füvön tartott húsokat, tengeri halat, és vegyszermentes bio élelmiszereket beszerezni.

Egyetértek Mester Károllyal, hogy a táplálkozás az egészségünk egyik legfontosabb alappillére, de ha hozzá hasonlóan olyan tényezőkre fókuszálunk amiknek valójában nincs akkora jelentősége(glifozát, GMO-k) és ráadásul még tévedünk is, miközben a jóval fontosabb tényezőkkel nem foglalkozunk(jól összeállított étrend, aktív életmód, egészséges testsúly fenntartása, stresszmenedzsment, társas kapcsolatok.) - Akkor sajnos nem látjuk meg a fától az erdőt, és jó eséllyel nem leszünk egészségesek.

Az interjú vége felé még az is elhangzik, hogy inzulinrezisztenciát is a glifozát okoz. Erre az összefüggésre jelenleg szintén csak egérvizsgálat van gigadózissal(19). Amiről viszont mára biztosan tudjuk, hogy mellé szinte mindig inzulinrezisztencia, magasvérnyomás, és magas vérlipidek társulnak, az a jelentős túlsúly.

Ha tetszett, köszi ha elküldöd valakinek akinek érdekes lehet!

Források:

1.Mesnage R, Antoniou MN. Facts and Fallacies in the Debate on Glyphosate Toxicity. PMID: 29226121

2.Antoniou MN, Nicolas A, Mesnage R, Biserni M, Rao FV, Martin CV. Glyphosate does not substitute for glycine in proteins of actively dividing mammalian cells.PMID: 31395095

3.Soh J, Raventhiran S, Lee JH, Lim ZX, Goh J, Kennedy BK, Maier AB. The effect of glycine administration on the characteristics of physiological systems in human adults: A systematic review. Geroscience. PMID: 37851316

4.Soares D, Silva L, Duarte S, Pena A, Pereira A. Glyphosate Use, Toxicity and Occurrence in Food.PMID: 34829065

5.Kolakowski BM, Miller L, Murray A, Leclair A, Bietlot H, van de Riet JM. Analysis of Glyphosate Residues in Foods from the Canadian Retail Markets between 2015 and 2017. PMID: 32267686.

6.Klümper W, Qaim M. A meta-analysis of the impacts of genetically modified crops. PLoS One. PMID: 25365303

7.Sorrequieta A, Ferraro G, Boggio SB, Valle EM. Free amino acid production during tomato fruit ripening: a focus on L-glutamate. Amino Acids. PMID: 19876714.

8.Maria Del Rosario Brunetto, Maximo Gallignani, Wendy Orozco

Construction of a free-form amino acid database for vegetables and mushrooms

9.Summer A, Formaggioni P, Franceschi P, Di Frangia F, Righi F, Malacarne M. Cheese as Functional Food: The Example of Parmigiano Reggiano and Grana Padano.PMID: 29089844;

10.Maria Del Rosario Brunetto, Maximo Gallignani, Wendy Orozco

RP-HPLC-DAD determination of free amino acids in cocoa samples during fermentation and roasting

11. Arnold U, Ludwig E, Kühn R, Möschwitzer U. Analysis of free amino acids in green coffee beans. I. Determination of amino acids after precolumn derivatization using 9-fluorenylmethylchloroformate. PMID: 8067059.

12.Ding Y, Yu H, Mou S. Direct determination of free amino acids and sugars in green tea by anion-exchange chromatography with integrated pulsed amperometric detection. PMID: 12489879.

13. Hayamizu K, Oshima I, Nakano M. Comprehensive Safety Assessment of l-Lysine Supplementation from Clinical Studies: A Systematic Review. J PMID: 33000161.

14. Santulli G, Kansakar U, Varzideh F, Mone P, Jankauskas SS, Lombardi A. Functional Role of Taurine in Aging and Cardiovascular Health: An Updated Overview. Nutrients. PMID: 37836520

15. Schwalfenberg GK. N-Acetylcysteine: A Review of Clinical Usefulness (an Old Drug with New Tricks). PMID: 34221501

16. Atwal K, Hubbard GP, Venter C, Stratton RJ. The use of amino acid-based nutritional feeds is effective in the dietary management of pediatric eosinophilic oesophagitis.PMID: 31692292

17.Weijzen MEG, van Gassel RJJ, Kouw IWK, Trommelen J, Gorissen SHM, van Kranenburg J, Goessens JPB, van de Poll MCG, Verdijk LB, van Loon LJC. Ingestion of Free Amino Acids Compared with an Equivalent Amount of Intact Protein Results in More Rapid Amino Acid Absorption and Greater Postprandial Plasma Amino Acid Availability Without Affecting Muscle Protein Synthesis Rates in Young Adults in a Double-Blind Randomized Trial. PMID: 34642762

18.Gaudichon C, Calvez J. Determinants of amino acid bioavailability from ingested protein in relation to gut health. PMID: 33093304

19. Prasad M, Gatasheh MK, Alshuniaber MA, Krishnamoorthy R, Rajagopal P, Krishnamoorthy K, Periyasamy V, Veeraraghavan VP, Jayaraman S. Impact of Glyphosate on the Development of Insulin Resistance in Experimental Diabetic Rats: Role of NFκB Signalling Pathways. Antioxidants PMID: 36552644

20. Ignácio ADC, Guerra AMDR, de Souza-Silva TG, Carmo MAVD, Paula HAA. Effects of glyphosate exposure on intestinal microbiota, metabolism and microstructure: a systematic review. PMID: 38994673.

21. Miller RA, Harrison DE, Astle CM, Bogue MA, Brind J, Fernandez E, Flurkey K, Javors M, Ladiges W, Leeuwenburgh C, Macchiarini F, Nelson J, Ryazanov AG, Snyder J, Stearns TM, Vaughan DE, Strong R. Glycine supplementation extends lifespan of male and female mice. Aging Cell.PMID: 30916479

22. Abbasi F, Haghighat Lari MM, Khosravi GR, Mansouri E, Payandeh N, Milajerdi A. A systematic review and meta-analysis of clinical trials on the effects of glutamine supplementation on gut permeability in adults. PMID: 39397201

Okulásul két kérdéssel világítanék rá, hogy a glifozát témájában még a mesterséges intelligenciától sem lehet számítani hiteles válaszra.
Használd a józan eszed és mindig végezz forrásellenőrzést, mielőtt elhiszed a legfrissebb glifozátellenes médiahisztéria propagandáját.
Szerettem volna egy gyors listázást egy cikkhez, ezért feltettem egy kérdést az MI-nak a források korlátozása nélkül, tehát pont úgy, ahogy egy átlagos felhasználó feltenné a kérdést:

Melyik országokban van betiltva a glifozát használata?

MI válasz:

A glifozát használatát világszerte több országban tiltották be teljesen vagy részlegesen, főként egészségügyi és környezetvédelmi aggályok miatt. Az alábbiakban összefoglalom a legfontosabb országokat és régiókat, ahol a glifozát használata tiltott vagy jelentősen korlátozott:

Teljes vagy részleges tilalommal élő országok:

• Ausztria: Az Európai Unióban elsőként jelentette be a glifozát teljes betiltását, bár a döntés jogi viták tárgyát képezi az EU-s szabályozás miatt^[1][2].

• Hollandia: Betiltotta a glifozát minden nem-kereskedelmi célú (pl. magánkertekben történő) felhasználását^[3][4].

• Belgium: Az egyéni, lakossági felhasználás tilos, és több városban, például Brüsszelben teljes tiltás van érvényben^[5].

• Dánia: Betiltotta a glifozát használatát minden betakarítás utáni terményen, hogy elkerüljék az élelmiszermaradékokat^[5].

• Portugália: Tilos a glifozát használata minden közterületen^[5].

• Málta: Betiltotta a glifozát használatát közterületeken, például utak mentén vagy iskolák közelében^[5].

• Szaúd-Arábia, Bahrein, Katar, Kuvait, Omán, Egyesült Arab Emírségek: A Perzsa-öböl menti országok (Gulf Cooperation Council, GCC) tagjai közösen tiltották be a glifozátot^[5].

• Fidzsi-szigetek: 2021-től tilos a glifozát használata^[5].

• El Salvador: 2013-ban betiltották, bár a jogszabály végrehajtása akadozott^[5].

• Sri Lanka: Többször betiltották, majd részben feloldották a tilalmat, jelenleg engedélyhez kötött a használata^[5].

• Mexikó: 2024-ig fokozatosan vezetik ki a glifozátot, és a legfelsőbb bíróság is megerősítette a tilalmat^[5].

• Franciaország: Több lépésben korlátozta a glifozát használatát, például betiltotta a Roundup 360-at, és célul tűzte ki a teljes kivezetést, de teljes tiltás még nincs^[5][6].

• Németország: 2023-ra tervezte a teljes betiltást, de a végrehajtás és a részletek vitatottak^[2].

Részleges vagy helyi tilalmak, korlátozások:

·Argentína, Brazília, Spanyolország, Új-Zéland, Skócia, Svédország, Svájc: Ezekben az országokban, illetve régiókban és városokban (pl. Auckland, Christchurch, Barcelona, Madrid) helyi szinten vezettek be tilalmakat vagy korlátozásokat, főként közterületeken vagy lakossági felhasználásra^[3][5].

Fontos megjegyzés:
Az Európai Unió szintjén a glifozát használata továbbra is engedélyezett, azonban a tagállamok saját hatáskörben korlátozhatják vagy tilthatják a használatát bizonyos esetekben^[6][1]. Ezért a tiltások mértéke és jellege országonként eltérő lehet.

Összefoglalva:
A glifozát teljes vagy részleges betiltása főként Ausztriában, Hollandiában, Belgiumban, Dániában, Portugáliában, Máltán, a Perzsa-öböl menti országokban, Fidzsin, El Salvadorban, Sri Lankán, Mexikóban és több városban, illetve régióban van érvényben. Az EU-ban és más országokban is folyamatosan zajlanak a szabályozási viták és korlátozások bevezetése^[3][5][1].

1. https://www.hazipatika.com/eletmod/veszelyben/cikkek/betiltottak_a_rakkelto_gyomirtot

2. https://www.agroinform.hu/gazdasag/a-glifozat-betiltasa-30-milliard-euroba-kerulhet-nemetorszagnak-41534-001

3. https://www.biokontroll.hu/glifozat-terkep/

4. https://www.danuba.hu/hirlevelek/van-e-elet-a-glifozat-utan

5. https://www.wisnerbaum.com/toxic-tort-law/monsanto-roundup-lawsuit/where-is-glyphosate-banned-/

6. https://index.hu/techtud/2023/11/23/europai-unio-bizottsag-franciaorszag-nemetorszag-bayer-glifozat-gyomirto-limfoma-parkinson-rak-karterites-engedelyezes/

Ebből a válaszból Ausztria azonnal gyanús lett, mert információim szerint korlátozva van csak a használata, de semmiképp nincs betiltva. A válasz forrásai ebben az esetben a legalacsonyabb szintű propagandalapok cikkei, mint biokontroll, agroinform vagy épp a glifozátellenes kártérítési perek nagy sztárja, a cégek zsarolásából élő wiesnerbaum ügyvédi cég, azaz szinte kizárólag a mezőgazdaság- és növényvédelem-ellenes propaganda. Mit válaszol az MI, ha felhívom a figyelmét a valótlanságra?

Ausztriában biztosan nincs betiltva a glifozát használata 2025-ben. Miért hazudsz?

MI válasz:

Az állításod helyes: Ausztriában 2025-ben nincs érvényben teljes glifozát-tilalom. Az osztrák parlament 2019-ben valóban megszavazta a glifozát teljes betiltását, de a tilalom nem lépett jogerőre, mert az Európai Unió jogrendje ezt megakadályozta. Az EU-szintű növényvédelmi szabályozás ugyanis 2022 végéig engedélyezte a glifozát használatát, és az egyes tagállamok csak kivételes esetekben tilthatják be uniós szinten engedélyezett hatóanyagokat^[1][2][3].

Az Európai Bizottság jogi kifogást emelt az osztrák tilalommal szemben, így az nem valósult meg a gyakorlatban, és a glifozát továbbra is használható Ausztriában. Az osztrák döntés inkább politikai és szimbolikus jelentőségű volt, mintsem tényleges jogi változás^[1][2][3].

Tehát nem hazudtam szándékosan, hanem a legfrissebb elérhető információk alapján foglaltam össze a helyzetet.
Azonban helyes pontosítani: Ausztriában a glifozát használata 2025-ben nincs teljesen betiltva, az uniós szabályozás miatt továbbra is engedélyezett.

1. https://www.euractiv.com/section/agriculture-food/news/farmers-hope-eu-commission-will-block-austrias-glyphosate-ban/

2. https://www.economx.hu/magyar-gazdasag/ausztria-glifozat-stop-novenyvedelem-gyomirto.687236.api.html

3. https://vinoport.hu/tema/ausztriaban-atment-a-glifozatot-betilto-hatarozat/4016

Ugye, ugye? Azt mondja, nem hazudott, csak valótlan állítást tett alacsony minőségű propagandát terjesztő források alapján, azaz semmivel sem intelligensebb, mint egy átlagos hírfogyasztó, amíg nem limitálom a forrásait. A mexikói tilalommal kapcsolatban is nehezen elérhető információ, de 2023-ban Mexikó 4131 tonna formulázott glifozát és 314 tonna technikai glifozát importkvótát állapított meg, amit teljes mértékben kihasználnak a cégek. Összehasonlítva, Magyarországon évente kb. 1600 tonna glifozátot értékesítenek, szóval a magyar mennyiség közel háromszorosát használja fel Mexikó, ahol a glifozát az MI szerint be van tiltva.
Ezért kérlek, hogy mindig kezeld fenntartásokkal a készen kapott információkat, mert még az MI is a mainstream médiában ömlő félretájékoztatás alapján készíti alapesetben a válaszokat.
Én elvégzem minden esetben a forrásellenőrzéseket, ezért találsz az oldalamon hiteles adatokat és tényeket, ami nem egyenlő a propagandamédiából ömlő szeméttel.

A glifozát és a kapcsolódó anyagok elvileg mosószer-adalékanyagokból is képződhetnek. A legújabb kutatások szerint ezek az átalakulások a szennyvíztisztító telepek aktív iszapjában is előfordulhatnak. Az európai folyók glifozáttal való szennyeződése valószínűleg nem kizárólag a peszticidekből származik. Legújabb tudományos kutatások további bizonyítékokat szolgáltattak arra, hogy a lakóterületekről származó szennyvíz is jelentős szerepet játszhat ebben.

A Tübingeni Egyetem kutatói kísérletekkel bizonyították, hogy a mosószerek adalékanyagaként használt aminopolifoszfonátok glifozáttá és rokon vegyületekké alakulnak át. Egy másik tübingeni publikáció kimutatja, hogy ilyen folyamatok az úgynevezett aktív iszapban is lejátszódhatnak. Az aktív iszapos eljárást a szennyvíztisztító telepeken alkalmazzák a víz tisztítására.

A foszfonát és a mangán együtt glifozátot képez

„Most bebizonyítottuk, hogy a glifozát bizonyos mosószerekben használt aminopolifoszfonátokból alakul ki mangán jelenlétében” – magyarázta Stefan Haderlein professzor, a Környezeti Ásványtan és Környezeti Kémia munkacsoport vezetője. A következő lépés annak vizsgálata, hogy ez a glifozátforrás mennyiségileg milyen szerepet játszik. Ehhez részletesebb kutatásokra van szükség, hogy meg lehessen állapítani, hogyan befolyásolják a víztestek és a szennyvízrendszerek környezeti feltételei a mosószerek adalékanyagából származó glifozát képződését. A növényvédelmen kívüli glifozát-bevitelt vizsgáló kutatásokat Haderlein kollégája, Carolin Huhn professzor vezetésével indították. A kutatók azt vizsgálták, hogy a vízszennyezés időbeli alakulása miért nem követi a mezőgazdasági alkalmazás mintázatát.

Mi a véleménye a gazdálkodóknak?

Évek óta mondjuk, hogy a felszíni vizekben megtalálható glifozát forrása nem lehet elsősorban a mezőgazdaság. Természetesen a talajművelést alkalmazó, máig kolhoztechnológiával dolgozó gazdálkodók földjeiről úgy a földet, mint a műtrágyát és növényvédőszereket elmossa az első nagyobb eső vagy elfújja a böjti szél, ezért bekerülhet a légkörbe és a felszíni vizekbe a humuszon kívül minden egyéb kijuttatott anyag is, de a mért mennyiségek mindig gyanúsak voltak.

"Az agrárgazdaság általában felelős a környezetben és a környezetre gyakorolt hatások nagy részéért. Emellett könnyebb 200 000 gazdát hibáztatni, mint 80 millió polgárt és fogyasztót, és gyanítom, hogy a mosó-, tisztító- és testápolási termékekben található glifozátmaradványok jelentik a sokkal nagyobb problémát..." (Renke Renken)

" Évek óta ismert, hogy a glifozát koncentrációja gyakran magasabb a nagyobb vízfolyásokban, mint a kisebbekben (ahol nincsenek szennyvíztisztító telepek). Emellett a szennyezettség szintje hirtelen megemelkedik a szennyvíztisztító telepekből történő kifolyás után. Azonban sok érdekelt fél (önkormányzatok, hatóságok, kormányok stb.) nyilvánvalóan egyetértett abban, hogy nem igazán akarnak tudni a pontos részletekről, mert félnek a közvéleménytől és hogy a (hagyományos) mezőgazdaságon kívül nem lehet más szennyező forrás. Hasonló kérdések merülnek fel bizonyos „peszticidekkel” kapcsolatban is, amelyek kültéri festékekben, tetőfedő anyagokban, festett fában stb. találhatók. Ugyanez vonatkozik a nitrátra is, amely természetes forrásokból (égererdők stb.), szennyvíz túlfolyásokból, szivárgó csatornákból, vagy akár a korábban járművekben elégetett AdBlue karbamid újbóli megjelenéséből származik stb. (Andreas Gerner)

„A hatóságok, a politikusok és a környezetvédelmi szervezetek kitartóan szemet hunynak a tények felett. Ez csak egy a sok példa közül, ahol önkényes politikai és közigazgatási intézkedések virágoznak hazai mezőgazdaságunk rovására.” (Friedrich-Wilhelm Kruse)

„2020-ban Christian Lohmeyer benyújtotta petícióját – Ne engedjék a kezeletlen szennyvizet a felszíni vizekbe – a német szövetségi parlament petíciós bizottságához. A petíciót továbbították a különböző bizottságokhoz, végül a szövetségi parlamentben szavaztak róla, és elutasították, mert a költségek túl magasak voltak! Christiannek már akkor is igaza volt! Én is ott voltam nézőként.” (Johann Holtmeier)

„Valójában nem kell sokáig várni a foszfonátok mosószerekben való betiltására. A glifozát nem célzott területeken való használata már tilos, és a glifozát belső képződése a szennyvíztisztító telepeken vagy a vízfolyásokban nem más, mint ez.” (Erwin Schmidbauer)

„A média óvatosan fogja kezelni ezt a témát. Végül is a mosószergyártók a legjobb ügyfeleik, és sok pénzt fizetnek nekik reklámra. A gazdák nem tehetik meg ezt, ezért a média gátlástalanul közöl büntetlenül téves és ideologizált riportokat a mezőgazdaságról.” (Helmut Schwarz)

A német eredményeken kívül megérkeztek az OVF glifozátméréseinek georeferált adatai, amelyek alapján úgy tűnik, hogy Magyarországon is a szennyvíztelepek felelősek a felszíni vizekben mért legmagasabb értékekért.
Ez a cikk is érkezik hamarosan, de ellenőriznem kell az ezernél több mérési pont pozícióját a térképen.

Cikk forrása: Alfons Deter, Topagrar

Hivatkozások:

1. Röhnelt, A.M., Martin, P.R., Athmer, M. et al. Glyphosate is a transformation product of a widely used aminopolyphosphonate complexing agent. Nat Commun 16, 2438 (2025). https://doi.org/10.1038/s41467-025-57473-7

2. Assalin et al., 2010

   M.R. Assalin, S.G. De Moraes, S.C. Queiroz, V.L. Ferracini, N. Duran

   Studies on degradation of glyphosate by several oxidative chemical processes: ozonation, photolysis and heterogeneous photocatalysis

   J. Environm. Sci. Health Part B, 45 (2010), pp. 89-94, 10.1080/03601230903404598

   View at publisherView in ScopusGoogle Scholar

3. Battaglin et al., 2005

   W.A. Battaglin, D.W. Kolpin, E.A. Scribner, K.M. Kuivila, M.W. Sandstrom

   Glyphosate, other herbicides, and transformation products in Midwestern streams, 2002

   J. Amer. Water Res. Assoc., 41 (2005), pp. 323-332, 10.1111/j.1752-1688.2005.tb03738.x

   View at publisherView in ScopusGoogle Scholar

4. Battaglin et al., 2014

   W.A. Battaglin, M.T. Meyer, K.M. Kuivila, J.E. Dietze

   Glyphosate and its degradation product AMPA occur frequently and widely in U.S. soils, surface water, groundwater, and precipitation

   J. Am. Water Res. Assoc., 50 (2014), pp. 275-290, 10.1111/jawr.12159

   View in ScopusGoogle Scholar

5. Bischoff, 2013

   A. Bischoff

   Desinfektion Von Behandeltem Abwasser –Vergleich verschiedener Desinfektionsverfahren

   Universität Darmstadt (2013)

   https://d-nb.info/1111112185/34

   ISBN 978-3-940897-23-7. accessed 23/10/2023

   Google Scholar

6. BMEL, 2021

   BMEL, 2021. Fünfte Verordnung zur Änderung der Pflanzenschutz-Anwendungsverordnung (5. PflSchAnwVÄndV) . Federal Ministry of Food and Agriculture of Germany, 09.04.2021, https://www.bmel.de/SharedDocs/Gesetzestexte/DE/5-aenderung-pflanzenschutz-anwendungs-vo.html.

   Google Scholar

7. Borggaard and Gimsing, 2008

   O.K. Borggaard, A.L. Gimsing

   Fate of glyphosate in soil and the possibility of leaching to ground and surface waters: a review

   Pest Manag. Sci, 64 (2008), pp. 441-456, 10.1002/ps.1512

   View in ScopusGoogle Scholar

8. Botta et al., 2009

   F. Botta, G. Lavison, G. Couturier, F. Alliot, E. Moreau-Guigon, N. Fauchon, B. Guery, M. Chevreuil, H. Blanchoud

   Transfer of glyphosate and its degradate AMPA to surface waters through urban sewerage systems

   Chemosphere, 77 (2009), pp. 133-139, 10.1016/j.chemosphere.2009.05.008

   View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

9. Brosillon et al., 2006

   S. Brosillon, D. Wolbert, M. Lemasle, P. Roche, A. Mehrsheikh

   Chlorination kinetics of glyphosate and its by-products: modeling approach

   Water Res, 40 (2006), pp. 2113-2124, 10.1016/j.watres.2006.03.028

   View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

10. Byer et al., 2008

    J.D. Byer, J. Struger, P. Klawunn, A. Todd, E. Sverko

    Low cost monitoring of glyphosate in surface waters using ELISA method: an evaluation

    Environ. Sci. Technol., 42 (2008), pp. 6052-6057, 10.1021/es8005207

    View in ScopusGoogle Scholar

11. Carles et al., 2019

    L. Carles, H. Gardon, L. Joseph, J. Sanchís, M. Farré, J. Artigas

    Meta-analysis of glyphosate contamination in surface waters and dissipation by biofilms

    Environ. Int., 124 (2019), pp. 284-293, 10.1016/j.envint.2018.12.064

    View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

12. Cederlund, 2022

    H. Cederlund

    Environmental fate of glyphosate used on Swedish railways - Results from environmental monitoring conducted between 2007 and 2010 and 2015–2019

    Sci. Tot. Environ., 811 (2022), Article 152361, 10.1016/j.scitotenv.2021.152361

    View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

13. Collet, 2014

    P.-J. Collet

    Renouer le dialogue entre un cours d'eau et sa ville – Les anciennes Pépinières Pichon et le Vistre de la Fontaine – Nimes (30). Diploma thesis

    École Natle. Supérieure Nat. Paysage (2014)

    https://issuu.com/pierrejo/docs/tfe_m__moire_02-2014__revu__

    accessed 20/05/2024

    Google Scholar

14. Comber et al., 2020

    S.D.W. Comber, M.J. Gardner, B. Ellor

    Seasonal variation of contaminant concentrations in wastewater treatment works effluents and river waters

    Environ. Technol., 41 (2020), pp. 2716-2730, 10.1080/09593330.2019.1579872

    View in ScopusGoogle Scholar

15. Coupe et al., 2012

    R.H. Coupe, S.J. Kalkhoff, P.D. Capel, C. Gregoire

    Fate and transport of glyphosate and aminomethylphosphonic acid in surface waters of agricultural basins

    Pest Manag. Sci., 68 (2012), pp. 16-30, 10.1002/ps.2212

    View in ScopusGoogle Scholar

16. Desmet et al., 2016

    N. Desmet, K. Touchant, P. Seuntjens, T. Tanga, J. Bronders

    A hybrid monitoring and modelling approach to assess the contribution of sources of glyphosate and AMPA in large river catchments

    Sci. Tot. Environ., 573 (2016), pp. 1580-1588, 10.1016/j.scitotenv.2016.09.100

    View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

17. Deutscher Bundestag 2021

    Deutscher Bundestag, Zukunft des Schienenverkehrs ohne Glyphosat und die Forschung von Alternativen zu Glyphosat, 19. Wahlperiode, Drucksache 19/27499 vom 11.02.2021 auf die Kleine Anfrage der Abgeordneten Stephan Protschka, Peter Felser, Franz. Gminder, weiterer Abgeord. Fraktion AfD– Drucksache 19/26986 (2021). https://dserver.bundestag.de/btd/19/274/1927499.pdf. accessed 23/10/2023.

    Google Scholar

18. Deutscher Bundestag, 2017

    Deutscher Bundestag, 2017. Einzelaspekte der Verwendung von Glyphosat; Aktenzeichen: WD 8 - 3000 –024/17; documentation, 1. June 2017, https://www.bundestag.de/resource/blob/514156/29d0fef4d0ee64bfb6b1a2a1682d8d04/WD-8-024-17-pdf-data.pdf. accessed 23/10/2023.

    Google Scholar

19. Dickeduisberg et al., 2012

    Dickeduisberg, M., Steinmann, H.-H., Theuvsen, L. Erhebungen zum Einsatz von Glyphosat im deutschen Ackerbau - a survey on the use of glyphosate in German arable farming. 25th German Conference on Weed Biology and Weed Control, March 13-15, Braunschweig, Germany (2012). https://doi.org/10.5073/jka.2012.434.056.

    Google Scholar

20. Espinoza-Montero et al., 2020

    P.J. Espinoza-Montero, C. Vega-Verduga, P. Alulema-Pullupaxi, L. Fernández, J.L. Paz

    Technologies employed in the treatment of water contaminated with glyphosate: a review

    Molecules, 25 (2020), p. 5550, 10.3390/molecules25235550

    View in ScopusGoogle Scholar

21. European Commission, 2023

    European Commission 2023. Combined Draft Renewal Assessment Report prepared according toRegulation (EC) N° 1107/2009 and Proposal for Harmonised Classification and Labelling (CLH Report)according to Regulation (EC) N° 1272/2008. Glyphosate Volume 3 – B.8 (AS). Rapporteur Member State: Assessment Group on Glyphosate (AGG) consisting of FR, HU, NL and SE. B.8.5.4. 2023. Monitoring in surface water.

    Google Scholar

22. eurostat 2023

    eurostat, Land use overview by NUTS 2 regions; online data code lan_use_ovw; https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/lan_use_ovw__custom_8690913/default/table?lang=en. accessed 12/12/2023.

    Google Scholar

23. Fürhacker

    Fürhacker, M., Lesueur, C., Pfeffer, M., Popp, M., Mentler, A. Phosphonate – AMPA.

    Google Scholar

24. Ghanem et al., 2007

    A. Ghanem, P. Bados, A.R. Estaun, L.F. de Alencastro, S. Taibi, J. Einhorn, C. Mougin

    Concentrations and specific loads of glyphosate, diuron, atrazine, nonylphenol and metabolites thereof in French urban sewage sludge

    Chemosphere, 69 (2007), pp. 1368-1373, 10.1016/j.chemosphere.2007.05.022

    View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

25. Gledhill and Feijtel, 1992

    W.E. Gledhill, T.C.J. Feijtel, Environmental properties and safety assessment of organic phosphonates used for detergent and water treatment applications. in: The Handbook of Environmental Chemistry, volume 3, part F, Ed. O. Hutzinger, Springer Berlin Heidelberg 1992.

    Google Scholar

26. Glozier et al., 2012

    N.E. Glozier, J. Struger, A.J. Cessna, M. Gledhill, M. Rondeau, W.R. Ernst, M.A. Sekela, S.J. Cagampan, E. Sverko, C. Murphy, J.L. Murray, D.B. Donald

    Occurrence of glyphosate and acidic herbicides in select urban rivers and streams in Canada, 2007

    Environ Sci. Pollut. Res., 19 (2012), pp. 821-834, 10.1007/s11356-011-0600-7

    View in ScopusGoogle Scholar

27. Hanke et al., 2010

    I. Hanke, I. Wittmer, S. Bischofberger, C. Stamm, H. Singer

    Relevance of urban glyphosate use for surface water quality

    Chemosphere, 81 (2010), pp. 422-429, 10.1016/j.chemosphere.2010.06.067

    View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

28. Klinger et al., 1998

    J. Klinger, M. Lang, F. Sacher, H.-J. Brauch, D. Maier, E. Worch

    Formation of Glyphosate and AMPA during ozonation of waters containing ethylenediaminetetra(methylenephosphonic acid)

    J. Int. Ozone Assoc., 20 (1998), pp. 99-110, 10.1080/01919519808547279

    View in ScopusGoogle Scholar

29. Kolpin et al., 2006

    D.W. Kolpin, E.M. Thurman, E.A. Lee, M.T. Meyer, E.T. Furlong, S.T. Glassmeyer

    Urban contributions of glyphosate and its degradate AMPA to streams in the United States

    Sci. Tot. Environ., 354 (2006), pp. 191-197, 10.1016/j.scitotenv.2005.01.028

    View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

30. Luijendijk et al., 2005

    Luijendijk, C.D., Beltman, W.H.J., Smidt, R.A., van der Pas, L.J.T., Kempenaar, C. Measures to Reduce Glyphosate Runoff from Hard Surfaces, 2. Effect of Time Interval Between Application and First Precipitation Event. Plant Research International, Wageningen 2005.

    Google Scholar

31. Märki, 2015

    M. Märki

    Wie kommt das Glyphosat in unsere Gewässer?

    Umwelt Aargau, 69 (2015), pp. 19-22

    Google Scholar

32. Maggi et al., 2020

    F. Maggi, D. la Cecilia, F.H.M. Tang, A. McBratney

    The global environmental hazard of glyphosate

    Sci. Tot. Environ., 717 (2020), Article 137167, 10.1016/j.scitotenv.2020.137167

    View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

33. Martin et al., 2020

    P.R. Martin, D. Buchner, M.A. Jochmann, M. Elsner, S.B. Haderlein

    Two pathways compete in the Mn(II)-catalyzed oxidation of aminotrismethylene phosphonate (ATMP)

    Environ. Sci. Technol., 56 (2020), pp. 4091-4100, 10.1021/acs.est.1c06407

    Google Scholar

34. Medalie et al., 2020

    L. Medalie, N.T. Baker, M.E. Shoda, W.W. Stone, M.T. Meyer, E.G. Stets, M. Wilson

    Influence of land use and region on glyphosate and aminomethylphosphonic acid in streams in the USA

    Sci. Tot. Environ., 707 (2020), Article 136008, 10.1016/j.scitotenv.2019.136008

    View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

35. Mehrsheikh et al., 2006

    A. Mehrsheikh, M. Bleeke, S. Brosillon, A. Laplanche, P. Roche

    Investigation of the mechanism of chlorination of glyphosate and glycine in water

    Water Res, 40 (2006), pp. 3003-3014, 10.1016/j.watres.2006.06.027

    View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

36. Navee and Kim, 2009

    A. Navee, J.-E. Kim

    Removal of herbicide glyphosate in a drinking water treatment system

    Korean J. Environm. Agricult., 28 (2009), pp. 186-193

    Google Scholar

37. Newhart et al., 2020

    K.B. Newhart, J.E. Goldman-Torres, D.E. Freedman, K.B. Wisdom, A.S. Hering, T.Y. Cath

    Prediction of peracetic acid disinfection performance for secondary municipal wastewater treatment using artificial neural networks

    ACS ES&T Water, 1 (2020), pp. 328-338, 10.1021/acsestwater.0c00095

    Google Scholar

38. Pérez et al., 2017

    D. Pérez, E. Okada, E. De Gerónimo, M.L. Menone, V.C. Aparicio, J.L. Costa

    Spatial and temporal trends and flow dynamics of glyphosate and other pesticides within an agricultural watershed in Argentina

    Environm. Toxicol. Chem., 36 (2017), pp. 3206-3216, 10.1002/etc.3897

    View in ScopusGoogle Scholar

39. Piel et al., 2021

    S. Piel, A. Grandcoin, E. Baurès

    Understanding the origins of herbicides metabolites in an agricultural watershed through their spatial and seasonal variations

    J. Environ. Sci. Health B, 56 (2021), pp. 313-332, 10.1080/03601234.2021.1883390

    View in ScopusGoogle Scholar

40. Poiger et al., 2017

    T. Poiger, I.J. Buerge, A. Bächli, M.D. Müller, M.E. Balmer

    Occurrence of the herbicide glyphosate and its metabolite AMPA in surface waters in Switzerland determined with on-line solid phase extraction LC-MS/MS

    Environ. Sci. Pollut. Res., 24 (2017), pp. 1588-1596, 10.1007/s11356-016-7835-2

    View in ScopusGoogle Scholar

41. Poiger et al., 2020

    T. Poiger, M. Keller, I.J. Buerge, M.E. Balmer

    Behavior of glyphosate in wastewater treatment plants

    Chimia (Aarau), 74 (2020), pp. 156-160, 10.2533/chimia.2020.156

    View in ScopusGoogle Scholar

42. Popp et al., 2008

    M. Popp, S. Hann, A. Mentler, M. Fuerhacker, G. Stingeder, G. Koellensperger

    Determination of glyphosate and AMPA in surface and waste water using high-performance ion chromatography coupled to inductively coupled plasma dynamic reaction cell mass spectrometry (HPIC–ICP–DRC–MS)

    Anal. Bioanal. Chem., 391 (2008), pp. 695-699, 10.1007/s00216-008-2037-5

    View in ScopusGoogle Scholar

43. Röhnelt et al., 2023

    A. Röhnelt, P.R. Martin, D. Buchner, S.B. Haderlein

    Transformation of iminodi(methylene phosphonate) on manganese dioxides - passivation of the mineral surface by (formed) Mn

    Environ. Sci. Technol., 57 (2023), pp. 11958-11966, 10.1021/acs.est.3c01838

    View in ScopusGoogle Scholar

44. Ramwell et al., 2014

    C.T. Ramwell, M. Kah, P.D.J. Ramwell

    Contribution of household herbicide usage to glyphosate and its degradate aminomethylphosphonic acid in surface water drains

    Pest. Manag. Sci., 70 (2014), pp. 1823-1830, 10.1002/ps.3724

    View in ScopusGoogle Scholar

45. Reoyo-Prats et al., 2017

    B. Reoyo-Prats, D. Aubert, C. Menniti, E. Ludwig, J. Sola, M. Pujo-Pay, P. Conan, O. Verneau, C Palacios

    Multicontamination phenomena occur more often than expected in Mediterranean coastal watercourses: study case of the Têt River (France)

    Sci. Total Environ., 579 (2017), pp. 10-21, 10.1016/j.scitotenv.2016.11.019

    View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

46. Richards et al., 2018

    B.K. Richards, S. Pacenka, M.T. Meyer, J.E. Dietze, A.L. Schatz, K. Teuffer, L. Aristilde, T.S. Steenhuis

    Antecedent and post-application rain events trigger glyphosate transport from runoff-prone soils

    Environ. Sci. Technol.- Lett., 5 (2018), pp. 249-254, 10.1021/acs.estlett.8b00085

    View in ScopusGoogle Scholar

47. Rose et al., 2018

    C.E. Rose, H.C. Coupe, P.D. Capel, R.M.T. Webb

    Holistic assessment of occurrence and fate of metolachlor within environmental compartments of agricultural watersheds

    Sci. Total Environ., 612 (2018), pp. 708-719, 10.1016/j.scitotenv.2017.08.154

    View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

48. Rott et al., 2018

    E. Rott, H. Steinmetz, J.W. Metzger

    Organophosphonates: a review on environmental relevance, biodegradability and removal in wastewater treatment plants

    Sci. Total Environ., 615 (2018), pp. 1176-1191, 10.1016/j.scitotenv.2017.09.223

    View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

49. Sinniger and Niederhauser, 2013

    J. Sinniger, P. Niederhauser

    Pestiziduntersuchungen inkl. Untersuchung von Glyphosat und AMPA bei der Hauptmessstelle «Glatt vor Rhein» im Jahr 2012. Amt für Abfall, Wasser

    Energ. Luft Abteilung Gewässerschutz (2013)

    Google Scholar

50. statista 2023

    statista, Total area of land in United States farms from 2000 to 2022; https://www.statista.com/statistics/196104/total-area-of-land-in-farms-in-the-us-since-2000/. accessed 12/12/2023.

    Google Scholar

51. Struger et al., 2015

    J. Struger, D.R. Van Stempvoort, S.J. Brown

    Sources of aminomethylphosphonic acid (AMPA) in urban and rural catchments in Ontario, Canada: glyphosate or phosphonates in wastewater?

    Environ. Pollut., 204 (2015), 10.1016/j.envpol.2015.03.038

    289e297

    Google Scholar

52. Studnik et al., 2015

    H. Studnik, S. Liebsch, G. Forlani, D. Wieczorek, P. Kafarski, J Lipok

    Amino polyphosphonates – chemical features and practical uses, environmental durability and biodegradation

    New Biotechnol, 32 (2015), pp. 1-6, 10.1016/j.nbt.2014.06.007

    View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

53. Tang et al., 2015

    T. Tang, W. Boënne, N. Desmet, P. Seuntjens, J. Bronders, A. van Griensven

    Quantification and characterization of glyphosate use and loss in a residential area

    Sci. Total Environ., 517 (2015), pp. 207-214, 10.1016/j.scitotenv.2015.02.040

    View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

54. Tauchnitz et al., 2020

    N. Tauchnitz, F. Kurzius, H. Rupp, G. Schmidt, B. Hauser, M. Schrödter, R. Meissner

    Assessment of pesticide inputs into surface waters by agricultural and urban sources - a case study in the Querne/Weida catchment, central Germany

    Environ. Pollut., 267 (2020), Article 115186, 10.1016/j.envpol.2020.115186

    View PDFView articleView in ScopusGoogle Scholar

55. US EPA 2019

    US EPA, Memorandum glyphosate: response to comments, usage, and benefits. (PC Codes: 103601 103604, 103605, 103607, 103608, 103613, 417300). 18th April 2019; https://www.epa.gov/sites/default/files/2019-04/documents/glyphosate-response-comments-usage-benefits-final.pdf. accessed 15/11/2023.

    Google Scholar

56. US EPA 2020

    US EPA, Glyphosate interim registration review decision case number 0178, January 2020; Docket Number EPA-HQ-OPP-2009-0361: https://www.epa.gov/pesticides/pesticides-industry-sales-and-usage-2008-2012-market-estimates. accessed 06.02.2023.

    Google Scholar

57. Volz, 2011

    Volz, J. Glyfosaat En AMPA in Het Stroomgebied Van De Maas: Resultaten van Een Internationale Meetcampagne in 2010. RIWA-Maas/Meuse, Werkendam, the Netherlands (2011).

    Google Scholar

58. Wüthrich et al., 2016

    J. Wüthrich, S. Rezzonico, M. Eugster, C. Götz, M. Junghans

    Mikroverunreinigungen in Abläufen von Abwasserreinigungsanlagen ‒ Suche nach relevanten Emissionsquellen

    Ergebnisse Der Messkampagne 2016, Amt für Umwelt und Energie, Kanton St.Gallen (2016)

    https://www.llv.li/files/au/2016-mikroverunreinigungen-in-ara-ablaufen-bericht-zur-messkampage-2016.pdf

    19.10.2023

    Google Scholar

59. Wang et al., 2019

    S. Wang, B. Zhang, C. Shan, X. Yan, H. Chen, B. Pan

    Occurrence and transformation of phosphonates in textile dyeing wastewater along full-scale combined treatment processes

    Water Res, 184 (2019), Article 116173, 10.1016/j.watres.2020.116173

    View at publisherGoogle Scholar

60. Wimmer et al., 2023

    B. Wimmer, A. Langarica-Fuentes, E. Schwarz, S. Kleindienst, C. Huhn, H. Pagel

    Mechanistic modeling indicates rapid glyphosate dissipation and sorption-driven persistence of its metabolite AMPA in soil

    J. Environ. Qual., 52 (2023), pp. 393-405, 10.1002/jeq2.20437

    View at publisher

    View in ScopusGoogle Scholar

61. Yua et al., 2009

    L. Yua, G. Fink, T. Wintgensa, T. Melina, T.A. Ternes

    Sorption behavior of potential organic wastewater indicators with soils

    Water Res., 43 (2009), pp. 951-960, 10.1016/j.watres.2008.11.032

    View at publisherGoogle Scholar

Visszapillantás 2012-be: Séralini Sprague-Dawley patkányokat etetett GM kukoricával és glifozáttal. Majd tumorpornót dobott a médiára, amit máig hivatkoznak a tudományos hitrelességgel nem vádolható aktivisták és a rémhírfogyasztó közönség.

Mi volt hibás ebben a kutatásban?

• Daganatra hajlamos patkányok

• Apró mintaméret

• Nincs megfelelő ellenőrzés

• Nincsenek statisztikák

• Hatalmas médiafelhajtás

• Nulla tudományos alaposság.

EFSA, BfR, ANSES véleménye a következő volt: "Nem meggyőző."

Napló: Visszavonták.

Aktivisták: "Hős!"

A tudomány szemétnek nevezte.

A politika politikának nevezte.

A Ramazzini Intézet globális glifozát-tanulmánya a Séralini 2.0. Úgy tűnik, ezt az egészet újra fogjuk csinálni, de a tudomány jobbat érdemel a déjà vu-nél. Ne hagyjuk, hogy hibás módszerek és drámai állítások írják újra a glifozát történetét.

A patkány, ami mindentől rákos lesz

A Sprague-Dawley patkányok hajlamosak különböző spontán daganatokra, amelyek közül a leggyakoribbak az emlődaganatok, különösen a nőstényeknél. Ezek a kutatásokban széles körben használt patkányok emlődaganatok, valamint agyalapi mirigy-, pajzsmirigy- és egyéb endokrin daganatok magas előfordulási gyakoriságát mutatják.

Főbb pontok:

• Emlődaganatok: A Sprague-Dawley patkányok jelentős százaléka, különösen a nőstények, emlődaganatokban betegszik meg.

• Endokrin tumorok: Ezek a patkányok hajlamosak az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy és a mellékvese tumoraira.

• Életkorral összefüggő: A tumorok kialakulása az életkor előrehaladtával növekszik, a legtöbb tumor 540 nap után jelentkezik.

• Fajtára jellemző hajlam: A nőstény Sprague-Dawley patkányok hajlamosabbak a tumorok kialakulására, mint a hímek.

• Kutatási következmények: A Sprague-Dawley patkányoknál előforduló spontán daganatok magas incidenciája hosszú távú tanulmányoknál fontos tényező lehet, ezért a kísérletek tervezésénél ezt gondosan figyelembe kell venni.

Követeljük az alábbiakat:

• Független replikáció

• Nyílt hozzáférés a nyers adatokhoz

• Megfelelő statisztikai korrekciók.

A valódi tudomány az ellenőrzésből él, nem a felelemkeltő szalagcímekből, de az ellenőrzés és replikálás jóval több időbe telik, mint egy kamukutatás megkérdőjelezhető eredményeinek világszintű médiaterjesztése.
Az pedig egyértelmű minden ilyen kutatás esetében, hogy a valóságos kitettséghez képest valószerűtlen kutatási beállítások ellenére senki nincs egészségügyi veszélyben, egyetlen növényvédőszer alkalmazásával kapcsolatban sem az európai élelmiszerpiacon.

Ne feledjük:
„A hülyeség cáfolatához szükséges energia nagyságrendekkel több, mint a hülyeség előállításához szükséges energia.”

Ahhoz, hogy megértsük az aszpartám kampányt és a zajszennyezést, amiből az aktivista félelemkampányok több mint két évtizede táplálkoznak, a Ramazzini Intézethez kell fordulnunk, az ő tanulmányaikhoz, indítékaikhoz és médiamanipulációjukhoz. Mi ez a szervezet, ki használja és milyen lehetőségekhez? Hogyan kapcsolódik az IARC-hez, az amerikai kormányhoz és az amerikai kártérítési jogi cégekhez?

Bernardino Ramazzini (1633-1714) olasz orvos volt, akit a foglalkozás-egészségügy atyjának neveznek. 1700-ban adták ki De Morbis Artificum Diatriba (A munkások betegségei) című művét, amelyben katalogizálta a különböző foglalkozási ártalmakat.

Ma Ramazzini neve inkább egy ellentmondásos tudóscsoporthoz kötődik, akik megpróbálják megváltoztatni a munkahelyi egészségügyi kockázatok felismerésének és kezelésének módját. A Collegium Ramazzini 1982-ben alakult, de nem szabad összetéveszteni az 1971-ben alapított Ramazzini Intézettel (amely szintén azt állítja, hogy 1987-ben alapították), amely független, nonprofit szövetkezetként azonosítja magát. De az ösztöndíjasok és a munkatársak maguk okozzák a keveredést. A legjobb, amire következtethetünk, hogy a Ramazzini Intézet munkáját a Collegium Ramazzini mint kutatóakadémia támogatja, amely felügyeli az Intézet aktív kutatásait (hasonlóan egy igazgatótanácshoz ... azt hiszem). Az aktív Collegium ösztöndíjasai szerepelnek az Intézet organigrammáján.

A Collegium Ramazzini-t egyszer úgy emlegettem, mint egyfajta Rotary Clubot az aktivista tudósok számára, akik többnyire nyugdíjas amerikai szabályozási tudósok, akik a szakértői jóváhagyással rendelkező ösztöndíjukat ebben az exkluzív/zártkörű hálózatban arra használják, hogy jövedelmező tanácsadói projekteket, az IARC monográfiai bizottságaiban való helyeket és az ezt követő amerikai Predatort peres tanácsadói mézesmadzagokat szervezzenek. Sok Ramazzini-tag milliókat keresett e hálózat segítségével, hogy szakértői tanácsadóként részt vegyen kártérítési perekben, amelyekben a felperesek kártérítést követelnek, gyakran kizárólag az IARC monográfiáira alapozva.

Általában figyelmen kívül hagytam ezt a szervezetet, mint az IARC Good Old Boys árnyékos hálózatát, amely minden ősszel egy olasz kastélyban találkozik egy kis finom borra, miközben kapzsi valahavolt valakiket, rossz szakértői értékeléseket és tudománytalan aktivizmust támogat. Ez hiba volt. Egyre inkább úgy látom, hogy a Collegium Ramazzini munkatársai egy aktivista szekta részei, akik aláássák a tudományos módszertant, hogy politikai ideológiájukat népszerűsítsék. Taktikájuk nem demokratikus és káros a felelős kutatás és innováció fejlődésére.

És semmi sem tükrözi annyira a kutatás integritásával való visszaélésüket, mint az aszpartám elleni Ramazzini-kampányok.

A sarlatán tudomány kultusza

A Ramazzini Intézet azt állítja, hogy több mint 27 000 kutató munkatársa van (35 000-et is állítanak), a Cesare Maltoni Rákkutató Központban több mint 10 000 négyzetméternyi laboratóriumi területtel, így a rákkutatásban a világ egyik vezetőjének kellene lennie, de soha nem látok olyan weboldalakat vagy képeket, amelyeken több mint 15-18 munkatárs szerepel. Azt állítják, hogy fontos, úttörő tudományos munkát végeznek, de az eredmények eléggé megfoghatatlanok, ha egyáltalán léteznek is. Például 2017-ben elindítottak egy nagyszabású tanulmányt a glifozátról, de mindeddig csak egy kísérleti kísérletet tudnak felmutatni. Kifogytak a pénzből.

A Ramazzini Cesare Moltoni Központjának kutatási vezetője, Daniele Mandrioli nemrégiben több napra Brüsszelbe érkezett, hogy a Pesticide Action Network Stop Glyphosate Week elnevezésű rendezvényén a glifozát ártalmairól beszéljen. Nem sok mondanivalója volt azon kívül, hogy könyörgött az embereknek a folyamatban lévő “Globális glifozát-tanulmányának” finanszírozásáért. Valójában a fehér köpenye annyira kopott volt, hogy a glifozátellenes aktivista filmesre, Jennifer Baichwalra támaszkodott, hogy készítsen egy promóciós videót a Ramazzini Intézetének. Mint egy hűséges uszkár, Daniele Mandrioli követi majd Baichwalt "Into the Weeds" című lobbidokumentumfilmjének minden hatásvadász vetítésén, hogy a független tudomány hangjaként tetszelegjen (miközben a civil szervezeteknek könyörög, hogy megcsapolják alapítványaikat és trösztjeiket némi pénzért). Nincs más választása, a szekrény üres. A Ramazzini Intézet 2017-ben elindította a Global Glyphosate Study crowdfunding oldalt, miután "30.000 olasz lakos" (...!) kezdeti 300.000 eurós hozzájárulását követően 37.000 eurót és 178 követőt sikerült összegyűjtenie a Twitteren.
A Ramazzini egyébként többször került kétes finanszírozású aktivista ügyletek középpontjába - ilyen volt a hírhedt GMO ellenes kampányuk, amelyben 25 millió dollárt kaptak az oroszoktól a GMO-val és glifozáttal kapcsolatos tények aláásására.

Hogyan tudja a Ramazzini kifizetni 35 000 kutató (vagy akár 15) fizetését és laboratóriumi költségeit, vagy drága tudományos vizsgálatokat kezdeményezni, ha még egy kétperces PR-videóra sincs pénzük? Jennifer Baichwal Into the Weeds című filmjét amerikai kártérítési jogi cégek finanszírozták , így biztosra vehető, hogy Daniele Ramazzini promóciós videóját a Predatort, a kártérítési perekből élő ügyvédi maffia finanszírozta. Mivel a 10,9 milliárd dolláros glifozát kártérítést követően több milliárd dollár folyik a kártérítési ügyvédi irodák csúszópénztáraiban, néhány százmillió dollár a Ramazzini számára jó hosszú távú befektetés lenne a jövőbeli mézesmadzagok (mint például az aszpartámellenes perek) előállításához. Egy kis kikötés: a Ramazzini Intézetnek előbb bizonyítania kellene, hogy törvényes szervezet.

Daniele Mandrioli kétségkívül a glifozát szakértője. Úgy tűnik, hogy az aszpartám szakértője is, mivel ezen a héten a Ramazzini zászlót lobogtatja, és részt vesz az IARC aszpartámmal foglalkozó munkacsoportjának munkájában. Willy Sutton ismét bebizonyosodott, hogy igaza van.

Van egy emlékezetes Monty Python-szkeccs , amelyben Adolf Hilter a North Minehead-i időközi választásokon jelölteti magát (biciklivel járja a várost, és megafonon keresztül német szlogeneket kiabál). Herr Hitler kampánya és az 1970-es évekbeli világuralmi terve egyértelműen nevetséges, és a csalás nyilvánvaló bárki számára, aki megállt, hogy megnézze. Valahányszor a Collegium vagy a Ramazzini Intézet állításait látom, mindig Adolf Hitler jut eszembe. Valóban van valami nagyon Pythonesque ebben a kevéssé hiteles szervezetben.

A washingtoni déli elkerülő út

A Predatort pénze azonban még nem került elő, így a Ramazzini továbbra is a fő cukrosbácsira, az amerikai kormányra támaszkodik.

A Collegium Ramazzini egy alapvető hasznossággal bír: eszközként szolgál az amerikai szabályozó tudósok számára, hogy különleges érdekeiket Washingtonon kívül és annak környékén érvényesítsék. A Collegiumot részben az ellentmondásos amerikai aktivista tudós, Irving J. Selikoff alapította, és legalább 2000 óta a Nemzeti Környezet-egészségügyi Tudományos Intézet (NIEHS) mély pénzügyi támogatását élvezi. Lásd a Ramazzini Intézet és a NIEHS között 2000 és 2015 között aláírt és rendszeresen megújított együttműködési szerződések listáját. A NIEHS több százmillió amerikai dollárt osztott szét - nem átlátható módon - a Ramazzini-projektek harmadik feleken keresztül történő támogatására.

"A USASpending.gov szerint Ramazzini 2009 óta 13 különböző NIH-szerződésben szerepel, négy különböző harmadik fél révén, közel kétmillió dollár értékben. Amióta Birnbaum hivatali ideje a NIEHS-nél 2009-ben kezdődött, ez az ügynökség legalább 92 millió dollárnyi támogatást irányított a Collegium Ramazzini munkatársainak; az NIH 1985 óta több mint 315 millió dollárnyi támogatást adott a Ramazzini-ösztöndíjasoknak"."

^{Forrás: B: E&E Legal}

Ez az amerikai adófizetők jelentős adóbefizetését jelenti, amelyet csendben egy kis olasz nem kormányzati szervezetnek küldenek ahelyett, hogy amerikai kutatási projekteket finanszíroznának. Miért tennék ezt az amerikai kutatási adminisztrátorok? Eltekintve a nyilvánvalótól: attól, hogy a NIEHS akkori vezetője, Linda Birnbaum Ramazzini-ösztöndíjas, gyanítom, hogy a NIEHS kutatási projektjei túl sok politikai beavatkozást kapnának Washingtonban. Tehát ha az amerikai aktivista tudósok közzé tudnák tenni valamelyik "nagyra becsült nemzetközi szervezet" kutatását, vagy a Ramazzini-hálózatot használnák arra, hogy rávegyék az IARC-t egy monográfia elkészítésére, akkor megkerülhetnék az Egyesült Államokban zajló zűrös demokratikus folyamatot, és alternatív eszközökkel (például a kártérítési jogi eljárással) tudnák előmozdítani napirendjüket.

Ez történt a glifozáttal. Washington soha nem hajlott volna az aktivista tudósok érdekeire, ezért ezek a politikai szereplők kormányzati pénzek felhasználásával megkerülték a demokratikus szabályozási folyamatot, és bírósági úton próbálták elérni, hogy az évszázad gyomirtóját kivonják a piacról (annak ellenére, hogy minden szabályozó tudományos testület biztonságosnak nyilvánította az anyagot). A Ramazzini munkatársa, Bernie Goldstein még egy kifejezést is kitalált erre a megközelítésre: "Ellentétes szabályozás". Ahelyett, hogy kockázatértékelést végeztek volna, és tanácsot adtak volna a szabályozóknak a szakpolitikai lehetőségekről (a politikai folyamaton belül), az amerikai tudósok a Ramazzini-hálózatot használták arra, hogy rávegyék az IARC-t egy Predatort-kész rákellenes következtetés közzétételére, amelyet aztán a bíróságok arra használhattak, hogy könyörtelen perekkel megváltoztassák a vállalatok magatartását.

És ez történik ezen a héten az aszpartámmal. Az aszpartám betiltásában érdekelt és az ipart támadó tudósok a Ramazzini-hálózat segítségével rávették az IARC-t, hogy tartson egy monográfiai bizottságot, hogy rákkeltő címkét készítsen a mesterséges édesítőszerre (annak ellenére, hogy minden szabályozó tudományos testület biztonságosnak minősítette az anyagot), mire az amerikai kártérítési ügyvédek elkezdik a pokolba perelni az aszpartámot használó vállalatokat, amíg azok vagy leállnak, vagy csődbe mennek. Goldstein egyszer azt harsogta, hogy a kontradiktórius szabályozás hatékonyabb, mint az elővigyázatosság elve (és ez sok aktivista tudós nyugdíjalapját feltölti).

Meglepő-e, hogy a Collegium Ramazzini fő alapítója, Irving J. Selikoff leginkább arról volt ismert, hogyan került sárba az azbesztiparral. Első kézből tudhatta, hogy politikai céljai eléréséhez Washington megkerülésének módjára van szükség.

A Ramazzini tagjai közül sokan nyugdíjas amerikai kormányzati tudósok, akik a Collegiumot egyfajta "washingtoni délként" használják. Feltételezem, hogy sokan közülük a hivataluk saját pénzét követik Olaszországba, hogy személyes kampányokat folytassanak, megírják a dolgozataikat és egymást értékeljék (miközben élvezik egy jó kis Chianti-t egy hegyekre néző kastélyban). A legjobb példa erre a politikai összejátszásra, hogy a Ramazzini munkatársa, Chris Portier, hogyan használta fel a Ramazzini munkatársát, Linda Birnbaumot és az ő irodáját a NIEHS-nél, valamint a Ramazzini munkatársát, Kurt Straifot és az ő irodáját az IARC-nél, hogy támogatást kapjon a Monsantót perelő amerikai kártérítési jogi cégek glifozát elleni kampányához.

Korrupció? Milyen korrupció?

Ramazzini megszállottsága az aszpartámmal kapcsolatban

A Ramazzini Intézet állt a 2005-ben, 2007-ben és 2010-ben közzétett három ellentmondásos tanulmány mögött, amelyek az aszpartámot a rákhoz kapcsolják. A tudományos közösség és az összes szabályozó hatóság határozottan elutasította az eredményeket. 2006-ban az EFSA közzétette az első Ramazzini-kutatás felülvizsgálatát , amelyben a hibák, az adatértelmezési pontatlanságok és a rossz irányítás litániájára hivatkozott, miközben megerősítette a jelenlegi aszpartámfogyasztási szintek biztonságosságát. Egy sor aszpartámmal foglalkozó tanulmány módszertanának minőségi elemzése a három Ramazzini-tanulmányt mindegyiket "megbízhatatlannak" ítélte. A Ramazzini Intézet hírneve megromlott, és azóta a rossz kutatási gyakorlatokkal hozták összefüggésbe. Az aszpartámot biztonságosnak, a Ramazzini Intézetet veszélyesnek ítélték.

A Ramazzini-kutatók azonban nyilvános konferenciákon, sajtóközleményekben és médiainterjúkban jelentették be eredményeiket, megragadva a címlapokat riogató állításaikkal, amelyek az aszpartámot a rákhoz kapcsolják. Ők lettek az iparellenes, élelmiszer-puritánus aktivista közösségek kedvencei, akik boldogan figyelmen kívül hagyták a széleskörű tudományos elutasítást, és felerősítették írásaikat. A glifozáthoz hasonlóan az aktivista közösség is bebizonyította, hogy nincs szükségük tudományos konszenzusra vagy tényekre ahhoz, hogy sikeresen folytathassanak kampányt az ipar és a fogyasztói termékek ellen. Ahelyett, hogy elfogadták volna a szélesebb tudományos közösség véleményét (és saját kutatási inkompetenciájukat) az aszpartámmal kapcsolatban, a kampányolók témát váltottak, és úgy állították be ezeket a tudósokat, mint akik hősiesen szembeszálltak a vállalati lobbistákkal és a hatósági tudományos korrupcióval. És a Ramazzini-kutatók kényelmesen belejátszanak ebbe a szerepbe.

A tudomány és az aktivizmus közötti határok átlépése még a Collegium Ramazzini alapszabályában is szerepel.

Összességében a cél az, hogy hidat képezzen a tudományos felfedezések világa és azon társadalmi és politikai központok között, amelyeknek e felfedezések alapján kell cselekedniük az élet megőrzése és a betegségek megelőzése érdekében.

A vezetőknek a döntési folyamat során számos tényező alapján "kell cselekedniük" - ebben különbözik a kockázatkezelés a kockázatértékeléstől. Jellemző erre a Ramazzini arroganciára, hogy azt gondolják, hogy csak az számít, hogy mit tudtak kimutatni az egérkísérleteikből, amiből aztán megszabják, hogy a szabályozóknak hogyan "kell cselekedniük". Hol végződik a tudomány és hol kezdődik a politikai aktivizmus? Én vagyok az egyetlen, aki kényelmetlenül érzi magát amiatt, hogy a politikai elfogultság hogyan befolyásolhatja a Ramazzini Intézet kutatási módszertanát? Vagy hogy az eltérő véleményekkel vagy más társadalmi tényezők értékével szembeni intoleranciájuk hogyan rombolja a tudományba vetett közbizalmat.

A 2010-es tanulmány óta Ramazzini kutatói folytatják politikai kampányukat az aszpartám ellen. Egy nemrégiben adott interjúban a Ramazzini Intézet tudományos igazgatója, Fiorella Belpoggi magabiztosan biztosította az újságírót, hogy az aszpartámot biztosan rákkeltőnek fogják találni az IARC közelgő monográfiájában. Az IARC eddigi eredményeit tekintve ez nem túlzás, de vajon Belpoggi tudósként vagy aktivista aktivistaként beszélt? A Ramazzini története során soha nem tett különbséget e két szerep között.

2021-ben a Ramazzini munkatársa és az amerikai Ramazzini igazgatótanácsának elnöke, Philip Landrigan a Ramazzini munkatársával, Kurt Straif-fal közösen publikált egy tanulmányt, amelyben új bizonyítékot találtak arra, hogy az aszpartám rákos megbetegedésekhez vezethet egerekben, és ebből kiindulva ragaszkodtak ahhoz, hogy az IARC-nak új aszpartám-monográfiát kell készítenie. (Ezen a héten az IARC eleget tesz a monográfiára vonatkozó követelésüknek).

De ez a "Ramazzini elder" papír inkább a politikai aktivizmus lehetőségéről szólt - hogy az IARC monográfiája mellett szóló okokat nyomja. A rosszul megírt tanulmány célja az volt, hogy megvédje az aszpartámmal kapcsolatos korábbi Ramazzini-tanulmányokat, és átírja annak szégyenletes történetét. De a Landrigan-Straif tanulmány is rosszul volt kutatva. Például a Harvard Nurses Health Study-ról a következőket állították:

Egy második epidemiológiai vizsgálat, amelyet a Harvard Nurses Health Study prospektívan követett populációján belül végeztek, gondosan felmérte az expozíciókat, és a non-Hodgkin limfóma (NHL) jelentősen megnövekedett kockázatáról számolt be azoknál a férfiaknál, akik naponta egy vagy több adag üdítőt fogyasztottak.

De ha megnézzük az általuk idézett Schernhammer et al. tanulmányt , akkor a következő idézetet találjuk:

Következtetés: Bár eredményeink fenntartják annak lehetőségét, hogy a diétás üdítőitalok egyik összetevője, például az aszpartám káros hatással van a rákos megbetegedésekre, az ellentmondásos nemi hatások és a látszólagos rákkockázat előfordulása a rendszeresen üdítőt fogyasztó egyéneknél nem teszi lehetővé a véletlen mint magyarázat kizárását.

Az a tanulmány, amelyről Landrigan és Straif azt állítja, hogy "gondosan értékelte az expozíciókat", egy semmitmondó burgerrel szolgált (hat másik folyóirat is elutasította, mielőtt végül elfogadták publikálásra). A rákkockázat ugyanolyan szintű volt a cukorral édesített üdítőt ivó személyek körében, mint azoknál, akik aszpartámmal édesített üdítőt fogyasztottak. Csak arra tudok következtetni, hogy Landrigan és Straif nem is vették a fáradságot, hogy elolvassák az általuk idézett Schernhammer et al. tanulmányt (ami a Ramazzini sarlatán tudományában található minőségi szintek alapján várható volt). De talán Landrigan és Straif elolvasta a cikk megjelenése körüli sajtóközleményt. Az eredményeket olyan drámaian kommunikálták, hogy a Harvardnak bocsánatot kellett kérnie az ilyen gyenge eredményeket tartalmazó tanulmány sajtóközleménye által terjesztett riogatás miatt (és a vezető szerző egyetértett ezzel).

Landrigan és Straif azonban nem jöttek zavarba a kutatási integritás szörnyű hiánya miatt. Az volt a céljuk, hogy rávegyék az IARC-t, hogy folytassa az aszpartámról szóló IARC-monográfia elkészítését, amelyet aztán az amerikai kártérítési jogászok felhasználhatnának. Sikerrel jártak, és a Ramazzini Good Old Boys hálózatuk, valamint a Predatort közösség kétségkívül hálás volt.

Mégis megértem, mennyire bosszanthatja ezeket a Ramazzini-öregeket, amikor más tudósok nem hallgatnak rájuk, vagy nem tisztelik őket. Amire igazán szükségük van, az egy olyan módszertani eszköz, amellyel elhallgattathatják az ellenvéleményt, és könnyebben elérhetik, amit akarnak. Ideje elővenni a nagy Ramazzini-fegyvereket.

A folyamat előkészítése: A 10 legfontosabb jellemző

Valahol Berkeleyben, Kaliforniában, a Ramazzini munkatársa, Martyn T Smith, kinéz az ablakán, és olyan módszerekről álmodik, amelyekkel új módszereket találhat a rákos megbetegedések és a célzott fogyasztói termékek összekapcsolására... olyanokat, amelyek új publikációkat, új peres tanácsadói szerződéseket generálnak Predatort barátaival, új okokat, hogy Lyonba utazzon, és új társakat Bolognában. Bárcsak lenne egy hatékonyabb módja annak, hogy meggyőzőbb összefüggéseket hozzon létre a rákos megbetegedésekkel. Ramazzini és az IARC barátai szívesen támogatnák őt és alkalmaznák új, hatékonyabb módszertanát közös céljaik elérése érdekében.

Az IARC-ben tartott két munkaértekezletet követően Smith kidolgozott egy dokumentumot , amelyben kiemelte a rákkeltő hatás "10 fő jellemzőjét", egyfajta automatikus ellenőrző listát hozva létre a rákkeltő veszélyek azonosítására. A veszélyalapú értékelések, ne feledjük, nem veszik figyelembe az expozíció szintjét, így ha egy anyag bármilyen módon kapcsolatba hozható egy rákos megbetegedéssel, bármilyen szintű expozíció esetén, az elég az IARC-nek ahhoz, hogy halálos címkét adjon rá. A 10 kulcsfontosságú jellemző sokkal könnyebbé teszi az IARC általi hozzárendelést (a pokolba is, ez automatizálható, de ez veszélyeztetné a két hét kellemes vacsorát Lyonban).

Smith tíz, a rákkeltő hatással összefüggésbe hozható jellemzőt állított össze. Lásd a képet Smith tanulmányából. A logika szerint minél több ilyen jellemzővel rendelkezik egy anyag, annál rákkeltőbb. Ha például a benzol a kulcsjellemzők közül hétben osztozik, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy rákkeltő.

De e jellemzők némelyike, mint a gyulladás vagy a genotoxicitás, önmagában "nem tesz rákossá". E jellemzés szerzői azt fogják állítani, hogy ez jobban meghatározza a rákos társulást, de talán ennek ellenkezőjét kellene kérdeznünk: Van-e olyan anyag, amelyet a 10 fő jellemző használatával figyelembe vesznek, és amely nem hozható összefüggésbe a rákos megbetegedésekkel? Valószínűleg nem. Amikor tehát ezek a Ramazzini-aktivisták azt mondják, hogy új bizonyítékok vannak, amelyek egy újabb IARC-monográfiát igazolnak, mondjuk az aszpartámról, akkor valójában azt mondják, hogy van egy új eszközünk arra, hogy a "rákkeltő címke" megmaradjon.

Hogyan lehet az ő viselkedésük tudományos?

Ragadozói színlelés

Ugyanakkor a Ramazzini tudósok új módszertant követeltek, hogy az IARC monográfiák meggyőzőbbek legyenek. Ha a benzol a 10 kulcsfontosságú jellemzőből hetet kipipálhat, ki tudna érvelni az IARC következtetései ellen? Az amerikai vállalati védőügyvédek biztosan nem.

Smith 10 fő jellemzője azt a téves gondolkodásmódot tükrözi, hogy minden ráknak külön oka van. Ugyanezek a Ramazzini tudósok még mindig dühösek arra az érvre, hogy a rákos megbetegedések kétharmadát a balszerencsének tulajdonítják. Arra képezték őket, hogy a rákos megbetegedéseket valamilyen egészségügyi igazságossági egyenlet eredményének tekintsék - az olyan életmódbeli döntések következményének, mint a dohányzás és az alkohol, vagy a gondatlan vegyipar hanyagságának. Ez az előítélet természetesen nem tudományos, de ha az ember egy olyan szervezethez tartozik, mint a Ramazzini, a maga kultikus rituáléival és titkos kézfogásaival, akkor könnyű megfeledkezni a tudományos módszertanról (vagy a kutatás integritásáról).

Még könnyebb elfelejteni a tudományos módszertant, amikor készpénzzel teli bőröndök várnak rád. Ha az aszpartám megkapja az IARC "valószínűleg rákkeltő" minősítését, akkor bárki, akinek rákja van és diétás kólát fogyasztott, csatlakozhat a Predatort-szabadságharchoz valamelyik "még meg nem nevezett" üdítőipari vállalat ellen (és ezeknek az ügyvédeknek szükségük lesz egy busznyi Ramazzini-alapú peres tanácsadóra).

Hogyan lehet ez a viselkedés bármilyen módon tudományos?

Ellenőrző lista Tudomány

A rákkeltő hatás 10 fő jellemzője olyan, mint egy házvásárláshoz használt ellenőrző lista - ha elég négyzet van kipipálva, az üzlet megköttetett (Elég nagy a kert? Ellenőrizve!). De bár ezek a Ramazzini-aktivisták a felszínen tudományos koncepciókat használnak, a módszertan rendkívül gyenge (és a hülyeség határát súrolja). Azt mondani, hogy valami gyulladást okoz, és ezért rákkeltő, nem csak homályos, hanem számos olyan anyagot és tevékenységet is magában foglal, amelyeket reálisan nem lehetne rákos megbetegedésekhez kötni (mint a padlizsán, a paprika, a paradicsom és a kocogás), de valóban gyulladáskeltő hatásúak. Csontritkulásban szenvedő emberként milyen gyakran kell majd megvizsgálni a prosztatámat? NB: Az aszpartámot gyulladáskeltőnek tartják, de ha hozzáadom a kávémhoz, az ellensúlyozni fogja a hatását (bár ne feledjük, a kávé is rákkeltő, bár a legtöbb ember számára, aki mértékkel fogyasztja a kávét, nem gyulladáskeltő).

A Key Characteristic checklist megközelítés figyelmen kívül hagyja a toxikológia egyik alaptörvényét: a Paracelsus-elvet (a dózis teszi a mérget). Ha a glifozát genotoxikus lehet, meg kell vizsgálnunk, hogy milyen szintű és milyen hosszú ideig tartó expozíció esetén. A Paracelsus figyelmen kívül hagyása nemcsak rossz tudomány, hanem a tudományos analfabetizmust is erősíti a közvéleményben.

Az IARC értelmetlen, veszélyen alapuló kijelentéseit az aktivista opportunisták és az amerikai kártérítési jogászok arra használták fel, hogy félelmet és felháborodást keltsenek a fogyasztói termékekkel és az azokat forgalmazó vállalatokkal szemben. Amikor az IARC 2023. június 14-én rákkeltőnek nyilvánítja az aszpartámot (márpedig ki fogja nyilvánítani), a sajtóközleményükben nem fogják meghatározni, hogy hány ezer liter diétás üdítőt kellene naponta meginni ahhoz, hogy komoly rákkockázatot jelentsen. Eléggé kipipálták, vége a vitának.

Ezek a Ramazzini-aktivisták, akik az IARC zsinórjait mozgatják, nem törődnek azzal, hogy az opportunisták hogyan fogják kihasználni az eredményeiket. Az IARC aszpartám munkacsoportjának tagjai inkább azzal töltik majd június hátralévő részét, hogy amerikai kártérítési jogi cégek e-mailjeire válaszolnak, és jövedelmező peres tanácsadói szerződéseket írnak alá, amelyekkel a következő évtizedben dollármilliókat fognak keresni azért, mert egyszerűen csak három szót mondanak az esküdteknek: "IARC ... WHO ... rák". Az IARC tudja, hogy a Ramazzini-társak hogyan használják ki az IARC-t, és úgy tűnik, ez nem érdekli őket. Az IARC a Ramazzini és a Ramazzini az IARC.

A 10 kulcsfontosságú jellemző leegyszerűsíti a bonyolult folyamatot. Mindig ideges vagyok, amikor ilyen helyzeteket látok, mivel ezek általában különleges érdekekhez kapcsolódnak... és így van ez ebben az esetben is.

A 10 kulcsfontosságú jellemző tervezői a Ramazzini-IARC Good Old Boys hálózat tagjai. Sokan közülük peres tanácsadóként milliókat kerestek, tanúskodtak amerikai bírósági ügyekben az IARC monográfiai testületének tagjaként szerzett tapasztalataik alapján. Mivel az IARC monográfiai programja elvesztette a tudományos közösség tiszteletét, meg kell erősíteni következtetéseit.

Hibás tudomány

Mit gondol a tudományos közösség az IARC-eljárás manipulálására irányuló Ramazzini-törekvésről?

Egy Becker és munkatársai által közzétett tanulmány szerint a 10 kulcsfontosságú jellemző annyira nyitott, hogy nem képes kompetens módon megkülönböztetni egy rákkeltő és egy nem rákkeltő anyagot. (Gondolom, Rick nem kapta meg az emlékeztetőt.)

Az oldalsó képen 54 olyan anyag (piros színnel) látható, amelyet rákkeltőnek minősítettek, 194-et (kék színnel) pedig nem. A Kulcsfontosságú jellemzők nem tudták megkülönböztetni a nem rákkeltő anyagokat. A Becker és munkatársai tanulmánya arra a következtetésre jut, hogy a Kulcsjellemzők nem jobbak a rák okainak felismerésében, mint a puszta véletlen.

Tehát bármi, amiről korábban a hatósági kockázatértékelések megállapították, hogy nem rákkeltő (mint például az aszpartám), most, az új Ramazzini-szabvány alapján rákkeltőnek minősülhet. Ez beleillik a Collegium Ramazzini politikai ideológiájába, amely folyamatosan olyan szintetikus, ipari alapú anyagokra vadászik, amelyeket rákkeltőnek bélyegezhetnek, majd felhasználhatnak politikai kampányaikban.

Becker és társai különös megfigyelést tettek. Mivel a tudósok és a kutatószervezetek között nincs egyértelmű konszenzus arról, hogy az adatok alapján hogyan határozzák meg, hogy egy anyag potenciális rákveszélyes-e, Martyn T Smith az IARC vélt tekintélyét használja fel arra, hogy ráerőltesse a 10 fő jellemzőjét. A probléma az, hogy ezek a kulcsjellemzők hatástalanok a veszély azonosításának eszközeként, és így visszaélésekre adnak lehetőséget. Képesek vagyunk-e bízni abban, hogy valaki, mint Martyn T Smith, nem él vissza ezzel az eszközzel az IARC monográfiai munkacsoportjainak ülésein? (Az IARC aszpartám-monográfiájához a Don elküldte hűséges kollégáját).

Tekintettel a kutatási integritás hiányára, amelyet egyes Ramazzini-kutatók tanúsítottak, és arra, hogy az IARC-t saját programjuk előmozdítására használják, a 10 fő jellemző eredménytelenségét inkább lehetőségnek, mint aggodalomnak tekintjük.

--

Az AsparTort 3. része az IARC szerepét fogja vizsgálni az aszpartám-monográfia folytatásában a tagok akarata ellenére, a szakmaiságuk hiányát és a jelenlegi aszpartám-monográfia munkacsoportba beválasztott tudósok érdekeit.

Futás!!! ... Fussatok gyorsan bolondok!

Ez a glifhisztéria olyan, mint a Reefer Madness 2.0 ... kivéve, hogy ezek a rémhírterjesztők most mind legalizálni akarják a füvet.

És az alapítványok és a trösztök pénze csak úgy ömlik a kutatókra, a civil szervezetekre, a rendezvényekre... 2023 őszén a Risk-Monger elment egy újabb Pesticide Action Network (PAN) konferenciára az Európai Parlamentben a glifozát betiltása érdekében (amelyet ismét az adófizetők pénzéből finanszíroznak az Európai Zöld Párt jóvoltából), és a hisztériakeltés kezdett kissé elszabadulni. A rendezvény címe - Biztonságos-e a glifozát az egészségre és a környezetre nézve? kérdéses volt, de kit akartak átverni a szervezők? Halálbiztosak voltak abban, hogy ez a széles körben használt növényvédő szer gyilkos, de az ellenfeleik nem a szokásos gyanúsítottak voltak.

Valami megváltozott. Az aktivisták és tudósaik már nem átkozták az ipart és jól finanszírozott lobbistáikat, valamint a megvásárolt és megfizetett tudósokat. Nem, nem, nem, nem, ... A Monsanto már nem él és nem lélegzik, így az a mumus elveszett a sűrűben. Az aktivisták már nem nyerhetnek azzal, hogy elképzelhetetlen következményekkel rettegtetik a szabályozókat, ha valami a gonosz iparhoz és annak barna borítékjaihoz kötődnek. Ezeknek a felfuvalkodott aktivistáknak új taktikára volt szükségük a győzelemhez - egy új, első számú közellenségre, akire ráirányíthatták a gyűlöletüket. Ma a felháborodási őrületük friss húsa a gonoszság új szentháromsága: Az Európai Bizottság, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) és az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA).

Az iparral ellentétben ezek az újdonsült uniós intézményi piñaták kötelesek megjelenni az ilyen európai parlamenti cirkuszi eseményeken, és udvariasnak kell maradniuk. A PAN tehát európai parlamenti partnerei, a Zöld Párt és a szocialisták nevében megrendezte a glifozát megújítási folyamatban részt vevő többi uniós intézmény tökéletes lecsapását. A forgatókönyv egyszerű: tartsanak egy rendezvényt, ahol hagyják, hogy a gyanútlan uniós tisztviselők bemutassák, mit tettek; majd állítsanak fel hét elkötelezett, aktivista tudóst, hogy kíméletlenül szidják őket; majd adjanak két percet a tisztviselőknek a válaszadásra (de mindenképpen durván szakítsák félbe őket). Elég lenyűgöző volt (bár természetesen etikai szempontból kihívást jelentett).

Háttértörténet

A glifozát számos széles körben használt gyomirtó szer hatóanyaga, amelyek több mint öt évtizede lehetővé teszik a gazdálkodók számára a gyomok, különösen az évelő gyomok elleni védekezést. Mivel már nem védi szabadalom, olcsó, alacsony a toxicitása és könnyen használható. A glifozátot a környezetvédők talán azért gyalázzák a leginkább, mert lehetővé teszi a gazdák számára, hogy gyomirtószer-toleráns GMO vetőmagokat használjanak, és a kelés után is alkalmazzák, mint egyébként teszik ezt Európában számtalan szelektív gyomirtóval és gyomirtótoleráns haszonnövénnyel. Fenntarthatóbb mezőgazdaságot is lehetővé tesz, a talajművelés nélküli gazdálkodás ökológiai előnyeivel és a talaj védelmére és regenerálására szolgáló sokféle takarónövény alkalmazásával. A biogazdálkodóknak nincs olyan egyenértékű anyaguk, amely ezt megközelíthetné, és mégis ennyire környezetkímélő lenne, ezért ők nem képesek hatékony talajvédelemre.

Az évszázad gyomirtója átalakította a mezőgazdaságot, és még mindig elég jól működik, de ellenségeket is teremtett, egyesítve a szélsőbaloldali iparellenes csoportok, a bioélelmiszer-ipari lobbi, a fejlesztő agroökológusok, a renegát tudósok és a növényvédőszer- és GMO-ellenes NGO-csoportok konzorciumát. Az amerikai kártérítési jogi cégek pénzügyi forrásaikat és befolyásukat arra használták fel, hogy olyan stratégiát dolgozzanak ki és hajtsanak végre, amely ezeket az eltérő csoportokat olyan szövetséggé fonja össze, amely dollármilliárdokat termel számukra (és betiltja a glifozátot, ezáltal ellehetetlenítve a GMO-kat, valamint a környezet és talajkímélő gazdálkodást).

2017-ben ez a "farkasok a bárányok között" stratégia majdnem működött, de a puszta szerencsének köszönhetően az Európai Unió további öt évre megújította a glifozátot (azóta 10 évvel meghosszabbították, 2033 decemberéig). Ez idő alatt az aktivista szövetség megerősítette a propagandahadjáratát, tanulmányok, filmek, kampányok és influencerek rohamát hozva létre annak érdekében, hogy ezt az egyszerű növényvédőszert soha többé ne újítsák meg. A glifhisztérikus narratíva meghonosodott a törzsükben. Minél több cikket publikáltak, annál szélsőségesebbek lettek az állításaik, és annál biztosabbá váltak abban, hogy nincs jó ok arra, hogy akár csak fontolóra vegyék ennek a “méregnek” a megújítását... soha.

Mire az Európai Bizottság 2022-ben további egy évvel meghosszabbította a glifozát engedélyét, miután az EFSA-t elárasztották több ezer oldalnyi kutatási adattal, a zöld kommunisták uralta aktivista konzorcium egyre hisztérikusabbá vált a növényvédőszer-, mezőgazdaság- és iparellenes kampányában. De még akkor is, amikor jól finanszírozott visszhangkamráikat önmegerősítő elfogultsággal töltötték meg, nem mindenki itta meg a Kool-Aid-et.

Az ECHA nem találta olyan meggyőzőnek a tanulmányok és publikációk özönét, és az EFSA közzétette a kockázatértékelés szakértői értékelését, amely arra a következtetésre jutott, hogy nincsenek kritikus aggodalomra okot adó területek. E szakvélemény alapján az Európai Bizottság javasolta a glifozát további 15 évre történő megújítását - a végén csak 10 évre újították meg az engedélyt.

Miután a nem kormányzati szervezetek milliókat költöttek mások pénzéből a felháborodás cunamijának kiépítésére, gyanítom, nem számítottak arra, hogy a kihívás a könnyen alakítható, tisztelettudó hivatalnokoktól érkezik. Itt volt az ideje, hogy az aktivisták elszabadítsák rottweilerüket, de ezúttal azokra, akiknek meg kellett volna menteniük őket: Az EU tisztviselői.

Itt volt az ideje, hogy a Risk Monger készítsen még egy kis popcornt, ismét elhagyja poros pincéjét, és elmenjen az Európai Parlamentbe, hogy megnézze a cirkuszt.

A Csapda hadművelet

Tudtam, hogy ez egy szürreális nap lesz, amikor megérkeztem az Európai Parlamentbe Brüsszelben. A szponzoráló EP-képviselő munkatársa, aki a kitűzőket osztogatta, dohányzott (OK, David, légy udvarias ... valószínűleg nagyon stresszes a levegőben lévő glifozát miatt - alapvető toxikológiai ismeretekkel nem rendelkezők számára információ, hogy a nikotin ötszázszor mérgezőbb, mint a glifozát). A terem kb. 25%-ban megtelt (beleértve a 12 előadót és legalább öt szervezőt).

A PAN stratégiája módszeres volt. Az első lépés az volt, hogy az ECHA, az EFSA és az Európai Bizottság egy-egy előadója elmagyarázta a glifozát újraengedélyezési folyamatában betöltött szerepüket, és megpróbálta megindokolni döntéseiket. A tisztviselők tisztelettudóan és megértően viszonyultak az aktivisták álláspontjához, de a csapdára utaló jeleknek nyilvánvalónak kellett volna lenniük, mielőtt az Európai Bizottság Egészségügyi Főigazgatóságának növényvédő szerekért felelős osztályvezetője, Klaus Berend elkezdett beszélni. Bevezetőjében Christophe Clergeau európai parlamenti képviselő arra kényszerítette Klaust, hogy erősítse meg az elővigyázatosság elve iránti elkötelezettségét - Klaus valóban térdet hajtott, de aztán emlékeztette a hallgatóságot, hogy a Bizottság és a tagállamok a "kockázatkezelők" ... touché.

Ezután következett a glifozát-csapda második lépése: az aktivista tudományos offenzíva. A PAN elővette a nagyágyúit, hogy szisztematikusan lejárassák a gonosz intézményi hármasságát.

• A támadás a régi hűséges Chris Portierrel kezdődött, aki az utolsó ember Amerikában az esküdtek és a Predatort milliárdjai között. Beszéde nagy részét az tette ki, hogy megpróbált minden olyan tanulmányt lerombolni, amely megkérdőjelezte azt az érvelését, hogy a glifozát valószínűsíthetően rákkeltő. Arra a következtetésre jutva, hogy egyedül neki van igaza, az EFSA és az ECHA pedig egyértelműen téved, a vegyi anyagot a CLP-ben csak 1B kategóriába lehetne besorolni. Chris azonban félbeszakadt, mielőtt rátérhetett volna a kétlábú székletre vonatkozó érvelésére (miután túl sokat beszélt magáról a rendelkezésére álló időből). Portier a kulcsfigurája a WHO IARC botránynak, amellyel utat nyitottak az amerikai kártérítési pereknek, aki úgy volt a WHO IARC glifozát munkacsoport befolyásoló szereplője, hogy semmiféle szakmai múltat nem tudott felmutatni a toxikológia vagy rákkutatás területén, miközben több százezer dolláros fizetést vett fel a glifozát perekhez alpereseket toborzó ügyvédi irodától. Ha ez nem összeférhetetlenség, akkor nem tudom, hogy mi az.

• Peter Clausing a PAN-tól olyan kérdéseket vetett fel, amelyekkel az EFSA már foglalkozott, de aztán belejátszott abba az előkészített narratívába, hogy az oxidatív stressz a glifozát betiltásának új kihívása. Úgy tűnt, hogy csak a Risk-Monger összerezzent, amikor a dühös tudós valótlan állításokkal, azaz hazugsággal vádolta az EFSA-t és az ECHA-t. Az uniós tisztviselőknek tisztelettudónak kell maradniuk, de Péternek csak az egyik ujja látszott a kezén. Értem én ... Hosszú az út Helsinkibe ... a semmiért.

• Aztán jött az aktivista NGO kedvence, Daniele Mandrioli, aki az olaszországi Ramazzini Intézetből érkezett. Csak a glifozátról szóló hírhedt kísérleti tanulmányának előzetes eredményeiről tudott beszélni (ismét), miközben nagy eredményeket ígért a fő tanulmányából. Daniele ezután ismét a legjobb Miss Congeniality imitációját adta elő, és pénzt kért a teremtől, hogy támogassa független tudományát.

• Michael Antoniou, a Kings College-ból, következett. Azzal a felhívással kezdte, hogy sürgősen cselekedni kell: "Az emberek élete és a környezet forog kockán". A Roundup segédanyagaival kapcsolatos (a Ramazzini Intézettel közösen végzett és a Fenntartható Élelmiszerek Szövetsége által finanszírozott) tanulmányának eredményeire és az általuk esetlegesen okozott rákos megbetegedésekre összpontosított. Ja igen, és az oxidatív stressz. Michael a forgatókönyv szerint maradt a józan észre való felhívásában, amikor megkérdezte: "Mikor jönnek ki a szabályozó hatóságok a sötét középkorból?"

Az aktivisták stratégiája ezután eltolódott azoktól a tudósoktól, akik bizonyították, hogy az emberek rákos megbetegedéseit mind a glifozát okozta, azok felé, akik azt mutatták be, hogy ez az egyetlen vegyszer minden idők legnagyobb veszélye a környezetre.

• Az első Johann Zaller volt a Bécsi Egyetemről. Azzal az érveléssel kezdte, hogy a glifozát a biológiai sokféleség csökkenésének fő oka, hogyan ösztönzi az invazív fajokat, és hogyan okozza a monokultúrák pusztító gyakorlatát. Továbbá, mint minden szintetikus növényvédő szer, a glifozát is fosszilis tüzelőanyagokból készül, ezért üvegházhatású gázokat bocsátanak ki (tehát a glifozát okozza az éghajlatváltozást). Ezután felsorolta a veszélyek litániáját a madarak, rovarok és méhek DNS-ére gyakorolt hatásoktól kezdve ... ó igen, és az oxidatív stressz. A glifozát az új DDT, amelyet a környezeti levegőben kilométerekkel arrébb találunk, mint ahol esetleg alkalmazták. Ahogy befejezésül gyorsan rákattintott egy tanulmányra, amely arról szólt, hogy a glifozát hogyan rontja a szőlőlé és a bor tápanyagtartalmát (Jaj!), észrevettem, hogy én vagyok az egyetlen a teremben, akit riasztott, hogy a glifozát milyen mértékben pusztítja a világot. Ezeket a hisztériakeltéseket az aktivisták naponta fogyasztják, és elhiszik.

• Xavier Reboud a franciaországi INRAE-től a glifozát alternatíváiról beszélt, és arra a következtetésre jutott, hogy a gyomirtó szerek eltávolítása hosszú távon egyáltalán nem hozna változást a gazdák számára (de a környezet számára sokkal jobb lenne). Mindezt már tudtuk, mert a Zöld Párt már fizetett a PAN Europe-nak, hogy készítsen egy jelentést és tartson egy konferenciát ennek a ténynek a bizonyítására. Reboud szerint a gazdáknak egyszerűen jobb oktatásra van szükségük. Más szóval, a glifozátot használó gazdák hülyék - ellentétben a középkori szintű, talajpusztító kolhoztechnológiákat használó biogazdálkodókkal, akik talajpusztítása felmérhetetlen és helyrehozhatatlan károkat okoz a talajok humusztartalmában, a környezetben és ökológiában.

Itt az ideje egy kis egészséges vitának?

Tíz perc volt hátra, mielőtt a termet ki kellett volna üríteni a következő eseményre, és még volt egy utolsó aktivista tudományos előadó, mielőtt az ECHA, az EFSA és az Európai Bizottság tisztviselői válaszolhattak volna a 85 percig tartó könyörtelen támadásokra és gyalázkodásra. Ő volt a PAN szervezője, Angeliki Lysimachou. A jól ismert NGO-taktikát alkalmazta, miszerint hagyja, hogy az idő lejárjon, hogy az ellenfeleknek ne legyen idejük megcáfolni az aktivista forgatókönyv állításait. Miközben érthetetlenül fecsegett, még a moderátor, Jutta Paulus, a zöldek európai parlamenti képviselője is megpróbálta rávenni, hogy fejezze be. Még mindig folytatta, és csak négy percet hagyott az uniós tisztviselőknek, hogy megvédjék intézkedéseiket.

• Rövid válaszában az ECHA tisztviselője, Paul Ryan zseniális riposzttal szolgált: "Minden már elhangzott és elhangzott korábban, és mi kitartunk az értékelésünk mellett".

• Az EFSA tisztviselője, Manuela Tiramani láthatóan bosszús volt, és úgy érezte, hogy ezeket az aktivista tudósokat és a nem kormányzati szervezetek fizető gazdáikat jól meg kell rázni. Megismételte, hogy az EFSA megvizsgálta az összes tanulmányt... beleértve az övékét is. Megvádolta a PAN-t, hogy továbbra is a genotoxicitásról beszél, "de ez nem így van". Felszólította őket, hogy ha van információjuk, adjanak további információkat. Ezután célba vette Ramazzinit, mondván, hogy az EFSA kapcsolatba lépett velük, és kért néhány előzetes eredményt, de nem kapott választ, és sajnálkozott az elvesztegetett lehetőségen (Risk-Monger megjegyzése: az EFSA nem tud pénzt adni Daniele-nek, így minden kapcsolatfelvétel hiábavaló volt). A moderátor félbeszakította Dr. Tiramanit, aki éppen arról oktatta a termet, hogyan kell az expozíciós vizsgálatokat elvégezni. Végezetül kifejezte, hogy mennyire frusztrált, amiért a szervezők nem adtak neki elég időt a válaszadásra. Ez lehetett az első aktivista civil szervezet rendezvénye a Parlamentben, mert ilyen mindig előfordul. A teremben csak egy ember tapsolt az EFSA tisztviselőjének a józanságra való szenvedélyes felhívásáért (és az egész terem megfordult és engem bámult).

• Klaus Berend, az Európai Bizottságtól udvarias volt, de az ajtók már kinyíltak, és az emberek a következő eseményre érkeztek a terembe.

Az uniós tisztviselők ízelítőt kaptak az aktivisták felháborodásából, amelyet általában a gyűlölt ipari lobbistáknak tartogatnak.

Ez egy új NGO-zöld párt-szocialista-baloldali stratégia az európai intézmények nyílt támadására? Idén júniusban az európai pártok megtartották konferenciáikat, hogy stratégiát dolgozzanak ki a jövő májusi európai választásokra. Vajon a baloldali pártok fegyvert fognak fogni a köztük lévő, meg nem választott uniós tisztviselőkre? Ez egy kicsit olyan, mint egy égő ajtó stratégia, hiszen minden felháborodás, amit az említett uniós intézményekkel szemben tanúsítanak, az ő arcukba fog visszaszállni. Ha a glifozátot a jövő hónapban jóváhagyják, ahogyan azt az Európai Bizottság az ECHA-ban és az EFSA-ban dolgozó tudósaik tanácsai alapján javasolja, akkor ez egy olyan zászló lesz a baloldali harcosok számára, amelyen a választások idején dobolni fognak. Az uniós intézményekbe vetett bizalom tovább fog romlani, és miért... néhány dühös tiltakozó szavazatért?

Utóirat: A #StopGlyphosate polgári akció: A Citizen Action to #StopGlyphosate

A PAN mindenkit meghívott a Parlamentben a "Citizen Action to #StopGlyphosate" elnevezésű akcióra, amelyre a konferencia után fél órával kerül sor az Európai Parlament előtt. A Risk-Monger nagyon izgatott volt, hogy részt vegyen és felemelje az öklét, különösen azután, hogy elolvasta az Eko (korábban SumOfUs) összes e-mailes felhívását, hogy támogassák ezt a nagyszerű #StopGlyphosate eseményt. Az Eko által valószínűleg összegyűjtött több százezer euróból remélte, hogy kap néhány szendvicset ... ha sikerül átverekednie magát a dühös, felháborodott polgárok tömegén.

Amikor odaért, néhány jól szervezett aktivistát talált, akik táblákat osztogattak a glifozát ártalmairól (minden nyelven). Voltak beszédek és éljenzés, de nem túl sok polgár. A tüntetésen csak körülbelül 35 ember volt, de úgy tűnt, hogy mindannyian az eseményt szervező civil szervezeteknek dolgoztak, vagy annak a néhány európai parlamenti képviselőnek, akik eljöttek beszélni. Úgy tűnt, hogy nem voltak állampolgárok (kivéve a Risk-Monger) és nem voltak beígért Eko szendvicsek. Vajon az egész csak csel volt?

Gyakran érveltem amellett, hogy az aktivistáknak a polgári panelek vagy polgári gyűlések fokozott alkalmazására irányuló követelései nem a közvetlen demokráciára és a nyilvánosság bevonására való felhívás voltak. Ez az ő kísérletük arra, hogy a döntéseket saját érdekcsoportjaik egy elszámoltathatatlan kisebbsége hozza meg, akik polgári akcióbizottságként lépnek fel. Számukkal indokolják, hogy hangosabban hallassák hangjukat a politikai folyamatokban, de soha nem reprezentatívabbak, mint az európai lakosság egy százalékának töredéke. Ezek a kitalálók veszélyes csőcselék, akiknek át lehet adni a hatalmat.

A jól eloszló tömeg 35 tagja között hat fotóst számoltam meg, akik szorgalmasan kattintgattak ügyfeleik számára, akik ezt az eseményt a közösségi médiába való bejegyzéseikhez és a következő PR-kampányukhoz fogják felhasználni, ahol azt állíthatják, hogy a polgárok hangját képviselik. Az egyik fotós volt az egyetlen ember az Eko-tól, aki megjelent, és készített néhány felvételt, hogy biztosítsa mikroadományozóit arról, hogy ők ("Mi") ismét győztek.

Tehát Eko semmit sem költött erre az eseményre. Emlékeztem a nekem küldött e-mailjükben szereplő nyilatkozatra, miszerint ha a szükségesnél több pénzt gyűjtenek, azt más kampányokra fogják költeni.

"Minden többletbevétel az Ekōt és a világszerte az emberekért és a bolygóért küzdő kampányainkat fogja táplálni."

Micsoda félrevezető, átláthatatlan sarlatánok bandája.

Mielőtt a tömeg elkezdhette volna énekelni a dalaikat, az ég megnyílt, és egy heves eső megtisztította a Place Luxembourgot, hogy a következő polgári csoport gyűlést tartson. A 35-ből gyorsan 15 lett, és a Risk-Monger megmutatta ennek a szedett-vedett csőcseléknek, hogy mit is jelent az ügy iránti elkötelezettség.

Ki marad nekik, akit gyűlölhetnek, ha elmúlik a glifhisztéria?

A rák kockázatának csökkentésére szolgáló legfontosabb megelőző intézkedés a napi legalább öt adag gyümölcs és zöldség fogyasztása. Bruce Ames-t az bosszantotta, hogy a magasabb árak, az alacsonyabb hozzáférés és a gyümölcs- és zöldségfogyasztás kockázataitól való félelem növekedése miatt az USA felnőtt lakosságának több mint kétharmada nem felel meg ennek az előírásnak, és a bio tanúsított élelmiszereket támogató félelemkampányok miatt nagyobb a rák kockázata. De az e dogma népszerűsítéséért fizetett fanatikusokat nem érdekelték a tények vagy a közegészségügy javítása. Az apró kockázatokra összpontosítva figyelmen kívül hagyták azokat a jelentős következményeket, amelyek a beavatkozásaikból következtek.

Ami kiábrándító, hogy az olyan csoportok, mint a Pesticide Action Network, olyan képzett toxikológusokkal rendelkeznek, mint Peter Clausing, akik tudják, milyen alacsonyak a kockázatok, és ahelyett, hogy tájékoztatná szenvedélyes aktivista kollégáit Bruce Ames "csésze kávé" egyenletéről, inkább a hazugságot választja és a félelem fikcióját népszerűsíti. Peter tudja, hogy milyen veszélyes érzelmi játékot játszik a szervezete, és bele is játszik.

A kockázatok relatívak

A lényeg az, hogy minden kockázat relatív, és mindennapi tevékenységeink során folyamatosan mérlegeljük a kockázatokat és az előnyöket. Nincs zéró kockázat vagy kockázatmentes helyzet.

• Fogjam meg a kapaszkodót, miközben lépcsőn megyek lefelé (és kockáztassam meg, hogy a kockázatmegelőző támasztékon potenciális baktériumoknak tegyem ki magam)?

• Szedjek-e antibiotikumokat, hogy az immunrendszeremet megerősítsem (és kockáztassam a bélflórám veszélyeztetését, olyan krónikus betegségek sorát előidézve, mint autizmus vagy Chron kór)?

• Becsomagoljam a friss húst, amit vettem, műanyagfóliába (és kockáztassak némi érintkezést vegyszerrel)?

Néhány komoly kockázatot alig veszünk figyelembe az előnyök miatt (Botox, lépcső, fogyókúrás tabletták, vitaminok, fájdalomcsillapítók... és a kávé), míg más jelentéktelen kockázatok félelemmel és rettegéssel töltenek el minket (GMO-k, rovarirtók, mesterséges édesítőszerek...). Minél jobban félek valamitől (és minél kevésbé látom az előnyöket), annál nagyobb kihívást jelent a relatív kockázati kitettségek racionális értékelése.

A kockázatkezelők azt mérik, hogy a mérgeknek milyen dózisban és milyen körülmények között vagyunk kitéve (Paracelsushoz hűen: "az adag teszi a mérget"). A környezet-egészségügyi aktivisták ezzel szemben a veszély jelenlétét keresik (bármilyen dózis megteszi), és arra a megfontolásra támaszkodnak, hogy egyszerűen nem lehetünk biztosak abban, hogy bármilyen expozíció biztonságos. És mivel a "biztos" egy érzelmi ideál, és a valóságban semmi sem kockázatmentes (biztonságos), ezért az elővigyázatosság azzal kapcsolatban, amitől félünk vagy amit nem szeretünk, kampánypolitikai reflexszé válik (kivéve, ha valami olyasmiről van szó, amit élvezünk, vagy amire nem kapunk finanszírozást - mint például a kávé betiltására irányuló kampány ).

A toxikus egyenértékűség kommunikálása

Szükségünk van egy olyan eszközre, amellyel az emberek a kockázatokat más hétköznapi vagy banális tevékenységekhez mérhetik. Ha az emberek megértik, hogy a növényvédőszer-maradványok kockázata egy évnyi gyümölcs- és zöldségfogyasztás esetén egyenértékű egy csésze kávé elfogyasztásával, akkor racionálisabb szemszögből tudnak tekinteni a fenntartható mezőgazdaság és az élelmezésbiztonság kérdésére. Ha az emberek tudják, hogy hány doboz diétás üdítőt kellene naponta meginniuk ahhoz, hogy veszélynek tegyék ki magukat, könnyebbé válik a súlygyarapodásuk ellenőrzése és az egészségesebb életmód.

Az 1999-es belga dioxinválság idején, amikor a legtöbb élelmiszert levették a polcokról, és a helyi lakosság az erősen szennyezett csatornákból kifogott halak fogyasztására kényszerült, az élelmiszerláncba vetett bizalom elpárolgott. A belga kormánynak az a szomorú ötlete támadt, hogy az összes élelmiszer vizsgálatával helyreállíthatja a bizalmat. Mivel a dioxin nyomai bármilyen füstgáznak való kitettségből származhatnak, nem volt meglepő, hogy a legtöbb élelmiszer tesztje pozitív lett. Az évekig tartó félelemkampányok után a közvélemény azt hitte, hogy a dioxin a leghalálosabb ismert vegyi anyag ("...a tengerimalacok számára"), senki sem kérdezte meg, hogy mennyi dioxin a túl sok. Egy toxikológus akkoriban azt mondta nekem, hogy ahhoz, hogy egy szál cigaretta belélegzésének toxikus egyenértékét elérjem, naponta legalább 20 erősen dioxinnal szennyezett csirkét kellene ennem.
A napi egy csomag cigit elszívó belgák viszont inkább lemondtak a baromfiról...

Az expozíciós szintekről szóló kommunikációt olyan kontextusba kell helyezni, amelyet az emberek meg tudnak érteni. Egy mérgezőanyag-egyenértékűségi skála kidolgozása, amely a valós kockázatokat perspektívába helyezné, jelentős mértékben hozzájárulna az emberek megnyugtatásához és az aktivista félelemkampányok relativizálásához.

Ez már létezik a "No Observed Adverse Effects Level (NOAEL)" formájában, de a számokat gyakran nyers formában közlik a matematikailag analfabéta lakossággal. Ezt világos, a laikusok számára is érthető nyelven kell megfogalmazni (nem ppbs vagy nanométer). Ha például azt mondják, hogy gyermekeinket veszélyeztetik a reggelizőpelyhemben található növényvédőszer-maradványok (egy újabb esztelen Környezetvédelmi Munkacsoport félelemkampány), valakinek világosan meg kell mondania, hogy körülbelül 300 doboz gabonapelyhet kellene megennem (... naponta!) ahhoz, hogy a "nem észlelt káros hatások szintje" közelébe kerüljek - amely szint még semmiféle egészségügyi problémát nem okoz. A biztonságosan elfogyasztható mennyiséget az ADI értéke fejezi ki, amely a NOAEL százszorosa, azaz még napi 30 000 doboz reggelizőpehely elfogyasztása esetén sem okozna semmiféle egészségügyi gondot a mért növényvédőszer maradvány - a 30 000 doboz reggelizőpehely elfogyasztása annál inkább.

A hangsúlyt nem arra kellene helyezni, hogy az élelmiszerrendszerünk mennyire veszélyessé vált, hanem inkább arra, hogy mennyire megtévesztővé és manipulatívvá váltak az aktivista zöld kommunista közösség kicsinyes félelemkeltői, akiket a bioélelmiszer-lobbi és az amerikai kártérítési jogi cégek nyilvánvaló érdekcsoportjai finanszíroznak. Erről a történetről nem gyakran számolnak be.

• A média mégis beszámol a műanyag vagy szermaradványoknak való kitettségből származó, nano szinten kimutatható ismeretlen kockázatokról, még akkor is, ha ezek még egy ilyen toxikus egyenértékűségi skálán sem jelennek meg.

• Mégis, új szervezetek hirdetik az aktivisták/biológiai élelmiszerlobbi kapcsolatát a növényvédő szerek és a rák között.

• Mégis, a hírfolyamunk kételyeket terjeszt az élelmiszereket biztonságban tartó adalékanyagokkal kapcsolatban.

Egyes aktivisták újságírónak adják ki magukat, hogy kampányaikat hatékonyabbá tegyék, miközben homályos finanszírozású, civil szervezetek fizetik őket. Meghagyom ezeknek a gazembereknek, hogy találják meg a maguk módját, hogy megbirkózzanak a feddhetetlenségükkel. Ezek az NGO-k általában előre megírt cikkeket kínálnak hiteles újságíróknak, hogy azok másolják be. Más írók, akik általában könyörtelenül barátkoznak az aktivistákkal és a civil szervezetek kampányolóival, nem férnek hozzá könnyen a világos, tudományosan megalapozott információkhoz. Néha a szerkesztőik kényszerítik őket arra, hogy a jövedelmezőbb félelem vonalát kövessék.

Komoly kihívások vannak abban, hogy a nyilvánosság hiteles információkhoz jusson a riogatás, a politika és a különleges érdekek napirendje nélkül.

A Firebreak Chemical Contextualizer

Szükség van egy olyan helyre, ahol az újságírók könnyen érthető, megbízható információkhoz juthatnak, amelyek a vegyi anyagoknak való kitettséget kontextusba helyezik. Hogyan viszonyulnak ezek az expozíciók egy csésze kávé elfogyasztásához? A Firebreak hamarosan elindítja a Chemical Contextualizer oldalt, amely egy sor cikket és grafikát tartalmaz, hogy segítsen az újságíróknak és a politikai döntéshozóknak megérteni, lefordítani és kontextusba helyezni a mindennapi vegyi expozíciókat, és fényt deríteni a megtévesztő félelemkeltőkre és az aktivista érdekcsoportokra.

Ahol lehetséges, már meglévő anyagokra, illusztrációkra és példákra fogunk támaszkodni, amelyek kontextusba helyezik ezeket az alaptalan félelmeket. Felkérjük a tudományos közösséget, hogy a hamis félelmek és az aktivista manipuláció széles skálájához járuljanak hozzá.

Fontos, hogy a Chemical Contextualizer a Firebreak Médiaközpont része lesz: egy olyan információs forrás, amely támogatja az újságírókat és az egyéneket, akik azért küzdenek, hogy tényeket találjanak a különleges érdekű kampányok félelmei és kitalációi között.

Vegyi termékek ezrei származnak a fluorból, amely bőségesen rendelkezésre álló, kedvező tulajdonságokkal rendelkező, számos alkalmazás igényeit kielégítő természetes elem. A hadszíntér aktivistáinak meg kellett találniuk a megfelelő PFAS-anyagot - olyat, amely alkalmas egy sikeres nyilvános félelemkampányra, megtartja a média figyelmét és kihasználja az alapítványok finanszírozási lehetőségeit.

Egy hatalmas táblázat állt előttük több ezer fluortartalmú vegyi anyaggal, így a válogatáshoz némi erőfeszítésre és jól meghatározott kritériumokra volt szükség. Kidolgoztak egy 12 pontból álló ellenőrző listát, hogy meghatározzák a legjobb új, örök vegyi anyagtól való félelemre való jelöltet. A megcélzott anyagnak a következőkkel kellett rendelkeznie:

1. Nagyszámú fogyasztói alkalmazással rendelkeznie;

2. Nagy vegyipari vállalatok állítsák elő (peres eljárásokkal, amelyek több kártérítési jogi cég kampányfinanszírozását vonzzák sötét alapítványokon keresztül);

3. Elegendő adattal rendelkeznek a környezeti expozícióról (talaj és talajvíz);

4. "Örök vegyi anyagnak" minősüljön (azaz nehezen bomlik le);

5. A terhes nőkre és a gyermekekre nézve fokozott kockázatot jelentő reprotoxikus anyagként azonosítható;

6. Potenciális rákkeltő lehet (vagy van néhány kampánybarát aktivista tudós, aki spekulálhat erre vonatkozóan);

7. Nem természetes forrásból kerül a környezetbe, és alternatívákkal helyettesíthető (azaz elővigyázatos);

8. Szándékosan kerültek a környezetbe (és nem valamilyen ipari baleset következtében);

9. Ijesztő, manipulálható és a nyilvánosság számára könnyen megjegyezhető névvel rendelkezzen;

10. Az újságírók, alapítványi pénzügyi szponzorok és befolyásos személyek számára könnyen érthető legyen, mint egy rossz dolog;

11. Közös expozíciós csatornákkal rendelkezzen (mint az ivóvíz, élelmiszer...);

12. Legyenek érzékelhetőek, és könnyen ábrázolhatóak válsághelyzetben (pl. kimutathatóak az esővízben).

Többórás válogatás után az aktivisták táblázata a TFA-t (trifluorecetsav) jelölte meg a PFAS-kampány következő célpontjaként. Az ellenőrző listájukon minden négyzetet kipipált: széles körben kimutatható a vízben és az élelmiszerekben, hatással van az emberekre és a környezetre, tartósan megmarad, érthető és ijesztő.

De ennek az anyagnak számtalan alkalmazása van, amely sokféle előnyt biztosít. A TFA-t hűtőközegekben használják (azonban hamarosan kezdődik a nyár, nem sokan szeretnének lemondani a légkondicionálóról). A gyógyszerek és a tűzoltó vegyszerek is tartalmaznak TFA-t, így egyesek elfogadható kockázatnak tekinthetik. Az aktivista kampány tervezői számára nagyobb kihívást jelent, hogy a TFA-t más PFAS-anyagoknál sokkal fenntarthatóbb alternatívaként azonosították.

A PFAS-táblázatukat böngésző stratégáknak egyetlen TFA-alkalmazásra kellett összpontosítaniuk, amely motiválja a kampányokat, felháborítja a közvéleményt, finanszírozást és médiaérdeklődést generál. A PFAS-hadiszobában dolgozó aktivisták a környezet vagy a közegészségügy védelménél sokkal inkább azt az egy arany standard TFA-alkalmazást keresték, amellyel könnyen megnyerhető kampányt építhetnek.

Valaki aztán rákeresett a Google-ban a "TFA és a növényvédő szerek" kifejezésre, és az aktivisták intuitíve tudták, hogy ki fogja fizetni az ebédjüket a következő két évben.

Az egész az észlelésről szól, nem a valóságról.

A növényvédőszerek bevonása az "örök vegyi anyagok" kampányba minden bizonnyal felerősítené a közvélemény félelmét és felháborodását, más nem kormányzati szervezeteket is bevonna, szélesebb körű alapítványi és peres finanszírozási lehetőségeket kínálna, valamint érzelmesebb médiamegjelenést. A PAN aktivistája a kezét dörzsölgetve örömében még azt is megpendítette, hogy az "örök peszticidek" egész sora ellen fog kampányolni. Az élelmiszeripar biztosan nem szeretné, ha úgy tűnne, hogy ezeket a vegyszereket a termékeikben terjesztik, így az ipar nem tudna egységes hangon megszólalni (mintha ez valaha is megtörténne). A nyilvánosságnak eggyel több oka lenne arra, hogy követelje a növényvédő szerek betiltását, és a bioélelmiszer-ipari lobbi minden bizonnyal aktivistákkal és finanszírozással támogatná ezt a kampányt.

Természetesen van néhány kisebb probléma, amelyet az aktivistáknak kezelniük kellene ahhoz, hogy a TFA-kampányuk sikeres legyen.

• A TFA a természetes forrásból is előfordul a környezetben, és széles körben kimutatták, mielőtt ipari felhasználásra került volna;

• nem halmozódik fel a szervezetben, és alacsony a toxicitása;

• rendkívül alacsony koncentrációban van jelen a környezetben (egy trillió részecske);

• gyakran metabolitként (más anyagok lebontásából származó) anyagcseretermékként mutatható ki;

• több tekintélyes nemzetközi testület is elismerte, hogy a TFA elhanyagolható kockázatot jelent az emberi egészségre vagy az ökoszisztémákra (lásd alább);

• az Egyesült Államokban nem számít "örökkévaló vegyi anyagnak" (az EPA szerint).

Ez nem riasztotta el az aktivistákat a PFAS-hadiszobában - már korábban is szembesültek ezekkel az érvekkel, és arra számítanak, hogy a szokásos copy-paste megjegyzésekkel le tudják őket söpörni:

• Ez egy mesterséges vegyi anyag, amelynek nem szabadna a környezetünkben vagy a testünkben lennie;

• Csak nem ismerjük a kockázatokat (a biztonság kedvéért tegyük hozzá a "vegyi koktélhatást", hátha valaki kiszámítja a kockázatokat);

• Az expozíció szintje növekszik, ami növeli a szervezetünkben lévő általános kémiai terhelést;

• A szennyezőknek kell fizetniük a megtisztításért (a környezetvédelmi szolgáltató cégek támogatása);

• És egyáltalán nincs szükségünk ezekre a növényvédő szerekre.

A hadszíntéren lévő aktivisták a múltbeli tapasztalatok alapján eléggé biztosak abban, hogy a nyilvánosság és a média túl lusta lenne ahhoz, hogy utánajárjon a tényeknek és inkább a komoly kockázat észlelésére reagálna, amelyet a híradások, az oknyomozó cikkek és a folyóiratok publikációi könyörtelenül felerősítenek. És senki sem lenne olyan ostoba, hogy kiálljon és megvédje a vegyipart. Ha valaki fel merne szólalni, azt megsemmisítenék és személyesen támadnák meg, mint a Monsanto fizetett csalóját (még akkor is, ha a sokat szidott vállalat már majdnem egy évtizede nem létezik).

Ez a legújabb "örök vegyszer" kampány nem a legjobb tudományos tények és érvek bemutatásáról szól. Ez nem az emberi egészséget fenyegető kockázatok megelőzéséről szól. Ez nem a környezet védelméről szól. Ez csak arról szól, hogy megnyerjünk egy kampányt, több pénzt szerezzünk, és megkérdőjelezzük az ipar és a modern mezőgazdaság létjogosultságát.
És ha csak a győzelemről van szó, akkor a tisztesség és a becsületesség könnyen feláldozható.

De néha a tények mégis útban vannak.

A BFR, a német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet megvizsgálta a borban lévő TFA expozíciós kockázatát (amely furcsa módon a bioborban is kimutatható), és a következő következtetést vonta le:

Az eredmény: a legmagasabb mért érték alapján egy 60 kilogramm (kg) testsúlyú személynek naponta legalább 9 liter bort kellene meginnia ahhoz, hogy túllépje a 0,05 mg/testsúlykilogramm egészségügyi alapú irányadó értéket.

A BFR nyilatkozata nem tudta megállni, hogy ne tegye hozzá, hogy a napi kilenc liter borban lévő etanolból származó expozíció sokkal nagyobb kockázatot jelentene.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja kijelenti:

A trifluorecetsav (TFA) továbbra is megtalálható a környezetben, beleértve a távoli régiókat is, bár koncentrációja olyan alacsony, hogy jelenleg nagyon valószínűtlen, hogy káros toxikológiai következményekkel járna az emberekre és az ökoszisztémákra.

Ugyanebben a jelentésben az UNEP arra is utal, hogy a környezetben lévő TFA nagy része természetes forrásokból származik.

De ki hallgat a tudományos tényekre vagy bizonyítékokra, amikor kampányt lehet folytatni a "PFAS peszticidek a bolygó határait feszegetik" témában? És ilyen állítások esetén hogyan tudna a média ellenállni annak, hogy egyszerűen csak felerősítse a kampány retorikáját? Talán a média túl lusta ahhoz, hogy utánanézzen a TFA-val kapcsolatos tényeknek, mielőtt közzétesz egy cikket. Vagy Stéphane Horel Forever Lobbying médiahálózatának részei, és hozzáférnek annak kutatási forrásaihoz és eszközeihez?

A média az üzenet

Nem meglepő, hogy a média tele van a TFA-ról szóló cikkekkel, ami arra készteti az ideges európai szabályozókat, hogy korlátozó törvényeket hozzanak, és az iparnak nincs ideje arra, hogy felelősségteljesen alternatívákat dolgozzon ki.

Az év elején a Firebreak bemutatta a , hogy Stéphane Horel hogyan halmozott fel be nem jelentett összegeket a PFAS-ellenes "Forever Lobbying" kampányához. Ez a pénz négy alapítványon belüli sötét, adományozók által támogatott csatornákon keresztül érkezett a PFAS-cikkeket publikáló újságírók támogatására. És a cikkek, amelyek többnyire Horel PFAS-ellenes kampányanyagain és a hálózatához tartozó aktivista tudósok állításain alapulnak, nagy rendszerességgel és következetességgel kezdenek megjelenni.

Az, hogy érdekcsoportoktól finanszírozást kapnak a főáramú hírcsatornák cikkeinek elkészítéséhez, sajnos ma már bevett gyakorlattá vált a tudósításokban. Az alapítványok szervezeteket hoznak létre újságírók finanszírozására (akár közvetlenül, akár médiacsoportokon, visszaosztó alapokon vagy célzott projekteken keresztül). A Firebreak bemutatta , hogy a Covering Climate Now és a Solutions Journalism Network alapítványok pénzügyi támogatói hogyan hozták létre az éghajlati narratívát erőltető újságírók finanszírozására, hogy az alapítványok közvetlenül több százmillió dollárral finanszíroznak olyan hírszervezeteket, mint a The Guardian, vagy hogy az alapítványok által finanszírozott aktivista kampányokról azután ugyanazok az alapítványok által finanszírozott újságírók számolnak be . De néhány ilyen esetben az újságírók és kutatócsoportok nyilatkoztak a finanszírozásukról (azoknak, akiknek van idejük követni az apró betűs részt). Horel azonban úgy érzi, hogy az ilyen átláthatóság az amatőröknek való.

Ugyanezektől az emberektől, akik vakon bíznak a Horelben, elvárják, hogy higgyenek a jól finanszírozott PFAS-kampányuk legújabb fejezetéből származó állításoknak, a híreiknek és az alacsony szintű aktivista tudósaiktól származó idézeteknek.

Ez az egész kezd túlságosan kiszámíthatóvá válni - a La Jolla forgatókönyvhöz folyamatosan új áldozatokat keresnek a zöldre festett hiénák.
Egy újabb PFAS "örökké vegyi anyag" félelem.
Egy másik szervezet, amelyet alapítványi pénzügyi szponzorok gyűjteménye hozott létre.
Egy újabb aktivista megtévesztő kampány.
Egy újabb kudarc a tudományos kommunikációban.
Egy újabb eset, amikor az ipari csoportok nem tudtak együttműködni anyagaik védelmében.

... és ez az aktivista hadszíntér még csak most kezdődik.

Nagyot futottak az OVF felszíni és talajvíz glifozát mérési eredményeiből tákolt félelemkeltő cikkek, osztotta is a mezőgazdasági portáloktól kezdve a kemtrélszektákig minden elérésre ácsingózó lájkkoldus.

Azonban egyetlen tárgyilagos cikket sem olvastam, amelyik feltett volna néhány alapvető kérdést a mérési eredményekkel kapcsolatban:

1. Pontosan mit jelentenek a mért értékek?

2. Van-e bármilyen hatása az emberi egészségre a mért értékeknek?

3. Van-e bármilyen hatása a környezetre a mért értékeknek?

4. Milyen forrásból származik a mért eredményben található glifozát vagy AMPA?

5. Mennyire reprezentatívak a mérési eredmények a mintavételezési pontok ismeretének hiányában?

Miután senkinek nem merültek fel kétségei a mérésekkel és cikkekkel kapcsolatban, feltételezem, hogy az ország valamennyi agrárszakembere, növényvédőse, toxikológusa és talajtani szakembere egyetért azzal, hogy ez a szakmai szempontból nevetséges, mezőgazdaság ellenes hisztéria nyugodtan folytatódjon tovább.
Értem, hogy a megélhetés fontosabb, mint a szakmai hitelesség, de talán nem volna szabad hagyni addig fajulni a mezőgazdaságellenes aktivisták kártételét, amíg aztán valóban nem marad hatékony növényvédőszer a mezőgazdaságban.
A La Jolla forgatókönyvből élő, zöldre festett hiénák nem lankadnak és nem fogynak ki a dezinformációs kampányokból.

1. Mit jelentenek a mért értékek?

A glifozát kétség nélkül a világ legtöbbet vizsgált és kutatott növényvédőszere. Ez nagyban köszönhető a zöld kommunisták mezőgazdaság ellenes kampányainak, amellyel többek között az EU mezőgazdaságát próbálják tönkretenni, bár szakértelmük hiányában az egyik legkisebb környezeti és egészségügyi hatással rendelkező növényvédőszeren próbálnak fogást találni, ami máig nem sikerült.
A glifozát használatát a világ minden független, ellenőrző és szabályzó szervezete biztonságosnak találta az elmúlt 50 évben, amely párosulva a pozitív gyakorlati, szakmai tapasztalatokkal, csekély teret enged a kétségeknek a biztonságával kapcsolatban.

De mindig vannak olyan aktivisták, akik kétséges célok érdekében kiválóan élnek a félelemkeltésből és erre bőséges anyagi támogatást is kapnak a cégek zsarolásából élő ügyvédektől és egyéb, homályos finanszírozási hátterű pénzügyi alapokból.

Ennek a játszmának lehet része például az OVF 2019-ben végzett méréssorozata is, bár ők inkább csak szenvedő alanyok voltak ebben az esetben. Feltételezem, hogy csak így kapták meg a KEHOP-1.1.0-15-2016-00002 azonosítószámú, „a VKI előírásai szerinti monitoring vizsgálatok és az ahhoz szükséges fejlesztések végrehajtása, továbbá a VKI végrehajtásához kapcsolódó monitoring állomások kiépítése, fejlesztése” tárgyú projekt pénzügyi keretét.
A vízbiztonsági mérések fontosak, a mérések eredményét rémhírterjesztésre használni viszont megbocsáthatatlan bűn.
A méréseket összefüggések feltárása nélkül tálaló média, különösen az agrársajtó viszont sokat segít a lebutított roncstársadalom további elhülyítésében.

Az OVF mérései négy területre vonatkoztak a projektben, amelyek számomra egyértelmű összefüggést nem mutatnak: glifozát, annak metabolitja az AMPA, trícium és algateszt. A két utolsó teszt fogalmam sincs, mit keres egy csoportban a gyomirtóval, de biztos lesz valaki okosabb, aki megoldja a rejtélyt. A glifozát és AMPA mérését a AGG csoport vállalta, hogy adatokat szolgáltasson a glifozát felhasználási engedélyének megújításával kapcsolatos döntéshozatali folyamathoz, azaz a cikk állításával szemben nemhogy titkolták a méréseket, hanem az európai bizottság döntéshozási folyamat egyik fontos dokumentuma volt.
Én már korábban kikértem az adatokat, mivel azonban olyan értelmezhetetlenül alacsony mennyiségekről beszélünk, amit 10 éve még mérni sem tudtak volna, feleslegesen nem pocsékoltam az időm, hogy írjak róla.
(Spoiler alert: 4 ország szakértői végezték a felülvizsgálatot 4 évig és 2023-ban újabb 10 évre engedélyezte a glifozát felhasználását az EU. Van még kérdés a glifozát biztonságáról?)

A mintavételezést és mérést a B&W2 Konzorcium végezte, a Bálint Analitika és a Wessling, a mintákat az alábbi fileokban meghatározott pontokon vették:

FAV_800pont_glifozat+AMPA+Trícium.xlsx
FAV_400pont_glifozat+AMPA.xlsx
FEV_mv_pontok_lista.xlsx
FEV_tartalek_lista.xlsx

Ezek az adatokat viszont nem kérte ki az átlátszó, de már igényeltem őket az OVF-től, kíváncsian várom mikor érkeznek meg. Ha megjönnek folytatom a cikket.

Az OVF jelentésben található adatok alapján 2015-ben 1400 tonna glifozátot használtak fel Magyarországon, átlagosan 3 liter/ha mennyiségben. Ezt a mennyiséget természetesen máris félrevezető elképzelés a mezőgazdaságra terhelni, mert a glifozátot a mezőgazdaságon kívül nagy mennyiségben használja fel a vasút, közületek, önkormányzatok, háztartások és akár a környezetvédelem is az invazív özönnövények visszaszorítására.
Az egyszerűség kedvéért azonban feltételezzük, mintha a mezőgazdaság használta volna fel az összes glifozátot, ez 466 666 hektárt kezelését jelentette volna egy alkalommal egy évben a becsült mennyiségi érték alapján.
Ez az érték azonban máris aláássa az első népszerű zöld hazugságot, hogy a mezőgazdaságban mindenhol sokszoros mennyiségben használják a gazdálkodók a glifozátot.
Ugyanis a 4,3 millió magyar szántóföldi terület 9,3%-án, azaz az összes terület kevesebb, mint tizedén használták volna eszerint a glifozátot 2015-ben.

Számoljunk tehát a 3 liter/hektár átlagos mennyiséggel, amely hektáronként átlagosan 1200 gramm hatóanyagot jelent (360-480 g/liter a formázott termékek hatóanyaga), így négyzetméterenként 0.12 gramm hatóanyag kerül ki. (Nem bonyolítom a számolást a töredék értékekkel a súly és térfogatból adódó különbségekkel) Egy vízcsepp súlya kb. 0.05 gramm, ezért egy négyzetméterre 2-3 csepp közötti hatóanyag kerül ki átlagos felhasználást feltételezve, de például a talajmegújító termelők ennél alacsonyabb dózisokkal dolgoznak.
A kijuttatott szer többsége felszívódik és transzlokálódik a kezelt növényben, mert gyomirtót azért permetezünk, hogy gyomot irtsunk, nem csak az agráranalfabéták szórakoztatására. A talaj felszínére jutott hatóanyag pedig rendkívül gyorsan megkötődik a talaj kationjain és nem vándorol sehova. Ezért a 0.12 g/m2 mennyiségnek a töredéke jut csak a talajfelszínre.

Mennyi az annyi? LOQ, NOAEL, ADI, MRL - ismerős?

Számtalan anyagnak vizsgálták már a toxikológiai értékeit. Ha valaki nincs tisztában ezekkel a rövidítésekkel, ne is olvasson tovább, amíg meg nem érti ezeket a fogalmakat. Ezek a toxikológia és élelmiszerbiztonság tudományos alapjai, amelyek ismerete nélkül ne kezdjen bele senki a glifozátellenes sablonjai szajkózásába.

A LOQ, (Limit of Quantification) a legalacsonyabb koncentráció, amelynél a keresett anyag nemcsak megbízhatóan kimutatható, hanem amelynél bizonyos előre meghatározott torzítási és pontatlansági célok is teljesülnek.

NOAEL, a megfigyelhető káros hatást nem okozó szint (No Observed Adverse Effect Level) egy anyag azon legnagyobb koncentrációja vagy mennyisége, amelynél az expozíciónak kitett populációban nem jelentkezik kimutatható káros hatás. A NOAEL érték mennyiségének meghatározását általában patkányokon és egereken végzett kísérletekkel alapozzák meg. Ennek során az állatok meghatározott étrendet kapnak, ami változó részarányban tartalmazza a vizsgált anyagot. A cél a legmagasabb adagolási szint megállapítása, ami mellett még nem figyelhetők meg az egészségre káros hatások. Ezt a NOAEL, azaz hatás nélküli szintet osztják a 100-as biztonsági faktorral. Ez adja meg az ADI értéket - tehát a semmilyen negatív egészségügyi vagy élettani hatás kimutatásához szükséges mennyiség századrésze a megengedett szermaradvány mennyisége. Rövidebben a nulla egészségügyi hatás százada.

Az ADI érték, Acceptable Daily Intake, az egyes élelmiszerben található kémiai anyagokra (vegyületekre) vonatkozó elfogadható napi beviteli mennyiséget jelenti. Értékét milligramm/testsúly kilogramm/nap-ban adják meg. Ez a mennyiség a vizsgálatok alapján egy ember teljes élete során minden egyes nap bevihető anélkül, hogy bármiféle egészségkárosodást okozna.
ADI értéke az évente több százezer ember haláláért felelős dihidrogén-monoxidtól kezdve a nátrium-kloridig a legtöbb olyan vegyületnek meg van határozva, amellyel az emberek rendszeresen találkoznak. Ezeket a határértékeket több évtizede kutatók ezrei vizsgálják és vizsgálják felül, ennek köszönhetően a megadott értékek egészségügyi hatása megfelelően bizonyított, ezért az ADI érték alatti mennyiségben elfogyasztott bármiféle vegyület nem jelenthet semmiféle egészségügyi hatást a tudomány jelenlegi állása szerint.
A NOAEL érték százada az ADI értéke és az ADI 1-2%-át fogyasztjuk el csak naponta életszerű körülmények között bármilyen mért anyagból vagy vegyületből.
Ez egyszerű nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy egy nulla egészségügyi kockázatú mennyiség századának a százada juthat a szervezetünkbe átlagban - akkor is, ha vedeljük a gifozátos sört és deszikkált lencsefőzeléket eszünk egész nap, a több ezer, a növények által termelt mérgező és rákkeltő molekula mellett.

A NOAEL-ADI biztonsági faktor egyébként figyelembe vesz több, nehezen becsülhető tényezőt is, mint a NOAEL érték átszámolását az állatról az emberre, a személyi különbözőségeket, amelyek úgy a kísérleti állatoknál, mint az embernél is lehetségesek és a különböző anyagok önmagukban gyakran nem ismert kereszthatásait. Azaz a zöld legendáriumban gyakran felmerülő “mert nem vizsgálják a koktélhatást” is meg van becsülve.

Az ADI érték meghatározásáért a tudósokban bővelkedő, nemzetközi szakértői testületek felelnek:

• Az Europai Unió Élelmiszerbiztonsági Bizottsága, Scientific Committee on Food, SCF)

• JEFCA-Committee, Joint FAO/WHO Expert Committee on Food Additives,

• FAO; Food and Agriculture Organisation of the United Nations

• WHO, World Health Organisation

MRL a maximális szermaradványszint (Maximum Residue Level ) egy hatóanyag legnagyobb koncentrációja, amely a peszticidek megfelelő alkalmazása esetén jogszerűen megengedhető az élelmiszerekben vagy takarmányokban. Az EFSA felelős az EU-ban a maximális maradékanyag-határértékekre vonatkozó javaslatok kidolgozásáért, a fogyasztók biztonságosságának értékeléséért a peszticid toxicitása, az élelmiszerekben várhatóan előforduló szintek és az európaiak eltérő élelmiszer-fogyasztási szokásai alapján. A biztonságossági értékelést toxikológiai referenciaértékek, például az akut referenciadózis (ARfD) segítségével végzik.
Az EFSA rendszeresen publikálja a tagállamok élelmiszerbiztonsági mérésein alapuló riportokat, amelyek egyben bizonyítékot jelentenek az európai élelmiszerek biztonságára is.

A glifozát EU-ban megengedett napi fogyasztási limitje (ADI) 0,5 mg minden egyes kilogramm testsúlyra, azaz a tudományos konszenzus alapján egy 80 kg-os ember napi 40 mg glifozátot fogyaszthat el, minden egyes nap az életében, hogy bármilyen egészségügyi hatásra számítania kellene. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mától bárki is felvegye az étlapjára a gyomirtót, mert növényvédőszereket nem szoktunk elfogyasztani, akkor sem, ha valami a a bio tanúsított növényvédőszerek körébe tartozik. Az EFSA legutolsó riportja alapján az élelmiszerek 96-100%-ban semmilyen mennyiségben nem kimutatható glifozát szermaradvány, ezért nehezen lehetne elérni még a napi 40 milligrammos egészségügyi határértéket is banánhéj és citromhéj tonnáinak elfogyasztásával.
A fő kérdés, hogy mennyi a valós terhelés, a kitettség és milyen mennyiség juthat a szervezetünkbe életszerű körülmények között?
Mert lehetne valami a világ legmérgezőbb vegyülete is, mint a botulin (természetesen a glifozát nem az), ha nem kerül a szervezetbe olyan mennyiségben, amely miatt aggódni kellene. Lásd a szépségipar népszerű botulin kezeléseit a világon ismert legmérgezőbb szerves vegyülettel.

A mintavételezéseket 1226 ponton végezték, a mintákat 0.01 μg/l kimutatási méréshatárral értékelték. Ez csak azért különös, mert pont 2019-ben dolgoztattam ki a Wesslingben a glifozát vizeletből történő mérésének protokollját és számomra nem tudtak ilyen méréshatárt biztosítani, csak 0.1 μg/l LOQ értékkel. Így vagy a mérendő minta összetétele miatt okozott gondot a pontosság vagy valaki nem mondott igazat valamelyik esetben. Jöjjenek a mérési eredmények:

Az ügyes grafikonszerkesztés miatt úgy néz ki, mintha valami általánosan magas értékeket mutattak volna ki a vizsgálattal, de egy lineáris grafikonon észre sem vennénk a kimutatott mennyiségek eredményeit. Lefordítom érthetőbbre:

Gondolom így már jobban látható, hogy a minták legalább 86%-ban semmiféle glifozát vagy AMPA nem volt kimutatható, de a Bálint Analitika és a Wessling matekja miatt ez a szám is kétséges, mert sehogy nem jön ki a két különálló mérés számai szerint. Ahogy az önkényesen megállapított határérték feletti méréseknél is különös a 9+4=16 eredmény, ezért is kértem be az OVF-től a részletes mérési eredményeket, mert legtöbbször együtt fordul elő a glifozát és a metabolitja, az AMPA.
Érdekes, hogy az Átlátszó is arra hivatkozik, hogy a minták háromnegyedében mutattak ki glifozátot - az adatok azomban nem támasztják alá az állítást.

A jelentésben szerepel az a különös adat is, hogy nem mezőgazdasági területeken és 150 méternél mélyebb kutakban mérték a legmagasabb glifozát értékeket. Ez nem vet fel kérdéseket senkiben? Nem a mezőgazdasági területeken kellene a legmagasabb értékeket mérni, ahol esetleg használva is volt a glifozát? Milyen más forrásból érkezhet akkor a mérhető mennyiségű anyag?

2. Van-e bármilyen hatása az emberi egészségre a mért értékeknek?

Semmiféle egészségügyi hatást nem fejthet ki a mért mennyiség a tudomány nagyjából 50 éve érvényes álláspontja szerint.
A legmagasabb mért glifozát értékek eszerint a minták kevesebb, mint 1%-ban jelentek meg. Számoljunk hát a legmagasabb 0,2 μg/l értékkel, milyen egészségügyi problémát is okozhatna ez a mért érték, ha valaki szeretne bármiféle szűrés és víztisztítás nélkül libaúsztatóból, algás csatornából vagy közvetlen termelőkutakból inni vizet.

A glifozát akut orális LD50 értéke 4000-5600 mg/kg a formázott terméktől függően. Ez a mennyiség egyébként az európai toxikológiai osztályzás szerint a gyakorlatilag nem mérgező kategóriába sorolja a glifozátot. Érted? Nem minősül méregnek, de ennek ellenére évek óta ömlik a “mérgező glifozát” meséje a médiából.

Csodálkozol, hogy nem így tudtad? Tudod, hogy minden anyag mérgező lehet egy bizonyos mennyiségben, de bizonyos anyagok már sokkal kisebb mennyiségben is azok? A sokkal mérgezőbb anyagok közé tartozik a D3 vitamin, amelyből 37 mg/kg elég a halálos adaghoz, a nikotin is nagyon mérgező 10 mg/kg LD50 értékkel, de ide tartozik a koffein, paracetamol, de még asztali só is mérgezőbb. Te is gyakran fogyasztasz ezekből? Akkor halálos veszélyben vagy! Á, csak vicceltem, tudod, a dózis. Egy kiskanál konyhasóval ki lehet végezni egy csecsemőt, de nem javaslom, hogy kipróbáld.
Világszerte egyébként kizárólag néhány öngyilkost és foglalkozási balesetből származó halálesetet jegyeztek fel a glifozáttal kapcsolatban, míg a dihidrogén-monoxid évente több százezer ember haláláért felelős. Tudod, az a H2O, amit naponta iszol egész életedben.

A vízben mért glifozát legmagasabb értéke tehát 0,2 μg/l körül volt, amely anyagból a 0.5 mg/tkg ADI alapján egy 80 kg súlyú ember elfogyaszthat 40 mg, azaz 40 000 μg mennyiséget úgy naponta egész életében, hogy semmi baja nem lesz tőle. Ha a vizsgálatban mért “legszennyezettebb” vízből szeretné valaki magához venni ezt a dózist, akkor naponta 200 000 liter, azaz 200 m3 vizet kellene elfogyasztania, de ekkor még mindig nem került annyi glifozát a szervezetébe, hogy bármiféle problémát okozzon. Ha el szeretnék érni a NOAEL értéket, akkor már 20 000 000 liter/nap vízfogyasztásra volna szükség a 100x biztonsági faktor miatt, de még ekkor sem okozna semmiféle egészségügyi problémát a szervezetbe jutott glifozát mennyisége.
Ki az, aki szerint ez egy elképzelhető élethelyzet?
Ki az aki képes ilyen “problémától” rettegni és megosztani az Átlátszó cikkét?

Természetesen elérhető az 50%-ban halálos dózis is glifozátból ezzel a szennyezéssel, de akkor már több, mint 2000 millió liter vizet kellene elfogyasztani egy 80 kilós embernek együltő helyében. Menni fog?
Ha nem, akkor miért is zajlik ez a félelemkeltő médiahisztéria?

3. Van-e bármilyen hatása a környezetre a mért értékeknek?

A tudomány jelenlegi ismeretei szerint semmiféle negatív környezeti hatás nem várható 0,2 μg/l glifozáttartalomtól a vizekben. A jelentésben találunk algákkal végzett kísérletet is, amely során a vízben mért eredményekhez képest több ezerszeres dózissal kezelték az algákat, amelyek a nagyobb dózisra nagyobb egyedszámmal reagáltak. Azaz nem elpusztultak, hanem jobban szaporodtak a glifozáttól. Nem különös, hogy a glifozáttól növekszik az algák száma és nem csökken?

4. Milyen forrásból származik a mért eredményben található glifozát vagy AMPA?

Erre csak a mérési pontok és protokol ismerete alapján lehetne elképzelést felállítani. A mezőgazdaságból származó szennyeződés azonban a mezőgazdaságban felhasznált mennyiségek tükrében szinte teljes mértékben kizárt, különösen a mély ivóvíz kutak és a mezőgazdasági termeléstől távol eső területek esetében.
Annak ellenére, hogy a glifozát jól oldódik vízben, a talajrészecskékhez való erős adszorpciója miatt a glifozát csak korlátozottan mozog a talajprofilon belül. A glifozát talajba történő adszorpcióját a talajban jelen lévő agyag, szerves anyag, vas- és alumínium-oxidok mennyisége határozza meg, de a kalcium és magnézium kationokhoz is erősen kötődik a glifozát, ezért a szántóföldi területek kevesebb, mint 10%-ra kijuttatott 2-3 csepp, talajfelszínre jutott töredék százaléka fizikailag kizárt, hogy áthatolt volna 30-160 m3 talajon.
A felszíni vizeknél elképzelhető kis mennyiségű mezőgazdasági eredet, mert a szántott és porrá művelt földekről egy nagyobb csapadék rengeteg talajt moshat el és ez képes felszíni vízbe szállítani minden tápanyagot, humuszt és növényvédőszert, ami ki lett juttatva a táblára.
A felszíni vizek glifozát szennyeződésénél azonban valószínűbb a szennyvíztelepeken, természetes úton keletkező glifozát és AMPA megjelenése.
A szennyvíztelepek ugyanis jelentős glifozát és AMPA kibocsátók és mindegyik szennyvíztelep élővízbe ereszti a kifolyó szürkevizet, nagyobb esőknél pedig a tisztítatlan szennyvizet is.

4. Mennyire reprezentatívak a mérési eredmények a mintavételezési pontok ismeretének hiányában?

Amint megkapom az OVF-től a részletes adatokat, írok róla. Azonban a mérési pontok kevesebb, mint 14%-ban tudtak a hiperérzékeny vizsgálati módszerrel kimutatni elképzelhetetlenül alacsony mennyiségű glifozátot és AMPA-t, egy olyan érzékenységű vizsgálattal, amely 10 éve nem létezett még és a most mért, elképzelhetetlenül alacsony értékekkel kimutathatatlan lett volna 10 éve még bármelyik anyag is.

Tanulság

Próbálj már meg egy kicsit gondolkodni és kontextusba helyezni az olvasottakat, amikor a félrevezető rémhíreket olvasod és világítsd fel az értelmezésre kevéssé képes egyedeket, hogy ne keltsék feleslegesen a feszültséget a nem létező problémákkal.
Valójában bárki, aki képes elhinni az OVF méréseiből kialakított hisztériát, nem rendelkezik sem alapfokú mezőgazdasági, növényvédelmi, toxikológiai, élettani, matematikai, sem egyéb szakmai ismerettel, amellyel állást foglalhatna a glifozát ügyében.
A kérdés ismét csak az, kinek az érdeke, hogy egy 4 éves újraengedélyezési folyamat után is biztonságosnak minősített molekulával kapcsolatban félelemkeltő kampányokat folytasson?

Frissítés

Adatközlés helyett az OVF 15 nappal meghosszabbította az adatigénylés teljesítésének határidejét.

Frissítés:

2025 június 8.-án megérkezett a közérdekű adatigénylés eredménye az OVF-től, amelyben minden mintavételezési pont EOV koordinátája és mintavételezési ideje megtalálható.
Előzetesen annyit már látni, hogy az egyik legmagasabb glifozát koncentrációjú pont egy erdőkkel és legelőkkel övezett patakban található, nem messze a Várvölgyi szennyvíztisztítótól…mit is mondtam az élővizek szennyezésének forrásairól?

Read more

A Predatorts-ról szóló fejezetben láttuk, hogy a felperesek forgatókönyvét gátlástalan ügyvédi irodák hogyan használták fel arra, hogy félelmet, bizonytalanságot és felháborodást keltsenek a nyilvánosságban. Az ExxonMobiltól és a Chevrontól a Bayerig és a J&J-ig, a Syngentától a Dow Corningig, ezek a kártékony kártérítési ügyvédek nem riadnak vissza att…

Read more

Soha nem az áldozatokról szóltak ezek az ügyek. Mindig is a Predatorokról, a ragadozó ügyvédekről és a pénzről szólt. Ez a blog azt vizsgálja, hogy a nyomorúság kereskedői hogyan vásárolnak fel és adnak el felpereseket egyfajta kártérítési áldozatok csererendszerben - átláthatóság, erkölcsi feddhetetlenség és korlátok nélkül. A SlimeGate kontextusában e…

Read more

Ez egy melléklet a SlimeGate 2. fejezetének 3. szakaszához. Ez a rész megpróbálta megérteni, hogy az ügyvédek miért kapnak olyan sokat, az áldozatok pedig miért kapnak olyan keveset a kártérítési perek esküdtszéki kifizetéseiből. Az új perfinanszírozó társaságok rengeteg szabadon rendelkezésre álló tőkét gyűjtenek, ugyanakkor a károsultak potenciális tá…

Read more

Read more

Ahogy az aktivistákat figyeltem, Jeffrey Smith-től Carey Gillamig, amint megszédültek az első glifozátperben Dewayne Johnsonnak megítélt 289 millió dollártól, és hallottam, ahogy hősökként dicsérik a kártérítési ügyvédeket, és az esküdtszék döntését az igazság diadalaként tapsolják, azt gondoltam magamban: ezek a nép hangjai, az igazság harcosai, a nagy…

Read more