Mester Károly mesedélutánjai évek óta elárasztják a netet és az általános iskola alsótagozat biológiaóráiról hiányzó nagyközönség lelkesen falja a csodálatos történeteket, annak ellenére, hogy a szakkifejezésekkel telizsúfolt géppuska-érvelései teljesen érthetetlenek számukra.

Órákig lehetne cáfolni egyesével MK állításait, de most nézzünk csak meg egyetlen mondatot az MK féle legendáriumból, amelyet például a Jeszenszky-féle droidshowban fejtett ki:

“…az izomfonalakba beépül a glifozát a glicinnek a helyébe…”

Szép történet, máris megrettennek tőle a nyugdíjasok és a szerény intellektussal bútorozott hallgatók és azonnal megvásárolják valamelyik csodaszörpjét a mágusnak, amitől majd méregtelenítődik a szervezet.

Lássuk azonban, hogy mennyi az igazságtartalma ennek rövid mondattöredéknek, mint mond erről a tudomány?
Az alábbi táblázatban részleteztem az állítás elemeit.

Ahogy mindenki kristálytisztán láthatja, egyetlen állításelemnek sincs igazságtartalma - MK konkrétan félrevezeti a hallgatóit.
Természetesen a tudományosan igazolható állítások mögött megfelelő minőségű irodalom is áll - ellentétben MK meséivel.

MK glifozáttal kapcsolatos további dezinformációit is mértéktartással kell kezelni, mert a valóságtartalmuk egészen csekély. Az általa felvázolt összefüggéseket nem támasztja alá semmilyen tudományos bizonyíték.

A forrásirodalom egy részét szintén mellékelem az állítások alátámasztására:

Értem én, hogy egzotikusnak tűnik egy disznótenyésztő világmegfejtése a rengeteg érthetetlen szóval és fogalommal, de a valóság és a tudomány nem támasztja alá MK fantáziavilágát.

A glifozát nem épül be az izomszövetbe.

A glifozát egyáltalán nem halmozódik fel a szervezetben.

A glifozát nem épül be a glicin helyére.

Mértéktartással és forráskritikával megelőzhetjük a mendemondák terjedését.
Ezt a hozzáállást javaslom mindenkinek és bátran járjon utána MK állításainak és ossza meg az elemzésüket mindannyiunkkal.
Csodálkoznék, ha maradna egyetlen igaz állítása is.

Az amerikai kártérítési peres ügyek iparága folyamatosan keresi a következő „Nagy Dohányügyet”-t. Ahogy a kártérítési ügyekkel foglalkozó ügyvédi irodák száma növekszik, a több kerületet érintő tömeges kártérítési perek költségei emelkednek, az adósságállomány pedig a peres ügyek finanszírozásával foglalkozó uzsorások révén megsokszorozódik, az ügyvédi irodák kétségbeesetten keresik a következő nagy rákkeltő anyagot, vagy igyekeznek meghosszabbítani a meglévő ügyállományok élettartamát. Ennek a keresésnek központi szerepet játszik az a tudományos közösség, amely a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) és a Collegium Ramazzini keretében működő peres tanácsadókból áll.

Az IARC hajlamos olyan monográfiákat kiadni, amelyek „véletlenül” jelentős hatással vannak a nagy horderejű perekhez szükséges bizonyítékokra. A legismertebb eset az IARC glifozát-monográfiája, amelyen már még azelőtt, hogy a szervezet tudományos szakértői testülete egyáltalán összeült volna, a peres ipar befolyásolási nyomai látszottak, a gyomirtó rákkeltő hatásának megállapítására. Az IARC-t arra is felhasználták, hogy további bizonyítékokat állítsanak elő a folyamatban lévő perek számának növelése érdekében, mint például a benzol esetében (ahol a peres tanácsadók arra kényszerítették az IARC-t, hogy visszatérjen és tartson egy további, egyhetes monográfia-szakértői testületi ülést, hogy összefüggést találjon a benzol és a non-Hodgkin-limfóma között). Így történt a talkumról szóló harmadik, legfrissebb monográfia esetében is, ahol az IARC-t úgy látták, hogy a peres ipar érdekében dolgozik.

Nemrég készítettem egyháromrészes SlimeGate-leleplezéstaz IARC harmadik talkumról szóló monográfiájában elkövetett tudományos visszaélésekről. A cikk felvetette a kérdést, hogy hogyan tudott az IARC három, egymástól eltérő rákkeltő besorolást tartalmazó monográfiát készíteni egy olyan világban, ahol a tudományos bizonyítékok nem változtak. A következtetés az volt, hogy a peres iparág – a számukra peres tanácsadóként dolgozó tudóscsoporton keresztül – nyomást gyakorolt az IARC rákkeltő hatás meghatározására vonatkozó iránymutatásának megváltoztatására, és ez megteremtette a feltételeket a talkummal kapcsolatos perek (valamint sok más, korábban a perekhez elegendő bizonyítékkal nem rendelkező anyaggal kapcsolatos perek) elterjedéséhez. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, hogyan korrumpálta a peres ipar az IARC-ot annak érdekében, hogy több tízezer pert nyerjen meg (és hogyan engedelmeskedett nekik az IARC).

A talkum, azaz zsírkő, egy természetben előforduló ásvány, amelyet simaságáról és puhaságáról ismernek. A legtöbb ember a talkumot finom por formájában, talkumpor néven ismeri, de felhasználási területei rendkívül széleskörűek: számos kozmetikai és testápolási termékben, gyógyszeripari töltőanyagként, hordozóanyagként és kenőanyagként, élelmiszerekben csomósodásgátló és polírozó anyagként, valamint számos ipari alkalmazásban, a kerámiától a festékekig, a műanyagokig és a papírig. A talkumot iskolai termékekben is használják, például krétában, szobrászati anyagokban és zsírkrétákban.

A talkum és az azbeszt egyaránt szilikátásványok, amelyek gyakran ugyanazon geológiai lelőhelyeken fordulnak elő, ami arra utal, hogy a bányászat során fennáll a keresztfertőzés kockázata. Az iparágak az 1970-es évek óta biztosítják a fogyasztókat arról, hogy talkumuk azbesztmentes, de a Predatort által indított legutóbbi perek megkísérelték kétségbe vonni ezt az állítást. Az 1987-ben megjelent első IARC-monográfia a talkumról az azbesztformájú szálakat tartalmazó és nem tartalmazó talkummal kapcsolatos foglalkozási kockázatokat vizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy csak az azbesztet tartalmazó talkum rákkeltő (1. csoport).

A 2010-ben megjelent második IARC-monográfia a talkumról ismét megvizsgálta az azbesztformájú szálakat tartalmazó és nem tartalmazó talkumot, de a talkumpor használatát a belégzés és a perineális alkalmazás szempontjából elemezte. Megállapították, hogy a talkumalapú testpor perineális használatával kapcsolatban csak korlátozott bizonyíték áll rendelkezésre a rákkeltő hatásra vonatkozóan (2B csoport).

Fontos megjegyezni, hogy 2010-ben már számos per indult talkumbányászati vállalatok és olyan testápolási cikkeket gyártó cégek ellen, mint a J&J. A J&J ellen megnyert perek azonban a mezotelióma rákos megbetegedéseket az esetlegesen azbeszttel szennyezett talkumporhoz kötötték. Több ezer másik felperes esetében azonban a rákos megbetegedések nem illeszkedtek az azbesztes összefüggésbe. Bárcsak lenne valami bizonyíték, amely ezeket a rákos megbetegedéseket a talkumhoz köti - ez a vágy elég hamar megérkezett a kártérítési ügyvédektől.

A 2025-ben megjelent harmadik IARC talkum monográfia kizárólag az azbesztszálaktól mentes talkumot vizsgálta, és az előző két monográfiától eltérően „sikerült” ezt a szennyeződésmentes talkumformát a 2A csoportba sorolnia – amely valószínűleg rákkeltő az emberre nézve. (A 2A csoportba sorolás volt a legkevesebb, amire a jogi szövegíróknak szükségük volt ahhoz, hogy meggyőzzék az esküdtszéket a talkummal való érintkezés és a rák közötti összefüggésről, lehetővé téve a Predatortok számára, hogy szélesebb körű rákos megbetegedésekkel bővítsék a felperesek körét.)

Az IARC harmadik talkumról szóló monográfiájában szereplő pontatlanságok

Feltételezhető lenne, hogy a három talkumról szóló monográfia következtetéseinek eltérései annak köszönhetőek, hogy jobb kutatások és több adat állt rendelkezésre bizonyítva az összefüggést bizonyos rákos megbetegedésekkel. De nem voltak olyan új tanulmányok, amelyek olyan nyomós bizonyítékokat szolgáltattak volna, amelyek alapján a talkumot a 1987-es 3. csoportból (nem megfelelő rákkeltő bizonyíték) 2010-ben a 2B csoportba (lehetségesen rákkeltő), végül 2025-ben a 2A csoportba (valószínűleg rákkeltő) sorolhatták volna át. Inkább egy sor szabálytalanság utal arra, hogy a harmadik talkum-monográfia hátsó szándékokkal készült.

• Az IARC 2025-ös talkummal foglalkozó munkacsoportja nagymértékben támaszkodott a 1993-as NTP állatkísérletre, azt állítva, hogy az elegendő bizonyítékot szolgáltat a rákkeltő hatásra vonatkozóan. A probléma az, hogy az IARC 2010-es talkumról szóló monográfiája éppen ezt a tanulmányt tartotta elégtelennek és irrelevánsnak.

• A 2019-es IARC tanácsadó bizottság a talkumot a közelgő monográfia-megbeszélések prioritási listájára tűzte. Tekintettel arra, hogy a monográfia-program még nem vizsgálta meg a több ezer lehetséges anyagot, és mivel az utolsó talkum-monográfia óta nem készült jelentős tanulmány, vajon valóban indokolt volt-e a talkumot ismét előrébb sorolni a prioritási listán?

• Az IARC a talkummal foglalkozó szakértői üléseinek eredményeit 2025 júniusára előrehozta, ahelyett, hogy várna, és a teljes monográfiát az akrilnitrilről szóló fejezettel együtt az év szeptemberében tenné közzé. Nem volt ok arra, hogy eltérjenek a szokásos közzétételi eljárástól, és egy részleges dokumentumot tegyenek közzé, csak azért, hogy három hónappal később újra kiadják a teljes szöveget.

• Fontos megjegyezni, hogy az IARC 2025-ös talkum-besorolásának következtetéseivel szemben jelentős ellenvélemények merültek fel. Míg az IARC soha nem teszi közzé az eltérő véleményeket (mivel azokat tartózkodásnak tekinti), és úgy tesz, mintha monográfiái tudományos konszenzust tükröznének, a talkummal foglalkozó munkacsoport eltérő véleményt képviselő szakértői nem hallgattak (lásd alább). Véleményüket figyelembe véve az IARC 2025-ös talkum-monográfiájának a talkumot legjobb esetben is a 2B csoportba, azaz a valószínűleg rákkeltő anyagok közé kellett volna sorolnia.

Ezeknek a lépéseknek az egyetlen ésszerű magyarázata az, ha az IARC döntéseit a „peres szemszögből” vizsgáljuk. 2019-ben, amikor az IARC tanácsadó bizottsága a talkumot feljebb sorolta a prioritási listán, az ügyvédi irodák több tízezer, a talkummal kapcsolatos pert indítottak a J&J ellen, de ezek közül csupán néhány támaszkodott a mezotelióma és az azbeszt közötti összefüggésre.

Az IARC 2019-es preambulumának felülvizsgálata szinte biztosra vette, hogy az azbesztmentes talkumot valószínűleg rákkeltő anyagként fogják besorolni (lásd alább). A teljes monográfia talkumra vonatkozó részének a végleges jelentés elkészülte előtti sietős közzététele csak akkor lenne érthető, ha figyelembe vesszük az akkori időszakban a bíróságok előtt folyó, talkummal kapcsolatos peres ügyek nagy számát.

De talán a legkényesebb vád az IARC amerikai peres iparral szembeni szolgaszerű függőségével szemben az, hogy egy olyan csoport – amelynek tagjai többnyire olyan tudósokból álltak, akik amerikai kártérítési ügyvédi irodák peres tanácsadóiként dolgoztak – hogyan dolgozott az IARC preambulumának, azaz annak az iránymutató dokumentumnak a felülvizsgálatán, amely az IARC rákkeltő hatások osztályozásának módszerét határozza meg. Lényegében biztosították, hogy az IARC monográfiái „peres eljárásokra készek” legyenek.

Az IARC megváltoztatta a szabályokat

2016-ban az IARC-hez vagy a Collegium Ramazzinihoz szoros kapcsolatban álló tudóscsoport egy tanulmányt tett közzé, amely a rákos megbetegedéseket a tíz kulcsfontosságú jellemzőhöz kapcsolta. 2019-re ezt a stratégiai megközelítést beépítették az IARC preambulumának (a monográfiák osztályozására vonatkozó iránymutató dokumentum) felülvizsgálatába. Lásd a Firebreak elemzését az IARC kulcsfontosságú jellemzők stratégiájáról.

A „kulcsjellemzők” elmélet szerint a rákos megbetegedések számos közös jellemzővel rendelkeznek. Ha egy anyag például genotoxikus, megváltoztatja a DNS-t, oxidatív stresszt vagy krónikus gyulladást vált ki… akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy rákkeltő. A logika az, hogy minél több ilyen jellemzővel rendelkezik egy anyag, annál erősebb a rákkeltő hatása. Ha például a benzol a tíz kulcsjellemző közül hetet teljesít, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy rákkeltő.

Meg kell jegyezni, hogy az IARC csupán veszélyességi értékeléseket végez, így egy olyan megállapítás, mint például „a glifozát genotoxikus”, nem veszi figyelembe, hogy milyen dózisban vagy expozíciós szintnél válhat egy ilyen veszély tényleges kockázattá.

Ennek az ellenőrzőlista-alapú megközelítésnek az a problémája, hogy bármely anyag megfelelhet ezeknek a jellemzőknek bizonyos számú elemében, és mégis lehet, hogy nem rákkeltő. A Becker és munkatársai által publikált tanulmány megállapította, hogy a 10 kulcsjellemző annyira tág, hogy nem képes megkülönböztetni a rákkeltő és a nem rákkeltő anyagokat. Becker 248 anyagot (amelyek közül 54 rákkeltő volt) vizsgált meg a 10 kulcsjellemző alapján, és megállapította, hogy az IARC ellenőrzőlistája nem tudta megkülönböztetni a nem rákkeltő anyagokat.

Miután a preambulum módosításával megváltoztak a szabályok, az IARC visszatérhetett ahhoz, hogy újraértékeljen számos olyan anyagot, amelyek korábban nem kaptak peres ügyek szempontjából kedvező besorolást (például a talkum). Az IARC munkacsoportjainak tagjai közül azonban nem minden tudós értékelte az ilyen stratégiák peres ügyek szempontjából nyújtott előnyeit. Az IARC szakértői testületeinek tagjai közül nem mindenki az amerikai peres ipar számára dolgozott.

Az EPA képviselője, Andrew J. Ghio az IARC harmadik talkum-monográfia szakértői bizottságának tagja volt, és 2025 februárjában szerkesztői levelet írt az American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine című folyóiratnak. Megjegyezte, hogy a 2010-es és a 2025-ös IARC talkum-monográfiák közötti eltérő besorolás nem új kutatások vagy bizonyítékok alapján történt, hanem azért, mert az IARC frissítette preambulumát – azaz az anyagok rákkeltő hatásának meghatározására vonatkozó szabályokat.

E munkacsoport tagjaként úgy vélem, hogy ez a következtetés részben ellentmond egy korábbi IARC-besorolásnak, amely szerint az azbesztet vagy azbeszthez hasonló szálakat nem tartalmazó, belélegzett talkum a 3. csoportba tartozó rákkeltő anyag („nem besorolható”), míg a talkumalapú testpor perineális használata a 2B. csoportba tartozó rákkeltő anyag („lehetségesen rákkeltő”) (2). Ezeket az értékeléseket két munkacsoport végezte, amelyek tagjai között voltak olyan szakértők is, akik nagyrészt ugyanazokat az adatokat vizsgálták át (1, 2). A két csoport eltérő következtetései tükrözhetik a két besorolás között kiadott, módosított IARC-monográfia preambulumának hatását, amelynek célja az volt, hogy erőteljesebb és átláthatóbb módszert biztosítson a rákkeltő veszélyek azonosításához (3).

Ezért Ghio és a munkacsoport többi tagja eltérő véleményt fogalmazott meg. Az IARC azonban a monográfiában nem foglalkozott az aggályaikkal.

Az IARC az amerikai peres ügyek szolgálatában

A tíz legfontosabb jellemző meghatározására irányuló 2012-es IARC-munkacsoportban részt vevő 19 tudós közül legalább tíz dolgozott peres ügyekben tanácsadóként, köztük a jelen ellenőrzőlista-stratégia vezető szerzője és fő kidolgozója, Martyn T. Smith is. Tudták, hogy egy egyszerű ellenőrzőlista milyen hatékony eszköz lehet az esküdtszék meggyőzésében egy anyag és a rák közötti összefüggésről.

A „kulcsjellemzők” módszer nem tudományos jellegű, elkerüli az epidemiológiai kérdésekkel való foglalkozást, sőt még a rágcsálókra vonatkozó, rákkeltő hatásra utaló bonyolult bizonyítékok kezelését is, és a tudományt automatizált folyamattá alakítja. Nincs tudományos indok arra, hogy a rákkeltő hatás tíz kulcsjellemzője valaha is bekerült volna az IARC rákos megbetegedések osztályozására vonatkozó iránymutatásába.

Az IARC monográfia-programjának vezetői, nevezetesen a vezető, Kurt Straif, valamint a később megbízott vezető, Kathryn Guyton, a kezdetektől fogva részt vettek e kulcsfontosságú stratégia kidolgozásában és beépítésében. A SlimeGate beszámolt arról, hogy e két tudós milyen aktívan törekedett az IARC glifozát-monográfiájának a politikai és szakpolitikai színtérre való átvitelére, és hogy milyen tisztességtelen módszerekkel léptek fel azokkal a tudományos intézményekkel szemben, amelyek nem értettek egyet következtetéseikkel.

Ezek közül a tudósok közül sokan a Collegium Ramazzini tagjai is, amely egyfajta zártkörű klub az IARC-val szoros kapcsolatban álló aktivista tudósok számára. Több tudós is részt vett az ellenséges szabályozás koncepciójának kidolgozásában. A La Jolla Tobacconization Playbook logikáját követve a szabályozás nem képes megfékezni az ipar hatalmát és szennyezését, ezért a tudósoknak jobb, ha a Predatort ügyvédi irodákkal együttműködve pereskednek az iparral, amíg az meg nem adja magát (vagy, még jobb, csődbe nem megy).
Ez bevált a dohányipar térdre kényszerítésében, és most a fosszilis tüzelőanyag-, peszticid-, vegyipar-, műanyag- és élelmiszeripar ellen alkalmazzák. Az IARC / Ramazzini hálózatnak köszönhetően pedig egy bizonyos kiválasztott tudóscsoportot is nagyon gazdaggá tett.

Logikus lépés lenne egyszerűen visszavonni azokat az IARC-monográfiákat, amelyekről bebizonyosodott, hogy hamisak.
Minden olyan nemzeti kockázatértékelő hatóság, amely megvizsgálta az IARC glifozátra vonatkozó bizonyítékait, elutasította a következtetéseket, és változatlanul hagyta a gyomirtóra vonatkozó szabályozását.
Ez elegendő ok lenne az IARC glifozát-monográfiájának visszavonására (nem is beszélve a Reuters által feltárt visszaélésekről, amelyek az IARC ülése utáni dokumentumkészítés során derültek ki).
A 2025-ös IARC-talc-monográfiában szereplő, forrás nélkül maradt eltérő vélemények elegendő okot adnak a dokumentum visszavonására.

De ezeknek a monográfiáknak a visszavonása azt jelentené, hogy az IARC-monográfiáknak tudományos értékük van.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy egyetlen értékük a bírósági tárgyalótermekben rejlik.

A MAHA azonnal felháborodott. Ez árulás volt, egy középső ujj, amit a keményen dolgozó MAHA anyáknak mutattak, a kémiai hadviselés kinyilvánítása az amerikai közvélemény felé, valamint a kémiai lobbi (lásd: Monsanto) érdekeinek és a gyermekek „szisztematikus mérgezésének” elősegítése.

Még dühítőbb, hogy a MAHA vezetője, Robert F. Kennedy Jr. röviddel ezután (nyilvánvalóan nem saját maga által írt) nyilatkozatot adott ki, amelyben támogatta a döntést és biztosította az amerikaiak biztonságát.

Donald Trump elnöki rendelete az Amerikai Egyesült Államokat helyezi előtérbe azokban a kérdésekben, amelyek a legfontosabbak: a védelmi készenlét és az élelmiszer-ellátás terén. Elsősorban az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonságát kell megóvnunk, mert minden más prioritásunk ettől függ.

Ez messze áll a MAHA ortodoxiájától.

Ahogy Amerika átlép a következő elnöki választási ciklusba, ez a végrehajtási rendelet a demokraták harci kiáltványává válik. Alexander Ocasio-Cortez, aki már nem rejti véka alá elnöki ambícióit, megosztott egy bejegyzést a összeesküvés-mániás Mike Adams-tól, a Health Ranger-től (emlékeznek a kémiai nyomokra?). Rosszul volt tájékozva, vagy ez egy cinikus trükk volt, hogy kihasználja a felháborodott MAHA Mom mozgalmat? Bár RFK Jr. megpróbálja kijátszani az iparellenes kártyát, a posztkapitalista otthon szilárdan gyökerezik a Demokrata Párt demokratikus szocialista szárnyában. Még Cory Booker is megpróbálja hazahozni a MAHA Moms-t.

Míg a New York Times beszámolt arról, hogy a „MAHA Moms ellene fordult Trump elnöknek”, addig néhány nagyon kicsorbult teáscsészében nagy viharok fognak dúlni. Ahogy egy nemrégiben megjelent cikkben is olvasható, a MAHA Moms nem hagyhatja el a mozgalmat, így végül beletörődnek és tovább küzdenek.

Mit mondott valójában a végrehajtási rendelet?

A rendelet mind az elemi foszfort, mind a glifozát alapú gyomirtókat védi (más, folyamatos támadásoknak kitett gyomirtókat nem). Az elemi foszfort a glifozát gyártásában, valamint katonai alkalmazásokban, napelemekben és lítium-ion akkumulátorok kémiai összetevőiként használják. Az amerikai termelés nem fedezi a belföldi keresletet, ami sebezhetővé teszi az amerikai iparágakat.

A glifozátról a végrehajtási rendelet a következőket állapítja meg:

Az Egyesült Államok mezőgazdaságában legszélesebb körben használt növényvédő szerként a glifozát alapú gyomirtók az ország mezőgazdasági termelékenységének és vidéki gazdaságának sarokkövei, amelyek lehetővé teszik az amerikai gazdák és állattenyésztők számára, hogy magas hozamokat és alacsony termelési költségeket tartsanak fenn, miközben biztosítják, hogy minden amerikai család számára elérhetőek maradjanak az egészséges, megfizethető élelmiszerek.

Bár a MAHA lobbistái, mint például Vani Hari, azt állítják, hogy ezt a dokumentumot a peszticidipar írta, egyértelmű, hogy a gazdák voltak az egyetlen érdekcsoport, amely ezt szorgalmazta. Számos gazda tönkremenne, ha nem férhetne hozzá olyan gyomirtókhoz, mint a glifozát. Ez mélyreható hatással lenne az Egyesült Államok élelmezésbiztonságára. Ez alapvető józan ész, nem lobbisták konteós ármánykodása.

A végrehajtási rendeletben van egy érdekes pont a gyártók mentességéről (ami felkeltette a MAHA érdeklődését). Az rendelet azt állítja, hogy „a törvény (50 U.S.C. 4557) 707. szakaszában előírt összes mentességet” biztosítja, amely kimondja, hogy „senki sem tehető felelőssé kártérítésért vagy büntetésért olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely közvetlenül vagy közvetve szabály, rendelet vagy utasítás betartásából ered, még akkor sem, ha ezeket a szabályokat később a bíróság érvénytelennek ítéli. ” Próbálom megérteni, hogy miért nyújtott be a Bayer a múlt héten második egyezségi ajánlatot a meglévő glifozát-peres ügyekben, ha ez a végzés mentességet biztosít a vállalatnak.

Miért elengedhetetlen a glifozát?

Korán belevágtam a glifozátról szóló vitába, mert tudtam, hogy a gyomirtók bevezetése milyen hatással volt a modern mezőgazdaságra (és ezáltal az 1960-as évek gazdasági fellendülésére).

Íme néhány ok, amiért nem lehetne fenntartható mezőgazdaság glifozátot tartalmazó gyomirtók nélkül.

Fenntartható gazdálkodás: A gazdálkodó számára a legfontosabb a talaj. Ha elveszíti a talajt, elveszíti a gazdaságot is. Az elmúlt 30 évben bebizonyosodott, hogy a talajművelés nélküli vagy alacsony talajművelésű gazdálkodás fenntarthatóbb, mivel a gazdálkodók nem zavarják meg a talaj élővilágát, nem bocsátanak ki feleslegesen szén-dioxidot és nem veszítenek nedvességet, miközben a gyökerek szellőztethetik a talajt. A talajművelést elsősorban az ökológiai gazdálkodók végzik a gyomok elleni védekezés érdekében, ami miatt az értékes termőtalaj ki van téve a szél és a víz eróziójának. A glifozátot tartalmazó gyomirtók lehetővé tették a gazdák számára, hogy a fenntarthatatlan talajművelés nélkül védekezzenek a gyomok ellen (beleértve a traktorok kevesebb használatából adódó alacsonyabb CO2-kibocsátást is). A gazdák számára még előnyösebb, hogy a gyomirtó szerekkel szemben ellenálló, nemesített magvak, mint a szója és a kukorica, lehetővé teszik számukra, hogy a gyomok elpusztítását addig halasszák, amíg azok nem kezdenek versenyezni a haszonnövényekkel, így csökken a többszöri permetezés szükségessége (akár csak egyszer alkalmazva a gazdálkodási év alatt).

A talaj táplálása: A talajművelés nélküli gazdálkodás mellett a takarónövények is értékes eszközzé váltak a talaj védelmében és táplálásában a haszonnövények közti szünetben. A takarónövények védik a talajt az eróziótól, védik a talaj nedvességtartalmát, levegőztetik a talajt és értékes tápanyagokkal látják el, csökkentve ezzel a műtrágyák iránti igényt. Az elmúlt két évtizedben a takarónövény-pionírok különböző fajokat kevertek össze, hogy előkészítsék a talajt a következő haszonnövény termesztésére, miközben csökkentették bizonyos kártevők elterjedését. Az ilyen fenntartható innovációk előnyei elvesznek, ha a gazdák nem tudják a takarónövényeket glifozátot tartalmazó gyomirtókkal terminálni a haszonnövények vetésekor. Az ökológiai gazdálkodók nem élvezhetik a többfajta takarónövény-termesztés előnyeit, és rendszeresen meg kell szántaniuk és művelniük a földjeiket (ezzel elveszítve a takarónövény termesztés fenntartható talajelőnyeinek jelentős részét).

Gyermekmunka: Mint gyermek az 1960-as években, a gyomlálás volt a feladatom – egy végtelen, hálátlan munka, amelynek célja az volt, hogy megvédje a talajt a gyomok elszaporodásától. Az iskolákban a nyári hónapokban szünet volt, nem azért, hogy a gyerekek táborba vagy a strandra mehessenek, hanem azért, mert a gazdáknak szükségük volt rájuk a mezőkön, amikor a gyomok leginkább elszaporodtak. A gazdáknak nagy családjuknak kellett lennie a munkaerőigény miatt, és a nyílt, forró mezőn történő gyomlálás akkoriban nem számított kizsákmányolásnak. Amikor bevezették a glifozátot tartalmazó gyomirtókat, a gyerekek más, a társadalom számára sokkal értékesebb készségeket sajátíthattak el. Csak akkor tudtak olyan szabályozó hatóságok, mint Kalifornia állam, törvényt hozni a kézi gyomlálás betiltásáról, mint a mezőgazdasági munkásokkal szembeni kegyetlenségről. Érdekes módon az ökológiai gazdálkodás lobbi kivételt kapott ebből a humanitárius törvényből azzal az indokkal, hogy ők nem használnak gyomirtókat - azonban gyerekeket, modern rabszolgaként tartott migránsokat vagy alacsony bérű munkásokat igen.

Alacsony hatása: A glifozát nagyon alacsony toxicitású az emberek számára, LD50 értéke alacsonyabb, mint a sóé, a csokoládéé és a szódabikarbónáé. Gyorsan lebomlik a környezetben, anélkül, hogy károsítaná a talajt vagy a talajvizet. És bár a glifozátellenes érdekcsoportok elképzelhetetlen összegeket költöttek opportunista aktivista tudósok által végzett tanulmányok finanszírozására, hogy megpróbálják bizonyítani a gyomirtó szer egészségügyi vagy környezeti kockázatait (ha elég sokáig kínozzuk az adatokat, bármit bevallanak), egyetlen kormányzati szabályozó kockázati szerv sem értett egyet az aktivista tudósok szüntelen tanulmányainak állításaival, ellenállva több mint egy évtizednyi értelmetlen, politizált támadásnak. Bármennyiszer is kiabálják a MAHA Moms tagjai jól bevált szlogenjeiket, a glifozát hatása rendkívül csekély. A gyomirtó szer 2001 óta már nem védett szabadalommal, és számos gyártója van, ami a glifozátot olcsóvá és meglepő módon még mindig hatékonnyá teszi. Míg az ipar több pénzt kereshetne a szabadalommal védett gyomirtó szerek értékesítésével, a gazdák voltak azok, akik leginkább követelték Trump elnöktől, hogy a glifozátot szövetségi szinten védett kritikus erőforrásnak minősítse.

A glifozát hatékony, biztonságos, olcsó, és ezért az első számú közellenség.

Ki áll az anti-glifozát mozgalom mögött?

A glifozát a vegyszerek, a hagyományos mezőgazdaság és a kapitalizmus elleni háború első vonalában a gyűlölet szimbóluma. Még soha nem volt példa arra, hogy egy ilyen ártalmatlan termék, amely annyi jót tett a környezetnek, a társadalomnak és a gazdasági prosperitásnak, ilyen mértékben lett volna becsmérelve ennyire tudatlan aktivista csoportok által. De ez a MAHA Moms, NGO-k, mint a PAN vagy MTVSZ és 280 karakteres influencerekből álló hadsereg nem tudta volna sikeresen fenntartani a század gyomirtó szerével szembeni intenzív népi felháborodást kormányzati szabályozási támogatás, bizonyítékok vagy alternatívák nélkül, hacsak nem kaptak hatalmas finanszírozást és koordinációt speciális érdekcsoportoktól.
Kövessük a pénzt!
Kik voltak azok a csoportok, akik ezen hasznos idióták a mögött állnak, és akik olyan nagy hasznot húztak a jól végrehajtott, de fogalmatlan kemofóbiából?

Az ökológiai élelmiszeripari lobbicsoport

Az ökológiai gazdálkodók nem használnak olyan gyomirtókat, mint a glifozát. (Használnak azonban más kémiai gyomirtókat, mint a pelargonsav - amely kétszer mérgezőbb a glifozátnál.)
Ez egy fontos tényező az ökológiai és a hagyományos gazdálkodás közötti hozamkülönbségben, és mivel a regeneratív gyakorlatok, mint a talajművelés nélküli gazdálkodás és a gyomirtókkal történő takarónövény-termesztés, egyre nagyobb fenntarthatósági különbséget eredményeznek, az „ökológiai jobb” érv egyre kevésbé hangzik meggyőzően. Az ökológiai élelmiszeripari lobbicsoport számos kampányt, aktivista tudóst és nem kormányzati szervezetet (az US Right to Know-tól az EWG-ig és a Heartland Health Research Alliance-ig) finanszírozott, hogy megpróbálják betiltani a glifozátot.

Az ökológiai élelmiszeripar számára egyre nagyobb kihívást jelent a génmódosított vagy génszerkesztett vetőmagtechnológiák elutasítása. Mivel a GMO-k biztonságossága folyamatosan bizonyított, az ökológiai élelmiszeripari lobbi csak úgy tudná megakadályozni ezeket az innovációkat, ha a növényvédő szerek betiltásával a gyomirtó szerekkel szemben ellenálló vetőmagok termesztését veszteségessé tenné. Nem meglepő, hogy a glifozát betiltására irányuló kampány 2014-ben, az IARC rovarirtó szerekről szóló monográfiájához utolsó pillanatban került hozzáadásra, egy évvel azután, hogy az amerikai ökológiai élelmiszeripari lobbi GMO-k címkézésére irányuló kampánya kudarcot vallott, és Seralini patkánykísérletét visszavonták.

Az amerikai peres ügyek iparága

Amikor Christopher Portier eskü alatt kénytelen volt elárulni, hogy titokban a kártérítési peres ipar fizette azért, hogy olyan bizonyítékokat szolgáltasson, amelyeket több ügyvédi iroda felhasználhatott a bíróságon annak igazolására, hogy a glifozát rákkeltő, elkezdtem mélyebbre ásni, hogy ez a nem átlátható, gyakran etikailag kompromittált kártérítési jogi ipar hogyan finanszírozta az aktivista tudósokat, nem kormányzati szervezeteket, filmkészítőket és oknyomozó újságírókat, hogy olyan bizonyítékokat és közfelháborodást keltsenek, amelyeket nem a felperesek, hanem saját maguk javára tudnak pénzzé tenni. Ez a kutatás lett a SlimeGate, amikor feltártam egy haszonlesők, peres ügyek finanszírozásával foglalkozó uzsorások és zsarolók ökoszisztémáját, akik a felperes áldozatok szenvedéseivel kereskednek.

A peres iparág könyörtelen támadása a Monsanto, majd a Bayer ellen, több százezer, többnyire hamis per indításával, azzal a szándékkal, hogy kifizetést csikarjanak ki az ügyvédi irodáknak (és nem az igazságszolgáltatás érdekében a felperesek számára), túl nagy terhet jelentett a vállalat számára. Az első, 11 milliárd dolláros egyezség és a második, 7,25 milliárd dolláros egyezség esetében nem hozták nyilvánosságra, hogy valójában mennyi jutott a felpereseknek, de ha a korábbi esetekből lehet következtetni, akkor ez elenyésző összeg lesz. A vérdíj nagy része a peres finanszírozók, a hirdetők és a felperesek hálózatai, az ügyvédek és magánrepülőgépeik kifizetésére megy el, néhány száz millió dollárt pedig tudósok és aktivista kampányolók megvásárlására szánnak. Ez mind jól elköltött pénz a jövőbeli peres ügyek gyümölcseinek érdekében.
A jóhiszemű áldozatoknak már csak üveggyöngyök jutnak a kártérítésekből.
Ez nem az áldozatok igazságszolgáltatásáról szól. Nem ideológiáról vagy a törvények megváltoztatásáról szól. Ez pusztán a Predator gazdagodásáról szól, és arról, hogy mindent megtesznek a győzelemért. Robert F. Kennedy Jr. ebből a körből származik, és továbbra is ezt a játékot játssza.

Az iparellenes posztkapitalista mozgalom

A zöld kommunizmus divatossá vált (egyfajta proletariátus nélküli szocialista paradicsom). A klímaváltozás keretbe foglalta a kommunizmus átalakítását olyan állításokkal, mint „Nem lehet egyszerre kapitalizmust folytatni és a klímaváltozás ellen küzdeni”. Sürgősen szükség volt a deindustrializációra és az átmenetre (megint itt van ez a szó) egy posztkapitalista világrendbe. A mezőgazdaságnak fel kellett volna adnia a hagyományos, ipari alapú gyakorlatokat, és vissza kellett volna térnie a hagyományos, paraszti gazdálkodási technikákhoz. Az agroökológusok és a permakultúrások számára még az ökológiai gazdálkodás is túl profitorientáltnak tűnt. A nagy pénzt hozó növénytermesztő gazdaságoknak le kellett volna állniuk, az állattenyésztést jelentősen vissza kellett volna szorítani, és radikális változásokat kellett volna végrehajtani az élelmiszerláncban. George Monbiot-hoz hasonló újságírók azzal érvelnek, hogy a világ megmentésének egyetlen módja az, ha mezőgazdasági területeink nagy részét visszavezetjük a vadonba.

Mivel az aktivisták és az anyák csoportjai meggyőződtek arról, hogy kampányt kell indítaniuk olyan alapvető mezőgazdasági eszközök betiltása érdekében, mint a glifozát, a gazdák elveszítik azokat az eszközöket, amelyekkel gazdaságukat jövedelmezővé és környezetileg fenntarthatóvá tudják tenni. Kevesebb gazdaság, több természetes élőhely – a cél el van érve. És természetesen drágább élelmiszerek, de ez soha nem zavarta ezeket a „pezsgőzős szocialistákat”, mint Vandana Shiva.
A söralátétnyi bindivel pózoló Vandana Shiva különösen pikáns szereplője ennek a csapatnak. A híres környezetvédelmi aktivista és feminista aktivista rendszeresen állít botrányos nonszenszeket, minthogy az olasz parasztok ölelgessék a Xylella baktériummal fertőzött olivafákat vagy épp kulcsszereplője volt a Sri-Lanka kormányát és gazdaságát rombadöntő biogazdálkodás tanácsadásnak.
Ezek az aktivisták már eddig is sok milliárdos károkat okoztak a mezőgazdaságnak, a környezetnek és az élelmiszerfogyasztóknak.
A Trump kormány eszeveszett intézkedései között azonban végre megszólalt egy józan hang és az élelmiszerellátás biztonságát tette prioritássá a MAHA aktivisták dezinformációs kampányai helyett.
Remélem a világ pont úgy fogja követni ezt az intézkedést is, mint a mezőgazdaságellenes aktivisták eddig kezdeményezéseit.

A Ramazzini egy adományokból fenntartott “kutató” intézet, amely a szponzorok megrendelésére szállítja a kívánt tudományos eredményeket.
Azaz megkapnak egy megrendelést, hogy milyen anyagról kell bebizonyítani valamely hatást, elsősorban rákkeltő hatást és ennek elérésére bármit elkövetnek.
A kutatások erősen szubjektív és tudományos hitelességgel kevéssé rendelkező beállításai, az eredmények meghamisítása és nem publikált részletek egyaránt megtalálhatók az eszköztárukban - a cél szentesíti az eszközt!
Az általuk végzett “kutatómunka” valahogy mindig egybeesik rákellenes kártérítési ügyekkel vagy olyan időszakokkal, amikor a közvéleményt negatívan kell befolyásolni és kutatási “eredményeiket” azonnal és széleskörűen hozzák nyilvánosságra a zöld szervezetek. A “kutatások” cáfolatát viszont minden esetben elfelejtik megemlíteni ugyanezek a szervezetek.

A Ramazzini egyik oszlopos tagja Philip J. Landrigan, aki régóta tagja a The Organic Center tudományos tanácsának, az amerikai biobizniszt kiszolgáló lobbiszervezetnek.
Landrigan köztiszteletnek örvendő tudós és orvos, csak épp a gerince van rágógumiból és van az a pénz, amiért kétes kutatásokhoz adja a nevét.

Többek között az aszpartám ellen indított kártérítési perekhez is szállította a Ramazzini által megvajazott tanulmányt Kurt Straiffal, a WHO IARC kétes megítélésű glifozát monográfiájának felelősével .
Aspartame and cancer – new evidence for causation

Ez a tanulmány is elbukott a Ramazinitől szokásos, tudományos követelményeket igen liberálisan kezelő színvonala miatt.
Response to the publication by Landrigan PJ, Straif K. Aspartame and cancer – new evidence causation

A Ramazzini korábban is már tett több kísérletet a pénznyerő automata beindítására, de ezeket a fércmunkákat, amely több sebből véreztek, mint Jézus a kereszten, gyorsan szétszedte a tudományos társadalom, ezért igyekeztek elfelejteni a fiaskót, de mindig újra kezdik rendületlenül.

“First Experimental Demonstration of the Multipotential Carcinogenic Effects of Aspartame Administered in the Feed to Sprague-Dawley Rats”

“Life-span exposure to low doses of aspartame beginning during prenatal life increases cancer effects in rats”.

A Ramazzini a kudarcait a vegyipar, az élelmiszeripar és a szabályozó hatóságok összeesküvésének tulajdonította, ami kissé különös egy “kutatóintézettől”, amely valami véletlen folytán mindig a kártérítési perekhez igyekszik valamiféle rákkeltő összefüggést prezentálni a La Jolla forgatókönyvben megcélzott cégek termékeivel kapcsolatban.

A “tanulmányaik” megfogalmazása azt sugallja, hogy már van egy előre meghatározott következtetésük, és olyan, az élelmiszertermeléssel kapcsolatban korlátozott ismeretekkel rendelkező személyeket céloznak meg, akik már ugyanerre a következtetésre jutottak. Véletlenül pont a kártérítési ügyekre specializált irodák által hirdetésekben toborzott emberek ilyenek.

Ez nem volt elég hatásos a kártérítési perek továbbviteléhez, akkor vállalta át a “rákkeltő” besorolás elintézését a kaliforniai kártérítési ügyvédek kedvence, a WHO IARC. Rájuk már biztosan lehet számítani, mint láthatjuk az elmúlt évek Bayer elleni pereit.

A Ramazzini tudományos igazgatója, Belpoggi számos tanulmányt publikált Sprague-Dawley patkányok felhasználásával, legutóbb 2021-ben, amelyben az érdekvédelmi tudósok képviselőjeként azt állította, hogy a glifozát veszélyesen befolyásolhatja a bélrendszer egészségét. Egy másik nagy kérdőjel a tanulmányban: semmilyen más kutatás nem mutatott ki bizonyítékot arra, hogy a gyomirtó bélrendszeri rendellenességeket okozna.

Úgy tűnik, Belpoggi megszállottja a glifozátnak is, amelyet néha genetikailag módosított növényekkel párosít. 2014-ben ő volt a Factor GMO nevű oroszországi székhelyű kezdeményezés felügyelőbizottságának mindössze három tagja közül az egyik. A szervezet azt állította, hogy a világ legnagyobb, legátláthatóbb tanulmányát fogja elvégezni a GMO-k és a glifozát állítólagos rákkeltő tulajdonságairól.
Soha nem adták ki a széles körben beharangozott jelentést.

A kampányt később leleplezték, mint a Kreml dezinformációs műveletét, amely soha nem végzett semmilyen kutatást.
2018-ban pedig a Globális Glifozát Tanulmány kutatását hirdették meg, amelyre azóta összekalapoztak közösségi finanszírozásban 333.000+ ezer eurót (ez a hivatalos verzió. Azonban a háttérben kiderült, hogy közvetlen átutalással kaptak 950.000 dollárt a transzparencia legkisebb igénye nélkül az amerikai Heartland Institute-től, hogy glifozátellenes tanulmányokat szállítsanak), de értékelhető munkát azóta sem végeztek.
A munkájukat kritikával illette az Amerikai Kongresszus is.
Szóval láthatjuk, hogy kifogástalan pedigréjű tudományos intézet újabb magas színvonalú munkáját várhatjuk a zöld kommunisták glifozátellenes kampányában.

Leukémia és glifozát

Node térjünk vissza a leukémiára és a glifozátra.
A legfrissebb, igazán kiváló érzékkel időzített “kutatási eredményének” bejelentése a Ramazzininek épp a glifozát használati engedélyének megújításának idejére esik. Az EFSA/ECHA négy éves vizsgálata már lezárult és biztonságosnak ítélte a gyomirtó használatát, mint egyhangúan 50 éven át a világ minden más szabályzó szervezete is. A héten kellett volna szavaznia az Európai Unióban a hosszabbításról, de a zöld kommunisták képviselte államok tartózkodtak a szavazástól, ezért 18 igen és 6 nem ellenében érvénytelen lett a szavazás.
Ezért a média azonnal felkapta a Ramazzini október 25.-i bemutatóját, amely során egy igen elemi szintű powerpoint prezentációval jelentették be az átütő eredményt.
A kutatással kapcsolatban a Ramazzini eredeti tanulmányát semmilyen formában nem találni, peer-review sem előzte meg a híradást, ami azért kissé különös, ha már egy akkora tudományos felfedezésről van szó, amely az elmúlt 50 évben mindenki figyelmét elkerülte.

Sokat nem tudni a kutatásról a kutatási anyagok hiányában, de a prezentációban található kevés információ is elég egy gyors elemzéshez.
Először is, micsoda meglepetés, hogy a Ramazzini “kísérleti tanulmányában” ugyanazokat a maguktól is daganatos betegségekben szenvedő patkányokat használta, mint Seralini. Gilles-Éric Séralini az az aktivista, akinek a nevéhez kötődnek a daganatos patkányok hírhedt fotói, amitől az egész világ elhitte, hogy a GMO és a glifozát daganatokat okoz. Nem, nem okoz.

A Greenpeace által korábban szponzorált GMO ellenes tanulmányai sem voltak sikeresek Seralininek, és a daganatos patkányokról szóló, minősíthetetlenül primitív tanulmányát természetesen szétszedte a tudományos szakma és visszavonták a közlését, de Seralini valóságérzékére jellemző, hogy képes volt beperelni a kiadót is emiatt. Természetesen elbukta a pert. A lényeg, hogy tudományos körökben ismert tény, hogy a Sprague Dawley patkány genetikai vonal természetes körülmények között is hajlamos rákos betegségeket produkálni, beleértve a leukémiát is. Pont azt a leukémiát, amit most a Ramazzini ok-okozati összefüggésbe próbál hozni a glifozáttal. Már megint.
Szeretik ezt a vonalat, mert elég könnyű valamilyen rákos betegséget észlelni az esetükben, még anélkül is, hogy bármit is csinálnának velük.

A kutatás egyik diája különösen figyelemre méltó. Ahogy látjuk, a tiszta glifozát emelkedő dózisa gyógyítja a leukémia bizonyos fajtáit. Ez már magában megkérdőjelezi a dózis-hatás összefüggését.

A hosszas munka eredménye után megjelenő “kutatás” színvonalára jellemző, hogy még a glyphosate szót sem tudták helyesen leírni a prezentációban. Ez azért egy “kutatóintézettől” akkora blama, ami csak a zöldeknek nem tűnik fel.

Amint nyilvánosságra kerül a részletes kutatás, folytatom ezt az étvágygerjesztőt. Bár az is megeshet, hogy soha nem fog nyilvánosságra kerülni, ahogy láthatjuk a Factor GMO álkutatás ügyét is.

A glifozát vagy a médiában gyakran helytelenül használt terméknevén, Roundup a globális népesség élelmezéséhez elegendő élelmiszer termesztése és a környezeti és emberi egészséget érintő fenntarthatóság közötti feszültség középpontjában áll.
Mindenhol megtalálható a hírek szerint: a vízben, nyomokban az élelmiszerekben, még az anyatejben (nem) és férfi spermában (nem) és az emberi vizeletben is.
De vajon mennyire káros az élővilágra, a talajra, a vízgyűjtőkre és az emberre?

A glifozát a legvitatottabb növényvédő szer a világon, annak ellenére, hogy 50 éve a legtöbbet vizsgált és általánosságban biztonságosnak ítélt növényvédő szer a világ minden ellenőrző és szabályzó szervezete által. Mostanában ismét reflektorfénybe került, mert az Egyesült Államok egészségügyi és humánminisztere, Robert F. Kennedy Jr. ellenzi a gyomirtó szereket, különösen a glifozátot.

A tudomány azonban 50 év alatt nem erősítette meg a veszélyességét, és máig nem található olyan olyan ok-okozati bizonyíték a tudományos irodalomban, hogy megfelelő használat esetén bármiféle emberi egészségügyi problémákat okozna.

A kutatások azt is kimutatták, hogy ha a bőröd érintkezik vele, csak 2%-a szívódik fel. Ha pedig véletlenül megiszod, megeszed vagy belélegzed, csak kb. 30%-a szívódik fel a szervezetben és kb. 48 órán belül kiürül, a maradék 100%-a pedig kb. hét napon belül eltűnik a szervezetből, azaz nem halmozódik fel, ellentétben az aktivisták elképzeléseivel.
Vajon az alig mérhető mennyiségnek a töredékének a felszívódása elég ahhoz, hogy bármilyen formában káros legyen az emberi egészségre?
A több évtizedes gyakorlatból származó adatok alapján egyértelműen nem.
A saját méréseink alapján sem.

Mi a glifozát?

A glifozát hatóanyag, közismert nevén Roundup, az egyik legnépszerűbb és legszélesebb körben használt gyomirtó szer a mezőgazdaságban, a ház körül, az intézményekben és a környezetvédelemben.

Igen, a környezetvédelemben is, mert a nehezen kontrollálható, évelő, invazív növények ellen szívesen használják a nemzeti parkok is a glifozátot, úgy a szárazföldön, mint a vizen.

Nemcsak a gyomokat pusztítja el, hanem a legtöbb növényt, ami fotoszintetizál, beleértve az olyan mezőgazdasági növényeket is, mint a kukorica, a búza, a repce, a cukorrépa vagy lucerna. Meglepő módon számos növény van, amely természetes módon rezisztens a glifozátra, például a szöszös bükköny vagy számos hereféle sem pusztul el tőle - azokra más gyomirtókkal lehet csak hatást gyakorolni.
De a glifozát nem hatékony évelő gyomok ellen a szezon kezdetén sem, amikor a gyökerek felől áramlanak a tápanyagok a felszín felé - ebben az időszakban nem tud hatékonyan transzlokálódni a glifozát a gyökerekbe és újra ki fog hajtani a kezelés után az évelő növény.

A glifozát a sikiminsav útvonal megzavarásával fejti ki hatását. Ez a folyamat lehetővé teszi a növények számára, hogy három esszenciális aminosavat, a triptofánt, tirozint és fenilalanint állítsanak elő, amelyekre a növekedésükhöz szükségük van. Az emberek és az emlősök a fehérjék fogyasztásával jutnak aminosavakhoz, míg a növények saját maguk állítják elő ezt a három aminosavat. Amikor a glifozátot a növényre permetezik, az a leveleken, a növény felszínén keresztül felszívódik és belép a PEP/EPSPS vegyületek helyére a sikimisav útvonalon, ezzel megzavarva a növény azon képességét, hogy a három esszenciális, aromás aminosavat előállítsa. Mivel ez a folyamat gátlásra kerül, a növény nem képes saját aminosavait, majd fehérjéit előállítani, ezért néhány hét alatt elsorvad.

Mi az a Shikimi sav útvonal?

A sikimisav útvonal (shikimate pathway) egy 7 lépéses biokémiai metabolikus útvonal, amely elsősorban növényekben fordul elő és aromás aminosavak (fenilalanin, tirozin, triptofán) bioszintéziséhez szükséges. Állatokban ez az útvonal hiányzik, ezért ezek az aminosavak számukra esszenciálisak, a növényekből veszik fel táplákozással.

Érdekes kérdés volna összehasonlítani a glifozát LD50 értékét a növények által évente megatonna mennyiségben termelt PEP és EPSPS molekulák LD50 értékével, hogy lássuk, mekkora toxikológiai kockázatot jelentenek, de a tudományos irodalomban nem találhatóak meg az PEP/EPSPS LD50 értékei.
Vajon miért nem volt senki kíváncsi eddig a két természetesen előrduló molekula toxikológiai adataira, miközben hatalmas mennyiségben fogyasztja mindenki ezeket a molekulákat a növényi táplálékkal?

Mennyire mérgező a glifozát?

Az akut mérgező hatás azonosításához az alábbi táblázatban összefoglaltam az élelmiszerekben előforduló, néhány gyakori vegyület LD50 rat oral értékét, amelyer patkányok etetésével vizsgálták meg.
Az LD50 érték (Medián Halálos Dózis) a toxikológiában használt mérőszám, amely megmutatja, hogy egy adott anyagból mekkora mennyiség okozza a kísérleti állatok (pl. patkányok) 50%-ának pusztulását, testsúlykilogrammra vetítve (mg/ttkg), megjelölve az alkalmazás módját (pl. szájon át), és a mérték egy anyag relatív mérgező hatását fejezi ki, ahol alacsonyabb érték magasabb toxicitást jelent.

Hol is található a táblázatban a glifozát?
Mit jelent ez számodra a mérgező hatással kapcsolatban?
Miért terjesztik a médiában a “mérgező glifozát” mitoszát, amikor az európai toxikológiai besorolása szerint a gyakorlatilag nem mérgező kategóriába tartozik?
Miért aggódik bárki is egy olyan, nem mérgező vegyület miatt, miközben számtalan nagyságrendekkel mérgezőbb vegyületeket fogyasztanak naponta nagy mennyiségben az emberek az élelmiszerekkel, élvezeti szerekkel és gyógyszerekkel?

Mielőtt elsütnéd a szokásos aktivista poént, hogy mindenki szervezetében nagy mennyiségben megtalálható a glifozát, el kell, hogy keserítselek, de kettőnk közül én végeztettem egyedül hiteles mérést az ügyben Magyarországon, ami nem igazolja az aktivista félrevezetéseket.
Innen letöltheted a táblázatot PDF formátumban.

A glifozát előnyei

• Olcsó és kevésbé mérgező, mint egyéb gyomirtó alternatívák: A gazdálkodónak hektáronként csak kis, körülbelül 1.5-2 liter mennyiségű szerre van szükségee, amely négyzetméterenként 2-3 cseppet jelent. Mivel ilyen keveset használnak, a glifozát más gyomirtó szerekhez képest olcsó és kevésbé mérgező, mint az olyan alternatívák, mint a dikamba és az atrazin.

• Növekvő hozam: A gyomok versenyeznek a növényekkel a napfényért és a talaj tápanyagaiért. A gyomok terminálásával a növények zavartalanul tudnak fejlődni , így növelve a hozamot és csökkentve a termésveszteséget. A glifozát nélkül nem termelnénk annyi elérhető árú élelmiszert, mint manapság.

  Talajmegújító Mezőgazdaság -TMMG

  Hogyan nevezhetünk valamit regeneratív mezőgazdaságnak, ha növényvédőszereket és műtrágyát is használ?

  Az elmúlt években hatalmas kampányokat indítottak homályos finanszírozású civil szervezetek, hogy aláássák az európai mezőgazdaság működését és élelmiszerbiztonsági hivatalainak hitelességét. A félrevezetésekre és hazugságokra épülő kampányok legtöbbje a glifozát ellen indult és ez fel…

  Read more

  3 years ago · 6 likes · Kökény Attila

• Regeneratív mezőgazdaság: A talajművelés nélküli, regeneratív no-till gazdálkodás azt jelenti, hogy a gazdálkodónak nem kell forgatnia és semmivel sem művelni a talajt, hogy elpusztítsa a gyomokat.

  A talajművelés elhagyása az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképességet is elősegíti, mert a szármaradványokkal takart talajfelszín csökkenti a talaj felmelegedését, visszatartja a nedvességet és a bolygatatlan talajban felszaporodó talajélet a szénmegkötést is felgyorsítja . A talajművelés nélküli, no-till gazdálkodás nagy előnyt jelent a gazdák számára, mivel megőrzi a talajnedvességet, megakadályozza az eróziót, csökkenti az üzemanyag-fogyasztást, a "kevesebb vas a talajban" révén csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, és a talajélet és a rovarok sokféleségének is kedvez. A talajművelés nélküli gazdálkodás megőrzi a hasznos talajmikrobiótát is, amely tápanyagot biztosít a növények számára. A glifozát előtt a talajművelés nélküli gazdálkodás nem volt sikeres, mivel a gyomok átvették az uralmat a földeken és a jelentős hozamveszteséget csak számos talajműveléssel vagy jóval mérgezőbb gyomirtókkal lehetett csökkenteni. Az intenzív talajművelések eredménye azonban az elpusztult termékenységű és humusztartalmú talajok lettek világszerte.

  Talajmegújító Mezőgazdaság -TMMG

  Amibe minden civilizáció belebukott - a talajművelés károkozása

  A modern EU és magyar termelő rendkívül tájékozott és környezetbarát…

  Read more

  3 years ago · 9 likes · Kökény Attila

A glifozát hátrányai környezeti szempontból

• A glifozát szinte minden növényt elpusztít: Ha egy nem glifozát toleráns GMO növényre permetezik, akkor a gyomokkal együtt a haszonnövényt is elpusztítja. Ez alól kivétel néhány pillangósvirágú növényfaj, mint a szöszös bükköny, amely természetesen ellenálló a glifozáttal szemben. Ez a hátrány azonban szántóföldön előny, mert pont az a cél, hogy semmiféle egyéb növény ne okozzon hozamcsökkenést a haszonnövényben vagy okozzon egészségre veszélyes fertőzést a gabonában (mint ahogy a mérgező csattanó maszlag miatt számos alkalommal vontak ki forgalomból bioélelmiszert)

• Környezetszennyezés elfolyással A glifozát erősen kötődik a talajhoz, így nem valószínű, hogy eljut a felszínről a mélyebb talajvízbe. Mivel azonban a talaj felszínén kötődik meg, a megművelt talajról nagyobb csapadékeseményeknél az erózióval együtt még mindig elfolyhat a közeli vízgyűjtőbe. Ez a kockázat a no-till technológia mellett jelentősen lecsökken, legtöbb esetben közel nullára - az erózió szinte kivétel nélkül a hagyományosan művelt mezőgazdasági földekről indul.

• Gyomnövény-rezisztencia: Körülbelül több mint 20 gyomnövény fejlesztett ki rezisztenciát a glifozáttal szemben az USÁ-ban a szerrotáció elmaradása miatt - igen, lehet a növényvédő szereket tudatlanul is használni. A felhasználóknak ezért más, potenciálisan mérgezőbb gyomirtó szereket kell használniuk a gyomok kiirtásához vagy meg kell művelniük a talajt, jelentős szél- és vízeróziós károkat okozva és csökkentve a talaj humusztartalmát.
  Számos növény egyébként természetesen rezisztens a glifozátra vagy jónéhány gyomirtószerre fejlesztett ki már rezisztenciát vagy toleranciát, hírhedt példa erre a betyárkóró, amely már legalább 4 herbicidtipusra fejlesztett ki rezisztenciát (HPPD-inhibitorok, 2,4D/MCPA típusú auxin herbcidek, szulfonilureák, fotoszintézis II gátlók és glifozát)

• Nyomokban az élelmiszerekben: Nyomokban kimutatták különböző élelmiszerekben, ami aggodalomra adhatna okot az emberi egészséggel kapcsolatban. Például a csicseriborsó és hajdina betakarítás előtti állományszárítása érdekében az EU-n kívüli gazdák egy része glifozáttal állományszárítja a hajdinát (pohánkát), csicseriborsót és lencsét, hogy egyszerre érjen be. Nyomokban Nyugat-Európában a csapadékosabb klimatikus zónákban a búzaliszttel a süteményeket, kenyereket stb. készítő feldolgozóüzemekbe is kerülhet, vagy a deszikkált árpával a sörgyártásba, de hazánkban tiltott az állományszárításra használni a glifozátot, ezért elenyésző a valószínűsége, hogy bárki is glifozátos kenyeret enne.
  A mért mennyiségek alapján egyébként naponta százezer literszám lehetne inni a sört, vagy 400 000 tonna almát kellene megennie, hogy egészségügyi problémája legyen valakinek a glifozáttól - de ilyet gondolom senki nem tesz.
  Ha be is kerülne a szervezetbe ez az elenyésző mennyiségű szennyezés, az ember nem rendelkezik shikimisav útvonallal, ezért a szervezet a vizelettel és széklettel üríti ki ezeket a töredék mikrogrammnyi mennyiségeket, bármiféle felhalomozódás nélkül a szervezetben.
  Ha a nagyságrendeket szeretnénk kontextusba helyezni, például ha minden egyes csepp kipermetezett glifozát rákerülne a búzaszemekre, körülbelül 1000 kenyeret, azaz 1 tonna kenyeret kellene megennünk naponta ahhoz, hogy negatív hatással legyen az egészségünkre. Mivel azonban a kipermetezett mennyiség tizede sem kerül be a vizsgálatok alapján egy kenyérbe, így naponta 10 tonna kenyér elfogyasztása után aggódhatna az egészsége miatt az, aki véletlenül glifozáttal permetezett búzalisztet használna. Mennyi valószínűségét látja bárki is egy ilyen eseménynek? Arról nem is beszélve, hogy a kenyérben nagy mennyiségben található az akrilamid, amely a fent mellékelt táblázat alapján nagyjából negyvenszer mérgezőbb a glifozátnál - az akrilamid természetes úton keletkezik a fehérjék hőkezelésénél az élelmiszerkészítés során.
  Az EFSA évente megjelentetett riportjaiban pedig nem találunk Európában aggodalomra okot adó élelmiszer szennyezést - ha a glifozát nem található meg a mérésekben, akkor az egészségünkre sem lehet hatással.
  
  2022-ben a glifozátot 25 ország jelentette, amelyek 15 307 különböző élelmiszeripari termékből származó mintát elemeztek. Ezek közül 444 takarmányból származó minta volt. Ami az élelmiszermintákat illeti, 14 563 mintában (98,0%) a glifozát nem volt semmilyen mennyiségben kimutatható a legérzékenyebb módszerekkel sem. 258 mintában (1,7%) a glifozát mennyisége a LOQ feletti, de az MRL alatti szinten volt kimutatható, azaz detektálni tudták a szuperérzékeny vizsgálati módszerekkel, de ez semmilyen egészségügyi hatást nem jelent. 42 mintában (0,3%) pedig a szermaradványszint meghaladta az MRL-t, azonban ezeket a termékeket általában kivonják vagy visszahívják.
  

• Egészségügyi aggályok használat közben: Bár az EPA, EFSA és más szervezetek általában biztonságosnak tartják a glifozátot, ha rendeltetésszerűen használják, egyes gyanús körülmények között született tanulmányok összefüggésbe hozták a non-Hodgkin limfómával a mezőgazdaságban dolgozók vagy szerfelhasználók körében. A harmadik világbeli földeken dolgozók gyakran nem használnak maszkot vagy védőfelszerelést, azonban az Európai Unióban a növényvédelmi előírások és a védőfelszerelések használata kockázatmentessé teszik a használatát.

Mit mondanak a kormányzati szervezetek?

A legtöbb kormányzati szerv világszerte nem talál meggyőző bizonyítékot a negatív hatásokra az elmúlt 50 év alatt sem. Néhányan erősen megkérdőjelezhető állatkísérlet alapján bukkant csak fel ilyen hatás, amely kiugró eredmény általában kártérítési perekben eljáró ügyvédek megrendelésére készültek.

Íme néhány példa:

• Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) összefoglalta a glifozát emberi egészségre gyakorolt hatását. Nem találtak aggodalomra okot adó kockázatot, nem találtak arra utaló jelet, hogy a gyermekek érzékenyebbek lennének a glifozátra, nem találtak arra utaló jelet, hogy a glifozát endokrin károsító lenne, és nincs bizonyíték arra, hogy a glifozát rákot okozna az emberekben.

• Az Európai Unió, az Európai Vegyianyag-ügynökség és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság kimutatta, hogy jelenleg nincs tudományos vagy jogi indok a tilalomra. Ezt legutóbb 2023-ban vizsgálták felül 4 évig tartó vizsgálatsorozatban, és 2033-ban fogják újra felülvizsgálni.

• Az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (IARC ) megállapítja, hogy a glifozát "valószínűleg rákkeltő az emberre nézve", mivel az embereknél csak korlátozottan bizonyított a rák kialakulása, de kísérleti állatoknál elegendő bizonyíték van rá, illetve erős bizonyíték van a rákkeltő mechanizmusra. Ez a szervezet azonban kizárólag veszélyeelemzést végez, ellentétben minden más ellenőrző és szabályzó szervezettel, amelyek a kitettséget is vizsgálják.
  A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az IARC teljességgel megbízhatatlan és az IARC korrupt működése miatt megkérdőjelezhetőek az állásfoglalásai is.

• A Health Canada megállapította, hogy "a glifozátot tartalmazó termékek a címkén szereplő utasításoknak megfelelően történő használat esetén várhatóan nem jelentenek aggodalomra okot adó kockázatot az emberi egészségre vagy a környezetre nézve". Emellett figyelemmel kísérik az élelmiszer-maradékok szermaradék-szabványaiknak való megfelelési arányát. Megállapították, hogy a megfelelési arány 4%.

Mit mondanak a tudósok?

Két tudóssal beszélgettünk, hogy meghallgassuk véleményüket a glifozátról.

Bár a talaj egészségére gyakorolt hatásáról eltérő véleményeket fogalmaztak meg, abban mindannyian egyetértettek, hogy a forgalomban lévő gyomirtó szerek közül ez a legkevésbé mérgező.

Abban is egyetértettek, hogy ha valaki otthon, védőszemüvegben, gumikesztyűben és csizmában használja, akkor valamennyi kockázattal vagy expozícióval kell számolnia; a non-Hodgkin limfóma kialakulásának legnagyobb veszélye a földeken dolgozó, egész nap védőfelszerelés nélkül permetező mezőgazdasági munkásoknál lehetne - ilyet azonban csak Indiában és hasonló harmadik világbeli országban láthatunk, de az egészségügyi adatok ott sem támasztják alá az ok-okozati kapcsolatot a glifozát és bármiféle betegség között. A több tízezer amerikai gazdálkodó egészségével kapcsolatos hosszú távú felmérést végző AHS Study pedig egyértelműen kizárja az összefüggést a a glifozát használata és a non-Hodgkin limfóma között.

Dan Wysocki az Oregoni Állami Egyetem talajkutatója és a Soil and Water Conservation Society korábbi regionális igazgatója. Kijelentette, hogy a vizsgálatok szerint az emberekre és a környezetre nézve biztonságos.

"Megkérdezem a gazdák ezreit, akikkel beszélek: "Mi történne, ha nem használnának glifozátot? Több lenne a talajművelés, több lenne az üvegházhatású gázokat kibocsátó és a talajt megbolygató traktor. A glifozátrezisztens növények biotechnológiája előtt számos vegyszert használtak ezeken a növényeken, amelyek általában mérgezőbbek voltak, és gyakrabban és nagyobb mennyiségben alkalmazták őket, mint a glifozátot.

Jobban aggódom a talajból a vízgyűjtőkbe történő elfolyás miatt, mint a glifozát környezetbe kerülése miatt. Ha a talaj elhagyja a gazdaságot, akkor a tápanyagok és a talaj egészségének is vége. A talaj erodálódása nagyobb kockázatot jelent, mint a glifozát a vízgyűjtőn".

- Dan Wysocki

Mi a következő lépés?

A glifozátot övező vitákhoz kétség sem férhet.

Ezt csak fokozza a Monsanto, most már Bayer ellen indított csoportos kereset. Körülbelül 10 000 hirdetésekben toborzott felperes perelte be a Monsantót a fizikai és érzelmi sérüléseik miatt, miután a glifozátot akár a szántóföldön, akár Roundup formájában több éven keresztül használták a kertjükben. Szeretném emlékeztetni az olvasót, hogy amikor egy vállalat egyezséget köt, az gyakran nem azért történik, mert bűnös, hanem azért, hogy csökkentse a több milliós jogi költségeket.

A méreg az adagban van továbbra is.

Az élelmiszerben vagy vízben található mikronnyi mennyiség valószínűleg nem fog ártani senkinek, és a testből ugyolyan formában kiürül, ahogy bekerült, ha bármilyen módon is bejutna egy alig mérhető mennyiség. Ha a kertben használja valaki, viseljen személyes védőszeszközöket, maszkot és kesztyűt, mint bármely más növényvédőszer esetén. Ha mezőgazdasági munkásként egész nap permetez, viseljen maszkot, kesztyűt, szemvédőt és esetleg védőruhát is.
Azok közülünk, akik nem használják, és maximum a véletlenszerűen nyomait fogyasztják, azok nincsenek semmilyen veszélyben.

A gyomirtási technológia ma szerepet játszik abban, hogy segítse a gazdákat a gyomnövények elleni védekezésben és a takarónövények sikeres alkalmazásában, amelyek védik a talajokat az eróziótól és növelik a termékenységet és humusztartalmat.

Végszó

A testünk elképesztő képességgel rendelkezik a méregtelenítésre, amennyiben mozgunk, gyümölcsöt, zöldséget, rostot és fehérjét eszünk, legalább hét órát alszunk, és távol tartjuk a stresszt.
A glifozát okozta rák nem igazolt semmilyen ok-okozati kapcsolattal, a rákbetegségek kialakulása elsősorban genetikai adottságoktól és az életmódtól függ.
Ne vegyük félvállról a testünkben és a környezetünkben lévő vegyi anyagokat, de próbáljunk meg nem pánikba esni, és mindenképpen kövessük a tudományt.

Ezen a héten két tudományos cikket visszavontak, amelyek két, a médiában nagy visszhangot kiváltó politikai kérdéssel foglalkoztak. Ezek a ritka események egy 2000-ben Williams és társai által a glifozát biztonságosságáról publikált cikket, valamint egy tavaly Kotz és társai által a klímaváltozás várható gazdasági költségeiről publikált cikket érintettek. Mindkét visszavonás jelentős társadalmi visszhangot váltott ki a különböző érdekcsoportok és különleges érdekek körében.
A visszavonások azonban teljesen különböző okok miatt történtek, és sokat elárulnak a viták természetéről és az azokhoz kapcsolódó szereplőkről.

A visszavonás egyfajta megbélyegzés, amely a kutatás kudarcát, a szakértői értékelési folyamat megfelelő ellenőrzésének hiányát, vagy ami még rosszabb, csalást és opportunizmust jelenthet. De a visszavonás a tudományos módszer része is, a állítások folyamatos ellenőrzésének és tesztelésének következménye, amelynek célja azok megbízhatóságának igazolása. Ez az önkorrekciós jelleg különbözteti meg a tudományt a politikai ideológiától vagy a vallástól.
A technológiák, módszerek és paradigmák fejlődése elavulttá teheti a korábbi elméleteket, de ezeket a fejlődéseket ünnepelni kell, mivel a tudomány folyamatosan javul és halad előre.

Fontos, hogy a visszavonásokra adott reakciónk tükrözi azt, amit a tudománytól elvárunk. A tudomány a felfedezésről szól, vagy a politika és a különleges érdekek előmozdításának eszköze? A tudományos folyóiratban megjelent publikáció határozza meg az igazságot, vagy csupán egy lépés a tudás haladásában?
A két visszavonás példája azt mutatja, hogy az emberek eltérő módon értelmezik a tudományos bizonyítékok szerepét az általunk kezelt kérdésekben.

A klímaváltozás költségeinek téves becslése

A Retraction Watch nemrég beszámolt egy cikk visszavonásáról, amelynek címe: A klímaváltozás gazdasági elkötelezettsége és amelyet 2024-ben a Nature folyóiratban tettek közzé a németországi Potsdami Klímahatás-kutató Intézet (PIK) kutatói. Számos hiba volt az adatok kiszámításában, a módszertanban, és nem sikerült megfelelően becsülni az adatprognózisok bizonytalanságát. A folyóirat már a cikk első megjelenése után is végzett néhány javítást, de ebben az esetben a szerzők elismerték, hogy a hibák túl nagyok ahhoz, hogy további javításokat végezzenek, és elfogadták a cikk visszavonását. Kijelentették, hogy később felülvizsgálják és újra benyújtják a kutatást.

A cikk ellentmondásos volt, mivel azt állította, hogy a klímaváltozás a globális gazdaságnak háromszor több költséggel járna, mint amit korábban előre jeleztek, és 2100-ra 62%-kal csökkentené a globális GDP-t. Más cikkekben 168 alkalommal hivatkoztak rá, és a klímavédelmi aktivisták arra használták, hogy igazolják az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedésekre fordított közkiadások növelésére irányuló követeléseiket. Ezt a cikket Magyarországon is azonnal szétterítették a sötétzöld aktivisták, hogy igazolják a politikailag motivált félelemkeltő elképzeléseiket - a visszavonásról azonban egy szót sem ejtenek.

A visszavonás célja azonban az adatok pontosítása volt, ami jól tükrözi, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos vita nagy része az éghajlatváltozás mértékéről, okáról, a modellek megbízhatóságáról, valamint az emberekre és a környezetre gyakorolt következményekről szóló nézeteltérésekből áll. Ez egy újabb figyelmeztető példa arra, hogy az éghajlatváltozás elleni kampányok résztvevőinek mérsékelniük kell katasztrofális állításaikat, és többet kell foglalkozniuk a szkeptikusokkal.
A klímatudósok arrogánsnak és intoleránsnak tűnnek azok számára, akik megkérdőjelezik kutatási állításaikat.
A múlt hónapban, az ENSZ klímakonferenciáján, a COP30-on, egy országcsoport elfogadott egy nyilatkozatot a klímával kapcsolatos félrevezető információk elleni küzdelemről, amely magában foglalta a szkeptikusok megakadályozását abban, hogy megkérdőjelezzék a klímatudósok eredményeit.

A tudomány itt elvégezte a feladatát, még ha ez ellentétes is volt a globális klímakampányok céljaival.

A visszavont iparági tanulmány

A második visszavonás egészen más volt, mivel nem rossz adatokon vagy módszertanon alapult, hanem a tudományos integritást kérdőjelezte meg. Ahogy a visszavonás indoklásából látható, nem a rákkeltő hatás megítélésével kapcsolatban kérdőjeleződött meg a tanulmány, hanem a tudományos integritást kéri számon a tanulmányon egy megkérdőjelezhető üzleti érdekeltségű aktivista 25 évvel később.

• Retracted on 12/5/2025

• Author Unresponsive: Author(s) lack of communication after prior contact by Journal, Publisher or other original Authors

• Bias Issues or Lack of Balance: Failure to maintain objectivity in the presentation or analysis of information

• Concerns/Issues about Authorship/Affiliation

• Concerns/Issues about Results and/or Conclusions

• Concerns/Issues about Third Party Involvement: Any question, controversy or dispute over the rightful claim to authorship, excluding forged authorship

• Conflict of Interest: Authors having affiliations with companies, associations, or institutions that may serve to influence their belief about their findings

• Investigation by Journal/Publisher: An evaluation of allegations by the Journal or Publisher

• Unreliable Results and/or Conclusions

A Williams és társai által írt, „A Roundup gyomirtó szer és hatóanyaga, a glifozát biztonságosságának és kockázatainak értékelése az emberre nézve” című tanulmány, amely 2000-ben jelent meg a Regulatory Toxicology and Pharmacology című folyóiratban, bizonyítékokat mutatott be a glifozát biztonságosságára vonatkozóan. A tanulmány nem publikált ipari adatokra támaszkodott, amelyek 25 évvel ezelőtt, hogy a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) technikák eltávolították a különleges érdekek kérdéseit, jobban elfogadottak voltak. Emellett a Monsanto elleni per előkészítése során megszerzett közzétételi dokumentumokban egy e-mailből kiderült, hogy ők is részt vettek a tanulmány szellemírásában. Ez a gyakorlat 25 évvel ezelőtt szintén jobban elfogadott volt.

Ez egy tudományos integritással kapcsolatos kérdések alapján megalapozott visszavonás volt. Az okot egy cikk adta, amelyet mindössze három hónappal korábban Naomi Oreskes tett közzé (egy diák írta, és a Rockefeller Family Fund finanszírozta, egy alapítvány, amely Oreskes aktivizmusának nagy részét finanszírozta), és amelyben sürgette, hogy mivel a Williams-cikk még mindig befolyással bír a vitára, azt hiteltelenné kell tenni. Oreskes a La Jolla Forgatókönyv megalkotója, amely nem demokratikus folyamatok révén, hanem az őt finanszírozó peres iparág segítségével igyekszik politikai változásokat elérni, hogy az iparágakat szó szerint peres úton felszámolja … így ő maga is kissé „kockázatos” szerepet játszik ebben a játékban.

Érdekes továbbá, hogy a cikket visszavonó folyóirat társszerkesztője jelenleg Martin van den Berg. Martin az iparral folytatott harcok régi harcosának számít, aki a 2000-es évek elején vált ismertté, mint aktivista tudós, aki alapvető biomonitoring vérvizsgálatokat végzett a brómozott égésgátlók elleni, kaliforniai NGO-kampányok támogatására. Tehát talán ezt „önelégült visszavonásnak” kellene neveznünk.

Ez egy jelentéktelen epizód

Az EFSA, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság két évvel ezelőtt reagált erre a bizonyítékra, kijelentve, hogy az iparág részvétele nyilvános volt, és a tanulmány elkészítésének módja nem volt tudományos hatással a glifozát biztonságosságának kérdésére.

Az EFSA több mint 3000 publikációt vizsgált meg annak megállapításához, hogy a glifozát újbóli engedélyezése biztonságos. A visszavont tanulmányt nem vette figyelembe az engedélyezési folyamat során a nyilvánvaló iparági érdekeltség miatt, ezért nem érinti a korábbi döntést sem a visszavonás.

A klímáról szóló tanulmányhoz hasonlóan a Williams és társai tanulmányának visszavonása is tükrözi a glifozátról szóló vita természetét.
Ez nem tudományos adatok vagy módszertan kérdése, hanem inkább az, amit kutatási integritásnak tekintenek. A peszticidellenes csoportok ezt a jó és a gonosz közötti küzdelemnek tekintik, és minden olyan információt, amelyet helytelennek tartanak, cselekvésre okot adó tényezőnek tekintenek.

A glifozát egészségügyi kockázatait állító tudományos adatok rendkívül gyengék, és egyetlen nemzeti kockázatértékelő ügynökség vagy a tudományos közösség sem fogadja el őket.

Ezért a kampányok résztvevői a Monsanto szellemével és egy 25 éves tanulmánnyal kell előállniuk, hogy felkeltse a közvélemény felháborodását. A percepció fontosabb, mint a tudományos tények, ezért ezt a visszavonást valószínűleg az Egyesült Államokban folyó kártérítési perekben fogják felhasználni annak bizonyítására, hogy az összes tudományos bizonyíték valamilyen módon hamis.

A tudomány itt nem végezte el a feladatát, hanem inkább behódolt egy félelemkeltő aktivistákból álló csoport politikai céljainak, amelyet az amerikai peres ipar és pénzügyi támogatói tanácsadók finanszíroznak, akik nagy mennyiségű jótékonysági vagyont irányítanak egy speciális érdekű kampányba.

Gyalogok és prédikátorok

Egy új, bátor világban találjuk magunkat, ahol a tudósok, kutatásaik és a velük együttműködő szervezetek a politikai játszmák bábjaivá váltak, akiket aktivisták, a média, a peres ipar és a szabályozási átalakulásokból lehetőségeket kereső vállalatok manipulálnak. Sőt, azok a folyóiratok, amelyekre a tudósok egykor támaszkodtak a szilárd tudományos vita érdekében, ma már a vulgáris, tudománytalan érdekcsoportok és politikai célokat követő szerkesztők propaganda-harcának színterei.

A tudományos módszer az aktivisták stratégiáinak megvalósításával küzd a túlélésért. A visszavonás inkább egy kampány fegyvere, mint a tudományos intézmény önkorrekciójának és a tudásanyag fejlesztésének eszköze.
Ehelyett az aktivizmus eszközévé vált. Mivel a szakértői értékelési folyamat lassan haldoklik, a visszavonás eszközének politikai manipulálása csak egy újabb tőr a szívébe.
Reméljük, hogy ez Martin van den Berg utolsó támadása a tudomány hírneve ellen.

Szerkesztői megjegyzés: Júniusban a Ramazzini Intézet egy Ramazzini által szerkesztett folyóiratban publikálta régóta várt Global Glyphosate Study eredményeit. Ennek kritikáját a Ramazzini tumorpornó - Séralini 2.0 cikkben jeleztem előre, miután a szennymédia cikkek százaiban hangolta ismét a közvéleményt a gyomirtó ellen. Az eredményeket számos nem kormányzati szervezeten és érdekcsoporton keresztül népszerűsítették, de a Ramazzini-publikáció tudományos hiányosságai alig kaptak figyelmet.

Az akadémiai folyóiratok struktúrája nem bizonyul megfelelőnek a rossz tudományos kutatások cáfolatára, amikor egy olyan szervezet, mint a Ramazzini Intézet aktivisták, nem kormányzati szervezetek, filmkészítők, alapítványok által finanszírozott médiakonszernek, politikai szervezetek és az amerikai peres ipar segítségével terjeszti állításait. A Firebreak Dr. Robert Tarone-val együttműködve válaszolt arra, amit csak a tudomány paródiájának lehet nevezni, és ami az olasz intézet kutatásainak a „Ramazzini-tudomány” nevet adta.

Bár Dr. Tarone alábbi válasza értékes alapot nyújt a tudományos közösség számára a vita folytatásához, a Ramazzini Global Glyphosate Study tanulmányból fontos következtetéseket lehet levonni a publikációval kapcsolatban, amelyeket minden érdekelt félnek és döntéshozónak figyelembe kell vennie, eltekintve az anti-glifozát aktivisták közösségének zajától, akik a „Ramazzini Science” legújabb epizódját próbálják felhasználni politikai céljaik előmozdítására.

Tételesen:

• A Ramazzini kutatók által közölt eredmények hibás statisztikai elemzésen alapultak (helytelen hozzávetőleges, ahelyett, hogy sokkal nagyobb pontos p-értékeket használtak), ami azt jelenti, hogy a jelentős tumoros tendenciák száma valójában nagyon csekély volt.

• A kutatás finanszírozása nem nyilvános összeférhetetlenségi konfliktusokkal terhelt volt (különösen az amerikai peres iparág részéről).

• A cikk publikálási folyamata elfogult volt (egy Ramazzini által ellenőrzött folyóiratban, amelyet a Pesticide Action Network egyik aktivistája bírálta).

• A kutatók statisztikailag szignifikáns bizonyítékok hiányában is következtetéseket vontak le eredménytábláikból.

• A kutatók úgy döntöttek, hogy nem hivatkoznak és nem tárgyalnak egy fontos rágcsáló tumorral kapcsolatos tanulmányt, amely ellentmondott eredményeiknek.

• Az IARC 112. monográfiájában összefoglalt eredmények kizárólag a megfigyelt adenomákra vonatkoztak, karcinómákba való nyilvánvaló progresszió nélkül.

• A Ramazzini-tanulmányban a glifozáttal érintett három csoportban egyöntetűen nem mutatkozott tendencia a tumorok előfordulási gyakoriságának változására az anatómiai helyek között.

Dr. Tarone válasza a Ramazzini-cikkre, bár technikai jellegű, a laikusok számára is nagyrészt érthető. A hibás hozzávetőleges p-értékekkel kapcsolatos vita a cikk végére, egy mellékletbe került.

Egy nemrégiben publikált cikk állítása szerint bizonyítékot találtak arra, hogy a glifozátnak és glifozátalapú gyomirtó szereknek kitett Sprague Dawley (SD) patkányoknál több anatómiai helyszínen jelentősen emelkedik a jóindulatú és rosszindulatú daganatok előfordulási gyakorisága a dózis függvényében (GBH-k) (Panzacchi et al., Environ Health 2025; 24:36). A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a növekedés többségében olyan daganatoknál jelentkezett, amelyek SD patkányokban ritkán fordulnak elő. A bemutatott bizonyítékok nem támasztják alá a cikk következtetéseit, ha a daganatokra vonatkozó adatokat megfelelő statisztikai módszerekkel értékelik.

A nyomozók megkérdőjelezhető motivációja

A kutatás finanszírozói között szerepel a Ramazzini Intézet és a Heartland Health Research Alliance (HHRA). A HHRA-t Charles Benbrook, egy peszticidellenes aktivista és számos amerikai peszticidperben felperes szakértő tanú indította el, organikus élelmiszerek támogatói és a Monsanto ellen pert indító ügyvédi irodák által biztosított kezdőtőkével, azzal az állítással, hogy a Roundup nem-Hodgkin-limfómát (NHL) okoz.

A HHRA finanszírozási forrásai és megfogalmazott céljai arra utalnak, hogy a globális glifozát-tanulmányban részt vevő kutatók messze nem függetlenek.

2018-ban Philip Landrigan, a HHRA és a Ramazzini Intézet tudományos tanácsadó bizottságának elnöke, akadémiai intézményén, a Boston College-on keresztül közel egymillió dollárt utalt át a HHRA számlájáról a Ramazzini Intézetnek a globális glifozát-tanulmány finanszírozására (bár ezt az átutalást csak 2023-ban ismerte el).

A HHRA weboldala megjegyzi, hogy a Ramazzini Intézet a fő toxikológiai partnere. Az SD patkányokkal kapcsolatos tanulmány egy Ramazzini-barát folyóiratban jelent meg (az Environmental Health alapító szerkesztői és jelenlegi vezető szerkesztői egyaránt a Collegium Ramazzini Fellows tagjai), ami megmagyarázhatja, hogy egy ilyen hiányos tanulmány hogyan juthatott át a lektoráláson (a tanulmánynak csak két lektora volt, egyikük Peter Clausing, a Pesticide Action Network NGO aktivistája). .

Komoly hibák a statisztikai elemzésekben

A Ramazzini patkányvizsgálatról szóló tanulmány szerzői kijelentik, hogy a tumor dózis-válasz statisztikai elemzéséhez a Cochran-Armitage trendtesztet alkalmazták.

Megjegyzés a p-értékekről A p-érték azt méri, hogy egy adott kísérleti eredmény mennyire valószínű, hogy véletlennek köszönhető. Minél kisebb a p-érték, annál kevésbé valószínű, hogy a megfigyelt eredmény véletlen. A Ramazzini patkányvizsgálat kutatói a Cochran-Armitage-teszt közelítő p-értékét (0,05 alatt) bizonyítéknak tekintették arra, hogy a glifozáttal vagy glifozátot tartalmazó gyomirtó szerrel való expozíció okozta a megfigyelt daganatok számának növekedését.

A Ramazzini glifozát SD patkányvizsgálatban jelentett rendkívül alacsony tumorok számának esetében a p-értékeket a Cochran-Armitage-teszt pontos eloszlásával kell kiszámítani. A tanulmányban szereplő p-értékek azonban hozzávetőlegesek, mivel a közelítés a megfelelő pontos teszt helyett a standard normális eloszláson alapul.

Ugyanezt a hibás módszert alkalmazták a rágcsálók tumorainak adatainak elemzésében az IARC 112. monográfia glifozátról szóló fejezetében, és a 112. monográfiához hasonlóan a Ramazzini SD patkányokról szóló tanulmányban is súlyosbította a hibát, hogy csak egyoldalú p-értékeket jelentettek a tumorok előfordulási gyakoriságának növekedéséről a glifozát szintjének emelkedésével (Tarone, Regul Toxicol Pharmacol 2018;98:A1-A4). Mivel a pontos Cochran-Armitage-eloszlás pozitívan torz, a szimmetrikus normális eloszláson alapuló, jelentett hozzávetőleges p-értékek túl alacsonyak, és gyakran túlságosan alacsonyak. Például a Ramazzini patkányvizsgálatban jelentett állítólagosan szignifikáns trendek többsége (azaz 73%) olyan helyszínekre vonatkozott, ahol a legmagasabb dózisú csoportban egy állatnál jelentkezett tumor, a másik három expozíciós csoportban pedig nem jelentkezett tumor; a pontos Cochran-Armitage-teszt p-értéke ennek az eredménynek 0,25.

A cikk végén található mellékletben látható, hogy a jelentős tendenciák tényleges száma nagyon csekély, különösen figyelembe véve a dózis-válasz elemzésekben vizsgált tumorok nagy számát.

Közzétett táblázatokhoz kiválasztott ritka daganatok

A Ramazzini patkányokról szóló tanulmányban szereplő tumor táblázatokban spontán neoplazmák hiánya teszi lehetővé a tanulmány szerzőinek, hogy a hozzávetőleges Cochran-Armitage-teszt alapján helytelenül állítsanak annyi jelentős tendenciát. Ez azt tükrözi, hogy a legmagasabb dózisú csoportokban megfigyelt tumoros állatok közül csak egy vagy kettő alapján tévesen állítják a statisztikai szignifikanciát, és így arra a következtetésre jutnak, hogy a legjelentősebb növekedés az SD patkányokban ritkán előforduló tumorok esetében történt.

A tanulmány 1-18. táblázatában csak két daganat szerepel a kontroll patkányoknál – egy májsejtes karcinóma egy hím patkánynál és egy csontdaganat egy nőstény patkánynál. Az SD patkányokról ismert, hogy meglehetősen magas a spontán tumorok előfordulási aránya (Morse et al., Int J Toxicol 2025. május 26.: 10915818251342565), amit a Ramazzini patkányvizsgálatról szóló tanulmány kiegészítő táblázata is megerősít, amelyben az SD patkányokban gyakran előforduló tumorok eredményei szerepelnek. Különösen a hím és nőstény SD patkányoknál nagyon magas az agyalapi mirigy daganatok spontán előfordulási aránya. A Ramazzini patkányvizsgálat szerzői azt sugallják, hogy a glifozát és a glifozát-alapú herbicidek (GBH-k) „a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengelyre gyakorolt hatása” révén rákkeltő hatást válthatnak ki, de a kiegészítő táblázatok nem utalnak az agyalapi mirigy vagy a mellékvese daganatok előfordulásának növekedésére.

Nem volt bizonyíték arra, hogy a glifozát vagy a GBH összefüggésbe hozható lenne a daganatok előfordulásának növekedésével bármely anatómiai helyszínen, amelyre a tumorok előfordulási arányát a kiegészítő táblázatokban összefoglalták. Különösen nem volt bizonyíték arra, hogy a glifozát vagy a GBH összefüggésbe hozható lenne a limfómák előfordulásának növekedésével – ez a megállapítás nem szerepel a tanulmányban.

A tanulmány Eredmények című szakaszának utolsó bekezdése a RangerPro legalacsonyabb dózisának alkalmazása esetén a női patkányokban megnövekedett előfordulási gyakoriságot jelent a jóindulatú emlődaganatok esetében (a daganatok aránya a 2. kiegészítő táblázatban található). A 0,5 RangerPro-dózisnál az emlőadenomák, fibromák és fibroadenomák előfordulásának növekedése szignifikáns (Fisher-féle pontosságú p=0,046), de nincs bizonyíték pozitív tendenciára (Cochran-Armitage-féle pontosságú p=0,36 a dózis-válasz fordított irányában). A kiegészítő táblázatokban összefoglalt egyéb daganattípusok esetében a pontos teszt alkalmazásával közepes dózisoknál nem mutatkozott szignifikáns növekedés.

Előítéletes Ramazzini-tudomány

A Ramazzini patkányvizsgálatról szóló tanulmány 20. összefoglaló táblázata hasznos betekintést nyújt a „Ramazzini-tudomány” logikájába. (Lásd az alábbi táblázatot.) A táblázat három oszlopból áll, az első és a harmadik a Ramazzini-barát folyóiratban, az Environmental Health-ben megjelent cikkeknek felel meg, a középső oszlop pedig az IARC 112. monográfia glifozátról szóló fejezetének.

Az első oszlopban szereplő rágcsálókkal kapcsolatos tanulmányt a Collegium Ramazzini Fellow és a Roundup-perben felperesek szakértője írta, és csak a glifozát-expozíció szintjének növekedésével megfigyelt tumorok előfordulási gyakoriságának növekedését vette figyelembe (Portier, Environ Health 2020;19:1-17). Ezt a kutatást amerikai kártérítési ügyekkel foglalkozó ügyvédi irodák finanszírozták, és azok számára készítették, miközben Christopher Portier az amerikai peres iparban tanácsadóként dolgozott.

A Ramazzini patkányvizsgálatról szóló tanulmány nem hivatkozik egy másik, a glifozát rágcsálókon végzett vizsgálatok átfogó áttekintésére, amely mind a tumorok számának növekedését, mind csökkenését vizsgálta, de arról számolt be, hogy a glifozát szintjének emelkedésével a tumorok számának csökkenése valamivel jelentősebb volt, mint a növekedése (Crump et al., Toxicol Sci 2022;175:1546-167).

A 20. táblázat középső oszlopa, amely „az IARC 112. monográfiájából átvéve” jelöléssel szerepel, a hím patkányok májában és endokrin hasnyálmirigyében, valamint a nőstény patkányok pajzsmirigyében feltételezett hatásokat mutatja. Az IARC által hivatkozott három SD patkányon végzett kétéves vizsgálat egyike marginálisan szignifikáns emelkedő tendenciát jelentett a hím patkányok májadenomáiban és a nőstény patkányok pajzsmirigy C-sejt adenomáiban. A munkacsoport megjegyezte ezeket a tendenciákat, valamint azt a tényt, hogy egyik tumor típus esetében sem volt látható progresszió karcinómává, de a másik két SD-tanulmány nem szolgált bizonyítékkal a máj- vagy pajzsmirigy C-sejt-adenomák növekedésére (Tarone, Eur J Cancer Prev 2018;27:82-87). Az IARC egyik tendenciát sem idézte alátámasztásként arra a következtetésre, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra, hogy a glifozát állatokra rákkeltő anyag (Guyton et al., Lancet Oncol 2015;16:490-491). A Ramazzini patkányvizsgálat nem mutatott bizonyítékot a májdaganatok vagy a pajzsmirigy C-sejt daganatok előfordulásának növekedésére az expozícióval érintett patkányokban, összehasonlítva a párhuzamos kontrollcsoportban lévő hímekkel és nőstényekkel.

Az IARC két SD patkányvizsgálatban megállapított, állítólagos hasnyálmirigy-szigetsejt-adenoma-növekedést idézett alátámasztásként arra a következtetésre, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra, hogy a glifozát állatokra rákkeltő anyag (Guyton et al., Lancet Oncol 2015;16:490-491). Az állítás mindkét vizsgálatban a három glifozát-expozíciós szintcsoport közül a legalacsonyabb és az egyidejű kontrollcsoportok közötti, erősen megkérdőjelezhető páros összehasonlításon alapul, jelentős dózis-válasz kapcsolat hiányában, és annak elismerése mellett, hogy egyik vizsgálatban sem volt látható progresszió karcinómába. Az állítás figyelmen kívül hagyja azt a jelentősen csökkenő tendenciát is, amely a hasnyálmirigy-szigetsejtek adenomáinak számában figyelhető meg a glifozát expozíció szintjének emelkedésével az IARC által hivatkozott harmadik SD patkányvizsgálatban (Tarone, Eur J Cancer Prev 2018;27:82-87; Tarone, Regul Toxicol Pharmacol 2018;98:A1-A4).

A szigorú értékelés alapján a 20. táblázat középső oszlopának üresnek kellene lennie, de ettől függetlenül a középső oszlopban feltüntetett mindhárom állítólagos hatás megfigyelt adenomákra vonatkozik, és nem mutatkozott karcinómákba való egyértelmű progresszió. A Ramazzini patkányokkal végzett vizsgálat nem mutatott bizonyítékot a hasnyálmirigy-szigetsejtek daganatainak gyakoriságának növekedésére az expozícióval érintett patkányokban.

Az utolsó oszlop a jelenlegi Ramazzini patkányvizsgálatra utal, és amint azt a mellékletben a jogilag jelentős tendenciák alapján jeleztük, legfeljebb két bejegyzésnek kellene szerepelnie – a glifozáttal való expozíciót követő jóindulatú bőrdaganatokra férfiaknál, valamint a RangerPro-val való expozíciót követő összes leukémia esetében férfiaknál. Még ezeket is kérdésesnek kell tekinteni, tekintettel a nagy számú statisztikai elemzésre, a tendenciák marginális jelentőségére és a tanulmányban szereplő egyéb glifozát-expozíciók (azaz Roundup Bioflow és RangerPro a bőrdaganatok esetében, valamint glifozát és Roundup Bioflow a leukémiák esetében) hiányára.

Következtetés

A Ramazzini patkányvizsgálat eredményei nem támasztják alá azt a következtetést, hogy a glifozáttal és GBH-kkal kezelt SD patkányoknál több anatómiai helyszínen dózisfüggő növekedés figyelhető meg a jóindulatú és rosszindulatú daganatok előfordulásában. A Ramazzini patkányvizsgálatban egy megfigyelés további kutatást igényel: a vizsgálat szerzői a glifozát-expozícióhoz kötik a korai leukémiás halálesetek előfordulását.

Spontán limfómák és leukémiák miatti korai halálesetekről számoltak be SD patkányoknál (Son és Gopinah, Toxicol Pathol 2004;32:371-374; Yoshizawa et al., Exp Toxicol Pathol 2016;301-305). Célszerű lehet vizsgálni, hogy a Ramazzini-tanulmányban jelentett leukémiából eredő korai halálesetek megismételhetők-e méhen belüli és egész életen át tartó glifozát- vagy GBH-expozíció után.

Ha a szabályozó hatóságok a Ramazzini-tanulmány kimerítő vizsgálata után szükségesnek ítélik, akkor egy ilyen tanulmányt független, jó hírű laboratóriumban, tapasztalt és független tudósok által kell elvégezni. A Ramazzini-tanulmány patkányokon végzett leukémia-eredményeinek megerősítéséhez vagy cáfolásához nem szükséges teljes kétéves élettartamú tanulmány.

Melléklet: A pontos p-értékekről szóló vita

Bár az SD patkányokról szóló tanulmányban számos jelentős tendencia szerepel, a megfelelő pontos teszt alkalmazása esetén gyakorlatilag egyik sem szignifikáns. A jelentett szignifikáns trendek többsége (azaz 73%) egy állatnál megfigyelt eredményre vonatkozik, amely a legmagasabb expozíciós csoportban daganatot, a kontrollcsoportban és a két alacsonyabb dózisú csoportban pedig daganatot nem mutatott. A tanulmányban jelentett ilyen eredmény hozzávetőleges p-értéke 0,0419, de a pontos (egyoldalú) p-érték 0,25. Hasonlóképpen, a legmagasabb dózisú csoportban tumorral rendelkező két állat és a kontrollcsoportban vagy a két alacsonyabb dózisú csoportban tumorral nem rendelkező állatok eredményei esetében (a jelentett szignifikáns tendenciák 18%-a) a cikkben szereplő hozzávetőleges p-érték 0,0071, de a pontos (egyoldalú) p-érték 0,062.

Az alábbiakban szereplő összes p-érték pontos és egyoldalú.

A glifozáttal egyedül kezelt hím és nőstény SD patkányok esetében a pontos Cochran-Armitage-teszt alkalmazásával megfigyelt egyetlen jelentős tendencia a hímeknél a jóindulatú bőrdaganatok (p=0,019) és a hímeknél a jóindulatú és rosszindulatú bőrdaganatok együttesen (p=0,032) voltak. A glifozáttal egyedül expozícióban lévő nőstény patkányoknál nem figyeltek meg jóindulatú bőrdaganatokat. A glifozáttal egyedül expozícióban lévő hímeknél (p=0,44) és nőstényeknél (p=0,50) egyaránt nem volt szignifikáns tendencia a rosszindulatú bőrdaganatokra. A Roundup Bioflow-val vagy RangerPro-val expozícióban lévő hím és nőstény SD patkányoknál nem volt szignifikáns tendencia a bőrdaganatokra (p≥0,25).

Érdemes megjegyezni, hogy a 112. monográfiában leírtak szerint a Ramazzini-tanulmányban nem volt szignifikáns növekedés a glifozáttal való expozícióval összefüggő bármilyen típusú rosszindulatú daganatok előfordulási gyakoriságában SD patkányokban.

A Ramazzini SD patkányvizsgálatban a pontos Cochran-Armitage-teszt alkalmazásával a hímeknél és nőstényeknél megfigyelt egyetlen további jelentős tendencia a RangerPro-nak kitett hím patkányoknál az összes leukémia együttesen volt (p=0,043). A nőstény patkányoknál egy monocitás leukémia volt megfigyelhető az 5-ös RangerPro-dózisnál, és egy limfoblasztos leukémia az 50-es RangerPro-dózisnál (pontos Cochran-Armitage trendteszt p=0,19 a nőstény patkányoknál összesített leukémiák esetében). A glifozát önmagában (p≥0,25) vagy a Roundup Bioflow (p≥0,062) esetében sem volt szignifikáns tendencia sem a hímek, sem a nőstények esetében egyetlen leukémia kategóriában sem.

A tumorok előfordulási gyakoriságában két marginálisan szignifikáns tendencia megállapítása nem meglepő, tekintettel a nagy számú statisztikai elemzésre, és nem támasztja alá azt a következtetést, hogy a glifozát és a GBH expozíciója dózisfüggő tumorok előfordulásának növekedését okozta több helyszínen. Az a további feltételezés, hogy a tumorok előfordulási gyakorisága a vizsgált glifozát- és GBH-dózisok mindegyikénél növekedett, nem támasztja alá a tanulmány 1–18. táblázatában szereplő, expozícióval érintett csoportok és egyidejű kontrollcsoportok anatómiai helyszíneken végzett páronkénti összehasonlítása. A közepes dózisszinteken végzett páros összehasonlítások legjelentősebb eredménye a nőknél a 5 RangerPro dózisnál megfigyelt rosszindulatú bőrdaganatok (3 expozícióval érintett patkánynál rosszindulatú bőrdaganatokat figyeltek meg, míg a kontrollcsoportban egyetlen ilyen daganat sem fordult elő; Fisher-féle pontosságú próba p=0,12 és Cochran-Armitage trendpróba a nőknél megfigyelt rosszindulatú bőrdaganatokra p=0,42). A RangerPro-nak kitett nőstény patkányoknál nem figyeltek meg más rosszindulatú bőrdaganatokat, és a RangerPro-nak kitett hím patkányoknál sem figyeltek meg rosszindulatú bőrdaganatokat.

Messer Máté, az Egészség művészete blog szerzője kiváló írásban elemezte Mester Károly a híres félelemkufár valótlan állításainak csekély töredékét. Kövessétek a facebookon is, hogy táguljon a horizont és olvassátok bátran a tudományos tanulmányokkal alátámasztott kritikáját a félelemkeltő anekdotákkal támogatott termékértékesítésről, amely tévhitek nagy népszerűségnek örvendenek a nyugdíjasok között.

********************************************************************************************************

Mester Károly agrármérnök és természetgyógyász nemrég az Az Én Kék Zónám podcast adásban állított abszurd dolgokat a glifozátról/szabad aminosavakról/GMO élelmiszerekről/kollagén kiegészítőkről.

Ismét semmilyen konkrét hiteles bizonyítékot nem említ, amik igazolnák az erős állításait, és kizárólag saját anekdotikus megfigyeléseire hivatkozik a sertéstelepein. Ez egyrészt ellenőrizhetetlen és nem kontrollált, magyarul vakon hinnünk kell neki, másrészt állatokról van szó, így még ha igaz lenne, akkor sem lehetne 1 az 1-ben emberekre vetíteni. A személyes története persze érdekes, de nem véletlen végeznek humán klinikai vizsgálatokat is több millió dollárból, ahelyett, hogy inkább sertéseken és egyéb állatokon tesztelnének minden elméletet. Sertésein kívül egy kevésbé ismert biokémiai folyamatot említ csupán, ami különösen mulatságos, mert biokémiai folyamatokkal pedig aztán tényleg bármit és az ellenkezőjét is lehet igazolni.

A fő probléma, hogy sajnos azontúl, hogy maga nem ad meg semmilyen érdemi bizonyítékot, most is teljesen ignorálja a már elérhető jó minőségű tudományos bizonyítékokat a témában. Ez nem meglepő, mivel azok mint majd látható rendszerint a főbb állításai ellenkezőjét mutatják. Tehát lényegében egy biokémiai folyamat, és egy agrármérnök megfigyelései a sertésein, amiket senki más nem reprodukált még a világon, állnak szemben a több száz, gyakran független jó minőségű dokumentált mérési adattal, és randomizált humán klinikai vizsgálat eredményével az adott témákban.

Nézzünk néhány konkrét állítását az interjúból:

Glifozát helyettesíti a glicint a sejtekben

6 perctől azt állítja, hogy a glifozát helyettesíti a glicin aminosavat a sejtekben és ezért káros. A jelenlegi bizonyítékok alapján, a glifozát nem tudja helyettesíteni a glicint a sejtekben. Ezt egy Stephanie Seneff nevű amerikai kutató kezdte el terjeszteni, de ebből az összefoglalóból részletesen kiderül miért téves a hipotézise.(1) Akit érdekel ezt a fejezetet olvassa el:”Can Glyphosate Substitute for Glycine in Polypeptide Chains?” de egyéb konkrét tesztek is cáfolták már azóta.(2) A glicin szabad aminosavként pótolva egyébként a bizonyítékok alapján teljesen biztonságos, és számos egészségügyi előnye van.(3) Állati tanulmányokban(ami Mester Károlynál a gold standard) jelentős élethossz növekedést produkált.(21) Ezt csak azért említem meg külön, mert régebbi adásokban a glicin veszélyeivel is riogatott.

Kollagénben van a legtöbb glifozát, ezért káros

Még ha igaz is lenne a feltételezés, hogy a glifozát kiválthatja a glicint a sejtjeinkben, ebből akkor sem következne az, hogy káros lenne a kollagénpótlás, sőt mindjárt elmagyarázom miért lenne épp ellenkezőleg. Mester Károly azt állítja 33:50-tól, hogy mivel a kollagén főként Dél-Amerikából származik, ahol leginkább GMOs takarmányt használnak, így a kollagénben van a legtöbb glifozát. Dél-Amerikában a marhák életük nagyrészében füvet legelnek, és csak életük végén kapnak gabonákat pár hétig, de nem minden kollagén származik Dél-Amerikából. Ő ezt az egészet a már említett megcáfolt elméletére alapozza, miszerint a glicin helyébe glifozát lép, és ezért a kollagénben is felhalmozódik. Ha igaz lenne az elmélete, akkor valójában a kollagén éppenhogy védene a glifozát potenciális káros hatásaitól. Egy kis matematika: a mérési adatok alapján, a glifozát maximum pár mikrogrammos mennyiségben van jelen a húsokban kilogrammonként,(4,5) míg a kollagén tömegének ~30%-a glicin, tehát elég nehezen “helyettesíthetné” a pár mikrogramm glifozát,(0,000001 gram) a ~300 gramm glicint a kollagénben. Még ha tízszer annyi lenne benne mint a húsban, akkor is minimális mennyiségekről beszélünk. Valójában tehát a kollagénpótlás által arányaiban nagy mennyiségű glicint juttatnánk a szervezetünkbe, és rendkívül kevés glifozátot, akár a gabonákhoz/hüvelyesekhez, akár a húsokhoz képest nézzük. Persze mivel az egész elméletről tudjuk, hogy téves, és Mester Károly semmilyen konkrét mérési adatot sem ad meg, így ezt csak érdekességként említem. Amúgy a kollagénpótlás bőrre és ízületekre gyakorolt pozitív hatásairól szintén vannak randomizált klinikai vizsgálatok, és maga a kollagén peptidek tartalma is mérhető. Főként glicin-prolin, és glicin-prolin-hidroxiprolin di és tripeptideket tartalmaznak, glicinhez kapcsolódva nem glifozáthoz…

A mérési adatok azt mutatják, hogy a gabonákban/hüvelyesekben és azokban a növényi ételekben van a legtöbb glifozát, amikre közvetlen permetezik, mivel az állatok képesek kiválasztani.(4,5) Több országban végzett mérések igazolják, hogy az állati termékekben relatíve kevés a glifozát,(4,5) így nyilván a kollagénben sem lehet sok ami belőlük készül, ráadásul kollagénből eleve napi 10 g-ot pótolnak legtöbben naponta, míg sima ételből jellemzően több kg-ot esznek. Érdekes, hogy a Paracelsus által felismert tényt, miszerint a mennyiség teszi a mérget, sajnos hajlamosak elfelejteni akik különféle méreganyagokkal riogatnak. Akik meg több "glifozátdús" teljes gabonát és hüvelyest fogyasztanak, azoknak a kutatások alapján általánosságban javul az egészségük és tovább élnek, még akkor is ha ez GMO forrásokból származik. Mindezek tudatában az ételek glifozát tartalmát meghatározni mint a krónikus betegségek fő okozója és minden baj forrása, teljes mértékben nevetséges, bárhonnan is közelítjük a kérdést.

A Gál Vitamin rövidre zárta a Mester Károly szerint glifozátot tartalmazó kollagén kérdését és labóratóriumban megvizsgáltatta az általuk használt kollagén glifozát tartalmát 0,05mg/kg LOQ értékkel. A tudományos alapok ismeretében várható eredmény születetett: minden kollagén termék glifozáttól mentes, azaz Mester Károly valótlan állításokat tesz.

Az elmúlt időben többen érdeklődtek nálunk azzal kapcsolatban, hogy károsak-e a szabad aminosavak, illetve a kollagéntermékeink tartalmaznak-e glifozátot. Ez egy olyan gyomirtó, amelynek potenciális egészségkárosító hatásai miatt sokan aggódnak. A kétségeket egy sokak által követett magyar influenszer állításai ébresztették fel, ezek azonban teljesen alaptalanok, sőt az ellenkezőjük bizonyított. Az aggodalmak miatt fontosnak éreztük azonban, hogy ezt még inkább láthatóvá tegyük, független laboratóriumban valamennyi kollagén-alapanyagunkat bevizsgáltattuk. Az eredmény természetesen nem lepett meg bennünket, minden termékünk glifozátmentesnek bizonyult.

Az élelmiszerek kevesebb, mint 1%-ban, rendkívül alacsony mennyiségben kimutatott szermaradványok az egészségügyi határérték alatt maradnak - érdemes elolvasni az összefüggéseket a mellékelt cikkben.

Glifozát - rákkeltő vagy segítő?

Tiszta viz(elet)et a pohárba!

2013-ban világszerte megkezdődött az elvetélt GMO ellenes kampány áthangolása a glifozátellenes kampányra a La Jolla forgatókönyv alapján a maffiaszerűen összehangolva működő nemzetközi civil szervezeteknél…

Read more

2 years ago · Kökény Attila

Összeesküvések, GMO-k és korrupt kutatók

A génmódosított növények kapcsán ~6:40-től a szóját emeli ki, hogy abban több a glifozát, és azt állítja, hogy egyszerűen azért növelték a biztonságos határértéket az ételekben mert már nem fértek bele a tartományba. Erre az állítására sem ad meg semmi bizonyítékot, de maga az állítás feltételezi, hogy az összes független kutató aki pl. az EFSA-nak dolgozik korrupt, és csupán hasraütésszerűen határozzák meg az egészségügyi határértékeket potenciálisan egészségkárosító anyagok esetén. Ha már nem fér bele egy étel mert túl szennyezett, akkor egyszerűen megemelik a tartományt! Ezt kikérem az összes kutató nevében, de maradjunk annyiban, hogy elég nagy bajban lennénk ha így működne! Eleve ugye ott tartunk, hogy Mester Károly még nem adott meg semmilyen bizonyítékot még arra sem, hogy a glifozát abban a dózisban amiben az ételeink tartalmazzák valóban olyan káros lenne mint ő beállítja. Valamiért ezt a kulcskérdést egyszerűen átugrották, és az interjút készítő hölggyel együtt úgy tesznek mintha ez mára egyértelmű tény lenne, és minden független kutató, aki az EFSA-ban, Az Amerikai Tudományos Akadémiában, vagy a Brit Királyi Társaságban dolgozik és a glifozátról publikál, egytől-egyig vagy korrupt lenne, vagy komplett idióta. Egyébként bár a GMO szója valóban több glifozátot tartalmaz mint a hagyományos, a fejlődő országokban a génmódosított növények bevezetésével 37%-al csökkent a növényvédőszer használat egy meta-analízis alapján, tehát általánosságban az sem igaz, hogy GMO növények = több glifozát.(6)

A természetes ételekben szerinte nincsenek szabad aminosavak

~9:30-tól idézem "Én ezt szoktam mondani, hogy mondjon valaki egy olyan élelmiszert, természetes élelmiszert amibe az aminosavak nem fehérjékbe, hanem szabadon foglalnak helyet, tehát szabad aminosav nagy mennyiségben. Ilyen nincs."

De van. Például a paradicsomban(7), zöldségekben és gombákban,[8) érlelt sajtokban(9), kakaóban(10), kávéban(11), zöld teában(12), kovászos kenyérben stb. A lista nem teljes! Ez a rengeteg “egészségtelen étel és ital”, amik többsége szintén összefüggésben áll a hosszabb élettel, és alacsonyabb betegség kockázattal…Amúgy pont a kovászos kenyeret említi mint pozitív példa 22:45-től, hogy a gliadin fehérje lebomlik, szóval még logikailag sem mindig konzisztens a sztori... Persze a természetes ételek főként fehérjéket tartalmaznak nem szabad aminosavakat, de attól, hogy valami nem természetes, vagy nem “régi étel”, még nem lesz automatikusan egészségtelen. Az inzulin hormon amit külsőleg pótolnak is elég hasznos I-es típusú cukorbetegeknek, pedig teljesen természetellenes. Tudjátok hogyan állítják elő? Génmódosított baktériumok által. A gyilkos galóca meg természetes, de nem túl egészséges.

23:00-tól azt állítja a “szivárgó bél szindróma” fő okozója is a glifozát, ami minden iparilag előállított húsban benne van, és szerinte ennek “körülbelül tízszerese a hatása a glutén gliadin részénél” - Nem akarom leírni, hogy ezt az adatot szerintem honnan húzhatta elő, de a glifozátról jelenleg kizárólag állati tanulmányok és in vitro(sejtekben végzett) vizsgálatok vannak.(20) Ezekben valóban negatív hatással volt a bélflórára/béláteresztésre, de megadózisban. Ezek az eredmények indokolják, hogy alaposabban vizsgálják a kérdést, de kijelenteni, hogy ez a fő oka az egész problémának egy vicc, ráadásul Mester Károly kifejti, hogy ő ezt is a glicin/glifozát helyettesítésre alapozza…Hasonló jellegű kutatások vannak a mesterséges édesítőszerekről is, de az életszerű mennyiségekben meg biztonságosnak bizonyultak az összes humán klinikai vizsgálatban. A dózis teszi a mérget ugyebár. Magát a fokozott béláteresztést rengeteg egyéb tényező kiválthatja amiket nem is említ, pl. bizonyos adalékok, gyógyszerek, alkohol, fertőzések, stb.

Végül pedig a fő mumusa a lizin, a kutatások alapján szintén biztonságos szabad aminosavként pótolva, napi 6 g-os dózisig semmilyen mellékhatást nem okoz.(13) Napi ~16 g-os dózisban is csak ritkán okoz enyhe emésztőrendszeri diszkomfortot, aminek előfordulása statisztikailag nem szignifikáns.

Ezenkívül számtalan egyéb szabad aminosavnak vannak jól dokumentált egészségvédő vagy más speciális előnyös hatásai a glicinen kívül is, pl. A taurinnak(14), NAC-nek(15), és sok másiknak. Vannak olyan betegségek is, amik hatására a betegek egy része kénytelen kizárólag szabad aminosav keverékekből álló diétát fogyasztani hosszú éveken át,(16) mert nem működik jól az emésztésük vagy immunrendszerük, és csak így tudnak tünetmentesek maradni. Tehát semmi fehérjét nem esznek, csak a “rendkívül káros” szabad aminosavakat, és ez teszi lehetővé számukra, hogy viszonylag normális életet éljenek. Néhány testépítő évtizedek óta pótol BCAA-kat izmosodás céljából, aminek mondjuk pont nincs értelme magas fehérjebevitel mellett, de nem is halnak szörnyet tőlük. Én glicint, taurint, időnként glutamint és néhány egyéb szabad aminosavat régóta pótolok, köszönöm szépen jól vagyok. A fokozott béláteresztést pl. a glutamin pótlás csökkentheti.(22)

Amit Mester Károly a szabad aminosavak fermentációjáról mond szintén alaptalan, pont az ellenkezője igaz. A szabad aminosavak nagyon hatékonyan és gyorsan felszívódnak a vékonybélből, ami látható abból, hogy sokkal gyorsabban megjelennek a vérben, mintha fehérjét fogyasztunk. Ez elég nehéz lenne ha nem jutnának át a bélfalon, és hullaméreg képződne belőlük. Jóval kevésbé fermentálódnak mint a hagyományos fehérjék.(17,18)

Most nincs kedvem belemenni az A1 vs A2 tejfehérje kérdésbe, régebbi cikkeimben már írtam erről részletesen, csak annyit mondanék, hogy én gyakran iszom tejet, és nincs tőle se hasmenésem, se székrekedésem, sőt néha tejsavófehérjét is szoktam, és az sem okoz emésztési gondokat.

Számomra az interjú legviccesebb pontja, hogy 23:25-nél Mester Károly azt állítja, hogy “Én tudományos tények alapján dolgozom.” - Hát ezt mindenki döntse el mennyire igaz.

Összefoglalva Mester Károly szinte mindegyik fő állítása több sebből vérzik, nem ritka, hogy pont az ellenkezőjük igaz. Úgy gondolom nem érdemes hinni neki, és sertésein tapasztalt állítólagos megfigyeléseinek, mikor a jó minőségű bizonyítékok teljesen más irányba mutatnak.

Persze a glifozát, és egyéb növényvédőszerek dózistól függően valóban lehetnek károsak, nagyon jó, hogy vizsgálják ezt a kérdést és szabályozzák az élelmiszer biztonsági hatóságok. Abban mindannyian egyetértünk, hogy jó ha az ételeink nem tartalmaznak növényvédőszereket olyan mennyiségben ami potenciálisan már egészségkárosító hatású lehet. Ha tehetjük akkor nyilván jobb a biztonság kedvéért olyan élelmiszereket beszerezni amiket minél kevesebbet vegyszereztek, de amit Mester Károly művel az az alaptalan félelemkeltés, és riogatás kategóriája ami rendkívül ártalmas. Kijelenteni, hogy a glifozát a krónikus betegségek fő okozója a jelenlegi bizonyítékok alapján, figyelmen kívül hagyva szinte minden más tényezőt szörnyű.

Ajánlásai csak felesleges stresszt és szorongást okoznak, ami már önmagában egészségkárosító hatású, ráadásul a gyakorlati haszna az emberek többségénél vagy nulla, vagy akár még negatív is lehet, hiszen kevesen tudnak kizárólag füvön tartott húsokat, tengeri halat, és vegyszermentes bio élelmiszereket beszerezni.

Egyetértek Mester Károllyal, hogy a táplálkozás az egészségünk egyik legfontosabb alappillére, de ha hozzá hasonlóan olyan tényezőkre fókuszálunk amiknek valójában nincs akkora jelentősége(glifozát, GMO-k) és ráadásul még tévedünk is, miközben a jóval fontosabb tényezőkkel nem foglalkozunk(jól összeállított étrend, aktív életmód, egészséges testsúly fenntartása, stresszmenedzsment, társas kapcsolatok.) - Akkor sajnos nem látjuk meg a fától az erdőt, és jó eséllyel nem leszünk egészségesek.

Az interjú vége felé még az is elhangzik, hogy inzulinrezisztenciát is a glifozát okoz. Erre az összefüggésre jelenleg szintén csak egérvizsgálat van gigadózissal(19). Amiről viszont mára biztosan tudjuk, hogy mellé szinte mindig inzulinrezisztencia, magasvérnyomás, és magas vérlipidek társulnak, az a jelentős túlsúly.

Ha tetszett, köszi ha elküldöd valakinek akinek érdekes lehet!

Források:

1.Mesnage R, Antoniou MN. Facts and Fallacies in the Debate on Glyphosate Toxicity. PMID: 29226121

2.Antoniou MN, Nicolas A, Mesnage R, Biserni M, Rao FV, Martin CV. Glyphosate does not substitute for glycine in proteins of actively dividing mammalian cells.PMID: 31395095

3.Soh J, Raventhiran S, Lee JH, Lim ZX, Goh J, Kennedy BK, Maier AB. The effect of glycine administration on the characteristics of physiological systems in human adults: A systematic review. Geroscience. PMID: 37851316

4.Soares D, Silva L, Duarte S, Pena A, Pereira A. Glyphosate Use, Toxicity and Occurrence in Food.PMID: 34829065

5.Kolakowski BM, Miller L, Murray A, Leclair A, Bietlot H, van de Riet JM. Analysis of Glyphosate Residues in Foods from the Canadian Retail Markets between 2015 and 2017. PMID: 32267686.

6.Klümper W, Qaim M. A meta-analysis of the impacts of genetically modified crops. PLoS One. PMID: 25365303

7.Sorrequieta A, Ferraro G, Boggio SB, Valle EM. Free amino acid production during tomato fruit ripening: a focus on L-glutamate. Amino Acids. PMID: 19876714.

8.Maria Del Rosario Brunetto, Maximo Gallignani, Wendy Orozco

Construction of a free-form amino acid database for vegetables and mushrooms

9.Summer A, Formaggioni P, Franceschi P, Di Frangia F, Righi F, Malacarne M. Cheese as Functional Food: The Example of Parmigiano Reggiano and Grana Padano.PMID: 29089844;

10.Maria Del Rosario Brunetto, Maximo Gallignani, Wendy Orozco

RP-HPLC-DAD determination of free amino acids in cocoa samples during fermentation and roasting

11. Arnold U, Ludwig E, Kühn R, Möschwitzer U. Analysis of free amino acids in green coffee beans. I. Determination of amino acids after precolumn derivatization using 9-fluorenylmethylchloroformate. PMID: 8067059.

12.Ding Y, Yu H, Mou S. Direct determination of free amino acids and sugars in green tea by anion-exchange chromatography with integrated pulsed amperometric detection. PMID: 12489879.

13. Hayamizu K, Oshima I, Nakano M. Comprehensive Safety Assessment of l-Lysine Supplementation from Clinical Studies: A Systematic Review. J PMID: 33000161.

14. Santulli G, Kansakar U, Varzideh F, Mone P, Jankauskas SS, Lombardi A. Functional Role of Taurine in Aging and Cardiovascular Health: An Updated Overview. Nutrients. PMID: 37836520

15. Schwalfenberg GK. N-Acetylcysteine: A Review of Clinical Usefulness (an Old Drug with New Tricks). PMID: 34221501

16. Atwal K, Hubbard GP, Venter C, Stratton RJ. The use of amino acid-based nutritional feeds is effective in the dietary management of pediatric eosinophilic oesophagitis.PMID: 31692292

17.Weijzen MEG, van Gassel RJJ, Kouw IWK, Trommelen J, Gorissen SHM, van Kranenburg J, Goessens JPB, van de Poll MCG, Verdijk LB, van Loon LJC. Ingestion of Free Amino Acids Compared with an Equivalent Amount of Intact Protein Results in More Rapid Amino Acid Absorption and Greater Postprandial Plasma Amino Acid Availability Without Affecting Muscle Protein Synthesis Rates in Young Adults in a Double-Blind Randomized Trial. PMID: 34642762

18.Gaudichon C, Calvez J. Determinants of amino acid bioavailability from ingested protein in relation to gut health. PMID: 33093304

19. Prasad M, Gatasheh MK, Alshuniaber MA, Krishnamoorthy R, Rajagopal P, Krishnamoorthy K, Periyasamy V, Veeraraghavan VP, Jayaraman S. Impact of Glyphosate on the Development of Insulin Resistance in Experimental Diabetic Rats: Role of NFκB Signalling Pathways. Antioxidants PMID: 36552644

20. Ignácio ADC, Guerra AMDR, de Souza-Silva TG, Carmo MAVD, Paula HAA. Effects of glyphosate exposure on intestinal microbiota, metabolism and microstructure: a systematic review. PMID: 38994673.

21. Miller RA, Harrison DE, Astle CM, Bogue MA, Brind J, Fernandez E, Flurkey K, Javors M, Ladiges W, Leeuwenburgh C, Macchiarini F, Nelson J, Ryazanov AG, Snyder J, Stearns TM, Vaughan DE, Strong R. Glycine supplementation extends lifespan of male and female mice. Aging Cell.PMID: 30916479

22. Abbasi F, Haghighat Lari MM, Khosravi GR, Mansouri E, Payandeh N, Milajerdi A. A systematic review and meta-analysis of clinical trials on the effects of glutamine supplementation on gut permeability in adults. PMID: 39397201

Okulásul két kérdéssel világítanék rá, hogy a glifozát témájában még a mesterséges intelligenciától sem lehet számítani hiteles válaszra.
Használd a józan eszed és mindig végezz forrásellenőrzést, mielőtt elhiszed a legfrissebb glifozátellenes médiahisztéria propagandáját.
Szerettem volna egy gyors listázást egy cikkhez, ezért feltettem egy kérdést az MI-…

Read more

A glifozát és a kapcsolódó anyagok elvileg mosószer-adalékanyagokból is képződhetnek. A legújabb kutatások szerint ezek az átalakulások a szennyvíztisztító telepek aktív iszapjában is előfordulhatnak. Az európai folyók glifozáttal való szennyeződése valószínűleg nem kizárólag a peszticidekből származik. Legújabb tudományos kutatások további bizonyítéko…

Read more

Read more

Ahhoz, hogy megértsük az aszpartám kampányt és a zajszennyezést, amiből az aktivista félelemkampányok több mint két évtizede táplálkoznak, a Ramazzini Intézethez kell fordulnunk, az ő tanulmányaikhoz, indítékaikhoz és médiamanipulációjukhoz. Mi ez a szervezet, ki használja és milyen lehetőségekhez? Hogyan kapcsolódik az IARC-hez, az amerikai kormányhoz …

Read more

Read more

Read more

Read more

Nagyot futottak az OVF felszíni és talajvíz glifozát mérési eredményeiből tákolt félelemkeltő cikkek, osztotta is a mezőgazdasági portáloktól kezdve a kemtrélszektákig minden elérésre ácsingózó lájkkoldus.

Azonban egyetlen tárgyilagos cikket sem olvastam, amelyik feltett volna néhány alapvető kérdést a mérési eredményekkel kapcsolatban:

1. Pontosan mit jelentenek a mért értékek?

2. Van-e bármilyen hatása az emberi egészségre a mért értékeknek?

3. Van-e bármilyen hatása a környezetre a mért értékeknek?

4. Milyen forrásból származik a mért eredményben található glifozát vagy AMPA?

5. Mennyire reprezentatívak a mérési eredmények a mintavételezési pontok ismeretének hiányában?

Miután senkinek nem merültek fel kétségei a mérésekkel és cikkekkel kapcsolatban, feltételezem, hogy az ország valamennyi agrárszakembere, toxikológusa, növényvédelmi és talajtani szakembere egyetért azzal, hogy ez a szakmai szempontból nevetséges, mezőgazdaság ellenes hisztéria nyugodtan folytatódjon tovább.

Értem, hogy a megélhetés fontosabb, mint a szakmai hitelesség, de talán nem volna szabad hagyni addig fajulni a mezőgazdaságellenes aktivisták kártételét, amíg aztán valóban nem marad hatékony növényvédőszer a mezőgazdaságban.
A La Jolla forgatókönyvből élő, zöldre festett hiénák nem lankadnak és nem fogynak ki a dezinformációs kampányokból.

1. Mit jelentenek a mért értékek?

A glifozát kétség nélkül a világ legtöbbet vizsgált és kutatott növényvédőszere. Ez nagyban köszönhető a zöld kommunisták mezőgazdaság ellenes kampányainak, amellyel többek között az EU mezőgazdaságát próbálják tönkretenni, bár szakértelmük hiányában az egyik legkisebb környezeti és egészségügyi hatással rendelkező növényvédőszeren próbálnak fogást találni, ami máig nem sikerült.
A glifozát használatát a világ minden független, ellenőrző és szabályzó szervezete biztonságosnak találta az elmúlt 50 évben, amely párosulva a pozitív gyakorlati, szakmai tapasztalatokkal, csekély teret enged a kétségeknek a biztonságával kapcsolatban.

De mindig vannak olyan aktivisták, akik kétséges célok érdekében kiválóan élnek a félelemkeltésből és erre bőséges anyagi támogatást is kapnak a cégek zsarolásából élő ügyvédektől és egyéb, homályos finanszírozási hátterű pénzügyi alapokból.

Ennek a játszmának lehet része például az OVF 2019-ben végzett méréssorozata is, bár ők inkább csak szenvedő alanyok voltak ebben az esetben. Feltételezem, hogy csak így kapták meg a KEHOP-1.1.0-15-2016-00002 azonosítószámú, „a VKI előírásai szerinti monitoring vizsgálatok és az ahhoz szükséges fejlesztések végrehajtása, továbbá a VKI végrehajtásához kapcsolódó monitoring állomások kiépítése, fejlesztése” tárgyú projekt pénzügyi keretét.
A vízbiztonsági mérések fontosak, a mérések eredményét rémhírterjesztésre használni viszont megbocsáthatatlan bűn.
A méréseket összefüggések feltárása nélkül tálaló média, különösen az agrársajtó viszont sokat segít a lebutított roncstársadalom további elhülyítésében.

Az OVF mérései négy területre vonatkoztak a projektben, amelyek számomra egyértelmű összefüggést nem mutatnak: glifozát, annak metabolitja az AMPA, trícium és algateszt.
A két utolsó teszt fogalmam sincs, mit keres egy csoportban a gyomirtóval, de biztos lesz valaki okosabb, aki megoldja a rejtélyt.
A glifozát és AMPA mérését a AGG csoport vállalta, hogy adatokat szolgáltasson a glifozát felhasználási engedélyének megújításával kapcsolatos döntéshozatali folyamathoz, azaz a cikk állításával szemben nemhogy titkolták a méréseket, hanem az európai bizottság döntéshozási folyamat egyik fontos dokumentuma volt.
Én már korábban kikértem az adatokat, mivel azonban olyan értelmezhetetlenül alacsony mennyiségekről beszélünk, amit 10 éve még mérni sem tudtak volna, feleslegesen nem pocsékoltam az időm, hogy írjak róla.
(Spoiler alert: 4 ország szakértői végezték a felülvizsgálatot 4 évig és 2023-ban újabb 10 évre engedélyezte a glifozát felhasználását az EU. Van még kérdés a glifozát biztonságáról?)

A mintavételezést és mérést a B&W2 Konzorcium végezte, a Bálint Analitika és a Wessling, a mintákat az alábbi fileokban meghatározott pontokon vették:

FAV_800pont_glifozat+AMPA+Trícium.xlsx
FAV_400pont_glifozat+AMPA.xlsx
FEV_mv_pontok_lista.xlsx
FEV_tartalek_lista.xlsx

Ezek az adatokat viszont nem kérte ki az átlátszó, de már igényeltem őket az OVF-től, kíváncsian várom mikor érkeznek meg. Ha megjönnek folytatom a cikket.

Az OVF jelentésben található adatok alapján 2015-ben 1400 tonna glifozátot használtak fel Magyarországon, átlagosan 3 liter/ha mennyiségben. Ezt a mennyiséget természetesen máris félrevezető elképzelés a mezőgazdaságra terhelni, mert a glifozátot a mezőgazdaságon kívül nagy mennyiségben használja fel a vasút, közületek, önkormányzatok, háztartások és akár a környezetvédelem is az invazív özönnövények visszaszorítására.
Az egyszerűség kedvéért azonban feltételezzük, mintha a mezőgazdaság használta volna fel az összes glifozátot, ez 466 666 hektárt kezelését jelentette volna egy alkalommal egy évben a becsült mennyiségi érték alapján.
Ez az érték azonban máris aláássa az első népszerű zöld hazugságot, hogy a mezőgazdaságban mindenhol sokszoros mennyiségben használják a gazdálkodók a glifozátot.
Ugyanis a 4,3 millió magyar szántóföldi terület 9,3%-án, azaz az összes terület kevesebb, mint tizedén használták volna eszerint a glifozátot 2015-ben, ami a gyakorlatban még kevesebb területet jelent.

Számoljunk tehát a 3 liter/hektár átlagos mennyiséggel, amely hektáronként átlagosan 1200 gramm hatóanyagot jelent (360-480 g/liter a formázott termékek hatóanyaga), így négyzetméterenként 0.12 gramm hatóanyag kerül ki. (Nem bonyolítom a számolást a töredék értékekkel a súlyból és térfogatból adódó különbségekkel) Egy vízcsepp súlya kb. 0.05 gramm, ezért egy négyzetméterre 2-3 csepp közötti hatóanyag kerül ki átlagos felhasználást feltételezve, de például a talajmegújító termelők ennél alacsonyabb dózisokkal dolgoznak.

A kijuttatott szer többsége felszívódik és transzlokálódik a kezelt növényben, mert gyomirtót azért permetezünk, hogy gyomot irtsunk, nem csak az agráranalfabéták szórakoztatására. A talaj felszínére jutott hatóanyag pedig rendkívül gyorsan megkötődik a talaj kationjain és nem vándorol sehova. Ezért a 0.12 g/m2 mennyiségnek a töredéke jut csak a talajfelszínre.

Mennyi az annyi? LOQ, NOAEL, ADI, MRL - ismerős?

Számtalan anyagnak vizsgálták már a toxikológiai értékeit. Ha valaki nincs tisztában ezekkel a rövidítésekkel, ne is olvasson tovább, amíg meg nem érti ezeket a fogalmakat. Ezek a toxikológia és élelmiszerbiztonság tudományos alapjai, amelyek ismerete nélkül ne kezdjen bele senki a glifozátellenes sablonjai szajkózásába.

A LOD (Limit of Detection - kimutatási határ) az az anyagmennyiség vagy koncentráció, amely még biztonságosan észlelhető egy adott mérési vagy vizsgálati módszerrel, de a mennyisége még nem határozható meg pontosan.

A LOQ, (Limit of Quantification) a legalacsonyabb koncentráció, amelynél a keresett anyag nemcsak megbízhatóan kimutatható, hanem amelynél bizonyos előre meghatározott torzítási és pontatlansági célok is teljesülnek.

NOAEL, (No Observed Adverse Effect Level) a megfigyelhető káros hatást nem okozó szint egy anyag azon legnagyobb koncentrációja vagy mennyisége, amelynél az expozíciónak kitett populációban nem jelentkezik kimutatható káros hatás.
A NOAEL érték mennyiségének meghatározását általában patkányokon és egereken végzett kísérletekkel alapozzák meg.
Ennek során az állatok meghatározott étrendet kapnak, ami változó részarányban tartalmazza a vizsgált anyagot. A cél a legmagasabb adagolási szint megállapítása, ami mellett még nem figyelhetők meg az egészségre káros hatások.
Ezt a NOAEL, azaz hatás nélküli szintet osztják még a 100-as biztonsági faktorral.
Ez adja meg az ADI értéket - tehát a semmilyen negatív egészségügyi vagy élettani hatás kimutatásához szükséges mennyiség századrésze a megengedett szermaradvány mennyisége.
Rövidebben a nulla egészségügyi hatás százada.

Az ADI érték, (Acceptable Daily Intake) az egyes élelmiszerben található kémiai anyagokra (vegyületekre) vonatkozó elfogadható napi beviteli mennyiséget jelenti. Értékét milligramm/testsúly kilogramm/nap-ban adják meg.

Ez a mennyiség a vizsgálatok alapján egy ember teljes élete során minden egyes nap bevihető anélkül, hogy bármiféle egészségkárosodást okozna.

ADI értéke az évente több százezer ember haláláért felelős dihidrogén-monoxidtól kezdve a nátrium-kloridig a legtöbb olyan vegyületnek meg van határozva, amellyel az emberek rendszeresen találkoznak. Ezeket a határértékeket több évtizede kutatók ezrei vizsgálják és vizsgálják felül, ennek köszönhetően a megadott értékek egészségügyi hatása megfelelően bizonyított, ezért az ADI érték alatti mennyiségben elfogyasztott bármiféle vegyület nem jelenthet semmiféle egészségügyi hatást a tudomány jelenlegi állása szerint.
A NOAEL érték százada az ADI értéke és az ADI 1-2%-át fogyasztjuk el csak naponta életszerű körülmények között bármilyen mért anyagból vagy vegyületből.
Ez egyszerű nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy egy nulla egészségügyi kockázatú mennyiség századának a százada juthat a szervezetünkbe átlagban - akkor is, ha vedeljük a gifozátos sört és deszikkált lencsefőzeléket eszünk egész nap, a több ezer, a növények által termelt mérgező és rákkeltő molekula mellett.

A NOAEL-ADI biztonsági faktor egyébként figyelembe vesz több, nehezen becsülhető tényezőt is, mint a NOAEL érték átszámolását az állatról az emberre, a személyi különbözőségeket, amelyek úgy a kísérleti állatoknál, mint az embernél is lehetségesek és a különböző anyagok önmagukban gyakran nem ismert kereszthatásait.
Azaz a zöld legendáriumban gyakran felmerülő “mert nem vizsgálják a koktélhatást” is meg van becsülve.

Az ADI érték meghatározásáért a tudósokban bővelkedő, nemzetközi szakértői testületek felelnek:

• Az Europai Unió Élelmiszerbiztonsági Bizottsága, Scientific Committee on Food, SCF)

• JEFCA-Committee, Joint FAO/WHO Expert Committee on Food Additives,

• FAO; Food and Agriculture Organisation of the United Nations

• WHO, World Health Organisation

MRL a maximális szermaradványszint (Maximum Residue Level ) egy hatóanyag legnagyobb koncentrációja, amely a peszticidek megfelelő alkalmazása esetén jogszerűen megengedhető az élelmiszerekben vagy takarmányokban.
Az EFSA felelős az EU-ban a maximális maradékanyag-határértékekre vonatkozó javaslatok kidolgozásáért, a fogyasztók biztonságosságának értékeléséért a peszticid toxicitása, az élelmiszerekben várhatóan előforduló szintek és az európaiak eltérő élelmiszer-fogyasztási szokásai alapján. A biztonságossági értékelést toxikológiai referenciaértékek, például az akut referenciadózis (ARfD) segítségével végzik.
Az EFSA rendszeresen publikálja a tagállamok élelmiszerbiztonsági mérésein alapuló riportokat, amelyek egyben bizonyítékot jelentenek az európai élelmiszerek biztonságára is.

A glifozát EU-ban megengedett napi fogyasztási limitje (ADI) 0,5 mg minden egyes kilogramm testsúlyra, azaz a tudományos konszenzus alapján egy 80 kg-os ember napi 40 mg glifozátot fogyaszthat el, minden egyes nap az életében, hogy bármilyen egészségügyi hatásra számítania kellene. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mától bárki is felvegye az étlapjára a gyomirtót, mert növényvédőszereket nem szoktunk elfogyasztani, akkor sem, ha valami a a bio tanúsított növényvédőszerek körébe tartozik. Az EFSA legutolsó riportja alapján az élelmiszerek 96-100%-ban semmilyen mennyiségben nem kimutatható glifozát szermaradvány, ezért nehezen lehetne elérni még a napi 40 milligrammos egészségügyi határértéket is banánhéj és citromhéj tonnáinak elfogyasztásával.
A fő kérdés, hogy mennyi a valós terhelés, a kitettség és milyen mennyiség juthat a szervezetünkbe életszerű körülmények között?
Mert lehetne valami a világ legmérgezőbb vegyülete is, mint a botulin (természetesen a glifozát nem az), ha nem kerül a szervezetbe olyan mennyiségben, amely miatt aggódni kellene. Lásd a szépségipar népszerű botulin kezeléseit a világon ismert legmérgezőbb szerves vegyülettel.

A mintavételezéseket 1226 ponton végezték, a mintákat 0.01 μg/l kimutatási méréshatárral értékelték. Ez csak azért különös, mert pont 2019-ben dolgoztattam ki a Wesslingben a glifozát vizeletből történő mérésének protokollját és számomra nem tudtak ilyen méréshatárt biztosítani, csak 0.1 μg/l LOQ értékkel. Így vagy a mérendő minta összetétele miatt okozott gondot a pontosság vagy valaki nem mondott igazat valamelyik esetben. Jöjjenek a mérési eredmények:

Az ügyes grafikonszerkesztés miatt úgy néz ki, mintha valami általánosan magas értékeket mutattak volna ki a vizsgálattal, de egy lineáris grafikonon észre sem vennénk a kimutatott mennyiségek eredményeit. Lefordítom érthetőbbre:

Gondolom így már jobban látható, hogy a minták legalább 86%-ban semmiféle glifozát vagy AMPA nem volt kimutatható, de a Bálint Analitika és a Wessling matekja miatt ez a szám is kétséges, mert sehogy nem jön ki a két különálló mérés számai szerint. Ahogy az önkényesen megállapított határérték feletti méréseknél is különös a 9+4=16 eredmény, ezért is kértem be az OVF-től a részletes mérési eredményeket, mert legtöbbször együtt fordul elő a glifozát és a metabolitja, az AMPA.
Érdekes, hogy az Átlátszó is arra hivatkozik, hogy a minták háromnegyedében mutattak ki glifozátot - az adatok azonban nem támasztják alá az állítást.

A jelentésben szerepel az a különös adat is, hogy nem mezőgazdasági területeken és 150 méternél mélyebb kutakban mérték a legmagasabb glifozát értékeket.
Ez nem vet fel kérdéseket senkiben?
Nem a mezőgazdasági területeken kellene a legmagasabb értékeket mérni, ahol esetleg használva is volt a glifozát?
Milyen más forrásból érkezhet akkor a mérhető mennyiségű anyag?

2. Van-e bármilyen hatása az emberi egészségre a mért értékeknek?

Semmiféle egészségügyi hatást nem fejthet ki a mért mennyiség a tudomány nagyjából 50 éve érvényes álláspontja szerint.
A legmagasabb mért glifozát értékek eszerint a minták kevesebb, mint 1%-ban jelentek meg. Számoljunk hát a legmagasabb 0,2 μg/l értékkel, milyen egészségügyi problémát is okozhatna ez a mért érték, ha valaki szeretne bármiféle szűrés és víztisztítás nélkül libaúsztatóból, algás csatornából vagy közvetlen termelőkutakból inni vizet.

A glifozát akut orális LD50 értéke 4000-5600 mg/kg a formázott terméktől függően. Ez a mennyiség egyébként az európai toxikológiai osztályzás szerint a gyakorlatilag nem mérgező kategóriába sorolja a glifozátot. Érted? Nem minősül méregnek, de ennek ellenére évek óta ömlik a “mérgező glifozát” meséje a médiából.

Csodálkozol, hogy nem így tudtad? Tudod, hogy minden anyag mérgező lehet egy bizonyos mennyiségben, de bizonyos anyagok már sokkal kisebb mennyiségben is azok?
A sokkal mérgezőbb anyagok közé tartozik a D3 vitamin, amelyből 37 mg/kg elég a halálos adaghoz, a nikotin is nagyon mérgező 10 mg/kg LD50 értékkel, de ide tartozik a koffein, paracetamol, de még asztali só is mérgezőbb.
Te is gyakran fogyasztasz ezekből?
Akkor halálos veszélyben vagy!
Á, csak vicceltem, tudod, a dózis.
Egy kiskanál konyhasóval ki lehet végezni egy csecsemőt, de nem javaslom, hogy kipróbáld.
Világszerte egyébként kizárólag néhány öngyilkost és foglalkozási balesetből származó halálesetet jegyeztek fel a glifozáttal kapcsolatban, míg a dihidrogén-monoxid évente több százezer ember haláláért felelős.
Tudod, az a H2O, amit naponta iszol egész életedben.

A vízben mért glifozát legmagasabb értéke tehát 0,2 μg/l körül volt, amely anyagból a 0.5 mg/tkg ADI alapján egy 80 kg súlyú ember elfogyaszthat 40 mg, azaz 40 000 μg mennyiséget úgy naponta egész életében, hogy semmi baja nem lesz tőle. Ha a vizsgálatban mért “legszennyezettebb” vízből szeretné valaki magához venni ezt a dózist, akkor naponta 200 000 liter, azaz 200 m3 vizet kellene elfogyasztania, de ekkor még mindig nem került annyi glifozát a szervezetébe, hogy bármiféle problémát okozzon.
Ha el szeretnék érni a NOAEL értéket, akkor már 20 000 000 liter/nap vízfogyasztásra volna szükség a 100x biztonsági faktor miatt, de még ekkor sem okozna semmiféle egészségügyi problémát a szervezetbe jutott glifozát mennyisége.
Ki az, aki szerint ez egy elképzelhető élethelyzet?
Ki az aki képes ilyen “problémától” rettegni és megosztani az Átlátszó cikkét?

Természetesen elérhető az 50%-ban halálos dózis is glifozátból ezzel a szennyezéssel, de akkor már több, mint 2000 millió liter vizet kellene elfogyasztani egy 80 kilós embernek együltő helyében. Menni fog?
Ha nem, akkor miért is zajlik ez a félelemkeltő médiahisztéria?

3. Van-e bármilyen hatása a környezetre a mért értékeknek?

A tudomány jelenlegi ismeretei szerint semmiféle negatív környezeti hatás nem várható 0,2 μg/l glifozáttartalomtól a vizekben. A jelentésben találunk algákkal végzett kísérletet is, amely során a vízben mért eredményekhez képest több ezerszeres dózissal kezelték az algákat, amelyek a nagyobb dózisra nagyobb egyedszámmal reagáltak. Azaz nem elpusztultak, hanem jobban szaporodtak a glifozáttól.
Nem különös, hogy a glifozáttól növekszik az algák száma és nem csökken?

4. Milyen forrásból származik a mért eredményben található glifozát vagy AMPA?

Erre csak a mérési pontok és protokol ismerete alapján lehetne elképzelést felállítani. A mezőgazdaságból származó szennyeződés azonban a mezőgazdaságban felhasznált mennyiségek tükrében szinte teljes mértékben kizárt, különösen a mély ivóvíz kutak és a mezőgazdasági termeléstől távol eső területek esetében.

Annak ellenére, hogy a glifozát jól oldódik vízben, a talajrészecskékhez való erős adszorpciója miatt a glifozát csak korlátozottan mozog a talajprofilon belül. A glifozát talajba történő adszorpcióját a talajban jelen lévő agyag, szerves anyag, vas- és alumínium-oxidok mennyisége határozza meg, de a kalcium és magnézium kationokhoz is erősen kötődik a glifozát, ezért a szántóföldi területek kevesebb, mint 10%-ra kijuttatott 2-3 csepp, talajfelszínre jutott töredék százaléka fizikailag kizárt, hogy áthatolt volna 30-160 m3 talajon.

A felszíni vizeknél elképzelhető kis mennyiségű mezőgazdasági eredet, mert a szántott és porrá művelt földekről egy nagyobb csapadék rengeteg talajt moshat el és ez képes felszíni vízbe szállítani minden tápanyagot, humuszt és növényvédőszert, ami ki lett juttatva a táblára.

A felszíni vizek glifozát szennyeződésénél azonban valószínűbb a szennyvíztelepeken, természetes úton keletkező glifozát és AMPA megjelenése.
A szennyvíztelepek ugyanis jelentős glifozát és AMPA kibocsátók és mindegyik szennyvíztelep élővízbe ereszti a kifolyó szürkevizet, nagyobb esőknél pedig a tisztítatlan szennyvizet is.

4. Mennyire reprezentatívak a mérési eredmények a mintavételezési pontok ismeretének hiányában?

Amint megkapom az OVF-től a részletes adatokat, írok róla. Azonban a mérési pontok kevesebb, mint 14%-ban tudtak a hiperérzékeny vizsgálati módszerrel kimutatni elképzelhetetlenül alacsony mennyiségű glifozátot és AMPA-t, egy olyan érzékenységű vizsgálattal, amely 10 éve nem létezett még és a most mért, elképzelhetetlenül alacsony értékekkel kimutathatatlan lett volna 10 éve még bármelyik anyag is.

Tanulság

Próbálj már meg egy kicsit gondolkodni és kontextusba helyezni az olvasottakat, amikor a félrevezető rémhíreket olvasod és világítsd fel az értelmezésre kevéssé képes egyedeket, hogy ne keltsék feleslegesen a feszültséget a nem létező problémákkal.
Valójában bárki, aki képes elhinni az OVF méréseiből kialakított hisztériát, nem rendelkezik sem alapfokú mezőgazdasági, növényvédelmi, toxikológiai, élettani, matematikai, sem egyéb szakmai ismerettel, amellyel állást foglalhatna a glifozát ügyében.
A kérdés ismét csak az, kinek az érdeke, hogy egy 4 éves újraengedélyezési folyamat után is biztonságosnak minősített molekulával kapcsolatban félelemkeltő kampányokat folytasson?

Frissítés

Adatközlés helyett az OVF 15 nappal meghosszabbította az adatigénylés teljesítésének határidejét.

Frissítés:

2025 június 8.-án megérkezett a közérdekű adatigénylés eredménye az OVF-től, amelyben minden mintavételezési pont EOV koordinátája és mintavételezési ideje megtalálható.
Előzetesen annyit már látni, hogy az egyik legmagasabb glifozát koncentrációjú pont távol a szántóföldektől, egy erdőkkel és legelőkkel övezett patakban található, nem messze a Várvölgyi szennyvíztisztítótól…mit is mondtam az élővizek szennyezésének forrásairól?

Read more

A Predatorts-ról szóló fejezetben láttuk, hogy a felperesek forgatókönyvét gátlástalan ügyvédi irodák hogyan használták fel arra, hogy félelmet, bizonytalanságot és felháborodást keltsenek a nyilvánosságban. Az ExxonMobiltól és a Chevrontól a Bayerig és a J&J-ig, a Syngentától a Dow Corningig, ezek a kártékony kártérítési ügyvédek nem riadnak vissza att…

Read more

Soha nem az áldozatokról szóltak ezek az ügyek. Mindig is a Predatorokról, a ragadozó ügyvédekről és a pénzről szólt. Ez a blog azt vizsgálja, hogy a nyomorúság kereskedői hogyan vásárolnak fel és adnak el felpereseket egyfajta kártérítési áldozatok csererendszerben - átláthatóság, erkölcsi feddhetetlenség és korlátok nélkül. A SlimeGate kontextusában e…

Read more

Ez egy melléklet a SlimeGate 2. fejezetének 3. szakaszához. Ez a rész megpróbálta megérteni, hogy az ügyvédek miért kapnak olyan sokat, az áldozatok pedig miért kapnak olyan keveset a kártérítési perek esküdtszéki kifizetéseiből. Az új perfinanszírozó társaságok rengeteg szabadon rendelkezésre álló tőkét gyűjtenek, ugyanakkor a károsultak potenciális tá…

Read more